Nyitotta:Cayman Island, 2011.03.18 20:01 |
Hozzászólások: 10199 | Hozzászólók: 281
Líbia elleni katonai csapás néhány órán belül megkezdődhet, és a franciák "részt fognak venni benne". Szakértők szerint a bombázást már nem befolyásolja a tűzszünet bejelentése.
okééééé.....ok..... de éjszaka repülhet egy mig 21 is.... ((-: ... jó magasan is.... A lényeg, hogy ismert helyen tartózkodó ismert célpontokat kell e támadni, vagy egy gyorsan változó harctéren tevékenykedni.... az utóbbi esetben nyilván vannak veszteségek, lelőtt repülőgépek is, mindegy milyen márkájú. A helikopter erre a célra praktikusabb.
A szerb hadseregbn se tudtak sok kárt tenni, 10km magasról, hidakat, gyárakat, azt igen, de az itt elég hülyén nézne ki, ha a polgári lakosság védelmében lebombáznának pl olajkutakat.
Ezt kérlek Marx írta 1848-ban... én annyit tettem, hogy a "burzsoázia" szót kicseréltem a ma p.c.-bb "nyugati civilizáció" kifejezésre a Word-ben:))) - és ezért tettem idézőjelben az "idézet" szót.
Ez van, így fejlődött a nyugati civilizáció, ez ellen küzdeni kb. épp annyira van esély, mint az ellen, hogy egy év kb. 365 napból áll, vagy hogy megvolt a mohácsi vész.
Nézd, egyfelől a felvetett alaptézis nem az én eszemet dícséri, itten van a prófécia "eredetije":
Az egyre kiterjedtebb piacnak a szükséglete, amelyen termékeit eladhatja, végigkergeti a nyugati civilizációt az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt be kell rendezkednie, mindenütt összeköttetéseket kell létesítenie. A nyugati civilizáció a világpiac kiaknázása által valamennyi ország termelését és fogyasztását kozmopolitává formálta. A reakciósok nagy bánatára kihúzta az ipar lába alól a nemzeti talajt. Az ősi nemzeti iparok elpusztultak és napról napra pusztulnak. Új iparok szorítják ki őket, amelyeknek meghonosítása minden civilizált nemzet életkérdésévé válik, olyan iparok, amelyek már nem hazai nyersanyagot dolgoznak fel, hanem a legtávolabbi égövek nyersanyagát, és amelyeknek gyártmányait nemcsak magában az országban, hanem a világ minden részén fogyasztják. A régi, belföldi termékékkel kielégített szükségletek helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolibb országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nemzeti önellátás és elzárkózottság helyébe a nemzetek sokoldalú érintkezése, egymástól való sokrétű függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is. Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság mindinkább lehetetlenné válik, és a sok nemzeti és helyi irodalomból világirodalom alakul ki. A nyugati civilizáció az összes termelési szerszámok gyors tökéletesítése, a végtelenül megkönnyített közlekedés révén valamennyi nemzetet, még a legbarbárabbakat is, belerántja a civilizációba. Áruinak olcsó ára az a nehéztüzérség, amellyel rommá lő minden kínai falat, amellyel kapitulációra bírja a barbárok legmakacsabb idegengyűlöletét is. Minden nemzetet rákényszerít, hogy, hacsak nem akarnak tönkremenni, elsajátítsák a burzsoázia termelési módját; rákényszeríti őket, hogy meghonosítsák maguknál az úgynevezett civilizációt, azaz váljanak nyugati mércével civilizálttá. Egyszóval: a nyugati civilizáció a saját képmására formált világot teremt magának. A Nyugat a falut a város uralma alá vetette. Óriási városokat teremtett, a városi népesség létszámát a falusival szemben nagymértékben megnövelte, s ezzel a népesség jelentékeny részét a falusi élet bárgyúságából kiragadta. S ahogy a falut a várostól, úgy a barbár és félbarbár országokat a civilizáltaktól, a paraszt népeket a burzsoá népektől, a Keletet a Nyugattól tette függővé. A nyugati civilizáció mindinkább megszünteti a termelési eszközök, a birtok és a népesség szétforgácsoltságát. A népességet összesűrítette, a termelési eszközöket centralizálta, és a tulajdont kevés kézben koncentrálta. Ennek szükségszerű következménye a politikai centralizáció volt. Független, szinte csak szövetséges viszonyban levő tartományokat, melyeknek különböző érdekeik, törvényeik, kormányaik és vámjaik voltak, egy nemzetté tömörítettek, melynek egy a kormánya, egy a törvénye, egy a nemzeti osztályérdeke, egy a vámhatára. A nyugati civilizáció alig százéves osztályuralma alatt tömegesebb és kolosszálisabb termelőerőket hozott létre, mint valamennyi letűnt nemzedék együttvéve. Természeti erők leigázása, gépi berendezés, a vegyészet alkalmazása iparban és földművelésben, gőzhajózás, vasutak, villamos távírók, egész világrészek megművelés alá vétele, folyók hajózhatóvá tétele, lábdobbantásra a földből előpattanó egész népességek – mely korábbi század sejthette, hogy a társadalmi munka méhében ilyen termelőerők szunnyadnak! ... Szemünk előtt hasonló mozgás megy végbe. A polgári termelési és érintkezési viszonyok, a polgári tulajdonviszonyok, a modern polgári társadalom, amely oly hatalmas termelési és érintkezési eszközöket varázsolt elő, ahhoz a boszorkánymesterhez hasonlít, aki nem ura többé az általa felidézett földalatti hatalmaknak. Az ipar és a kereskedelem története évtizedek óta nem egyéb, mint annak a története, hogyan lázonganak a modern termelőerők a modern termelési viszonyok ellen, azok ellen a tulajdonviszonyok ellen, melyek a burzsoáziának és uralmának életfeltételei. Elég a kereskedelmi válságokat említenünk, amelyek periodikus visszatérésükkel egyre fenyegetőbben kétségessé teszik az egész polgári társadalom létezését. A kereskedelmi válságokban rendszeresen megsemmisül nemcsak az előállított termékeknek, hanem a már létrehozott termelőerőknek egy nagy része is. A válságokban olyan társadalmi járvány tör ki, melyet minden előbbi korszak képtelenségnek tekintett volna – a túltermelés járványa. A társadalom hirtelen a pillanatnyi barbárság állapotába esik vissza; mintha valami éhínség, általános megsemmisítő háború megfosztotta volna minden létfenntartási eszköztől; az ipar, a kereskedelem mintha megsemmisült volna, és miért? Azért, mert a társadalomnak túlsok a civilizációja, túlsok a létfenntartási eszköze, túlsok az ipara, túlsok a kereskedelme. A társadalom rendelkezésére álló termelőerők már nem a polgári civilizáció és a polgári tulajdonviszonyok előmozdítására szolgálnak; ellenkezőleg, túl hatalmasokká lettek e viszonyok számára, e viszonyok gátolják őket; és mihelyt ezt a gátat leküzdik, az egész polgári társadalomban zavart támasztanak, veszélyeztetik a polgári tulajdon létezését. A polgári viszonyok túl szűkké váltak ahhoz, hogy befogadhassák az önmaguk által létrehozott gazdagságot. – Hogyan küzdi le a nyugati civilizáció a válságokat? Egyrészt úgy, hogy kénytelen megsemmisíteni a termelőerők nagy tömegét; másrészt úgy, hogy új piacokat hódít meg, és alaposabban aknázza ki a régieket. Tehát hogyan? Úgy, hogy még egyetemesebb, még hatalmasabb válságokat készít elő és a válságok elhárításának eszközeit csökkenti.
Másfelől ja, amit te leírtál az is egyenesen következk a fenti "idézetből".
Szarul. Hihetetlen gyenge az oktatás, nagy a munkanélküliség. Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt fektetett be a rezsim külföldön, és mennyi olajbevétel van, nagyon sokan élnek nyomorban. Csak a londoni székhelyű Líbiai Befektetéis Alap (vmi ilyesmi neve van) fejenként két millió forintot kezel.
ha a líbiai kormányerőket lezúzza a nyugat, akkor mi legyen a bahreinivel, a jemenivel, meg a többi lázongó arab ország saját lakosait halomra lövő kormányzatával? őket más mércével mérjük? nehéz döntés ez. az ensz bt 1973 határozatának szerintem kadhafi elrettentése volt a célja. nem jött be. most megy a kapkodás.
Ha Kadhafi odaígéri az olajipart a hatalomért cserébe akkor nyert...
Hiába teszik ugyan ezt a felkelők is, mert Kadhafiban alapvetően politikailag jobban bízik a nyugat mint a felkelőkben. Mérsékelten nyugat ellenes, nem enged túl nagy teret az iszlám radikalizmusnak, nem Izrael ellenes...
Hogy mindezzel a felkelőkből majdan esetlegesen alakuló kormány hogyan állna azt nem tudjuk...
Tehát ha Kadhafi az olaj kérdésben együttműködik nyert...
Népírtás? Az nyugaton kit érdekel? Szaddám is megúszta a kurdok szervezett írtását (pedig ott nagyságrendekkel komolyabb incidensről volt szó), megúszta Kuwait lerohanását is az iraki olajipar újjáépítésének átengedése ellenében, csak azt nem úszta meg amikor az olaj kérdésében nem akart engedni...
A legnevetségesebb és cinikusabb Obama tegnapi "keménykedése" volt..., mint aki papírpisztollyal fenyeget,..mondjuk Obamától nem vártam mást, egy második Carter.
De a franciák és angolok tehetetlenségét nem értem, tegnap még határozottak voltak.
Lehet, sőt biztos, hogy a globális kapitalizmus mocskos, de a több tízmilliárd dollárt lenyúló Mubarak-klán vagy az uralkodó Kadhafi-dinasztia OK volt?
A b2 is lelőhető, akármivel is ha alacsonyan repül. Magasról meg csak kijelölt célpont ellen lehet bevetni azt is, amiről a vezetője nem is tudja, hogy micsoda.
A klasszikus vicc szerint egy nő kapaszkodik az erkély-korláton a 9-iken, és egy pasi üti a kezét, hogy engedje már el. Pillanatok alatt csődület gyűlik össze, és ordítanak a pasinak, hogy hogy lehet ilyen szemét rohadt gyilkos, azonnal hagyja abba, és húzza fel a feleségét. Erre az lekiabál a tömegnek:
Légierővel meg páncélosokkal könnyü a sivatagban csatár nyerni a kalasnyikovok ellen,de már egy nyomorult kisváros bevételénél is mennyit tököltek.Városharchoz gyalogság kell,az meg nincs,igy inkább szétlövik az egészet.
SZVSZ nem csak olaj... eccerűen a kapitalizmus - amióta csak létezik - mindig expanzióval képes kezelni a válságokat... "szines forradalmak" megvótak, most a "twitter-forradalmak" vannak soron, amelyek persze semmi másról nem szólnak, mint arról, hogy hogyan darálják be a pánarab szocializmus országait a globális imperializmus és szabadpiac rendszerébe... a recept meg ősi, öszeugrasztani a helyi erőket (itt törzsfőket), majd úgymond "békét és szabadságot teremtve" katonai beavatkozással megfelelő bábkormánnyal lecserélni az épp uralkodót...
Marhára érdekes, amit mondasz, de van más megoldás?
Az alapprobléma (szerintem) az, hogy különböző kultúrák, civilizációk léteznek.
Az arab/muzulmán civilizáció, életmód és a nyugati marhára különbözik; az ortodox muzulmán és a nyugati kizárják egymást.
Ezzel (látszólag) semmi gond addig, amíg egymástól elszeparálva élnek.
De mi van, ha létrejön az információáramlás és ismerkedés a két világ között?
Ha pl. egy muzulmán nő szívesen hordana nyugati ruhát a csador helyett?
Vagy pl. egy nyugati ember szívesen utazna egy muzulmán országba, és ott meg-meginna egy üveg sört?
Vagy ha egy hithű muzulmán pl. Németországban dolgozik, és megkövetelné a családjától, hogy az otthoni vallási előírások szerint éljen, ami óriási konfliktusokat okoz?
Még nem találtak tökéletes, súrlódásmentes megoldást a kultúrák együttélésére.
Viszont a globalizáció, az információ- és árucsere itt van, akár tetszik, akár nem.
Nem véletlen, hogy az NDK és az NSZK is csak a berlini falnak "köszönhetően" létezhetett egymás mellett.
