Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Egy régi "Fotó" újságban volt egy cikk, amiben arról volt szó hogy a friss ORWO NP 55-öt Lesiné-féle Microphenben hívja az illető fotós. Talán 27 DIN-re exponálta? Akkor azt hittem hogy ez egy francia név, nem pedig egy honi hölgy :-)) Ihagee
Lesiné a Perényi úton, Óbudán paktizált, a legtöbb méregdrága nyugati hívót elő tudta állítani alkatrészeiből, elfogadható áron. Amikor az Ofotért már döglődött, nála minden vegyszert megkaphattunk, még a barnításhoz használt nagyon ritka nárium-szulfidot is. Lesifen szerintem nem létezett, Lesiné féle Microphen volt a böcsületes neve a hívójának. Egyáltalán nem biztos, hogy nem él még, hátha valaki többet tud róla.
A kodazolokat és a kis spotokat a Szarvasi fém KTSZ és a Filmtechnika gyártotta.
A "Horiblitz" nevű villanókat Egerben gyártották és az Ofotért is forgalmazta.
A vegyszereket annó "Lencz bácsi" árulta. Hívótankokat (35-70liter) - volt cseh beszállító, (Delba) egy egri műanyagos, és a Kardos - most már uszodatechnika Kecskemét.
A super villux, és a mini villux vakukat Pécsen a Horváth Laci gyártotta egy kollegájával együtt. A fényképész szövetkezetek nagyon sokat vásároltak ezekből a vakukból.
Nem biztos, hogy a fórum kereteibe belefér de engem nagyon érdekelne, hogy hogy-mint ment annak idején ezeknek az eszközöknek a beszerzése. Ki gyártotta pl a kodazolokat a super villux vakukat. Nem nagyon tudok róluk semmit és ezekkel dolgozom. Szóval jó volna tudni egyet, s mást. Javítja e őket valaki, mik voltak az tapasztalatok ezekkel az eszközökkel. Sokan közületek nagyon sokat dolgozott velükl. Szóval ha megosztanátok velünk szerintem más sem venné zokon.
Szóval. Eredetileg március közepén pakoltunk volna ki, de mir ema délután odaértem már semmi nem volt ott. Egy utolsó portrét tudtam csinálni a fotós hölgyről. Holnap előhívom és szkennelem, és felrakom.
Ezt a képet én készítettem. Összeraktam pár ottani cuccot és mindent bekapcsoltam. a kép sokat nem árul el a környezetben, inkább az eszközök érdekesek
Abban az időben minden kis "maszek " műterem így nézett ki. Minden meg volt kis helyen. Ebben a 30 négyzetméterben benne volt az előtér a munkafelvevő asztal a retuspult, filmszárító és a labor. A földön láthatsz egy fém táskát az volt a Linhof táskája amivel ez a felvétel készült. Az állványon egy váltószán hátlapos fagép volt, rada kazettával, igaz egy Schneider Tele Arton 180mm Linhof obival.
elképesztő. Azt hittem valaki megcsinálta helyettem a képet. Lámpák, állványok, még a polcok is ugyan azok. . Úgy tudom, anno vot egy fotoszövetkezet aminek tagja volt.
A csongrádi történet Özvegy Bakai Istvánné Terikéről szól. A városban mindenki Terike néninek ismeri. És tényleg, mindenki ismeri. Mindenki családjában vannak vele kapcsolódási pontok.
Jómagam általános iskolai és gimnáziumi tablóképét is ő készítette. Később én kerestem meg, hogy bejárnék hozzá amikor laborál. Még később pedig a műtermét használhattam saját bejáratú kulccsal. Ott próbálgattam egészen mostanáig a divatfényképezést. Modern irányzatnak is megfelelő képeket a szuper villux-szaival :D
Nagyon élveztem.
Különleges oka nincs, hogy befejezte, talán az, hogy -elmondása szerint- belefáradt.
nagyon sokat fejlődött a technika munkássága folyamán, főleg az utóbbi időben. Mindazt a tudást és tapasztalatot ami a birtokában van mostanság nemigen tudta kihasználni. Vevő érkezett a műteremre és úgy adódott, hogy eladta.
Most itt állok a delba szárítógéppel a kontakt másolókkal a szuper willuxokkal és méginkább megerősödött bennem valami.
