Jók a kérdéseid és felvetéseid.:) Engem is a minél teljesebb megértés vezet, nyilván a képességbeli korlátaim tudomásulvételével, és valóban a teljes létre vonatkozóan szeretek fürkészkedni a magam amatőr módján. Én most a tudatosságban, a minél teljesebb, intellektuális és intuitív elemeket is tartalmazó tudatosságban próbálom megtalálni a kérdéseimre a választ, megérteni a létet. A teljes tudás birtokában úgysem leszünk, de törekedni érdemes rá.:)
Mit is jelent: érteni? Logikailag végigkövetni, átlátni az érvek és ellenérvek összecsapását? Írásom közben Mozart Jupiter szimfóniáját hallgatom: a kedvenc zenéim közé tartozik. Értem? Az ajánlott wikipédiás Derrida-oldalról letöltöttem és kinyomtattam az Éperons-t. Beleolvastam, s alig tudtam letenni, mert magával ragadott a szöverg költőisége. Értem?
Hatással van ez a fajta "értés" is a hétköznapi életemre - mert hiszen a valódi értés, a valódi filozófia mindig állandó kapcsolatban, dialógusban, kölcsönhatásban van a hétköznapi élettel. Ha Létfürkész vagy, akkor nem kívűlről fürkészel, hanem benne vagy a létben, s fürkészésed egyre teljesebben ad át a létnek.
Köszönöm a linket és a kiegészítést is, így már kicsit jobban érthető nekem az egész Derrida-kérdés, és persze a Heidegger-Gadamer-Derrida filozófiai vonulat lényege is.:)
Kedves Létfürkész! Az egyszerűbb utat választom Derridával kapcsolatban. Itt a wikipédiás anyaga, ahonnan forrásműveket is letölthetsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jacques_Derrida
Számomra a nyelv metaforicitásáról vallott nézetei tették érdekessé. Általában: a metafora-elmélet, amiről Paul Ricoeur is írt.
Valahol itt van számomra kapcsolódási pont a vallásos és a tudományos megismerési mód között. Szerintem a természettudományok és a vallás között az ú.n. szellemtudományok vannak, melyeknek XX. századi elméleti kifejtése a filozófiai hermeneutika. Gadamer is azért oly fontos nekem, mert a technicista, egzakt természettudományos ismeretszerzés mellett kihangsúlyozza a számokká, mennyiségekké nem redukálható másféle ismeretszerzés valóságos, legitim voltát - legyen az egy műalkotás, vagy nyelvi, vagy pszichés jelenség, vagy éppen a történelem megismerése. Tehát, vannak létünknek olyan területei, melyek kicsúsznak a racionális, deduktív kutatás alól, mert nem is úgy működnek...
Ha össze lehetne pár mondatba sűríteni Derrida legfontosabb lételméleti megállapításait, és gondolatait, és volna kedved hozzá, akkor azt szívesen venném, csak ilyen előzetes tájékozódásképp részemről, hogy mégis milyen irányból közelítette meg a létkérdést. Persze gondolom, nem egyszerű zanzásítani, csak hátha mégis lehetséges, kíváncsi vagyok, és még semmit nem olvastam tőle.
Oké, köszönöm a választ. Saját rendszert nyilván én sem, sőt én igen eklektikusan szedegetem össze a nekem tetsző filozófiákat mindenfelől, és nemcsak a bevett nyugati civilizációs kultúrkörből. A konkrét szerzőknél maradva, rám Heidegger "halálhoz mért lét"-gondolata, a jelenvalólét fogalma (mint egzisztencia), annak az időiséghez való viszonya, a saját halálával megkerülhetetlenül szembesülő, és ezáltal "tulajdonképpenivé" váló, teljes létre váltó jelenvalólét gondolatkör nagy hatást tett. Gadamernél egyelőre csak a hagyomány hangsúlyozásának a fontosságáig jutottam el, tehát hogy nem biztos, hogy minden előítélet téves, és hogy a tudományos megközelítést sem szabad kritika nélkül kezelni, tetszett ez a fajta alapos hermeneutikai megközelítés, de ezt majd még folytatni szeretném.
Kedves Létfürkész! Kérdéseddel megfogtál. Ugyanis, én nem építek (bele) sehonnan semmit. Nem építek rendszert. Olvasok. Kérdéseket teszek fel, mely kérdéseimet aktuális élethelyzetem, életproblémáim szülik. S keresem a válaszokat. Derrida ugyanarról beszél, mint Gadamer, de más választ ad - a Heidegger által felvetett kérdésre. Heidegger szintén reflektál - Husserlre, Nietzschére, stb. Itt párbeszéd folyik - az életről. Még nem említettem: e párbeszéd-folyam során jutottam el huszonéves koromban gyermekkori keresztény hitem újrafelfedezéséig. S negyvenes éveimben, hitem megtartása mellett, mégis újra elővettem filozófusaimat: újrafelfedezés ez is. Az élet szerintem nem egyenes vonalban halad, hanem inkább spirál(is)ban - örök kérdések tengelye körül. A nyert válaszok egyszerre ideiglenes érvényűek, mert befejezetlenek (Derrida), egyszerre örök érvényűek, mert van a létnek törvénye, melyet minden valódi válasz tartalmaz (Gadamer).
Én már az előtt is megemelem a kalapomat, hogy autodidakta módon sikerült megértened az Igazság és módszert. Nekem az első része, és ahol az esztétikával foglalkozik, nehezen volt érthető, mivel rengeteg filozófiatörténeti utalást tesz, amihez nincsen meg a megfelelő olvasottságom. Később maga a hermeneutikája már kezdett érthetőbbé válni, de akkor kellett félre tennem időhiány miatt.
A videót megint köszönöm, sőt most jöttem rá, hogy Heidegger is van a youtubén, ami hatalmas öröm a számomra, mivel eddig ezt elfelejtettem megnézni.
Esetleg írhatnál aról, hogy ha van kedved, hogy a Heidegger-Gadamer-Derrida hármas gondolatait hogyan építetted be a gondolkodásodba,melyik milyen hatással volt rád, és miért, igaz, a megértésemet korlátozza e téren, hogy Derrida nézeteit egyáltalán nem ismerem.
Unokahúgom az ELTÉ-re jár, s tanul filozófiát is. Beszélgetésünk során vettem észre, mennyire különbözik viszonyunk a filozófiához. Számára: "(tan)tárgy", "(tan)anyag". Míg számomra: egzisztenciális közeg. Mintha ő kívűl lenne rajta, míg én benne.
Derrida "szövegei" (ő használta ezt a jelzőt írásaira) valóban nagyon nehezek. Márcsak azért is, mert nagy háttérismeretet feltételeznek. Ám megértésük kulcsa mégis inkább Derrida élettörténete, s az a kor, melyben élünk.
A filozófia nem filozófia, mint (tan)tárgy, hanem gondolkodás, együttgondolkodás, életforma.
S ugyan nem értek franciául - angolul valamicskét - de mégis sokat jelent számomra ez a videó:
Én még csak a Lét és az időig jutottam, azt sikerült elolvasnom, és mellette még más Heidegger írásokat. Gadamer ugye most időhiány miatt félbemaradt, Derridáról már hallottam olyanokat, hogy rémísztgetni lehet vele még a filozófia szakosokat is, annyira bonyolult és érthetetlen, fogalmam sincs, valaha belefogok-e az olvasásába, lehet, hogy megpróbálom, és pár oldal után ki fog derülni, hogy meghaladja a felfogóképeségemet, majd kiderül ez is.:) (de majd csak később, ha újra lesz időm filóval foglalkozni)
A kutakodás messze vezet. Ahogy utaltam rá, egész életpályámmal összeszövődik. A Lét és idő-t tizenévesen próbáltam elolvasni. De csak most, az Igazság és módszer után sikerült: meg akartam ismerni a gadameri hermeneutika előzményeit. Heidegger tehát számomra egyfajta alap - melyről (akitől) viszont nem csak Gadamerig, hanem Derridáig is eljutottam. S ismert Gadamer és Derrida nézetkülönbsége... De míg Gadamer gondolatvilága afféle lételem, addig Derrida vívódása, tépelődése engem is további kérdezésre ihlet.
Egyébként Fehér M. István ajánlásában igazad van, az egyetlen könyvtári kötet, amit egyelőre magamnál tartottam, Fehér M. István Heidegger-életrajza, azt talán lesz időm olvasgatni most is.:) (bár ez ide kicsit off, de csak belefér ennyi)
Szia, kösz a bíztatást! Igazság szerint én Heidegger-fan vagyok, egyébként ugyanolyan műkedvelő, mint Te, tehát nem vagyok filozófus, és Gadamer jól hozzáilleszthetőnek tűnt nekem Heideggerhez. Sajnos most olyan életbeli pörgéseim-sűrűségeim vannak, amelyek megakadályoznak abban, hogy filozófiát olvassak, de amint újra visszazökkenek a korábbi, nyugodtabb kerékvágásba, ki fogom venni a könyvtárból megint. Bár meg kell mondjam, hogy Heidegger jobban az én gondolkozásomra van szabva, de Gadamer is érdekel, bár nehéz olvasmámy nekem, Heidegger érdekes módon számomra könnyebben érthető, de ez biztos ilyen egyéni szimpátiák-gondolkodásmódok mentén dől el. De nem adom fel az Igazság és módszer kiolvasásának tervét semmiképp.:)
Kedves Létfürkésző! Azt hiszem, kb. 3 hónap alatt olvastam el az Igazság és módszer-t. Minden nap pár oldalt. Többre nem volt sem időm, sem szellemi kapacitásom - hiszen engem is jócskán lekötnek munkahelyi és otthoni feladataim. Ne add fel, ne tedd félre a művet. Figyelmedbe ajánlom még Fehér M. István anyagait, ki szerintem Gadamer talán legavatottabb magyarországi kutatója.
Kösz, hogy ezt leírtad, és külön köszönet a videókért!:)
Nekem most sajnos félre kell tennem az Igazság és módszert, egyszerűen az életbeli sűrűségeim hetekig nem engedik, hogy foglalkozzam vele, de majd visza szeretnék térni rá, most sajnos így alakult, csonkán maradt a részemről, de remélhetőleg nem végleg.
Mindenesetre nagyon jó volt Gadamerről videófelvételt látni.:)
Azt hiszem, viszonylag későn, 43-44 évesen olvastam az Igazság és módszer-t. Mentségemre: nem vagyok filozófus, de még értelmiségi sem. Ám tizenéves korom óta keresek... Gadamer műve azért jelentett nagy élményt számomra, mert sok ismerős névvel talákoztam: olyanokéval, kiknek műveit az elmúlt 30 évben forgattam. Tulajdonképpen a saját életutam, szellemi keresésem tükrét leltem meg az Igazság és módszer-ben. S persze, sok mindent nem, vagy csak homályosan értettem meg belőle. Nem pótvallás számomra a filozófiai hermeneutika, hanem a gondolkodás közege, a filozófia természetes, személyes állapota. Szíves figyelmetekbe ajánlom az Öreggel ezt az interjút:
"Ezek a meggondolások ahhoz a kérdéshez vezetnek, hogy a szellemtudományi hermeneutikában nem kell-e elvileg visszahelyezni jogaiba a tradíció mozzanatát...Mindenesetre a múlthoz való viszonyulásunkban, mely egy pillanatra sem szünetel, nem a hagyománnyal szembeni távolságtartás és szabadság a voltaképpeni célunk. Ellenkezőleg: mindig benne állunk a hagyományban, s ez a benneállás nem tárgyiasító viszonyulás, mintha azt, amit a hagyomány mond, valami másként, idegenként képzelnénk el - ellenkezőleg: eleve a sajátunk, mintakép vagy elrettentő példa, önmagunk újrafelismerése, melyben későbbi történeti ítéletünk már aligha lehet megismerés, hanem a hagyomány teljesen elfogulatlan magunkhoz alakítása."
(Ez is és az előző idézet is az Igazság és módszerből van)
"Csak a megértés lényegi előítéletszerűségének az elismerésével éleződik ki igazán a hermeneutikai probléma. Ennek a belátásnak a fényében mutatkozik meg, hogy a historizmus, bármennyire bírálta is a racionalizmust és a természetjog gondolatát, maga is a modern felvilágosodás talaján áll, s osztozik vele fel nem ismert előítéleteiben. Tudniillik a felvilágosodásnak is van egy előítélete, mely a lényegét hordozza és meghatározza: a felvilágosodásnak ez az alapvető előítélete abban áll, hogy előítélettel viseltetik egyáltalán mindenféle előítélettel szemben, s így a hagyományt megfosztja erejétől."
Persze nem minden analitikus tartozik ide, hanem azok, akik a neopozitivizmushoz kötődnek (fizikalisták, mondjuk). Vannak "analitikusnak" nevezett irányzatok, amelyek máshogyan vélekednek, mondjuk egyes analitikus nyelvfilozófusok.
A tudománynak már rég nem az az önfelfogása hogy objektív. Az objektivitás nagy megkérdőjelezőjének pedig Kuhn -t szokás tartani nem Gadamert.
Először is, a "tudomány önfelfogása" kérdéses, hogy micsoda. Ha a tudósok vélekedése önmagukról, akkor tévedsz, mert Kuhn marginális számukra ma is, és az volt régen is. A tudós igenis objektivista, kvázi-pozitivista. Általában nem bír különösebb filozófiai műveltséggel.
Kuhn főműve 1962-es, Gadamer főműve 1960-as.
Különben Kuhn egyik fő fogalma, az inkommenzurábilitás, éppen hogy nem elfogadható Gadamernek (szerintem).
Pusztán ehhez tényleg minek. Gadamernek azonban van saját filozófiája, a hermeneutika, amelyből ez következik, és amelyet Gadamer előtt nem írtak le.
Azonkívül az objektív tudomány nyilván nem hülyeség. Nagyon lényeges, hogy a neopozitivista hagyományt (nemcsak a neopozitivizmust, hanem az ide tartozó, metafizikát engedő analitikusokat) hogyan támadja Gadamer, sokkal lényegesebb (e szempontból), mint pl. egy középkori teológus.
