Nyitotta:Cayman Island, 2011.03.18 20:01 |
Hozzászólások: 10199 | Hozzászólók: 281
Líbia elleni katonai csapás néhány órán belül megkezdődhet, és a franciák "részt fognak venni benne". Szakértők szerint a bombázást már nem befolyásolja a tűzszünet bejelentése.
Na most ez a "írtja népét" is igencsak relatív kategória sajnos.
Azzal odáig semmi gond, hogy ez ellen próbál a világ valamit tenni. Nade
mondjuk az iraki "demokrácia teremtés" hány áldozattal is járt eddig?
Optimiták 200000 ezerre a realisták millió fölöttire becsülik a "járulékos áldozatként" meghlat iraki civilek számát...
És ebből több tizezer akik nem hadműveletek következtében haltak meg hanem a "nyugati felszabadítók" bosszúból, szórakozásból, heccből, stb, stb öltek meg őket.
Szóval ha mindenkit bombáznánk aki írtja a népet eléggé ki kellene terjeszteni a légicsapásokat...
Hát, téged egy percig sem zavar, hogy a Nyugat momentán a "twitteres forradalmaival" - akárcsak pár éve a "szines forradalmaival" pünkt ugyanazt csinálja, mint amit beidéztem a 96-ban?
"Boszniában mennyi idő telt el haszontalan pöcsöléssel, és a mészárlások tehetetlen bámulásával"
Ez nem pontosan így volt, mert a srebrenicai mészárlásban pl a holland békefentartók tulajdonképpen segítették a szerb szabadcsapatokat, nem csak tehetetlenül szemlélődtek...
A fellazítást szolgálta a lélektani hadviselés (psychological warfare) politikája is, amely a kommunista rendszerekkel szembeni ellenállást, a diktatúrák felszámolásába vetett hit táplálását tűzte ki célul.
A lélektani hadviselés fő eszközei a Nyugatról sugárzó rádióadók, az Amerika Hangja (Voice of America), a State Departmentnek alárendelt Szabad Európa Rádió (Radio Free Europe) voltak. Az utóbbi számára 1951-ben készített kézi-könyv szerint a kelet-európai népek egy világháborútól remélik országaik felszabadulását, ugyanakkor a rádióadó hullámhosszain megszólalóknak óvakodniuk kellett attól, hogy nyugati katonai intervenciót ígérjenek hallgatóiknak, de hangsúlyozniuk kellett, hogy „nem jöhet létre tartós béke, amíg a Moszkva befolyása alatt álló rendszerek megdöntésére sor nem kerül, és amíg a szovjet imperializmus árhullámát ilyen vagy olyan módon arra nem kényszerítették, hogy elvonuljon hallgatóink földjéről”. 1956-ban azonban bebizonyosodott, hogy a remények ébrentartása és a hiú ábrándok táplálása közötti választóvonalat nem sikerült mindig betartani. Egyes műsorkészítők felelőtlen ígéreteket tettek közönségüknek.
A rádióadások tartalmának összeállításakor figyelembe vehették és felhasználhatták a vasfüggöny mögötti elégedetlenségről szerzett információkat, melyeket emigránsok kihallgatásával vagy az onnan érkező magánlevelek elolvasásával és tartalmuk feldolgozásával szereztek. Az utóbbiakat tehát nemcsak a hazai belügyi szervek bontották fel, hanem az Ausztriában működő ún. Civil Cenzúra Csoport is.
Egy másik, különös módja volt a lélektani háborúnak a léggömboffenzíva. Az ún. „Prospero-hadművelet” keretein belül 6500 léggömböt küldtek csehszlovák területre 12 millió röplappal, melyeken a következő üzenet volt: „a rezsim gyengébb, mint gondolnátok, a remény a népben rejlik”. A ballonok meglehetős irritációt okozhattak a csehszlovák vezetésnek, mert a légierőt is felhasználták azok megsemmisítésére. A Magyarországon „bevetett” léggömbök ellen a Rákosi-rezsim számos alkalommal tiltakozott. Az amerikaiak a légballon-hadművelet leállítását aduként igyekeztek felhasználni eredmények kicsikarása érdekében.
A pszichológiai hadviselés keretein belül nemcsak békés lépések merültek föl, mint pl. élelmiszercsomagok osztogatása Kelet-Berlinben az ottani alacsony életnívó leleplezésére, hanem harcias intézkedések is. Ide tartozott az ún. Kersten-féle kiegészítés, amely 100 millió dollárt juttatott a szovjet zónából érkezett menekültek katonai megszervezésére. 1952 és 1955 között 60 ezer önkéntes kapott volna katonai kiképzést. A legjobbakat pszichológiai, illetve nem hagyományos harci tevékenységben kívánták felhasználni. Végrehajtása azonban megbukott az amerikai katonai vezetés ellenállásán. Hasonló ok miatt nem került sor az Eisenhower által elrendelt Önkéntes Szabadság Alakulat (Volunteer Freedom Corps) felállítására sem.
Ez kérdés, hogy mennyire tervezett a nyugati beavatkozás és mennyire csak futnak a pünzük után... Ezt most még nehéz megítélni.
Kadhafi megdöntésének lehetnek komoly előnyei és komoly hátrányai a nyugat számára.
Sztem több évtizedes terv a sajt (olaj) kiéneklése Líbia kezéből, de eddig a kockázatok nagyobbak voltak mint a rövidtávú nyereség.
Kadhafi nem volt mindíg a nyugat nagy barátja de a pánarab nyugatellenesség támogatója sem...
Sok a nyugati világ számára is gondot jelentő militáns arab szervezett bepróbálkozott már Líbiában és Kadhafi ezeket mindíg nagyon keményen leverte, így a nyugatban kicsit az a kép alakult ki, hogy Kadhafi a radikalizálódás ellen megvédi Líbiát.
Tehát jó lenne megdönteni, de kockázatos...
Hogy most aztán a kezdeményezés nyugatról jött, vagy csak látták, hogy valami lesz és jobb beavatkozni mint kimaradni..., ez kérdés.
Minden esetre a "békés tüntetőket" valaki csak felfegyverezte, ami azért nem kétperces művelet, és az sem hiszem, hogy a nyugati hírszerzéseknek ne tűnt volna fel, hogy a líbiai forrongók körül egyre több "pánarab harcos" kezd mozgolódni. Olyanok akik más ügyekben amúgy a nyugat esküdt ellenségei...
Szóval ez azért bizonyos előkészítettséget feltételez.
Sztem kényszerpályára tették saját magukat a "nyugatiak". Mikor úgy tűnt, Kadafi veszít, akkor elítélték nagyon a személyét, elfogadták hogy a felkelők képviselik eztán Líbiát és befagyasztották a kinti számláit.
Ha továbbra is fontos üzlet a líbia olaj akkor az elsőből még valahogy vissza lehet táncolni, a másodikból nehezebben, na de harmadik, hát az ciki. Most már muszáj hogy ne Kadafinál legyen az olaj, behúzták saját magukat a csőbe.
pontosan. és senki nem fintorgott a mostani európai hömbölgők közül, hogy micsoda lábszag is van kadhafi körül.
senkit nem zavartak a rendőri brutalitások, az eltűnt emberek, az olajközeliek jóléte és a mindenki más leszarása, a titkoszolgálatok pribékjeinek szabad keze
minden a legnagyobb rendben volt.
most meg kadhafi a szemét, aki lövi a népet, ami lövi a katonáit.
európa megint le van maradva, nála már az usákok is kezdenek kevédbé dekadensek lenni
De igen, Líbiában pont hogy törzsi/etnikai eredetű az alapkonfliktus...
A "felkelők" azokból a csoportotkból állnak akiket a rezsim az elmúlt évtizedekben szisztematikusan kiszorította hatalomból...
Kadhafi sajátos afrikai szocializmusa azt jelentette, hogy el kell venni a hatalmat a törzsi vezetőktől és az a népnek kell adni, aminek a letéteményese pont véletlenül ő maga, tehát a hatalmat az ő kezében kell koncentrálni...
Ez ha akarom diktatúra, ha akarom a törzsek államba szervezése...
Persze ehhez nem kevés vérontásra volt szükésg, de hát a demokráciá hazájának megalapításához is ki kellett írtani az őslakosokat...
A líbiai emberek egy része természetesen mindezt soha sem fogadta el, így bizonyos értelemben valóban az elnyomottak felkelésének tekinthető az ami most történik, de itt nem demokratizálás meg szabadség a cél, hanem a hatalom megszerzése/visszaszerzése...
A nyugat ebbe azért avatkozik bele, mert azt reméli, hogy akiket most hatalomba segít azok majd több beleszólást engednek Líbia olajügyeibe.
az a nyugat, aki a fegyveres összetűzések akarhanyadik napján méltóztatott kibacni őtet az emberjogi bizottságból? (szép kis bizottság lehet)
az usa bólintott a bombázásra, majd obama lelép, mint akurva a kerevetről (fontos délamerikai utazás) ergo a franciáknak kell odaküldeni az anyahajót meg a repcsiket, meg a sallangokat.
az a nyugat akinek a britjei pofára estek, eléggé szánalmas módon?
az a nyugat, amelyben a háziasszonyok sipákolnak, hogy egy háborúban emberek halnak meg?
kína röhög a markába a bolhacirkuszon amit az a nyugat csinál (főleg az eu) és kényelmesen hátradőlve várja, hogy mi lesz a seggrepacsi eredménye
