Sok dologba igazat adok MindenOKénak, ami a hozzáállással kapcsolatban írt. Valóban tenni kell érte, ha változást akarsz elérni.
A spórolás is jó gondolat.
Azonban szeretnék ajánlani neked egy oldalt (nincs benne anyagi érdekeltségem, csak nekem is segített) a gazdagmami.hu -t.
Eredetileg kismamáknak szól ez az oldal, és a rajta levő blog, de férfiak is olvassák, és használják az ott leírtakat, mert bárkinek jó lehet, aki otthonról szeretne dolgozni.
A lényeg, hogy találd meg miben vagy jó (ez nem feltétlenül végzettség kérdése, lehet egy érdeklődési kör, vagy bármi, amihez értesz, és szeretsz vele foglalkozni) és azzal a dologgal kezdj valamit, abból csinálj pénzt. Például egy szakértői honlappal, vagy bloggal.
(Akár még a filmek iránti rajongásodat is ki tudod használni.)
Ehhez kapsz sok hasznos tippet és tanácsot az említett oldalon.
Nekem segített.
Bár én "csak" simán munkanélküli vagyok Borsodban, de ez az oldal mutatott egy alternatívát, amire addig nem gondoltam.
Bátyó, beleolvasgattam a hozzászólásaidba, és pár dolog jutott eszembe:
Nem a legjobb helyen jársz, az index inkább hisztis fórum, mintsem megértő, és támogató lenne.
Igazából fogalmam sincs, hogy min mész keresztül, miből fakad ez az egész, és hogyan is lehetne feloldani, de a hétköznapi életben elég nehézkes lehet veled az élet.
Anyukád nem akart elvetetni? Kiskori verés? Nemi erőszak? Senki sem születik betegnek, a környezet az, ami befolyásol bennünket, ezért is gondolom, hogy valami ilyesmi állhat a háttérben.
Mi ez a szexuális aberráció nálad? Ugye tisztában vagy vele, hogy a 'partneredet' egy életre lelki nyomorékká teheted. Vagy vegyi-kasztráltasd magad, vagy öntsd valamilyen más formába ezt az ösztönt, akár még pénzért is dughatsz, de egy bizonyos réteget hagyd ki ebből a játékból.
Menj el ide: canadahun.com Itt elég sok érdekes ember, jótét lélek megfordul, lehet, hogy egy-kettő érdemben hozzá tudna valamit szólni a problémádhoz. 20 értelmes hozzászólás, és már nyithatsz is topikot. De vigyázz velük, szeretnek szellemi túlzásokba is esni. Tudod, próba, cseresznye.
Ha sohase próbálod meg, akkor sohasem fogod megtudni, hogy képes vagy-e rá.
Túl sokat gondolkozol, és túl komolyan veszed a világot.
Nagy lehetőségek rejlenek benned: ennél lentebb már nem megy, de viszont innen iszonyú magaságokba lehet emelkedni. A legtöbb ember hol tudna olyan hétköznapi dolognak örülni, hogy lemegy a boltba, és képes megvenni egy csokit, tud másokkal beszélni, tanfolyamon vehet részt... A hétköznapi unalmas világ számodra milliónyi csodát rejthet.
De ezt neked megoldani. Vagyis csak másképp gondolni...
Esetleg hipnózissal próbálkoztál már? A tudatalattiba ültetnek pozitív üzeneteket, felülírják a hülye nyavajgást, és kishitűséget. Egy próbát ez is megérne.
Egyszer egy német adón láttam, hogy mániákus depressziósokat sokkterápiával gyógyítanak, és működött a dolog. Elektromos áramot vezetnek az agyba, odébbraknak egy-két bejáratott idegpályát, és meg is gyógyult a páciens.
Tölts le pár könyvet, telepíts fel egy progit, mondjuk a Java-t, és már neki is indulhatsz felfedezni.
Munkanélküli tanfolyam esetleg? Vagy adj fel egy hírdetést, hogy kényszerbeteg vagy, nem tudsz kimozdulni, de szívesen megtanulnád az alapokat. Rengeteg jótét lélek vár a világban a hozzád hasonló elesettekre valamilyen megfoghatatlan vallási kényszerből. Meg lehet próbálni, aztán max sikerül. Miért ne?
Nyugi, ő sem volt mindig ilyen. Az kétségbeeséstől eljutott az öngyilkosságig, majd egyfajta vallási fanatizmusba esett. Majd ezen is túl lépett, és valahol itt jár most. Ez egy hosszú folyamat, tapasztalás, és kitartás eredménye. Bolond vagy, ha cserélnél vele, hiszen 100-szor több lehetőséged van, mint ennek a gyerkőcnek.
Fura a topikcímed: neked munka kell, de még nem is kaptál, és is már azon gondolkozol, hogy nem lesz elég a fizu.
Ez nem így működik: minden napnak a maga baja, a holnap meg majd gondoskodik magáról...
Bátyó, kapd össze magad, tanuljál, főzzél, igyekezzél. Nehéz a helyzet, de ha fejben felül tudsz a nehézségeken emelkedni, akkor előbb utóbb alakulni fog a sorsod is. Bár valószínűleg nem lesz könnyű (eléggé poshadt rendszerben élünk), de ezt is meg lehet oldani. Bocsi, hogy ezzel a nyomorékkal traktálak, de hozzá képest minden egyszerű.
Bár neki pénze van - és ezt szeretik is a szemére vetni - de szerintem az ő hozzáállása mértékadó.
Vajon meg lehet ma M.o.-on élni egyedül (soha nem lesz senkim...) minimálbérből? Olyan túl extra igényeim nincsenek, csupán a kaja legyen meg minden nap, meg a gyógyszerek, a rezsit tudjam fizetni, legyen net, számítógép, TV, DVD lejátszó, és ha valamelyik elromlik, azt meg tudjam csináltatni, ennyi. Persze lehet, hogy ez is már luxusnak számít egyeseknek, de én ezek nélkül nem nagyon tudom elképzelni az életemet... Én akárhogy is számolgatom, szerintem így NEM lehet megélni minimálbérből... Eleve csak a gázszámlánk 70e HUF volt a múltkor, igaz el lehet költözni jóval kisebb házba is... A kaja minimum 1000 HUF naponta, ha nem több (ti. állandóan éhes és nagyon jó étvágyú vagyok a gyógyszerek miatt, ugyanakkor az itthoni kaját nem eszem meg, mert anyám nem tud normálisan főzni, én meg egyáltalán nem tudok). A gyógyszerek 10-15e körüli havonta, és akkor a rezsi többi részét még nem is számoltam... Akárhogy is nézzük, ezeket messze lehetetlenség előteremteni minimálbérből, sőt a minimálbér többszöröséből is nagyon nehéz... Viszont én saját keresetben csak a minimálbérre számíthatok, ugyanis nem értek semmihez, nincs semmi szakmám, csak egy (kitűnő) érettségim van, ami még a 8 általánosnál is kevesebbet ér. Ami az igazán röhej, hogy már évek óta minimálbéres állást is képtelen vagyok találni (pedig beérném bármilyen alja-munkával is). A nagyon nehéz fizikai munkát nem bírnám (de igazából azt se lehet találni...), a könnyű fizikai betanított munkákra meg olyan a jelentkezési arány, hogy 3 szabad helyre jelentkeznek 120-an... De tegyük fel, hogy tartós minimálbéres állást sikerül előbb-utóbb találnom. Felmerül a kérdés (aki nem ismerne még...), hogy miért nem tanulok tovább felsőoktatásban, vagy miért nem tanulok valami szakmát. 6,5 évig jártam egyetemre, az első két évben még tanultam is (elsők között végeztem el), csak aztán egy kicsit kiborultam (depresszió, OCD, pánik, paranoia, stb...), és azóta leálltam a tanulással, úgy lemaradtam, és annyi passzív félévet kreáltam, hogy végül töröltek a névsorból. Újabb szak elvégzéséhez már keményen fizetni kéne nagyon sok pénzt, ami nincsen, és ugyanez a helyzet egy szakma tanulásával is. Ráadásul még ha tudnám is fizetni, nincs olyan szakma, ami érdekelne (depi...), emellett meg alapból nagyon ügyetlen, kétbalkezes balfasz vagyok, kizárt, hogy pl. asztalosnak valaha is tudnék tanulni... Így talán joggal kérdem én, mi lesz velem, ha magamra maradok és már nem lesznek a szüleim? Törődjek bele, sokkal rosszabb lesz, mint most, én is nyomorogni fogok, és nemhogy filmeket nem fogok tudni nézni (ez az egyetlen dolog az életemben, ami örömöt okoz), de ráadásul még éhezni is fogok?
