Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
most jöhetnek a Jármai Bélás történetek, azok legendásak :-))
Most nem igazán jut eszembe Béláról, de majd te elmondod. :)
Nekem most egy laboros sztori ugrott be:
Az MTI-ben a színes laborokban általában betanított munkások dolgoztak, csak a kiemelt laborokban voltak szakemberek. A MEO adta ki a munkákat és értékelte ki a próbacsíkokat. Megmondván, hogy milyen szűrővel, milyen blendéve mennyit exponáljon rá a laboráns, majd az így készült próbacsíkot kiértékelve módosítottak rajta addig, míg tökéletes nem lett - akkor mehetett a nagyítás.
Volt egy laboros leányzó, akinek - első nekifutásra - még az élesség sem akart összejöni rendesen, mindig egy kicsit életlen volt a próba. (30x40-est kellett volna nagyítania egy KF-ról.) Mivel a második-harmadik próba sem volt jó (és a selejtszáalék meg csak emelkedett - ami ugye prémiumfeltételként szerepelt) a laboráns mondta, hogy a baj a negával van, az nem tökéletesen éles.
Felküldték ezét hát a FF méteres laborba, ahol egy - borotvaéles - nm-es nagítást csinltak róla. Ekkor visszadták a jánynak mondván: a nega éles, legyen szíves odafigyelni az élességállításra.
A következő próba még mindig életlen volt. A MEO-s kérdésére, hogy hogy is van ez, a válasz a következő volt:
- Mint tudjuk, a színes papír három rétegű. Ha a felső rétegre állítok élesre, akkor a középső és az alsó életlen, ha a középsőre akkor a felső és az alsó, ha az alsóra akkor pedig a két felette lévő. A fekete-fehér csak egy. Így teljesen érthető, hogy az éles, a színes pedig nem.
Ezek után a MEO-s (Lukács Jani bácsi - egyébként kitűnő fotós volt ő is) elnevette magát, mondván hogy ilyen frappáns válasz megéri, hogy a selejteket jóváírják. A filmet meg odaadták egy másik laborosnak, aki meg is csinálta az éles kópiát.
apca, most jöhetnek a Jármai Bélás történetek, azok legendásak :-)) Mellesleg megkérdezem: most már igazat adsz, hogy van létjogosultsága egy ilyen topicnak? Nem feszengünk, és mindenkinek ezer története van. Jó kis virtuális kocsma lesz ez, jól elbeszélgetünk majd :-))
Járai Rudi bácsival mentem Zalaegerszegre a Zalamegyei Idenforgalmi Hivatal megbízásából kellett képeslapokat, idegenforgalmi brossúrákba fényképeket készíteni.
A kisöreg nagyon szerette a fagylaltot és a nőket, ezért du.-i megérkezésünk után kimentünk az egerszegi "korzó"ra és ahány fagylaltozó volt, mindegyikben vettünk egy fagyit. Mire befejeztük vagy 30-40Ft-ért ettünk már fejenként (a 2Ft-os fagyikból).
De nem is ez az érdekes, hanem az ok, amiért odamentünk:
Modellt persze nem vittünk, helyi megoldásokat kerestünk. Ezért aztán Rudi bácsi rámparancsolt, hogy a fotogén csajokhoz menjek oda, és beszéljem rá őket egy másnapi fotózásra.
Akadt is egy bátor jelentkező jány, aki mondta hogy a barátjával el tud jönni velünk, és akár két-három napon keresztül is tud modellkedni.
Ekkor Rudi bácsi megbeszélte vele, hogy mikor, hol találkozzunk és felhívta a figyelmét, hogy színes képeket készítünk, úgy öltözzön.
Akkoriban jött a miniszoknya divatba, a leányzó másnap meg is jelent egy ilyenben, valami szines pulcsival meg még néhány blúzzal stb., stb.
Mikor egy szökökutat fényképezett ( a leányzó a peremén ülve csábosan nézett gépbe) Rudibácsi kiugrott a fekete kendő alól és elkezdett veszekedni a lánnyal.
- Mondtam, hogy színes fotókat készítünk!, hogy vehetett fel fehér bugyit!?
Nem vicces anekdota, meg nem is régi, de velem történt meg:
Még amatőrködésem kezdetén történt, hogy felementem fotózni a hmm, hogy írjam le szépen, szóval a Day of Gay Pride-ra.
Valahol a Hősök tere környékén, a városligetben rohangáltam fel alá, fotóztam, az akkor kapodd D70+18-70 kombóval, ami mondjuk nem olyan hú de hatalmas és profi, de az egyszeri karhatalom embereinek annak tűnt.
Tehát állok és kattogok, közben figyelem a könnygáz és gumilövedékek irányát-sosem felejtem el, néha rendesen lehetett látni a keresőben a szembe repülő kggránátokat- és egyszer csak elfut mellettem egy tüntető. Utánanéztem, hümmögtem egyet, amikor még egy elfutott mellettem, majd mégegy és egy negyedik is, akinek viszont már pisztolytáskája volt.Kisült,hogy csak az első a tüntető, a többi civilruhás rendőr.Én is elkezdtem figyelni a "verseny" kimenetelét és abban a pillanatban, amikor még 2 egyenruhás elétolatott! a tüntetőnek, na akkor sebességbe kapcsoltam és odafutottam fotózni.A srác átesett a motorháztetőn, ugrottak rá 4-en.Az ipsének repült vagy 2 métert valami N-es nokiája, szanaszét tört, az egyik rendőr úgy szedte össze és gúnyos mosollyal letette az orra elé a betonra, mikor megkötözték a kábelkötegelővel.
Én serényen kattogtam, a környéken nem is nagyon emlékszek fotósokra.Aztán odajött hozzám az egyik egyenruhás és elkezdett faggatni, hogy melyik újságtól vagyok, honnan jöttem, milyen médiumnak fotózok :DD
.Én makacsul állítottam az igazam és már ott tartott, hogy engem is bevisznek, mikor egy nagyobb tömeg huligán betámadt a térre, ez valahol a homokóránál lehetett.Na, akkor sikerült kereket oldanom, és a megbilincselt srácos képpel nyertem meg egy iskolai fotópályázatot.
Majd valahonnan előkerítem, mert vagy valamelyik winchesteren kallódik, vagy már nincs meg.
:-)))) Természetesen tudom kit takar az M.M. monogram. Híres fejvadász lett, értem ez alatt azt, hogy ismert színészekről, művészekről gyönyörű sorozatokat készített. De ha már az átvágásoknál tartunk.... műszerész kollégánk Néninger Géza az új világosítókat beavatásként átküldte a másik épületben lévő Kun Imréhez, műszerész kollégájához, az "optikai egyengetőért" Az újdonsült világosító készségesen útnak indult, miközben Géza átszólt Imrének, hogy "madár" érkezik. Természetesen az "optikai egyengető" minden esetben egy dög nagy, nehéz vasadarab volt. Miután az új kolléga nyelvét lógatva nagy nehezen átcipelte, már vihette is vissza. Ha valaki ennyire tudatlan a szakmában akkor cipeljen - mondta okulásként Géza a megfáradt kollégának.
Ez ugyan csak szájhagyomány útján terjedt, mikor bekerültem az MTI-be, de egyrészt igencsak hihető, másrészt pedig aranyos:
Az '50-es évek elején vidékről felkerült egy serdülő kislány (M.M, aki azóta nagyon jó és főleg író portréiról ismert fotográfus lett,) a politikai rovat kebelébe, gyakornoknak.
Abban az időben (Rákosi apánk kora) tilos volt hidakat, vonatot, laktanyát és hasonló objektumokat fényképezni.
Mivel az újonan jöttet mindíg valamilyen módon "beavattak", azt találták ki az öregek, hogy leküldik M.M.-ot a Clark Ádám térre egy Rolli-val mondván:
-Nagy vihar várható, és ilyenkor - állagmegóvási szándékkal - betolják a Lánchidat az Alagútba. Menj le és csinálj róla egy kis képes riportot.
No, főhősünk nagy izgalommal le is robogott a Naphegy-ről és - nyakában a fényképezőgéppel - várakozó álláspontra helyezkedett.
Mivel akkoriben elég sűrűn mászkáltak a fakabátok, hamarosan fel tűnt itt is egy, és érdeklődéssel fordult a jányhoz, hogy ugyanmár mit keres itt egy fotómasinával, mikor itt nem szabad fényképezni. Attól a választól, hogy ő egy riportergyakornok, - akinek a megbízása, hogy lefényképezze a Lánchíd betolását az Alagútba - kicsit összeszaladt a szerv szemöldöke és rövid úton bepaterolta a Pauler u.-i kapitányságra. Innen aztán felhívták a Naphegyen - természetesen a káderest - és megkérdezték, hogy tud-e valamit erről a leányzóról és mi a fene ez az egész.
Természetesen ment raportra a rovatvezető, és jól leteremtették, hogy ilyesmiket nem lehet csinálni. Közben - néhány óra elteltével - kiengedték a gyakornok lányt, aki felérvén, bement a rovathoz.
Itt már várták a kollégák és természetesen bocsánatot kértek tőle, mondván:
- Tudod mindekivel csinálunk valami hasonló kitolást, ez igazáából a felavatas, innentől tartozik igazán közénk az új ember. De hogy lásd, valóban bekerültél a csapatba és ezután már teljes jogú tagunk leszel: elviszünk egy hajókirándulásra, ahol ott lesz az egész rovat. Ezért aztán szaladj le most a Vigadótérre, és vegyél a 17 jegyet a vasárnapi sétahajóra Debrecenbe.
Gyakran olvasgatom, a technikát előtérbe helyező hozzászólásokat. Lassan a képről már nincs is szó, csak a felszerelésről. Erről egy történet hut eszembe. "Füles" Tóth Józsi, 1972 körül önállósította magát, kilépett az MTI-ből. Talán két hét múlva összefutottam vele a Váci utcában, karján egy hatalmas fonott fűzfa kosár (amolyan sváb kosár amivel annak idején a meglett háziasszonyok rótták a piacokat) és a tőle megszokott orgánumban megkérdezi tőlem: mit szólsz az új szettáskámhoz? :-) Fellibbentette a kosár tetején lévő babos kendőt ami alatt egy Pentaconsix lapult. Azt hiszem ezzel a szereléssel készült képeivel még hosszú ideig ámulatban tartotta azokat, akik tudták mi fán terem a reklámfotó. Ennyit a felszerelés mindenhatóságáról.
apca, akkor felfrissítem az emlékezetedet... Kassányi Jenő, a kisérleti labor vezetője volt, az ő nagy találmánya volt az FD-Y hívás, persze mindenki leszarta, mert bőven jó volt az atomal, meg a mikrophen. :-)
