Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Bevezetésként annyit kell tudni, hogy a nickem nem női nemet takar, hanem a nevem kezdőbetűiből még a suliban ragasztották rám, amit aztán jó pár év alatt megszoktam (pontosabban megszoktattak velem...).
Esküvő fotózáson voltam, ahol kérés volt, hogy a pár teljes napja meg legyen örökítve. A menyasszon öltöztetésig, illetve előtte a vetkőztetésig nem is volt baj, de akkor a leendő új asszony elbizonytalanodott, hogy azt is végig fotózzam-e.
Nagggyon csinos volt ....!
Oldandó a helyzetet, a sminkes-kozmetikus lánynak, aki maga is fotós, mondtam, hogy mi lenne, ha ő menne be a másik szobába? A menyasszony megkönnyebbült, hogy így már jó lesz! És akkor odaadtam a sminkesnek a gépemet! :)) Vette a lapot!
Ezért aztán nem láttam a vetkőzés-öltözést ...., amíg le nem töltöttem a fotókat! :))))
Természetesen a szolíd verzióból kaptak is néhány fotót! :)
Én az érem másik oldalára azért kíváncsi lennék. Ui elbújik a cikkben egy info, miszerint a trágyadomb kép ( is ) egy OH pályázatának részese volt, az ottani pályázati kiírás szerint szabad pályáztatói felhasználással. Quid est veritas?
Kíváncsi voltam valaki reagál-e erre a szerintem bosszantó hülyeségnek szánt hírre, mert ez valamennyire tükrözi a fotós szakma, vagy csúfoljuk " művészeti ág" jelenlegi helyzetét.
A többség - láthatóan akármelyik rétegből - úgy gondolja - fotó - fent van a NET en- tetszik - letöltöm kinyomtatom. Ennyi. Ez nagyjából így is van az igénytelenség szintjén, és leszarva azt az esetleges akaratot, hogy a fotós mit akart a képpel kifejezni, amit esetleg csak egy jó labortechnikával, kivágással tud láthatóvá tenni, és egyáltalán a szerzői jogokat!
Beindult a " Diszkós kommandó" másolt CD DVD - büntetés elkobzás bezárás stb. A fotókra UGYANEZEK A SZERZŐI JOGOK érvényesek, de itt sem lesz soha senki aki érvényt szerezzen a TV. nek.
Akkor ugyanez anekdota szinten.
Már említettem volt, hogy a nejem műtermi fotós volt , nem is akármilyen szinten. Divatba jött a kültéri esküvői fotózás, ami nálunk az úgynevezett "Népkert" ben volt megoldható. A technikai bonyolítás az volt, hogy a műtermi felvételek elkészülte után, irány a tetthely és ott további, általában 10- 15 felvétel készült a párról ( Mamiya Rb 67 állvány stb. az én aktív fizikai részvételemmel). Ilyenkor szokott előkerülni a kísérő rokonság körében levő " családi fotós csapatból" egy két kisfilmes masina és a beállított " spontán képek" expozíció előtti pillanatait igyekeztek megörökíteni. Az első esetben esetleg sikerrel, de miután elég határozottan közöltem, hogy akkor a fotózást mi felfüggesztjük addig amíg Ők a párt izlésük szerint a továbbiakban lefotózzák, és ha végeztek akkor mi is folytatjuk a munkát. Volt aki nagyon nehezen fogta fel a dolgot, mivel fogalma sem volt arról, hogy az amit csinálunk az egy szakma, annak a fogásait meg kell tanulni és nem csak arról szól, hogy az eredményt ( a kompozíciót) " lekattintjuk".
Az országgyűlés egyik manusának a "Trágyadomb" c. kép a zsánere.
A cím jó, a fotós felháborodása abszolút jogos, bár ezekután a képen szereplő bácsi helyett mást, és főként más helyzetben tudnék elképzelni. Valahogy úgy mint a Vissza a jövőben volt szokás :) Avagy készítenék egy montázst a kabinetfőnökkel és azt jó nagy sajtókampánnyal hozzávágnám.
Én ritkán lövök ilyen témát, de inspiráltál Mester.
Havanna 1987. A központi kis figura mérete ellenére a banda vezér volt.
Nem kellett rejtőzködnöm dugva, rejtve fotóznom, 1 sec alatt haver volt mindegyik srác.
Ha Kornis Péter beállítottságú lettem volna még lakásukba a szüleikhez is bevittek volna.
Egyetéretek a lavórral. Most hétvégén a Gerecsét járva cimborám mondta és megtetszett " a fotográfia a lélek és agyi víziónk szüleménye nem sok köze van a technikához az egy másik terület fotó technikának hívják".
Majd szedtünk medve hagymát és szendvicseinket jól megtömve leveleivel fokhagyma bűzössé váltunk. Röhej mind ketten két 20 éves gépet cipeltünk magunkal egy 50-es obival. Nem hiányzott a 8kg-os szet.
Na "Havannán" is annó csak egy vázzal kabátzsebemben és egy zacsiba rakott ötvenessel szaladgáltam. Az ORWO ff negák meg szemérmetlenül olcsók voltak, így szabadnak éreztem magam.
Orwo NP22-re egy Oszi bácsi házireceptje által kotyvasztott lében ilyesmiket szültem:
"hobbira meg úgy általában véve street-szociora még mindig jobbnak érzem az ff negával töltött távmérőst+valahogy más érzés, na. Én már csak ilyen elvetemült ember vagyok..."
Hát mondjuk ilyeneket lehet venni rá, az biztos. Csak ez sem saját így nem parallaxis korrigált, meg mondjuk a 20/1.7 (40 ekv.) nagyon jó az 50-es keresőhöz. Legalább a barom vett volna rá egy 40-es vogitlandert. Majd ha megoldják vázon belül, akkor elgondolkoztat. Addig analógok, meg X100, meg nyálcsorgatás és életcél a leica M9 :)))
Nem jön be a gép, most miért vitatkozunk rajta, na :)
Keresőt rá! Ha nem tesznek, megszivatják magukat nem sokára, mert lehagyja őket a többi gyártó. Az X100-ra biztos lesznek válaszok, majd esetleg akkor. Addig meg magasról teszek rá, professzionális munkára ugyanúgy nem jó, mint a Zorki 4 és Zorki 1, hobbira meg úgy általában véve street-szociora még mindig jobbnak érzem az ff negával töltött távmérőst+valahogy más érzés, na. Én már csak ilyen elvetemült ember vagyok...
