Megoldani persze, hogy nem tudják. Legfeljebb kicsit lendítenek rajta a motivációt erősítő pályadíjakkal. Első körben. De ennél többet is lehet ebbe tenni, csak ahhoz partnerek is kellenek az intézmények és a politika oldaláról.
A "másik suli" majd eldönti, hogy az előző helyen abszolvált kilengések dacára bizalmat szavaz-e a delikvensnek. Lehet, hogy az első körben megcélzott 20-ból 10 eleve nem is válaszol majd. De lesz bőven olyan suli, ahol kell a fejkvóta és nem félnek a szakmai kihívásoktól.
Célszerű behívatni a kölköt egy felvételi elbeszélgetésre, lehetőleg a t. szülőkkel egyetemben. Ott aztán a szaktanárai ülnek az asztal túlfelén, és kérdezgetik. A t. szülők meg látják, hogy nem nagyon tud válaszolni... Aztán a "zsűri ítélethozatalra visszavonul". Végül kijönnek, és diri elmondja neki, hogy tudják a régi suliban viselt dolgairól, amit tudnak, és a kérdésekre sem adott jó választ sokszor, ez mind ellene szól. De ha a gyerek nagyon akar tanulni, akkor fátylat boríthatnak a múltra, és itt teljesen tiszta lappal kezdhet. De ha visszaesik, akkor nem sokat totojáznak, és repül innét is. Deal?
Az emberek sokszor hajlamosak alábecsülni az adott szó súlyát. Pedig van neki.
Ezek a gyerekek általában úgy el vannak kapatva otthon, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy bizony, ők is megmérettetés tárgyai lehetnek, őket is meg lehet ítélni. Bizony nem úgy van az, hogy mindenki köteles őket Anyucit követve Zseniális Tündérbogár Nyuszómuszónak tartani, ugye...
Hidd el, pár hónapnyi keresgélés suli után: megteszi a magáét az önértékelés helyretételében.
De nemcsak abban. Hanem a helytelen pályaorientáció korrigálásában is. Ugyanis az a gyerek, aki azért volt renitens a gimiben, mert csak a szülei szánták mérnöknek, neki viszont semmi kedve nem volt 23-24 éves koráig (A 24 éves egy 15 éves szemében már agg!), vagyis szinte az élvezhető élete legvégéig tanulni. Lehet, hogy ha ezt a gyereket beteszed egy asztalosokat képző szakiskolába, akkor végre a helyén lesz. Úgy fogja érezni, hogy a tanulásért kapható jutalom nem a ködbe vesző jövő beláthatatlan távolságában van, hanem mindjárt itt, karnyújtásnyira. Ez sokkal motiváltabbá tudja tenni.
Plusz ne felejtsük el, hogy ha 18 évesen elkezd dolgozni egy asztalos mellett, kitanulja a szakma csínját-bínját és 28 évesen dönt úgy, hogy bútorokat akar tervezni, akkor még mindig felvételizhet Sopronba, faipari mérnöknek. Rá kell ugyan hajtania a felvételire, de az összes tanára imádni fogja, hogy végre van egy diákja, aki nem a pihepuha szülői fészekből jött, és pláne nem azért, mert csak "kell valami papír". Ő ugyanis a szakmából jött, tudja, mit hogyan kell megcsinálni és mennyiből lehet, plusz tanulni akar, nem papírt gyűjteni.
"Na vajon kinek magasabb? A pályakezdőnek, vagy a tapasztalt, nagy tudású tanárnak?"
azér én elgondolkodom, h biztos, hogy ennyire automatikusan függ-e össze a pályán töltött idő meg a tudás
vagy például a pályakezdők - lehet, hogy nincs akkora tapasztalatuk, az is lehet, hogy hanyag a képzésük - bár régen mindenképp az volt az elv, hogy a tanítás művészet, amire születni kell és gyenge volt a módszertanoktatás - viszont legalább a gyerekekkel azonos a kultúrájuk
ja, úgy értettem, h demjánt mint tulajdonost említed.
azt se világos, miért kevered a cégek által fizetendő képzési hozzájárulást - én legalábbis úgy értettem, hogy egy cégek által finanszírozandó rendszerről beszélünk - egy jótékonysági dologgal
nem hiszem, hogy egy-egy cég csr-akciói meg tudják oldani a magyar szakképzést
És mi van azokkal, akik a másik suliban is tanulni akarnak. Nekem nem csak az elit gimnáziumok kedvesek. Szakma a lakatosság, a kőművesség és a burkolás is. Azt is meg kell tanulni rendesen.
Bocs, de ha 32-ből 28 bukásra áll, ott nem biztos, hogy csak a kölkökben van a hiba... És valszeg valóban csak 2-3 van, aki tényleg meg is buktatandó.
Azt valóban vissza kell hozni, hogy lehessen igazolatlan órával kiküldeni az óráról a rendzavarót, mint régen, és valóban ki is rúgják, ha megérdemli. Mellesleg anno, amikor én jártam suliba, ez volt a szabály, és nem csináltak belőle ügyet, mert ilyen esetben nem lehetett csellengeni. Hanem azonnal a könyvtárba kellett menni. És a könyvtáros felírta, mikor értem oda, ha épp engem küldtek ki. 5 percnél nem lehetett több a különbség a kettő között, mert akkor duplán kaptam az igazolatlant. Mindegy volt, ha valami tényleg nagyon fontosat akartam elolvasni, ez sem érdekelt. Akkoriban még volt magyarul a Scientific American folyóirat. Tudomány néven adták ki, kiváló fordítók közreműködésével jelent meg. Majdnem mindig tudtam, mikor érkezett meg, és valahogy a matekórának nem sok esélye volt vele szemben. A mai napig komplett duplaoldalakat tudok visszaidézni emlékezetből, és rengeteg fotót.
Aztán leérettségiztem, és hamarosan meg is szűnt a magyar kiadás. :-((( Pedig egyetemistaként azt szántam (volna) magamnak jutalmul a teljesített féléveim után, mikor végre megint azt olvashattam, amit én akartam.
És szerinted honnan vesznek jól képzett, elhivatott tanárokat? Most amúgy leépítések lesznek. Úgy hírlik, azokat a tanárokat fogja elküldeni a fenntartó (nem az igazgató!), akiknek magasabb a fizetése. Na vajon kinek magasabb? A pályakezdőnek, vagy a tapasztalt, nagy tudású tanárnak?
A példád sajnálatos módon elég egyedi. A hetvenes években volt egy budai gimnázium, amelyik az ország egyik első gimije volt. És éppen ezek a renitens pártfunkci gyerekek züllesztették le a béka hátsó fele alá. Onnan tudom, mert dolgoztam ott egy ideig, és a régi kollegák mesélték. Előbb küldték el a tanárt, mint a diákot. Befolyásos apuci elintézte azt is, hogy a tanár ne kapjon más iskolában se állást.
Hát igen, én is ezt mondom. Nem lehet ezt egy ilyen rendelettel megoldani. Ami a tanárok tekintélyét illeti: azt igencsak nehéz lesz visszaállítani, mert most a tanár a társadalom pofozóbábuja. Nevetséges fizetéssel.
Én nem azt mondom, hogy meg lehet menteni mindenkit. A hsz-em arról szólt, hogy ma már a gyerekek nagy részéről el lehet mondani, hogy így vagy úgy renitensek, azt pedig még jobban, hogy nem akarnak tanulni. És ha ezentúl kicsapnak párat, attól se fog semmi változni, mert ez nem arról szól. Mondhatnám, kortünet. Akit még nem csaptak ki, az azt mondja a kicsapottra, hogy lúzer, és hogy azért bukott le, mert nem volt elég ügyes. Na és hogy nem lehet mindenkit kirúgni, és ez így is van.
Ha egy osztályban 2-3 gyerek kivételével mindenki bukásra áll mondjuk történelemből, szerinted fel meri vállalni a tanár, hogy mindet megbuktatja év végén? Kötve hiszem. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha 1 héttel a jegyek lezárása előtt a kölykök 2/3-a legalább 1 tantárgyból bukásra áll, akkor jó eséllyel a végén 2-3 marad, aki meg is bukik. És ez így van a fegyelmin is. A fegyelmire küldött diákok közül jó, ha egy évben 2-3 gyereket küld el az iskola. Általában olyan határozat születik, hogy kirúgás, felfüggesztve 3 hónap próbaidőre. A kölyök meg addig meghúzza magát kicsit, utána kezdi elölről. Mivel a büntetés elévült, ott folytathatja, ahol abbahagyta.
Volt olyan végzős diákunk, akit kizárt az iskola az igazolatlan órái miatt, de nem tudott jogerőre emelkedni, mert a szülő addig fellebbezett, amíg a gyerek le nem érettségizett. Meg is mondta a szülő, hogy ez így lesz, és nem tudtunk semmit tenni, mert a jogszabály ilyen.
Attól, hogy most leszállítják a tankötelezettséget, semmi nem fog megoldódni. Esetleg ha lehetne igazolatlan órával kiküldeni az óráról, mint régen, és valóban ki is rúgnák, ha megérdemli, akkor változna a helyzet. Csak hát ezzel az a baj, hogy ha egyszer a lovak közé dobtad a gyeplőt, nem könnyen kaparintod meg újra az irányítást.
Az lesz a következő lépés. Mihelyt rájönnek az iskolaigazgatók, hogy az egyre fogyó gyereklétszámból cask úgy meríthetnek ugyanannyit, mint eddig, ha a minőségi oktatás terén alkotnak figyelemre méltót. Márpedig ahhoz az kell, hogy az elérhető legjobb tanárokat vegyék fel, és a renitenseket kitegyék. Majd lesz más iskola, amelyikben beválnak.
Anno egy főfunkcinak volt renitens gyereke az 1980-as években. Tán MSZMP KB-tag volt a papa, az nagyon magasan volt. A kölykét a tűrhetetlen viselkedése miatt kicsapták a budapesti elit gimiből. Valahol Egerben, vagy hol fejezte be a gimit, és láss csudát, megemberelte magát.
Be kell látni: vannak, akik addig-addig feszegetik a határokat, amíg csak lehet. A saját érdekükben is világosnak kell lenni, hol a határ. A társadalom érdekében meg pláne!
Ajjaj, vannak itt fogalmi zavarok! Figyu, egy cégnek a jótékonysági büdzséje az nem egy magánember magánpénze! Az csakis a cégé, és csakis egy célt szolgál: a cég goodwill-jét, renoméját, imázsát, felelős társadalmi szereplőként elért hitelességét növelni.
De tapasztalatból tudom, hogy magánemberként is vannak - hazánkban is bőven -, akik komoly összegekkel adakoznak jótékony célokra. Nem kell nekem hinned, nézz utána az elit Rotary Club és női párja, az Inner Wheel, valamint a felső-középosztálybéli tagságot tömörítő Lions Klubok hazai tevékenységének. Meg fox lepődni.
A számításom ilyen arányok mellett sem változik érdemben. Mégpedig azért nem, mert azt a pénzt, amit a notórius renitensek az iskola épületében való tárolására fordítunk, az kidobott pénz. ha nem tanulnak megsemmit úgysem, akkor a rájuk költött közpénz hasznosulása nulla. És ez független attól, hogy hányan vannak ilyenek egy osztályban.
Tudod, van egy mondás: addig jára korsó a kútra...
De ha mindg van egy gumimadzag, amely visszarántja, bár a korsó lefelé törekedne minden erejével, akkor előbb utóbb az összes kis köcsög azt fogja gondolni, hogy lehet ugrálni, baj nem lehet. Hagyni kell pár korsót, hadd törjön. A többi majd okul belőle.
Értsd meg, nem lehet mindig mindenkit megmenteni a saját hülyesége következményeitől. Az ilyen esetek csak növelik azoknak a számát, akik ugyanolyan vagy még nagyobb hülyeségeket csinálnak. És egy idő után már nincsa annyi gumimadzag a világon...
engem nem aggaszt a politikusok sorsa, meg fogják oldani, hogy jobban éljenek nálad, nálam.
engem olyasmi az aggaszt, hogy mi lesz, ha nem tehetem be a lábam mondjuk a rokonaimhoz BAZ-megyébe, vagy csak autóval mehetek át este a pesti belvároson
az abban való hitedet, hogy a gazdagok az általuk fenntartott politikusoknál (bocs hogy ennyire leegyszerűsítem) többet akarnak, sőt, saját zsebből nemzetgazdasági méretekben akarnának pénzt költeni a munkaerő-újratermelésre, noha eddig az állam intézte ezt, hát, ezt nem tudom tisztelni
A korhatár 16 év lesz a nemzetközi egyezmény alapján, amit Magyarország is aláirt. (Csak az előterjesztő, ((jellemzően)) nem ismeri, minek is. Neki elég hogyha számolni tud, hogy a fizetését felvegye.
Na, így születnek a minisztériumi irodákban és fejekben a törvények. Amelyek, elismerem, roppant tetszetősek, lám, a topikban is sikert arattál velük, de a realitásokhoz vajmi kevés közük van. Először is, az a 4 az nem 4, hanem 26. (30 főből.)
Jó, ha egy szakközépiskolában az osztályban manapság van 3-4 olyan gyerek, aki tanulni akar. Átlag gimnáziumban kicsit jobb az arány, mondjuk olyan 1/3.
Másodszor a 26 közül se 4 a renitens, hanem legalább a fele. És akkor még roppant optimista voltam! Persze nem minden renitens hangoskodó, és nem mindegyik fenyíti be a többit, "csak" kicikizi pl., ha az illető tanulni akar. Strébernek nevezi, még ha valójában nem is az. Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között komolyan tanulni tud.
Tulajdonkép, eddig senki nem vette észre a tankötelezettségi korhatár csökkentésével járó egyéb hatást, vagy csak én voltam figyelmetlen.
2012 től kb. 60 000 diák lesz tulkoros, akiket renitens magatartása miatt el lehet távolitani az iskolából. Ezzel sokan tisztába vannak, de van egy anyagi vonzatai is: Nem jár családi pótlék utánuk!
Talán az érintett szülök is felébrednek, és pár makarenkoi pofonnal viselkedésre birják csemetéjüket.
Örülök, hogy tetszik. Kicsit rohanva pötyögtem be, úgyhogy vannak benne fogalmazási hibák is, elnézést kérek. (A számokra azért figyeltem.)
A hazai polelit kvalitásait illetően tökéletesen egyetértünk. Ezek a Tadzs Mahal tervezőjének a terve alapján is legfeljebb egy kisméretű kacsaúsztatót építenének meg, a végén egy piszkosfehér kutyaóllal... :-(
