Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Nyers Rezsö akkor még csak a Szövosz elnöke volt. Az akkor szokásos országjárásra indult. Barátom akkor egy népszerü lap fotoriportere volt. Hivatalbó kísérte a delegációt. Nyers sajtöfönöke valahol Csokonyaviszonta elött meglátott egy földit aki a kis háztájijában éppen kapált.
A kocsisor fékezett, nagyszerü alkalom, hogy a Szövosz vezér egy kisparasztal paroláz. Fotos barátom elöre rohant, s szólt az öregnek, hogy jön egy nagy ember Peströl. Az öreg tovább kapált. Nyers nagy léptekkel tette meg a rövid utat kerülgetve az ágyásokat. Kalap, átmeneti kabát volt rajta, s hóna alatt egy lapos bör irattartó mappa. Meg volt a kompozíció. Nyers és a háztáji paraszt. Az öreg csak kapált.
- Jónapot kívánok - szólalt meg nyájasan Nyers.
Az öreg tovább kapált.
- Mit vet bátyám? - folytatta Nyers.
Az öreg megállt, felnézett Nyersre, végigmérte a pestit, majd hátra tólta izzadt homlokán a zsíros kalapját, s csak annyit mindott,
Sajnálom én is, hogy leült ez a topik, pedig vannak szerintem most is történetek amik anekdotába illenek, de a közönség már átment a teljesen technikai oldalra, humor és lazítás nélkül, megy az egész fotózási ipar. Betett ennek , hogy az alapító, vagy topikgazda besértődött valami félreértésen, és a többi öreg csont is eltávozott.
Ma egy keresés folytán jutottam el ide, a régi nickemen sokszor írtam. Közel 58 év profi fotózás , a fél világ bejárása, azért adott egy két élményt.
De el kell fogadni ma már nagyon nehéz olyan közeget találni amely elfogadja a fotózáshoz való viszonyodat, a botszelfizés világában.
Ma már egy kortárs festészeti kiállítás is kuriózumszámba megy, nincs rá igény a megapixelek világában és az AKADÉMIA mellett . Szomorú!
""Úgy tudom, ellenfényben célszerű vakut használni a derítés végett...." "
láttad vóna 1999 augusztus 11-én a tihanyi félszigetet... a napfogyatkozás alatt megállás nélkül szikrázott, ahogy a sok túrista végigvakuzta a totalitást... frankó hosszú záridős képet kellett volna csinálni, olyan lett volna mint a csillagos ég, mer az is sötét mint a túristák zöme :)
Mivel lóbarát vagyok, van egy csomó képes levlapom is. Átböngésztem a régieket (kb 68 óta kedvelem a lovakat), és gondoltam, ideírom azon fotós neveket, amik fel voltak tüntetve. Hátha valakinek eszébe jut valami történet róluk.
Bakonyi Béla
Balogh B. László
Csobaji Előd
Hudetz J.
Inkey Tibor
Puskás László
Varga Gyula
Wahr J.
(no meg persze volt Alapfy és Eifert is, de ők ismertebbek)
Voltunk minap kirándulni. Kezdett esteledni, nosza akkor fotózzunk naplementét. Szedem elő az állványt, látom ám, hogy egy úriember áll a sziklán és vakuval fotózik. Látta, hogy mit csinálok, odajött, elkezdtünk beszélgetni. Gondoltam rákérdezek, hogy mégis mit csinál a vakuval, mire a válasz:
"Úgy tudom, ellenfényben célszerű vakut használni a derítés végett...."
Egy rendezvényre meghívtak néhány csikóst, hogy lovas és ostorcsattogtatós bemutatót tartsanak. Volt köztük egy öreg bácsi, aki eléggé megtörten állt és tűrte, hogy fotózzák. A hölgynek is tetszett, mert egy kupac képet lőtt róla és egyre közelebb ment. Egyszercsak az öreg odafutott hozzá, megfordította és ráugrott és elég egyértelmű mozdulatokat tett, mintha csak lovagolna.... :) Aztán azt mondta, hogy ezt a csikósok így szokták csinálni! :)))
Valamikor régen egy magyarországi gyárhoz került a pici BUKO márkájú perforálógép. Tette a dolgát a többi társával együtt. Egyszer csak megjelent valami fura mágneses szallag. Ettől fogva mellőzött lett, néha -néha azért dolgozgatott. Eljött 1995-ös év. Egy filmes a bürokrácia útvesztőjén átverekedve magát rendelt 66 tekercs 2X8mm-es filmet. A pici gép újra hasznosnak érezte magát. A munka közben észre sem vette, hogy a nagyobb tesók is többet állnak mint dolgoznak. Az ezredforduló után a gépkezelő nénik egyre szomorúbb arcal jöttek mentek. Valami Agfa megszűnését várták. Reménykedtek. Pár év múlva megjelentek a fotósok szomorkodva és kíváncsian kattogtatták a gépeiket. Elmentek... Utánunk nem maradt más mint a csönd, lekapcsolták az áramot, lezárták az épületet. A világosban pedig folyt az ösznépi búsongás, riport készítés. A nagy ember egyik nyilatkozata szerint már csak ócskavasnak jók. Teltek-múltak az évek. A csöndet csak a beázó tetőről befolyó víz kopogása és a fémtolvajok neszei zavarták meg. A pici gép ilyenkor örült, hogy könnyű nem éri meg elvinni. 2012 júliusán egy 30-as évei közepén járó férfi látogatta meg, méricskélt számolgatott. Valami átalakításról beszélt és m, hogy milyen jól együtt fog dogozni a hívógéppel és a kopírgéppel. Várta a költözést. Sajnos elmaradt a "tulaj" borsos árat szabott a pici gépre! Az ajtó lehet , hogy ezután végleg bezárult. Egyedül maradt a szertefoszlott reménnyel.
Budapesti Művelődési Központ – Budapest XI. kerület, Etele út 55., telefon: 371-2760, www.bmknet.hu Megközelíthető: 7-es, 7E, 73-as, 173E, 114-es, 213-as és 103-as autóbusszal. A kiállítás június 23-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében: hétköznap 8.00–19.00, szombaton 13.00–18.00 óráig, vasárnap csak rendezvények idején.
Elküldtem a linket a címedre. Nem ismerem a fotóst, de a véleményemet tartom, jó képek, felhívta rá a figyelmet. Megérdemlik. És lesz szakmai zsűri is... Csak akkor értek 1-et a lájk vadászattal, ha jók a fotók és van egy szakmai válogatás is.
ezek a kerdesek jogosak, de en megnezem a kepeket es utana dontok, hogy ismerosok szama vagy a fotó erossege dont, ezek nagyon jó fotok, logos a lajkgyujtes. gratulalok!
