Nyitotta:Cayman Island, 2011.03.18 20:01 |
Hozzászólások: 10199 | Hozzászólók: 281
Líbia elleni katonai csapás néhány órán belül megkezdődhet, és a franciák "részt fognak venni benne". Szakértők szerint a bombázást már nem befolyásolja a tűzszünet bejelentése.
Kadhafi vértanúként halt meg, mert nem volt hajlandó elárulni az elveit. Ezt mindenképpen tisztelem benne. Elmenekülhetett volna bárhová, de nem tette.
Hogy jó volt-e Líbiának uralkodása, azt nem tudom megítélni, a szomszédaihoz képest sok panaszra szerintem nem lehetett oka az ország népének, és majd a következő líbiai rendszerrel is össze lehet hasonlítani.
Nem tennék fel rá túl nagy összeget, hogy dicsőséges napként fog bevonulni a líbiai történelembe Kadhafi kivégzése, amikor eltörlik a családosok ingyenházát, az autókra adott nagyvonalú támogatást, az oktatási és egészségügyi vívmányokat, és leteszik az asztalra az első hiánycélokat a sárga csekkel.
"Az unga-bungázó Berlusconi? A kabarészínésznek kinéző Szarközy? A láthatóan most is részeg Medvegyev? Az ön-Nobel-díjas Obama? A sóhivatal-vezető Ban Ki Mun? A luxus férfiprostinak öltöző Kadhafi?"
ha a diktatúrák is évszázadokon át fennmaradnak, hasonló hullámzást mutattak volna.
Ez valószinűen így van. csak hát a diktatúrák, pont az általam mondott elv miatt a mai tudásunk és tapasztalatunk szerint nem maradhatnak fenn évszázadokig.
Ugyanakkor nem igazságtalan, hogy egy tehetséges ember szép házban lakjon stb. míg a lemaradók teszem azt, társasházban. A lényeg, hogy mindenki meg tudjon élni, és a munkával előrébb lehessen jutni.
Nézd, amit én mondok az az elvek szintje, a gyakorlatban a különbséget teljesen kiiktatni nem, vagy csak nem, vagy max semmivel nem igazolhatóan aljas módszerekkel tudnád. Tehát a reális kérdés a különbség OKA, MÉRTÉKE, meg a CÉLUNK lehet, azt gondolom.
A 70-es években is volt különbség, olyan 3x-os az alsó és felső decilis között. A rendszerváltás idejére ez felkúszott olyan 4,5x-osra. Ma 8 felett van. Szerintem a 3-4,5 az ideális, a 6 feletti t meg egyszerűen emberiség elleni bűntettnek gondolom.
Amit én nem engednék, az a multik profithajhász, elvtelen működése. Továbbá, multimilliárdokat felhalmozni. Egy tisztes jómód azonban jár annak, aki megdolgozik érte.
Na, ezért is írtam az imént az OKOT. Ma - lássuk be - nem az él a legjobban, aki a legtöbbet kecsöl. (n.b tőle valszeg kevesen sajnálnák, kevés embert láttam kiakadni a Béres Józsi bácsi, vagy a Rubik Ernő vagyonán, mert tudjuk, hogy sok és kemény munka alapozta meg.) Hanem az, akinek az akármilyen tevékenységét a mára már teljesen beteges és perverz elven működő piac a legtöbbre beárazza. Tehát pl. pénzhiányos gazdaságokban (és ma az egész világ szinte ilyen) a pénzügyi szektor.
Viszont hasonlíthatóak a királyi rendszerekhez, amik viszont hullámzóak voltak. Szerintem, ha a diktatúrák is évszázadokon át fennmaradnak, hasonló hullámzást mutattak volna.
Aztán ki tudja, mikor jött volna abban a hard diktatúrában egy újabb őrült?
Nézd, ez itt nem az EZO-TV, tehát a "mi lehet MAJD esetleg" kérdésre nincs válasz:) - Mindössze azt tudni, hogy a történelemben eddig mindig az történt, hogy egy diktatúra hardként kezdett, majd felpuhult. Akármilyen oldali... végiggondolhatod Francot, Pinochetet, a szovjet diktatúrát, a magyarországi folyamatot, bármelyiket, amit ismersz...
Akkor átmegy a szomszédos országba és ott fizet feleannyi adót. Te meg ott maradsz egy rakás minimálbéren bejelentett melóssal.Na jobban jártál? A gazdagok aránytalan magas megadóztatása a legkontraproduktívabb politikai lépés. A "ne legyen a kamat a hiteleken" tipusú gondolatokkal van egy szinten.
A versenyképesség elsősorban nem azt jelenti, hogy ki tudja olcsóbban szart előállítani, hanem azt is hogy ki tud több hozzáadott értéket kreálni. Lásd Kína vs South Korea and Japan.
"Kadhafi katona volt, a szó szoros értelmében - nem tudom érthető e a fogalom."
Nem, nem érthető. Akárcsak Vorosilov vagy Sztálin, a hadsereg mészárosa volt, nem "katona". Az ezredesi címet, amivel állandóan páváskodott, valójában soha nem kapta meg, bohócot csinálva a katonai hierarchiából, állandóan megalázva a katonai vezetőket. Annyi ember törvénytelen haláláért felelős a hadseregben, hogy egy sima katonai bíróság előtt sem lett volna szemernyi esélye a kivégzés elkerülésére.
Tulajdonképpen meglepően gyáván halt meg, akár csak Szaddamhoz képest is. Szaddam a saját lábán ment a kötélhez, nem könyörgött az utolsó pillanatig az életéért.
Hát ez az, hogy sehogy. Nem helyeslem, de egy diktatúrát nem ér meg. Inkább olyan adórendszert vezetnék be, hogy tetemes összegekkel szálljanak be a közösbe is.
Sőt, mielőtt rólam is meglenne a véleményed, elárulom, hogy én beérem azzal, hogy biztosan megélhessek. Nem akarok palotát, menő autót, szép házat, azaz dehogynem, csak képes vagyok róla lemondani. Ugyanakkor mástól, olyantól, aki ezekért keményen megdolgozik, nem várom el ugyanezt. Viszont azt én sem támogatom, hogy egyetlen ember akkora vagyont halmozzon fel, amekkora egy komplett ország költségvetése. Viszont ennek megakadályozására sem szeretnék egy diktátort.
Aztán ki tudja, mikor jött volna abban a hard diktatúrában egy újabb őrült? A diktatúra egyik vonása pont az, hogy könnyen egyhatalmi rendszerré válhat, ahol van egy teljhatalmú diktátor, az ő csókosai ülnek a többi hatalmi pozícióban. Hol van itt az egyenlőség?
A homokzsákrakás szerintem nem ugyanaz, mint egy alacsonyabb életszínvonalat bevállalni. Mindenkinek járjon egyenlő esély, amivel élhet, a lemaradókat ne hagyják nyomorogni, vagy ilyesmi, mert a társadalmi létnek mégiscsak az a lényege, hogy támogatjuk egymást. Ugyanakkor nem igazságtalan, hogy egy tehetséges ember szép házban lakjon stb. míg a lemaradók teszem azt, társasházban. A lényeg, hogy mindenki meg tudjon élni, és a munkával előrébb lehessen jutni. Amit én nem engednék, az a multik profithajhász, elvtelen működése. Továbbá, multimilliárdokat felhalmozni. Egy tisztes jómód azonban jár annak, aki megdolgozik érte.
A puha diktatúra rákfenéje, hogy előbb-utóbb úgyis hatalomra kerül egy Sztálin-kaliberű figura, és onnantól annyi a puhaságnak.
A történelemben eddig mindig a fordítottja történt, jött egy kaosz, abból kialakult egy hard diktatúra, majd az törvényszerűen felpuhult. Ezt a politikusok egyébként már rég felismerték, Hitler kifejezetten ezért támogatta az endlősung-ot valamiféle humanistább "megoldás" helyett...
m jöttek be. Vajon miért is? Az emberek nem alkalmasak arra, hogy olyanokért hozzanak áldozatokat, akiket nem is ismernek.
Szerintem maradjunk annyiban, hogy vannak ilyen emberek is, mert a fórum moderációs szabályzata nem igazán tenné lehetővé, hogy ezekről az emberekről IRL vallott nézeteimet itt ismertessem - de tény, vannak ilyen emberek is. Meg olyanok is, akik akkor is rakják a homokzsákot a gátra, ha a saját házuk a dombon van... sőt, akár nagyobb vehemenciával rakják. Sokféle ember van. A kapitalista rendszerek (a jelen "létező" kapitalista rendszerekről beszélek, és nem az Adam Smith által megálmodott szolidarítás-elvű rendszerről, az történetesen közelebb állt még a marxizmushoz is, mint ahhoz, ami mára lett belőle) relatív sikerességét pusztán egy tény adja, a tesztoszteron nevű hormon összetett hatása. Már, hogy egyszerre lesz tőle az ember erőszakosabb, és győzelemre, versengésre kondicionáltabb. Tehát ha hagysz egy szisztémát versenyelvűvé válni, ott mindig a 10% alfának lesz igaza... mert ő lesz a legerőszakosabb... ez ennyi.
ÜdV
ps: a minap olvastam egy érdekes cikket, ami szerint a fogamzásgétlók szedése alapvetően megváltoztatja a nők párválasztási preferenciáit...
A puha diktatúra rákfenéje, hogy előbb-utóbb úgyis hatalomra kerül egy Sztálin-kaliberű figura, és onnantól annyi a puhaságnak. Egy ilyen rendszerhez olyan vezetők kellenének, akik képesek kontrollálni saját magukat is. Az ilyen ritka madár. Politikailag demokrácia, gazdaságilag meg nem kell teljesen liberálisnak lenni, bizonyos szabályokat, korlátozásokat be lehetne vezetni. Persze, mindez csak SZVSZ.
Láthattuk a komcsi diktatúrákat. Nem jöttek be. Vajon miért is? Az emberek nem alkalmasak arra, hogy olyanokért hozzanak áldozatokat, akiket nem is ismernek. Ergó, egy tehetséges ember, ha azt látja, hogy a nagy egyenlőség nevében nem kap több fizut, mint az ugyanazt a munkát rosszabbul végző átlagos ember, el fog menni, vagy legalábbis nem fárad a minőséggel annyira, mert minek? Igazságos adórendszer, tehetséges politikusok, és a dolgozónak megfelelő védelem kell. Ezeket lehetne egy demokráciában is. Emellet azt kell elérni, hogy a legalacsonyabb jövedelműek is anyagi biztonságban élhessenek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy másnak meg megtiltjuk, hogy gazdagabb legyen náluk.
Fenéket, az kérlek, ahol a lehető legtöbb ember él az adott körülmények között lehető legnagyobb szabadságban.
Namost, ezzel szemben a nyugat által exportálgatott szabadságeszmény valahogy úgy szól, hogy "ahol a winnerek a lehető legszabadabban tudják kizsákmányolni a többieket" - namost ez meg a winnereknek szabadság, a többieknek meg a lehető legrosszabb szolgaság. Tudod,, sztárolhatja nekem napestig valaki a nyugat által exportálgatott szabadság-eszményt, mint egy üres frázist, amíg a gyakorlat az, hogy ha 1985-ben küldtem az anyjába a főnököm, akkor még a jövő hónapban is volt ebédem, ha most tenném, ez nem lenne biztos. Ez ennyi. Értelmezhetetlen ott szabadságról beszélni, ahol meg kell alkudnod azért, hogy kajához, hajlékhoz, orvosi ellátáshoz juss, ahol ez nem jár alanyi jogon mindenkinek, tehát ahol valaki létében közvetlenül fenyegetett.
Csak hát tudod, olyan világban élünk, ahol a Nyugat csesztethette a Kadhafit, mert a hadserege lelőtt mondjuk 50 "forradalmárt" a tüntetések időszakában - miközben abba alaphangobn másfélmillió ember halt bele, hogy a nyugat úgymond "megnyerte" (pontosabban megvette) a hidegháborút.
