... Az általad említettekről előbb-utóbb kiderül (persze csak azoknak akik értelmezik is amit olvasnak és összevetik a valósággal), hogy hazudnak éjjel, hazudnak nappal ...
Elemzési tapasztalatom, hogy a politikai értelemben aktivitást mutató választók többsége, azaz a részvételüket biztosra ígérő választók többsége mindig csak a szembenálló politikai fél által megjelenített hazugságokra szenzitív. Azokkal kapcsolatban, akikkel többnyire egyetért, igencsak megengedő, azon egyszerű oknál fogva, hogy őket támogatja, nem pedig az ellenfeleiket.
A demokratikus magyar belpolitikai szcéna hajnalán, a '90-es években, mikor még nem voltak tisztázottak a politikai álláspontok, és a mögöttük húzódó érdekellentétek, még volt esély az aktivitást mutató választók pártok szerinti értéklapú támogatásváltására, de ma már nincsen, mivel a magyar belpolitikai szcénát belakták, a választók pedig kiismerték. Éppen ez volt az oka a 2010-es drasztikus változásoknak.
Jelen állás alapján nincs ok, mint ahogy nincsenek megteremthető feltételei sem egy újabb drasztikus átrendezésnek, és azért nem, mert nincs olyan alternatíva, amelynek érdekében ez a változás lejátszható.
Egyik pillanatról a másikra nem lehet a választók véleményeit megváltoztatni, nem elég látni, tapasztalni és hinni valami, annak az útnak, amit látunk, amit tapasztalunk és hiszünk, hogy helyes, járhatónak is kell lenni.
Ha nem az, nincs értelme sem.
Mi értelme van elindulni egy cél felé, amihez nem vezet út, vagy olyan út vezet, hogy az ország lakosságának jelentős része belepusztul (szó szerint értve), ha végigmegy rajta?
Talán egyszer eljön az a nap, amikor már nem lehet mást tenni, mint ezen az úton elindulni. Ezt azonban nem valamely preferenciatájékoztatás indítja el, hanem az a szükség, ami minden egyéb utat lezárt előttünk.
Ez a nap nem jött el, és jobban tenni mindenki, ha imádkozna azért, hogy soha nem is jöjjön.