Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Véletlenül nem Korinna? A kedves örömanyuka és apuka, a névválasztásért akkor kapta meg a számlát...
:)
'60-as évek vége, '70-es évek eleje.
Akkoriban kezdet kicsit enyhülni a szocialista prüdéria, egymás után nyíltak a műsoros éjjeli mulatók, sztriptízbárok - természetesen csak kemény valutáért. Valamint kezdődött a kártyanaptárak - egyátalán a fényképes naptárak - kora, melyek között elég sok volt az aktnaptár.
Egyik nagy megrendelőnk a világhírű rádió-televízió gyárunk, kinek a propagandistáját - nem röhög - Peach Alajosnak hívták. Ő minden ilyen naptár felvételnél jelen volt.
Egy ausztriai menyasszony gondolta, megvicceli vőlegényével együtt a násznépet, és nemet mond az oltár előtt. De pórul járt, a kis tréfa miatt tíz hetet kell várnia, mire újból felteszik neki az ilyenkor szokásos kérdést. Az anyakönyvvezető komolyan vette a nemleges választ, és az ara akárhogy magyarázkodott az anyakönyvvezetőnek, a törvény szolgája hajthatatlan maradt és tavaszra tűzte ki a következő esküvő idejét, az osztrák törvények szerint ugyanis a kényszerházasságok megelőzése érdekében a nemleges válasz esetén ennyi a minimális szünet."
El lehet képzelni a násznép reakcióját. Készültek, kiöltöztek, utaztak, ajándékot terveztek, vásároltak, intéztek, szállást foglaltak, gyerekeket elhelyeztek. Megrendelték a ruhákat, meghívókat, termeket, az ünnepi étkeket, italokat, a zenekart, a fotóst, a videóst, a virágokat ... nem is sorolom.
Ami kérdés felmerült bennem:
Vajon lett-e ebből a frigyből bármi is 10 hét múlva ?
Hajlandók-e a családok (s főleg a vőlegény) mégegyszer nekirugaszkodni ?
Jó pár éve.. ici-pici templomban én fél méterre a pártól és a paptól : Akarod-e az itt jelenlévő Kúrinát feleségül venni? Én eldobtam a gépet a vőlegény lehajtott fejjel vinnyogott, menyasszony szeméből csorgott a könny. Ez elhangzott még párszor. Hát nem sok kép készült a szertartásról.
A menyasszonyt Korinának hívták.
Nekem is eszembe jutott előtte, hogy mi lesz az aláírásos fotóval. Gondolkodtam állványban és távirányítóban, végül az eső miatt hagytam otthon minden nem vízálló cuccot. Szóval csak egy aláírásról van kép. :)
Nekem a legfurcsább esküvő fotózásom két hete volt, amikor néhány napig folyamatosan esett az eső. Ugyanis egy erdei tisztáson volt a szertartás, mindenféle esőhelyszín nélkül. Volt valami boszorkányos abban, hogy az esemény kezdetekor elállt az özönvíz és a környező hegyekből gyönyörű pára-felhők kezdtek felszállni. A végén pedig negyed órára kisütött a nap! Nem csak a helyszín és a bevállalós anyakönyvvezető miatt emlékezetes, hanem azért is, mert eddig és a jövőben is(!) ez volt és lesz a legkisebb létszámú esküvő. :) Volt a pár, az anyakönyvvezető, a két tanú, egy zenész lány és "a" fotós. Összesen 5 fő.... Igen, a zenész és én voltunk a tanúk is. :)
Nos , mivel óriási érdeklődés merült fel a beharangozott sztorival kapcsolatban , így leírom a történetet. 1966 ban éppen Svédországban Stockholmban tartózkodtam amikor a Moderniska Museum csinált egy kiállítást aminek a fő attrakciója egy széttett lábú hatalmas női test volt, amibe a bejárat a lába közt volt. ( az előző beszúrt cikk közepén látható a modell fotója) és fel lehetett menni benne a hasa tetejéig és onnan szétnézni . Természetesen mint ilyen helyeken tilos volt a fotózás, de a pesti villamosbérletem felmutatása után békén hagytak, csak az állvány használatát tiltották meg. Az attrakció kiváló volt, óriási botrány , pro és kontra de a múzeum óriásit profitált a balhéból. Nos, így mentem el először a picsába küldés nélkül! Amúgy a múzeum anyaga valami fenomenális volt.
A képeket egy albumbol másoltam, basszatok vele valamit, ha érdekes
Budapesten a Kálvin-téri aluljáróban lévő dombormű az egyetlen pinaszobor, bár lehet, hogy csak az látja annak, aki erre fogékony, de ők a nulla kilométerkövet is annak nézik. A németországi Tübingenben ezzel szemben tagadhatatlanul női nemiszervet ábrázol egy köztéri szobor - ez lehet a valaha készült legnagyobb pinaszobor a világon. Tovább »
Erről eszembe jutott egy régi élményem, nem fényképezőgép volt ugyan, csak a távcsövem. Távoli rokon kamasz nyakába akasztotta a bőrtokot, és sétáltunk nagycsaládilag a hegyen. Egyszer megálltunk beszélgetni, és azt látom, közepes irtózattal, hogy rám néz, figyel, de a tok nyitva, ő meg a két nagy lencsét masszírozza a két hüvelykével... Figyuzzál, mondom én, ezt igazából nem szokás. Nem? Kérdi. De hát miért nem? Hát, mert tudod, a bevonat, az ember zsíros keze, némi por, karcok, a kép minősége... Kár, mondja ő, mikor olyan jó sima és hűvös... :)))) Önuralomból jeles... :))))
a 20 év alattiak képtelenek megérteni, hogy vannak olyan objektívek, amikkel nem lehet zoomolni!!
Múltkor úgy téptem ki az egyik srác kezéből a gépemet, mert majdnem szétkapta a 180-as fixet. Megpróbálta csavargatni miden részét, de nem sikerült neki! Csak a fókuszgyűrű forgott.
Teljes mértékben egyetértek a fortyogással, de sajnos nem sokat tudok tenni ellene.
Tulajdonképpen volt kollégám - egy ideig mesterem - helyett nyitottam a topikot, mert ő akkor még elég friss lévén nem tudta ezt megtenni. Már a kezdet kezdetén is jeleztem, hogy nincs olyan sok történetem, mely fenn tudná tartani az érdeklődést, ezért igen be kell dobnia magát a többi vén (és kevésbé vén) harcosnak.
Sajnos Rollex valamilyen - általam ismeretlen okból - megsértődött és eltűnt. Egy ideig még ment tovább a csevej, de fokozatosan elhalkultak az anekdotázó hangok.
Én lennék a legboldogabb, ha megindulna egy kis pezsgés és további vidám és épületes - vagy szomoró és tanulságos - történetekell örvendeztetnénk meg egymást.
Előre elnézést kérek mindenkitől. Egy idő óta fortyog bennem a szar, ennek a topiknak a sorsa miatt. Az aggodalmaimat az szülte, hogy amikor ezt a topikgazda elindította egy olyan jellegű hozzáállást véltem felfedezni, amit sugallt is, mint a legendás Salamon Béla kabaréban ( szerzőt nem tudom)” Ha én egyszer kinyitom a számat , ha én egyszer elkezdek beszélni”. A tények mást mutatnak, nincs hozzászólás, nincs sztori. Nem szeretném, ha az én történeteim töltenék ki a rendelkezésre álló mezőket. Szomorú lenne ha azt kellene megállapítani, hogy az idősebb kollégáknak nincs sztorija, tehát az életük sivár volt és elmerült a megrendelő és a hatalom kiszolgálásában.
Sajnálom, hogy ez a totyik ennyire leült, pedig nem hiszem, hogy a vénebb kollégákban nincs maradandó élmény az aktív tevékenységük éveiböl. " békében " pedig azt hiszem nem volt a fotósokon kívűl egy réteg sem aki bárhova? el tudott jutni és ott élményeket szerezni, pro és kontra ( jó és rossz) viszonylatban.
Egy ilyen figura :
Sok minden megértéséhez megint egy alap adat. Abban az időben a szabályzások miatt egy cég? tartotta kezében a magyar reklámpiacot, ezt úgy hívták Magyar Hirdető. Az Ő? Fennhatósága kiterjedt a reklám minden területére – film- fotó- grafika stb.
A fotósok lehetősége az „alap” volt, vagy a hirdetős megbízás. Ez persze a megalkuvás és összeköttetés útja volt, ma úgy hívnák korrupció. Volt egy céges melód ahova téged hívtak, ha jól ment egy idő után megegyeztél a megrendelővel, hogy az alapon vagy a hirdetőn keresztül rendeli meg a melót, neki olcsóbb lett de te direktbe kaptad a lóvét. Az „ alap” ! Most elég szennyes vizekre evezünk. A nevezettnek meg voltak a beton tagjai akik élvezték a szakmai zsűri minden kegyét és nyomták az ipart. Ez a zsűri ugyanúgy működött, mint a partizánszövetség, hogy ma te mondod, hogy én partizán voltam, holnap én mondom, hogy te partizán voltál. Nekünk az volt a szerencsénk (a 8.ason ), hogy Jolinéni benn volt a zsűriben és tudtuk mikor van ott, akkor adtunk be anyagot, elfogadásra. Ehhez azért hozzájött az, hogy neki is kellett sameszkodni az ilyen melóknál. Ez abból állt, hogy megcsináltuk az installációkat berendeztünk beállítottuk a kompozíciót (pl.húsvéti lap) szóltunk, hogy beállt az anyag és lehetett lőni. Jött látott lőtt, és folytattuk. Ha jó volt a kedv és a felállás megcsináltunk egy délután+este 30-40 beállítást, egy részét neki a túlórásokat magunknak. Egy egy ilyen akcióval volt, hogy egy havi pénzünket megkerestük + ba. Akkori havi fix fizetésem 1200.-Ft volt!
Jöhetne a többi!
Legközelebb arról írok, hogyan mentem el először küldés nélkül a p....ba.
De ha magamra maradok, mindenkit elküldök a p........ba.
Azokon a helyeken nem jártam még, csak a londoni scientic-ben 11 éve. nyitástól zárásig valamennyire végigámultam, és egy része le is volt zárva. De a Trafalgar téri ingyenes képtár is hasonló (csak az csurig van turistával és nagyon ügyes rajzolókkal). A British múzeum viszont 1 óra alatt megvolt, na az egynagy nulla - hulla tömény semmi, legalábbis nekem abszolút érdektelen volt. Madam tusseud-nál röhögtem egyet a kilóméteres soron, és elmentem inkább a Buckinham elé lecsekkolni tényleg nem mozdulé meg a strázsás. Tényleg nem :)
És hogy kissé ontopik is legyen, két spanyol csaj engem kért meg, hogy lefotózzam őket a bigbennel háttérben, telefonfülkéstül, nem messze a Downing10 kukkolókaputól. Aztán persze én meg őket, így van egyetlen egy árva fotóm bizonyítékként, hogy ott jártam :) de a spanyol csajokat senki nem hiszi el :(((
