Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Nem biztos. Mert ugyan arry és b31 érdeklődése meglehetősen élénk a fotózásnak ebben a szegletében de másoknak ez még lehet kínai. :)
Ha már segédeszközöknél tartunk. Régen elég sokszor előfordult, hogy épleteket, városképeket kellett fotózni. Ilyenkor komoly feltérképezést, kérdezősködést kellett végezni a színhelyek megfelelő időzítésével, nevezetesen hol mikor lesz megfeleő a fény iránya.
Akkoriban (is már) nagyon jól jött volna ez a kis progi, amit nem tudom ismertek-e. A Gugli (ő a barátom :) ) térképének és csillagászati adatbázisoknak felhasználásával megmutatja hol, mikor, milyen irányból, magasságon fog sütni a Nap és a Hold.
fejből megy a schwartzschild számítás! Feladjuk fiataloknak rejtvényként?
A számítással az a gond, hogy erősem emulziófüggő. Ráadásul meglehetősen nagy difik vannak még a FF anyagok között is, hogy a színes negát - vagy pláne a fordítóst - ne is M -legessem.
Annó a Lunasix3 tokjának tetejébe volt ragasztva egy grafikon az akkor általunk leginkább használt anyagokra, FF, CN és CT -re.
A fiatalokkal kapcsolatban: arry szedett össze a NET-ről jónéhány anyagra gyári ajánlásokat. Valahol a FF analóg topikban írt róla.
(rollex: éppen ezt kérte el tőlem pár éve W. L. (Hugó) - mert egy ismerőse érdeklődött irányta :) Akkor még elő tudtam bányászni valahonnan az emlékezetem bugyraiból.)
Nógrádi faluban egy fotós terelgeti a pálócz népviseletbe bujtatott modell jánykákat, - keresvén a megfelelő - nádfödeles stb.- hátteret, amit a falunép a kapuba kiállva figyel. Ül egy öreg a padon pipázik, nagyokat köp, elvan. Odacsapódik mellé a samesz és megkérdi - no bátyám oszt mit adna egy ilyen jó kis pináért? - jön a válasz két turha közt- pináért semmit , de egy jó faszért a fél házamat.
Figyelj, szerintem ez a totyik egy teljesen laza társaságot tud összehozni. Itt nincs létjogosultsága a sértődékeny hűlyeségeknek, még ha kellemetlen emlékeket hoz-borít fel. Nekünk azt hiszem 20-30-40 év távlatában ez a szakma csak jót adott, ha megfelelő alázattal szerettük. Itt szerintem kötelező a szakmai hülyülés, hisz mindenki tudja a kemény valóságot.:))
Kondenzor, esküszöm, nem fogok hülyülni, mert az borzalmas lenne, ha véletlenül félrecsúszna a humorom, és komolyan vennéd. Mint régi kollégát, sok hasonló emléket összegyüjtő harcostársat, tisztellek és kedvellek!
"kivívjuk magunknak a "vén hülye fasz" megjegyzést"
Én felvállalom, mert az vagyok, de amig ezek az érdeklődő fiatalok kérdeznek, addig szívesen brekegek. Ha nem fognak kérdezni, kussba helyezem magam. :-))
A mai digitális világba, ha belerondítunk, régi "találmányokkal" joggal kivívjuk magunknak a "vén hülye fasz" megjegyzést. Ezek a dolgok technikák számunkra egyértelműek, de mint ahogy Öveges Prof DVD-i egy másik megértést szorgalmaznak, ugyanúgy teszik esetleg érthetővé a fotós szakzsargont.:)
Mielőtt lelőtted volna a poént, meg kellet volna tudni ki tudja mi az a flitoxfújó:))) MSZP- FIDESZ-KLMP vagy micsoda :)))
...akkor igéretemhez híven.... de először a történet...
A lányom picurka volt, soha nem látott még havat. Elhatároztam, hogy fehér, havas karácsonyfánk lesz. Ezt, nemsokkára ti is tudni fogjátok, nem negy kunszt megcsinálni. Megvásároltam a fenyőt, talp befaragva. Akkor még panelban laktunk, kézenfekvőek tűnt a mű létrehozásának színhelyéül a közlekedő folyósót választani.....
Most jön a rövid leírás. Azért lesz rövid, mert sebtiben összedobtam két képet illusztráció gyanánt. Kondenzor nem lefikázni, mert ez nem kép, csak jelzés. :-)) Tehát, fogunk egy adag fehér gyertyát és egy edényben feltesszük a tűzhelyre. Miután nagyobb mennyiségre van szükség, költségkímélőbb megoldás, ha vegyszerboltban, kilóra veszünk sztearint, vagy parafint. Ahogy az edényben teljesen hígfolyósra megolvadt, a képen látható, (ezt használom 30 éve)vagy ehhez hasonló kölniporlasztó szerkentyűvel szépen ráfújjuk a kívánt felületre, kb 30 cm-ről. Gyönyörűen megtapad a felületen, azonnal megdermed. Nem ragozom tovább, ha kedvetek van, próbáljátok ki.
.... és most folytatom a történetet. Elkezdtem fújni a fát, talán az egy tizedénél tartottam, és már kiköptem a tüdőmet. Nem érdekes, ez a mminimum amit az ember megtesz a lányáért. Azt eléggé figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy amikor fújtam, nem csak a fára ment, hanem a kiporlott kis apró cseppek megdermedve a földre hullottak. Nem sok, de elég volt ahhoz, hogy a közlekedő folyosó műanyag padlója, olyan legyen, mint a műlyégpálya. Végre elkészültem, irány a nappali, persze menet közben még apró szemecskék hullottak a fáról.
A díszek felrakásánál, még pár "hópihe" a földön landolt, de sebaj, a fa gyönyörű lett.
Ha van kedvetek, próbáljátok ki. A kivitelezéshez sok örömet és sikert!
A leányzó kezében semmi nem volt, csupán ez volt a testtartása, utána "szépen" elémaszatolták ezt a szelvényt. Nem szeretném a grafikust bántani, de nézzétek csak mag a lány combvonalát követi a szelvény. :-))) Érdekes, nem? A képen egyébként Bakos Ica látható. :-)
Vidéki túrák. Előzőleg valahol említettem, hogy a vidéki kiküldetések, milyen finom dolgok voltak, leírok egy alap történetet. Vidéki Városi Áfész? ilyesmi , megrendel egy albumot az összes üzletéről, hogy azzal villogjon (üzletkötőnk rádumálta).
Megadja a 25-30 üzletének a címét, és irány a fotózás. Biztosítana egy autót HÁROM NAPRA. Mikor találkozunk a megrendelővel, mondja, oda kell menni a bolthoz akármikor, a vezető tudja, hogy jövünk, belefotózni az ennyi.
El is indulunk, az első helyen, még úgy ahogy ki lehet kerülni a kuplerájt és a vásárló egyedeket, de a másodiknál már nagy gondok vannak. A sofőrt ez baszottul nem érdekli, csináljunk amit akarunk.
A boltból telefon a megrendelőnek, hogy valahogy ezt mégse így kéne, amikor a duma hallatán ( sározzuk a helyet) a helyi üzletvezető majdnem letépi a fejünket. Elmagyarázom a csajnak, hogy mit kéne tenni, ( gondolák rendberakása feltöltés retkes köpenyek cseréje stb.) Akkor megérti, de nem tudja megcsinálni, mert a vevők nyomulnak. Amikor közlöm, hogy jobb helyeken ezt éjszaka szoktuk fotózni, akkor kiakad és azt hiszi meg akarom kefélni. Mondom néki hozza a férjét is segíteni. Amikor végre a megrendelő megérti, hogy ne a szart fotózzuk három nap alatt, hanem sminkeljük, akkor kezdődik a buli. Mivel a faluba már eljutottunk valahogy , vonat – busz- megszerveztük az éjszakai műszakot, akkor kellett keresni szállást, és valami napközbeni elfoglaltságot. A település méretétől függően kellett informálódni, pl: van e üdvözlő képeslapjuk? Az iskolában mikor fényképezték a diákokat? Milyen a vallási felállás? A plébános milyen ember? Ezeket az infókat elsődlegesen egy unicum mellett lehetett megtudni a kocsmába, ahova már megérkezett a hír, hogy FÖLDMÉRŐK jöttek.
Kiváló a topik. Ezúton kérem a "szakikat", hogy a jobbnál jobb történetek mellett szakmai finomságokat is szívesen olvasok. Jómagam kf filmre fotózok és ezen tapasztalatok a magamfajtának nagyon aktuális tudást jelentenek. Köszönöm!
Még egyszer visszatérve a cégek szerkezeti felépítéséhez, mint neves kollégám írta a MTI rovatokra volt osztva, és azokon belül ténykedtek a fotósok, mindenki a maga kasztjában nyomta az ipart. A Fény-szöv nevű szövetkezetnél ez a dolog úgy nézett ki, hogy volt 23-25 telep ( nem tudom pontosan) ahol mindenhol komplett üzem volt, 3-6 emberrel műterem labor minden. Volt kettő műszaki telephely ( nem lakossági szolgáltató) ez a 8.sz műintézmény a Reklám műterem a körúton a Madách színházzal szemben, és volt a 10.sz riport iroda és labor a Népköztársaság úton, a Párizsi áruházzal szemben. Később alakult a műszaki színes labor az is a Körúton a 8.astól kb. 800 méterre a Rákóczi út felé egy udvarban. A rétegződés a következő volt: 8.as: Vadas Jolán telepvezető ( tyúkanyó aki próbálta az almot rendben tartani.) Szijjártó Pál fotós - tárgy- műszaki –divat stb. (Akkurátus kemény ember) Vassányi Béla fotós - enteriőr- műszaki – modell- zsáner!? ( örökvidám bohém) Rippely Imre Vassányi samesza kilépett átvette apja műtermét - korán elhunyt. Széles Károly – Jolika samesza - kedvence - Torontóban néhány éve elhunyt. H. Gyula Szijjártó samesza. Schúbert Tóni laboráns. 10.es: H. Pál telepvezető ( Róla sajnos semmit nem tudok, azért nem merem kiírni a nevét- egy nagyon lojális főnök volt) Manyika a diszpécser – sok évig csinálta -ehhez nem kell kommentár. Ickovics Jenő vezető riporter – később elnöke a cégnek. Szinház és minden ami kényelmes. „Pier” - később Nők Lapja F. Jóska minden ami jöhet- később népsport V. Jancsi minden ami nem mozog – később MTI. M. József képzőművészet – gyógyszeripar -Balaton – szabad fotóművész F. Mária szoció – zsáner- riport. Usa S. Dénes műszaki- gép- enteriőr- Usa építészeti fotó Pier – helyére H. Gyula mindenesnek. A sameszeket, bár megérdemelnék de nem nagyon tudom mindet felsorolni, és az úgy ciki lenne.
Most mindebből mi következik: az, hogy a legtöbb embernek mindent kellett csinálni, a műszaki, a gyár a riport vagy épp a temetést, a megrendelő az úr. Hogy mikor ki mit kapott a nyakába az általában a diszpécseren múlott. Ha valaki előzőleg sok rossz fát tett a tűzre az kapott Köjálos klozetfotózást, aki rendes volt mehetett divatbemutatóra, vagy hasonló bulira.
Eröl kartam egy kis bővitmény írni, de lehet hogy most aktuális. Ennek a " fénnyel festésnek" többféle módja van, a sima tapétázás és a "hoppozás".
Az első módszer: a fotózni kívánt helyszint sötétbe borítjuk, kinyitjuk a zárat és a lámpával- villanóval, kivilágítjuk a fényképezendő felületet.
Ehhez persze kell vinni egy távmérőt, ami megméri a vaku távolságát a világítandó felülettől, egy fénymérőt ami megméri az átfedési területeket és egy elemlámpát, hogy ne ess át mindenen.
A hoppozás, az úgy néz ki, hogy ugyanezen felületen világítani hagyjuk az ott meglevő fényforrásokat, lehúzzuk 22-36-ra a blendét, majd a nyitott gép elé tartva a kazetta shubelt, indítjuka bevillogást. Amikor a samesz látja, hogy feltöltött a vaku, akkor szól, vagy ordít, hogy "hopp" ekkor elkapod a gép elől a takarást és megvan a siker. Egy nagyobb helyen ez akár félórát is igénybe vesz, és a helyi fények gyönyörűen megjelenhetnek.
Az ilyen fotózásokra legtöbbször kivitt műszer az a rutin nevű ketyere volt.
