..a bejövő hívások átjönnek a zsebemben lévő készülékre..tehát ha jelez, felveszem, ha a hívást én kezdeményezem, azt csak a munkahelyről teszem, a munkahelyi telefonról..annyit meg ügy tud várni, amíg odaérek..
..haggyátok a fenébe..vettem egy egykártyás okoskát..a másikról pedig átirányítom erre a hívásokat..így aztán egyet hordok magamnál..
..külön számom van a melóhoz és a magánélethez..ezért használtam kétkártyásat eddig..amikor a meló bezár, onnan kikapcsoltam a melóhoz tartozó kártyát..most meg a telefont..és akkor csak a személyes marad..akit meg meló ügyben kell visszahívnom, az vár addig, amíg odaérek a tetthelyre..
Tulajdonképpen - részben - igazad van. Tényleg bizonyos mértékben pénz kérdése. De nam az, hogy vannak- e elegen, akik ezt meg tudják fizetni, hanem az, hogy van-e a tömegek által megfizethető áron elegendő kínálat ami mindezeket (és még sok mást is amit meg se említettem) tudja.
Ez azonban már tecnológiai probléma!
Mert technológiai probléma volt az, hogy a 15 évvel ezelőtti autórádiónyi mobilt ma bele tudják helyezni egy apró kézi kis kütyübe, ráadásul tizedáron.
Ám az szemléletbeli probléma, hogy az emberek nem tudják (még) miket lehetne a "mobiljukkal" tenni, és azt igényelnék is, hogy a gyártók rááljanak, s technológiailag felkészüljenek rá - olcsó tömegcikként tekintvén azt. Csupán az általad említett iPhone az ami - ha töredékesen is - de hajlik ez irányba, de a tizedár sehol, a többi ésszerű bővítése sehol, a hozzá feltétlenül tartozó infrastruktúrális környezet: sehol.
Pedig - ahogy te is látod - technikailag minden megoldható, szórványosan meg is van, de széleskörűen is: lehetne!
A pesti multinál dolgozó mérnök lenne az átlag? :DDDD
Mekkora része is ez a mai magyar lakosságnak? Jelentős 0,5-1%? És ez lenne az átlag? Nem hinném... De jó lenne :)
Abban viszont igazad van, hogy pénz kérdés... Első perctől erről van szó, hogy pénz kérdés... Egy nagyon szűk réteg (mondjuk amit említettél, pesti multinál dolgozó gyermektelen fiatal mérnökemberek), megengedheti magának, hogy ilyesmire költsön, de az "átlagemberek" nem, tehát innentől elmondható hogy mindenki számára elérhető, de ez mégsem igaz...
Tehát a probléma itt nem a technológiával, a koncepcióval, szemlélettel, paradigmával, anyámtyúkjával van, hanem a pénzzel. Kibújt a szög a zsákból. Ez viszont már egy teljesen más téma.
Minden viszonyítás kérdése. Nyilván egy pesti multinál dolgozó mérnök gazdag embernek tűnhet egy szabolcsi faluból nézve, neki viszont ez az átlagos... had ne tekintsem a devizában gatyáig eladósodott, vidéki, képzetlen embereket alapul. Igenis elérhető dolgok ezek az átlagembernek.
De az itt olvasgató többségnek bizonyára nem arról, hogy: "Emberek! Vegyetek mostantól 9eFt-os mobil helyett 140eFt-ost! Jól fogtok Járni!". Ha ezt tenném, a szemükben bizonyára nevetségessé válnék.
De milyenné válna a szemükben az, aki ezt feltételezné rólam?...
A szemléletváltás ott kezdődik, hogy a fenti zsákutcát először észrevesszük.
Viszont itt adtam fel. Nálad 2005-ben megállt az óra, és csak hajtogatod a magadét.
Mindenesetre örülök, hogy egy 140e Ft-os okostelefon birtokosaként dúsgazdag milliárdosnak számítok. Vagy a 15e Ft-os Z-Wave villanykapcsolóra gondoltál? Való igaz, a hagyományos olcsóbb, meg a Tescoban sem lehet kapni.. de azért nehogymár ez a milliárdos kategória legyen. Egy rendes konyhaszekrényt nem kap az ember abból a pénzből, amiből egy egész ház összes kapcsolóját ilyenre lehet cserélni. Egyébként itt megvásárolhatóak itthon is:
Kezdjük azzal: Nem írtam le mindent, csupán szemelvényeket (ezt jeleztem is).
Másodsorban: Nem dúsgazdag milliárdosként a jachtomon szeretném mindezeket, hanem hétköznapi közemberként, hétköznapi - boltokban árult - készülékekkel, hétköznapi, azaz megfizethető áron. És persze nem kimazsolázva, hogy: "ez meg ez tudja azt, de amazt nem tehát akkor inkább a másikat, de jajj, annak meg az a hiányossága...", és napokat heteket töltve azzal, hogy találok-e megfelelőt.
Tehát: koncepció! (most nem tudok rá más szót; lehetne paradigmaváltás is).
És akkor választék is lenne, hogy ha drágábbat akarok, akkor ennek nagyobb a memóriája, annak jobb a felbontása, ez meg szebben néz ki, amaz meg inkább nőknek való, stb.
Ám ma nem ez a helyzet. És jó lenne megérteni: mindezt nem csak magamnak, egyedül akarom, mert nekem jópofa dolgoknak tünnek. Hanem egy minőségibb életet próbálok általánosabban elképzelni. Nos persze a mai világban igazán nehéz elképzelni, hogy valaki nem az önző vágyainak, bogaras elképzeléseinek a rabja, hanem mások életének a kényelmesebbé tételére gondol. Voltak idők, amikor a királyok megengedhették maguknak, hogy bevezessék az udvarukba a vizet. Mások akkor vödrökkel cipelték. Ma alapigény. A villamosság se volt minden háztartásban mindíg. Sokáig nem igényelték az emberek. Ma az első, hogy bevezeted, ha nincs. És nem is olyan rég (pár évtizede) még irígykedtünk, a kocsiba szerelt autórádiónyi méretű mobiltelefonok után, s tényleg hordozhatót csak a filmekben láttunk.
Sokan vannak akik megrekednek a pillanatnyi lehetőségeknél, majd ámulva (idősebb korban meg értetlenül) figyelik az újat, és évek kellenek, hogy megszokják. Én nem ilyen vagyok. Nekem egész életemben természetes volt, hogy időnként megjelentek olyan dolgok, amiket évekkel korábban már magától értetődőnek tartottam, és tudtam, hogy lesz majd ilyen (persze engem is értek meglepetések). Mára már kicsit türelmetlenebb vagyok. Lehet, hogy öregszem...?
Az iPhone-ra reagálva: az csupán egy része az egésznek (mondjuk a koncepciónak). Még száz dolognak ki kell épülnie köré, ugyanúgy kommersz, tömegcikként, és nem egyedi kuriózumként (és vegyük figyelembe, hogy mindezt már évek óta mondom, amikor még iPhone se volt).
A legtöbb dolog amit leírsz MÁR LÉTEZIK. Ma, 2011 februárjában, egy koncepcióba ágyazva és megvalósítva, egyetlen készülékben. A gyártóknak ugyanis ebből van profitjuk. Tehát abbahagyhatod az idegeskedést. Javaslom az "iPhone" és az "Android" szavakra történő keresést Google-ben.
De ha erre lusta vagy, íme néhány link.
Z-wave "otthon automatizálás": a telefonoddal irányíthatod az otthonodban lévő szinte összes elektromos berendezést, a lámpáktól a kapukig. Nem koncepció, megvásárolható termék.
Apple AirPlay: egy iPhone segítségével lejátszhatod a telefonodon található összes médiát bármelyik a lakásodban található Apple TV-n, vagy erre alkalmas hangszórón.
Ezek csak gyorsan összekapkodott példák, de szándékosan mindet iPhone-ra kerestem, hogy egyetlen eszköz kelljen hozzá. Az pedig természetesen alap, hogy zenét, videót lejátszani is tud, meg fényképezni, navigálni, amit akrsz. Illetve természetesen Androidos készülékekre is megvannak a fenti alkalmazások párjai.
Szóval tessék már szétnézni a világban, és ne csak makacsul ismételgetni magadnak, hogy a rohadt profitéhes gyártók meg szolgáltatók szándékosan nem hajlandóak előrevinni a világ fejlődését.
Sajnos nem igazán vannak normális dualsim okostelefonok. Egy szolgáltató sem szeret ilyet árulni, és a telefongyártók meg nem szeretnek olyan telefont csinálni, amit a szolgáltatók nem szeretnek árulni. Ez van.
..érdeklődéssel és csodálattal olvasom, hogy többen milyen gondolatokkal játszanak "mobil" ügyben..
..én egy egyszerű, mezei..okos telefont szeretnék, melyben valami magyar nyelvű oprendszer fut..lehet e-mailokat írni és fogadni, megy a gps, és lehet telefonálni..és bele lehet tuszkolni két kártyát..mert nem szeretnék a zsebembe két telefont tenni..
A gondolataim régen nem újdonságok. Amióta mobilom van, csak csodálkozom, hogy nincsenek olyan dolgok amiket leírtam. Ha meg már van akkor szeretszórva mindenfelé, nem egy gondolatba - mondjuk koncepcióba - ágyazva és megvalósítva. Ez, a majd egy évtizedes várakozás, ami egyre jobban idegesít.
A spanyolviaszt csak találják fel mások! Még ma is emlékszem arra, amikor véletlenül egy telefon (vezetékes) billentyűzetén próbáltam két számot összeadni, és akkor csodáltam hogy ezt - az akkori telefonok - miért nem tudják. És hamar kiderült, ezzel a problémámmal nem vagyok egyedül, nem csak én jártam így. Nem feltalálás, hanem zsákravaló hiányérzet ami folyton felháborít. És szintén a múlt homályából jönnek elő olyan vicces esetek, amikor a TV-t nézve a távirányítóval ösztönösen le akartam kapcsolni a villanyt.
A probléma az, hogy gyakorlatilag ma minden már megvan, minden lehetne, nincsenek műszaki akadályok, csak a gyártók saját profijainak érdekében meghozott döntések, amik nem ezeknek az egységes rendszerbe foglalását szolgálják. Van egy nagyszerű eszköz, a PIAC ami képtelen átfogó léptékben működni. Ha ma a legtöbbet megvalósító készülékeket nézem, akkor is vagy tíz olyan eszközt kellene vennem amit egybe (vagy esetleg kettőbe: kommunikációs és multimédiás) lehetne integrálni. A világ iszonyú léptékben és nagyon lassan halad effelé. Talán majd az unokáim...
A hozzászólásaim éppen hogy nem ötletelések, hanem a már létező dogok egy tálon terítése, hogy mások is lássák, milyen eszement ez a világ...
Az az alapvető próbléma, hogy ahhoz, hogy újra feltaláld a spanyolviaszt, előbb érteni kéne, hogy jelenleg mi létezik, és mi felé haladunk. Az úgy nem megy, hogy fogalmunk sincs róla hogy miket tudnak manapság az okostelefonok, csak vagdalkozunk vele, hogy "zsákutcává alakult műszaki megoldást pénzelnek".
Kiemelnék néhány dolgot. Azt mondod, hogy kéne egy GSM-hez hasonló, mindenütt elérhető és olcsó internetkapcsolat. Pontosan efelé haladunk. A magyarországi 3G lefedettség ugyan nem tökéletes, de nemzetközi összehasonlításban is elég jó, és egész biztos, hogy ez az idő előrahaladtával csak gyorsabb, olcsóbb és elterjedtebb lesz, erre utal minden tendencia. Nincs itt semmilyen műszaki zsákutca.
Aztán: az elmúlt pár évben egyértelműen afelé indultunk, hogy ne legyen külön MP3 lejátszónk, fényképezőgépünk, telefonunk, épp ellenkezőleg. Minden elérhető vackot belepakolnak az okostelefonokba. Egyre jobbak fényképezőgépnek, HD videót vehetünk fel velük, zenét hallgathatunk, GPS-el navigálhatunk. Tehát a tendencia itt is pontosan ez, ellentétben azzal amit állítasz.
Az okostelefonokat autó nyitásra még tényleg nem nagyon használják, TV távirányítónak már simán lehet használni, ha az embernek mondjuk egy új Samsung tévéje van. Szabvány itt még tényleg nincs, de az ötlet közel sem új: már egy évtizeddel ezelőtt is lehetett a régi Nokiákkal TV-t távirányítani.
Többször említetted azt is, hogy a felhasználókat függetlenné kéne tenni a fizikai készüléktől, hogy egy bejelentkezés után bármelyik készülék az ő telefonja legyen. Ez sem új ötlet, a felhőbe történő szinkronizáció is egyértelmű tendencia manapság. Ott még nem tartunk, hogy a szolgáltatói telefonszámunk is ehhez legyen kötve, de pl. a telefonkönyvünket már alapértelmezésben így szinkronizálja minden Androidos telefon. Sajnálom, de itt sincs spanyolviasz feltalálás.
Összegezve nem írsz hülyeségeket, csak épp ezek egyáltalán nem idegenszerű dolgok, nagyrészük már kézzelfogható valóság. Mintha az utóbbi 5 évben rá se néztél volna, hogy hol is tartunk mobil technológiák terén.
Örülök, hogy ismerteted a tényeket, amit lehet, hogy TE magad jól tudsz, de nagyon de nagyon sok ember meg nem. Valahol tudomást kellene már szerezniük arról, hogy egy mára már zsákutcává alakult műszaki megoldást pénzelnek. A helyzetet az oldaná meg teljesen, ha a cellás GSM-hez hasonlóan szinte mindenütt(!) elérhető, és nagyon olcsó internetkapcsolatot alakítana ki valaki, ami nem biztos, hogy WiFi (lehet egy annál jobban mobilitáshoz igazodó valami). Az emberek pedig rájöhetnek arra, hogy nem kell mobiltelefont venniük. Csupán megfognak egy éppen kezük ügyébe akadó eszközt (persze a zsebükben is hordhatnak egyet), és azon elvégzik pl. a telefonálást.
Azt írtam, hogy "Pl. telefonálást". Azért, mert az, hogy ezen esetleg még telefonálni is lehet, csupán a dolgok egy kicsiny töredéke. Ebben hasonlít az okostelefonokhoz, de hasonlít azokhoz a PDA-khoz is, amiken telefonálni is lehet. Na és az előbbiek alapján pesze olcsón böngészni is az interneten, meg MP3-lejátszani is, és sorolni lehet, hogy manapság miket építenek sokszor külön készülékekbe, hogy azokat egyenként megvegyük, összességében magasabb áron, mintha egyben lenne. És persze ide meg oda dugdossuk a zsebünkbe, és azt se tudjuk melyik hol van? Hova tettem a diktafonomat? Jajj, most meg fényképeznem kellene!
Otthon meg: Jajj csöngettek! Hallom a mobilomon(!), bár kint vagyok a kert végében. De a kaputelefonhoz kiszólok: mindjárt jövök!
Az internet nagyon fontos, mert sok minden ott van tárolva (biztonságosan), s onnan jön le! (fontos a személyi kapcsolat is az eszközzel, hogyha távol kerülök tőle újra be kelljen lépnem (ellopás), ám ezt a funkciót még kevesen ismerték eléggé fel).
Hazaértem és ezzel nyitom a zárat, vagy a kocsim ezzel zárom le. És otthon kidobom az összes távirányítót, mert úgysem találom soha semmelyiket (a gyerekek szétszorták). Helyette ezt az eszközt használom. EZ NEM mobiltelefon! Ez MOBIL, ahogy a neve mondja: hordozható. Ez a fő tulajdonsága. Általában nálam van, de ha félreteszem - alkalmasint - elveszti velem ugyan a kapcsolatot, de ezzel, vagy egy másikkal újra kapcsolatba léphetek, és az újra az elektronikus kiegészítőmmé válik!
Nem tudom elég konkrét-e? Némely megoldás, funkció ma még esetleg idegenszerű, szokatlan, de maga a telefon is eredetileg az! Én még találkoztam olyan vidéki lánnyal (nagyon régen, és mobiloknak se híre se hamva), aki örömmel újságolta, hogy ő már tud telefonálni! Akkor az otthoni telefon is ritka volt, a vidéki fülkék méginkább. De a telefon megtanulható, és minden más is.
