Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Ha érdekel titeket, apcácal szívesen elmesélünk egy-két apró trükköt, hátha valaki nem ismeri. pl, hogyan készítsünk, "jégvirágos üveget, vagy, "havas" fenyőágyat, stb.
A „tapétázást” mint módszert, már ismertem, nekem a fekete lepel volt új (És a maga nemében zseniális ;-), amit Te ott az előadás után, és Rollex kollega itt emlegetett.
Kiegészítésképpen hozzáteszem ez némi hasonlóságot mutat azzal a módszerrel, amit annak idején kondenzor, én, vagy többen alkalmaztunk, az un. "tapétázás".
Ez az, amiről a Szipál előadás után beszélgettünk.
Pont a súlya miatt nem a nyakában vitte, hanem a hátizsákban, és onnan rángatta elő fképezni. Hogy a menedékháznál mért volt elöl, az kizárt dolog, mert nem tudom.
Kiegészítésképpen hozzáteszem ez némi hasonlóságot mutat azzal a módszerrel, amit annak idején kondenzor, én, vagy többen alkalmaztunk, az un. "tapétázás".
Nem vitatom, hogy ez így történt, de annak idején nekem úgy tűnt, hogy egy Zenit 12XP súlya elég nagy volt ahhoz, hogy feltűnjön, ha nem húzza az ember nyakát.
Kb. 20 éve jártunk Svédországban, Stockholmban. A legolcsóbb szállást vettük igénybe. Reggel el kellett hagyni, és csak este lehetett bemenni. Persze tömegközlekedésre sem igen volt pénzünk. A nap elején a nyakamba akasztottam a gépet, egész nap sétáltunk, és a nap végére már úgy görbült a hátam, mint valami aggastyánnak. Jó orosz szokáshoz híven nem sajnálták belőle az anyagot...
Akkor lehet, hogy csak túlzott önmérsékletem volt az oka. Feltehetően én éreztem úgy, hogy nem illik farmerban szinházba menni. De ahogy szokták volt mondani, -ami késik nem jön időben- itt most elmeséltem :-)
Már jó néhány éve történt, hogy a baráti társaságunk, akik együtt jártunk túrázni, szűk két hetes időre a Magas-Tátrát vette célba.
András barátom minden korábbi tanácsom ellenére még itt, Pesten valahol sikeresen felkutatott egy boltot, ahol Zenitet vett újonnan, és ezt hozta magával a Tátrába is. Egyik napon cél a Rysy, másszunk fel, nosza. El is indult a társaságunk, aztán valahogy úgy alakult, hogy én életem párjával lemaradtunk a többiektől, és csak fent a menedékháznál értük be őket. András egy nagy kövön ülve majszolta a szendvicse maradékát, a Zenit szimplán maga mellé téve tokostól. Levackoltunk mellé, és mi is falatozni kezdtünk. Mikor befejezte a táplálkozást, szépen a hátára vette a zsákját, és megindult a többiekkel lefelé, mi még maradtunk egy kicsit "menjetek csak, majd utolérünk titeket" felkiáltással. Mikor mi is végeztünk, szépen elkezdtünk összerámolni, hogy indulunk, mikor látom, hogy barátom zenitje bizony ott vigyorog mellettem. No, ekkor én is vigyorogni kezdtem, és "Barátom, de szar napod lesz neked!" egymondatos monológot ismételgetve körvonalazódott bennem, hogy hogyan fogom a vérét szívni... Summa summárum, zenit a zsákba, aztán uzsgyi a többiek után. A díszes kompániát utol is értük a hazafelé menő busz megállójában, de akkor még András jókedvű vala, mivel még nem tudatosult benne a géphiány. Bezzeg estefelé a szálláson! Megyek be a közös helységbe, ahol András feltűnően mélyre lógatott orral búslakodik. El lehet képzelni, milyen érzés lehetett, hogy elhagyta a friss gépet meg az aznapi összelövöldözött képeket. Annyira megsajnáltam, hogy az eredeti tervvel ellentétben csak másfél órán keresztül segítettem neki sajnálkozni, közben persze osztottam neki az észt, hogy hű, meg há, meg "biztos nem raktad el?" meg amit már nem illik leírni. Persze mikor odatettem elé a gépet mondván: Nesze cimbora, itt a karácsony, volt nagy öröm is a megkerül gép miatt, de amit verbálisan akkor kaptam, azt azért nem tettem zsebre... :))
Eljött az utolsó nap, a hazautazás napja. Mindenki összepakolta a csomagjait, és bevackoltunk a közös helységbe várva az indulást. Reni, aki szintén a Tátra előtt egy héttel vette meg élete első tükörreflexes gépét kitobival, mind a 20 évét összeszedve összeterelt mindenkit, hogy egy utolsó csoportképet készítsen rólunk. A gépet letette valami szekrényre a falnál, és belekukucskálva irányította a társaságot vagy öt percig, hogy most a bal oldalról tömörüljünk, mert kilógunk a képből, most a jobb oldalról, de vigyázzunk, mert közben kilöktük a bal oldalt, ésazegészelölről... így ment egy darabig, mikor gyanús lett valami...
-Reni! Ha kicsit kijjebb zoomolnál, lehet hogy beleférnénk?
Reni elvörösödött, mi meg aztán belefértünk a képbe... :))
"rollex kartács: egyszer felelőtlenül azt írta az egyik másik fórumon, hogy..."
Igazad van, mentségemre csak annyit, hogy szervesen nem kötödött annak a topicnak a témájához, és még mielőtt valaki rámszólt volna, inkább úgy gondoltam, hogy majd máshol, máskor, mondom el. Itt és mlost szívesen tettem, bepótolva az eddig be nem váltott igéretemet :-)))
:-))) Rendben, nagyjából, és lerövíditve, de érteni fogod. (feltéve, ha jól el tudom mondani) :-))
Szekrény, beállítva, a szerkrényel szemben a fényklépezőgép. Szükséges, hogy a műterem teljesen besötétíthető legyen, de praktikusan szóba jöhet az éjszaka is. Feltétek adottak jöhet az expo. Ekkor Béla bácsi egy nagy fekete leplet terített a hátára, ez feje búbjától a bokájáig beborította. Kézbe fogott egy mezei kézi reflektort, (500 Wattos kodazol) majd kinyitotta a gép zárszerkezetét, és háttal a gépnek, belépett a gép elé, majd majd szép kőröket rajzolva, (mint egy közlekedési rendőr, amikor éjszaka a lámpájával megállásra szólít fel) szinte fénnyel "kimeszelte" a szekrényt. Azt ugye tudjuk, hogy a beesési szög megegyezik a visszaverődés szögével, így amikor szemből világította a szekrényt akkor éppen a fekete lepellel burkolt test kitakarta azt a részt, ami visszacsilloghatott volna. Amikor pedig oldalirányba ment hogy a szekrény közepét világítsa, akkor már a visszaverődési szög nem a gép irányába mutatott. Arról már nem is beszélek, milyen hihetetlen szakmai magabiztonság kellett ahhoz, hogy tudja, mennyi ideig kell ezt a fénnyel történő "meszelést" csinálni, hiszen ez volt maga az expozíció.
Nem tudom mennyire tudtam érthetően elmesélni így irásban, de szóban és némi gesztikulálással bizonyára legfeljebb 10 másodperc. :-))) Ha valami mégsem volt teljesen érthető, kérdezz vissza, és szívesen válaszolok.
Szia D94A, miért lenne OFF? Mindenki csak mondja amit szeretne, kötetlenül dumcsizunk. Csak így tovább! Elvégre egy virtuális kocsmában vagyunk, vagy mifene. :-)
"Régen" elég sokat álltam egy ARRI ST 16 mögött. A nosztalgia gőzös ( balatoni) vézérállására pofátlankodtam fel a kamerával. A masiniszta extázisba jött a kamerától. A lényeg, kölcsönössen kipróbáltuk egy más gépeit( az enyémben már régen leforgott a film, az övé szépen zakatolt ).
Én is jól jártam.
Pár évre rá a nyékládházi forgalmi irodába jött be az öreg, és jelentkezett nálam egy DUFI - s tehervonatra. Ő még emlékezett rám. Szerette volna látni, hogy akkor mit forgatott. Azért a végén elárulta, hogy ismerte a gépet, és a méterszámlálót is megnézte. De ha már nyáron a srác egy ekkora kamerával próbál potyázni, ő nem rontja el az élvezetét.
- samesz a sötétkamrában kitölti 9x12-es kazettákat, majd jön ki, és idegességet eröltetve magára azt mondja a fotósnak: baj van, fényt kapott a film. Ne bassz, valaki rádnyitotta az ajtót? Nem, csak gondoltam amikor ráexponáltál, akkor fényt is kapott.
- ahol fény van ott árnyék is van" /N. Géza/
- szar idö van, nagy a kihuzat*/M. Zoli/
- vakualjak** meg, ha nem igaz /M. Zoli/
- olyan sötét volt, hogy 5,6-al negyedóra lett volna az expó
- olyan lassú volt az eladó, hogy, ha 1 másodpercet exponáltam volna rá, abba sem mozdul volna bele
* kihuzat, a harmonikás gépeknél bizonyos leképzési arány okán megnövekvő kihuzat növekedés
az üres kazetta a "Tóni" kazettája volt, persze ez az ügy szempontjából teljesen lényegtelen :-))))
Most, hogy így hallom már stimmel a dolog.
Éreztem én, hogy a név nem biztos hogy ez volt.l (először "Béla kazettáját" akartam írni), de aztán úgy rémlett, mintha ez is - a már emlegetett - Néninger tanár úr találmánya lett volna.
Sajnos nekem is kevés történetem van ( én is gyerek vagyok még 35).
Talán a fotóriporteri vénáról tudok írni 1 történetet.
Miskolci balzsamos nyári délutánon az egyik haveromnak printereltem vagy 10 sürgős képet. A meló végeztével a vegyszergőzt a Belvárosi Sörözőben akartuk lemosni. Mivel én már a teljes kiszáradás szélén tántorogtam eléggé morcos lettem mikor az indulás pillanatában jutott eszébe a kivágott film maradékát visszafűzni. Ollókeresés....
Megkérdeztem, hogy ez nem ér rá később?!
A válasz: Ki tudja mi lesz később...
Végülis lett valami!
A Centrum előtti lámpánál egy aggastyán Golf kiütötte a villamost a sínről. Csilinger átugrott a szigetperonon és megállt a szökökút előtt. Készült pár jó fotó. Ő fotózott én bambán bámultam.
apca, megengedsz egy apró korrigálást? Miután hosszú idön kersztül szombat délelőttönként én csináltam próbafelvételeket, az üres kazetta a "Tóni" kazettája volt, persze ez az ügy szempontjából teljesen lényegtelen :-))))
Sziasztok! Nem olyan jó történet mint az eddigiek, de friss. ;-)
A napokban kaptam kölcsön egy Peleng 3,5 / 8mm obit. Már régóta figyeltem a Népliget Volán állomás melett épült, egy rendkívül „modern” épületegyüttes. Gondoltam felkerekedek és megnézem a Pelengen keresztül (Nem rajzolja ki a 24x36 kockát, csak egy kört rajzól, 180º a látószöge.). Lőttem egy két kockát az út felöl, majd bementem az épületek közé (Nem volt kiírva „Magánterület” , kerítés sem volt.), egy egész tekercset előttem. Indulok, már kint voltam a járdán, jön utánam egy biztonsági őr, hogy „itt nem lehet fényképezni”. Mondom, jókor szól, meg miből derül ez ki stb. Sajnos nem akart megállítani, mert akkor lett volna műsor, mert mi az, hogy kb. fél óra után vettek észre, milyen biztonsági szolgálat ez, és a főnöke biztos örült volna ilyen figyelmetlen szolgálatnak…
Továbbmegyek, mondom benézek Volán pályaudvarra is (Nem volt kiírva „Magánterület” , kerítés sem volt.), ott is elfényképezek vagy félt tekercset akadályozok 2-3 buszt a ki-be állásba, mert ugye a kompozíció szempontjából legjobb helyen, megy a legtöbb busz ;-) Hát ott is jön egy biztonsági őr, aki szintén közli „itt nem lehet fényképezni” szintén kedves és nem akar megfogni elvenni a filmemet stb.
Megjegyzem, igen érdekes képeket lehet csinálni egy ilyen obival ;-)
Pár hete a szomszédban vendégeskedtem, ott volt a sógornője is, felvetődött a szó a legújabb hobbimról (ff fényképezés), és a sógorasszony megemlítette, hogy van neki a szekrényben 1-2 tekercs filmje, amit olyan 10 (vagy sokkal több) éve lőttek el. Megtárgyaltuk, abban maradtunk, hogy vagy egy profinál kéne előhívatni, vagy dobja ki a francba.
Nem is ez a lényeg, hanem hogy amivel készítették, egy Pajtás, szintén ott van, teljesen jó állapotban rakták el, azóta várja a "feltámadást". Na, azt a gépet meg kell néznem, úgy érzem. Utoljára kicsi kölök koromban láttam utoljára Pajtást.
