Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Kovács Andor, Öcsi bácsi - hogy Tarnai Kiss László kollégámat idézzem, a nagyszerű gitárvirtuóz, aki előszeretettel írt át és játszott magyarnótákat a gitárján.
"például a "bányás" sztori esetén engem ( fényszöv) két lábbal rúgtak volna ki az elsumákolt meló miatt."
Gondolod, ha megtudják, akkor vezérigazgatói dícséretet kapok? :-)
Mit gondolsz, miért kértük erre a faszit? :-)) "Hazafelé jövet még beoltottulk az öreget, hogy erről az Unicumozásról talán nem kellene az ügyféldiszpécsrünknek szólni"
A Zöldfa nevű müintézmény az még két dologról volt ismert - este ott gitározott Kovács ??...... valaki és kb 100 méterre volt a fodrászokat képző szakiskola, elég jó felhozatallal.
" srévizavé" a sarkon a sulival szemben volt egy kis kellemes presszó délután egy zongorista játszott ( egy időben Tóth Pisti fotós az MTI.től),
Ez sem történet lesz hanem egy kis "korrajz" főleg fiataloknak.
Abban az időben 60-70 es évek, a fotósok nagyjából három oskolából kertültek ki, a Práter a Képzőművészeti és az Újságíró iskola. A Práter volt a szakiskola a Képző az ami a neve az újságíró suli az többségben újságírókat képzett át -meg ki fotósnak. Abban az időben úgy lehetett valaki szakmunkás tanuló, hogy kellett neki egy gyakorlati hely ahol melózott és hetente egyszer- kétszer meglátogatta az elméleti intézményt. A nagyoknak ( MTI Főfoto) volt tanműhelye a kissebbeknél szanaszét voltak a tanulók és nagyon sokan voltak maszeknál. A lényegi végeredmény egy nagyjából azonos elméleti tudású szak gárda különböző gyakorlati tudással. Ez volt az alapanyag. Ebből alakult aztán ki a fotósok rétegződése. A legmenőbb ( írigyelt) csapat az MTI gárdája volt - mindenhova eljut, profi új felszerelés- állami melók-állati sok protokoll- ingyen zabálás piálás- utánuk következtek az egy egy újságnál lévő szakik, ugyanezek az indokok alapján. Aztán jött a favágó melós közeg, akik megrendelésre melóztak gyengébb felszereléssel de igyekezve, ezek a Fény-szöv - Főfotó- Fotó optika külsősei, azután jött egy elég népes tábor a maszekok röhögős- uhus- csöpögős templomos, hullás tábora. Ebből a felsorolásból kihagytam a különböző telephelyeken üzletekben becsületesen dolgozó kollégákat, szolgáltatókat, mert az egy másik csapat, itt csak a külsősöket soroltam fel.
Ezt csak azért kívántam leírni, mert sok esetben segíthet értelmezni bizonyos történéseket, például a "bányás" sztori esetén engem ( fényszöv) két lábbal rúgtak volna ki az elsumákolt meló miatt. A cél az volt, hogy minnél több eladható fotót csináljunk egy egy megbízás esetén, -ebből éltünk-.
Majd leírok egy olyan esetet amikor teljesen szar felszereléssel, hogy sikerült megoldani a melót egy Istenhátamögötti helyen.
Idő: 70-es évek közepe, december 30. Ilyenkor már minden tisztességes munkahelyen, a dugi italokra jár rá a rendes dolgozó, és várja a munkaidő végét, hogy a közeli vendéglátóiapri egységben méltó módon elbúcsúztassa kollégáival az ó évet. Legyünk őszinték, ezen a napon már nem is nagyon illik dolgozni. Nem úgy, mint két kollégám, M. Tóni, és világosítója G.Gyuri, akik erre a napra kaptak valami vidéki munkát, jelesül hűtőházban kellett fotografálnuk. Már előző nap együttérzésünkről biztosítottuk őket, és megbeszéltük, ahogy megérkeznek azonnal jöjjenek a közeli Zöldfa vendéglátóipari objektumba, mert ott várjuk őket. Másnap mi már úgy 14 óra körül elfoglaltuk az intézményt, és vártuk a később jövő két kollégánkat. Meg is érkeztek, fél négy-négy környékén, de már enyhén szólva is igen vidám állpaotban. Ahogy elnéztük őket egyetlen felessel sem maradtak le tőlünk, a későbbi érkezés ellenére. Heveny, felszabadult italozásba és storyzásbga kezdtünk, amikor is, G. Gyuri kollégám, minden mondat végén visszakézből mellen vágta M. Tónit. Nem tudtuk mire vélni az akciót, de kiáncsiságunk hamarosan kielégült, ugynais negyedik, vagy az ötödik barátságos mellebeverésnél, Tóni heveny módon nyakbaakaszott sálja alól sugárban tört elő málnaszirup. Gyurinak ugyanis eszébe jutott, amit már Tóni rég elfelejtett, hogy a hűtőház fotózása után kaptak egy-egy doboz mirelit málnát, amit Tóni, a nagykabátja belső zsebébe tett, köszönhetően néminemű önkontroll hiányának. A péppé olvadt málna ily módon távozott a baráti mellebeveregetések következtében Tóni belső kabátzsebéből. A jelenet szemtanúi, igaz könnyekkel küzködtek úgy nevettek, mondanom sem kell, nem csak mi, hanem a szomszédos asztaloknál is. Tóni az alkoholos befolyásoltság hatása alatt, némileg értetlenül és bambán nézte, hogy majdnem tetőtöl talpig málnában úszik, de nem vesztette el a lélekjelenlétét. Odaszólt Lonyának a pincérnőnek, aki mellesleg szerintem többet látta, mint a saját felesége, és alig érthető szavakkal csak ennyit mondott: "Lonya, hozzál pár szalvétát." A pincérnő dekódolta Tóni szavait, és pillanatok alatt megjelent egy 100-as csomag szalvétával. Tóni némileg koordinálatlan mozdulatokkal nekiállt nagykabátja tisztogatásának, ami burleskfilmekben látott jelenetekhez lehetett csak hasonlítani. A tisztogatási procedura végén csak ennyit mondott: "Most bolond a helyzet, mit fog ehhez az asszony szólni" Még jó ideig maradtunk, és kabátszövetbe beivódott málna kopogósra száradt. BUÉK! :-)
Amikor szép hó esett, "fotogén" idő volt rovatvezetőnk kizavart minden ifjú titánt képeslapokat fotózni.
Történt pedig, hogy az emlékezetes petőfilaktanyás történetet követő télen; egy februári éjszakán gyönyörű, vastag hópaplan borította be a NagyFalu-t, és reggelre kristálytiszta levegőben hétágra kezdett sütni a nap.
Aznap nem volt semmi előre betervezett feladatom, G. Laci tehát - természetes módon - kiparancsolt képeslapozni. Célbavettem a Fogaskerekűt, felballagtam vele a végálomásig. Belevetettem magam a környező fenyőfák közé keresvén valami dekoratív kompozíciót.
A TV adótól nem messze találtam is egy gyönyörűen behavazott fát. A fények is remekek voltak rajta, egy nagyobb bokor takarta az adót és környezetét, háttérben a tintakék ég (kicsit persze rásegítve polárral) szóval összeállt a tökéletes giccs.
No, szépen letáboroztam, állvány, gép, lupe, feketekendő, szóval megkezdődött a szokásos rituálé. Jó fél órát bohóckodtam, többféle variációban feldolgoztam a látványt, majd mikor már több képet nem láttam szépen összepakotam cuccot, mondván nézzünk egy kicsit arrébb.
Ahogy kiléptem a bokor takarásából belém fagyott szusz, majd megállt a szívverésem:
Kb. 50-60m-re lehettem az adótoronytól, és most már látszott, hogy alul körbe van kerítve szögesdróttal, a kerítésen belül pedig nagy - ciril rendszámos - ZIL-ekre pakolnak Ivánék talpig Kalasnyikovba öltözve, néhány parancsnoki GAZ, meg egy-két híradóskocsi színesítette még a palettát. Én meg itten fényképezgetek már vagy fél órája!
Olyan óvatosan visszavonulni legfeljebb Kittenber Kálmán tudott mikor fegyver nélkül egy kafferbivalyba botlott az afrikai szavannán, mint ahogy én húztam el belem.
Már láttam magam Kcsortuleninrogyilszja-ban, mint a kettes számú kifutót építő szocialista brigád tagja, ahogy azt később A.B.Cee nagytehetségű elbeszélőnk Röppencs című remekében utólag megénekelte.
Most gondoljatok bele: nem is oly rég, mikor engedéllyel, civil városi környezetben igyekeztem munkára fogni a fotonokat le akartak tartóztatni. Ebben a szituációban ha megúszom a helyszíni felkoncolást legjobb esetben is egy kis szibériai falucska fabarakkjára számíthatok, aminek a kulcsát - minimum kétszéz évre - elássák a méteres hó alá...
Hatalmas élmény olvasni ezeket az anekdótákat, és talán fotótörténeti értéke is lesz annak, ha ezek a "korrajzok" megmaradnak az utókornak.
Szipál Márton előadás: Nekem is úgy tűnt ő már csak a maga kis világában él, az előadás koordinátorától pedig elvártam volna, - ha már ilyen jóban van vele és ismeri - hogy felkészüljön legalább a képen szereplő személyek nevével, hisz tudnia kellett, hogy nem emlészik ilyesmire.
Alighanem a hülye német is belejátszik, de egyébként is úgy érzem, hogy ő - éppen ünnepeltsége okán - már csak a saját emlékeiben él. Az előadás közben is sokszor kiderült, hogy a memóriája már nem a régi. Ugyanakkor a tegnap is elhangzott élményeit valószínűleg ezerszer elmesélte, így ezek élénkebben élnek.
Ezzel együtt boldog lennék, ha 87 éves koromra csak így tartanám magam.
apca, ha ilyen szűkszavú maradsz, esküszüöm én is elhallgatok :-))
Fél órája értem haza, igyekszem utolérni az eseményeket, de aztután megyek megint el és csak este későn tudok megint a gép elé ülni.
Tegnap hasonlóképp voltam, viszont egy nagy csalódás is ért.
Elmentem Szipál Márton előadására a BMK-ba.
Jó volt, sokat mesélt, anekdótázgatott is a kis öreg.
Viszont mikor egy kicsit beszélgettem vele a szünetben és szóba hoztam Németh Józsi bácsit (hasonlóképp látták a világágítás lényegét) akkor - legnagyobb csodálkozásomra nem tudta, hogy kiről beszélek.
Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, aki olyan régi fényképész dinasztriából származik mint Martin, maga is ezt műveli, 56-ig itthon a Szövetkezetben, az ne tudja ki volt Németh József, nem ismeri pl. a Gyöngyvirágos akt-ot...
A Mestert megkérdezik, hogy szerinte ki a legjobb fotós?
Az öreg így szól: legjobb fotós az Úristen, utána jövök én, utánam meg a sameszom aki cipeli a cuccomat, aztán ti az osztályom, a többeket meg nem ismerem, és akit én nem ismerek, az nincs is...
Apca! Akkor aki már helyből szereti a nevezett hungarikumot, annak van esélye megtanulni fényképezni? :)
Személyes találkozásaink alkalmával nem figyeltem fel ezen fontos tulajdonságodra, de most már elraktároztam az infót. (Pedig milyen jól jött volna pl. az Európa kilátó alatt is. :))
Néhány képedet látva bizton állíthatom, hogy jó úton jársz! :D
Bár én abszolút amatőr vagyok a szó mindenféle értelmében, koromnál fogva tudom értékelni sztorikat, mivel tökéletesen bele tudom élni magam a korabeli történetekbe. Ráadásul a 80-as, 90-es években, ha más minőségben is, magam is kerültem hasonló hatósági szituációkba néhány mára kicsit megszelidített arab államban. Szóval élvezettel olvasom a topikot.
Apca! Akkor aki már helyből szereti a nevezett hungarikumot, annak van esélye megtanulni fényképezni? :)
Én amatőr vagyok, csak magam és az ismerőseim szórakoztatására fotózgatok, de lehetőleg igyekszem kihozni a maximumot magamból, és a témából.
Élvezettel olvasom a hivatásosak történeteit. Kérlek Titeket, írjatok minél többet!
Egy kis sztori:
2005-ben Erdélyben jártam, egy buszos turnéval. Sok szép helyre eljutottam, és sok képet készítettem - akkor még egy digitális bridge géppel.
Az egyik erődtemplomban jártunk, és akartam egy képet készíteni a bejáratból. megvártam, hogy a csoport a vezetővel eltűnjön egy mellékhajóban, majd egy miniálványra tettem a gépet. Csak a földre tudtam letenni, ezért le kellett térdelni mögé. Épp a képet próbáltam megkomponálni - a földig leborulva, hogy lássam a keresőt - amikor valahonnan előkerült az idegenvető, mögötte a csoporttal. Állítólag nézegette egy darabig a ténykedésemet - én nem vettem észre, hogy mögöttem állnak - aztán megszólalt:
- Nem arra felé van Mekka, és ez különben sem muzulmán templom, hanem keresztény!
A csoport dőlt a röhögéstől, én meg majdnem orra buktam...
Az MTI fotón belül több rovat volt, többek között az egyik a mezőgazdasági rovat, amit némi cikizéssel csak paraszt rovatként tituláltunk. Történt egyszer, hogy a rovatvezető, (B.Lajos) nagyon ki volt akadva az egyik beosztott fotós kollégájára, F. Ferire. Kigondolta, hogy Ferinek valami jó kicseszős melót ad. Ősz lévén azt a feladatot adta Ferinek, hogy menjen, és készítsen képeket vadkárról. Szép téma mi? Feri érezte ebben a kibaltázást, de közölte, hogy rendben. Ezek után lement a tanszerértékesítő mintaboltjába, és vett egy kitömött vadnyulat, majd komótosan elsétált a avarlepte Tabánba. Elővette a bicskáját, az egyik fa kérgét kicsit felsértette, majd szépen odaillesztette a vadnyulat, mintha az rágta volna meg. Természetesen a fatalpat amire a nyúl rá volt építve gondosan betakargatta avarral. Készített még pár képet a "futó" nyúlról is, meg közelit amint éppen a szájában van a fakéreg. Ezek után felballagott és leadta a filmeket hívásra majd leült a rovatszobába sakkozni. Lajos a rovatvezető amikor meglátta, örjöngeni kezdett, hogy mit képzel Feri, kapott egy munkát, és itt sakkozik ahelyett hogy a munkáját végezné. Feri angyali nyugalommal közölte, hogy már hívják a filmet. A rovatvezető közölte, hogy ez lehetetlen, de Feri erősködött, hogy így van. Lajos kérésére a laborból megerősítették, hogy tényleg már hívják Feri filmjét, hamarosan kontaktolják. 20 perc múlva Feri lette a főnök asztalára a kész anyagot. Ő csak nézegette, nézegette, de nem talált benne hibát, és majd felrobbant a pipától, hogy ki akart szúrni Ferivel és nem sikerült. Egy idő után megszólalt, mondd Feri, hogy a p...csába csaináltad meg ennyi idő alatt és hol. Lajoskám, ezt kérted, elmentem láttam milyen károkat okoznak a vadnyulak, gondoltam ez jó kis téma, hát megcsináltam az anyagot. A végén a rovatvezető könyörgőre fogta, hogy ugyan mesélje már el, hogy elhet ennyi idő alatt egy ilyen anyagot csak úgy mellényzsebből kirázni. Feri természetesen nem árulta el...NEKI! Nekünk elmesélte, így másnap az egész társaság ezen röhögött, persze valaki azért elárulta a főnöknek is, aki csak ennyit mondott: Feri, menj francba.
Mensáros művész urat csak szinpadról ismertem még samesz koromból, de egyoldalúnak éreztem az ismeretséget. Ezzel szemben már "nagykoromban" egyszer Kassán melóztunk, és délben betértünk a főtéren egy vendéglőbe kajálni. Lecuccoltunk leültünk, szétnéztem, és megláttam az egyik asztalnál egy jóképű csávóval kajáltak. Mi is rendeltünk hozták, toltuk befelé, amikor az egyik pincér elémtolt az asztalra egy összehajtott cetlit, amire ez volt írva: Tisztelt fotós kolléga! Ön itt nem látott engem. Köszönöm. M.L.
Riportra kellett mennem az újságíróval az Alkotás Ponthoz a Novotel teraszára.
Ott várt minket a számomra lenyűgőző karakterű és képességű színész Benedek Miklós ( a fiát a vízben bírtam).
Szokásos rohanás volt és az újságíró Shágy Ildi jelezte "Petya nincs idő majomkodni a parkban mint esküvőknél teszed, riport alatt kapd el a figurát és a végén max. kérj itt az asztalnál pár secundum pillantást a lencse felé egy-egy portréért!"
Élveztem az interjút, nagyon kedvelem Benedek Miklóst élvezet hallgatni.
Még a winderem is kikapcsoltam amit másnál nem tettem meg (vísított mint állat, Fecskea tudja XD winder).
Vége is lett a 15-20 perces interjúnak pár képet lőttem közben. És akkor a megbeszéltek szerint Ildikó válla fölött megszólítottam a művészt: "Mensáros művész úr, egy pillantást kérek, Köszönöm!"
Már amikor kimondtam kiszaladt a vér az arcomból, ma sem tudom miért a szintén nagyra becsült kollégája nevén szólítottam! Azt hittem ott elbújok, úgy újságíró kollégám mögé, hogy soha ki nem látszom!
Benedek Miklós nagyon emberien és kedvesen kezelte le kínom hisz látta rögtön kattant agyam, "fiatal ember (24 voltam) látom fáradt a színészi munkánál is nehezebb az riporteri munka, Mensáros Úr az egyik legnagyobb magyar színész, vállalom"!
Azt hiszem ezzel a nagyságáról mindent elmondtam!
Én azóta is leizzadok ha eszembe jut, emlékszem kértem Ildikót ne írják ki nevem a kép aláíráshoz ne tudja Benedek Úr megjegyezni ki volt név szerint ez a BAROM!
Persze Ildikó kírta :-) (kedves) A TAPS eme havi számát azóta is őrzöm :-)
Na, a tojásokról nekem is eszembe jutott valami: '82-ben Moszkvában voltunk többen és az akkori Inturiszt szállóban laktunk a Vörös tér mellett. Hihetetlen jó ellátást kaptunk, annyi kaja és .... volt, hogy csak na.
Reggelenként 4 tojás volt a sok egyéb mellett, de én akkor már túl voltam egy ázsiában összeszedett tojás mérgezésen, így nem akartam egyet sem megenni. A többiek azt mondták, hogy nem sérthetem meg a vendéglátókat, nem maradhatnak meg a tojások.
Összeszedtem őket. Aztán fent a szobában először a szekrényben őrizgettem, majd az utolsó napon beágyaztam az egész kupacot! Már nem emlékszem, hogy hány darab volt, de jó néhány napon keresztül gyűlt a napi 4.
Hazafelé elmondtam a többieknek, hogy a gyezsurnaja (az emelet szobáiért felelős másenyka) kb most találja meg a paplan alatt a fészekalja tojást, ami delegásió után maradt ....
apca, köszönöm, hogy fogadóképes voltál a topic létrehozásában.
Nagyon bíztam és bízok benne, hogy egy jó kis virtuális kocsma lesz, ahol bárki bármiről beszélhet. Lehet történet, szakmai kérdés, tapasztalat.... szóval így jó ez. Ha a valóságban leülünk egy pohár ital mellé, ott is szóba kerülnek a legkülönbözőbb féle témák, miért lenne itt más. Örülök, hogy a fiatalok is veszik a lapot, és csak meséljenek, hiszen mi is tanulunk tőlük, nem igaz "vazze"? :-)) apca, viszont azt már el is felejtettem, (mert vén fasz vagyok) hogy én fotóztam az esküvődet, de örülök, hogy megemlítetted. Természetesen feloldozlak a titoktartási kötelezettség alól, és mesélhetsz a közös történeteinkből is, van pár. :-)
Köszönöm a fiataloknak, hogy bejöttek hozzánk. Neketek jövőtök van, nekünk már csak múltunk, igaz eléggé színes. :-)
apca! Éppen a minap beszélgettem P. Csucsu volt kollégánkkal, és modom neki, te figyu, gondolj bele, milyen jó életünk volt. Áthobóztuk az egész életünket, nem volt blokkoló óra, rengeteg olyan helyen voltunk, ahova civil soha nem juthat be, csajoztunk ezerrel, és mellesleg meg is éltünk a szakmánkból. És ami nem lényegtelen, van mire emlékeznünk! :-)))
