A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
"A Taba szorost szintén feltalálhatjuk Alsó-Rákosnál, vagy is azon roppant hegyek határolta szorosban, hol az Olt Erdővidékéről (tehát a székelyföldről) kitörtet, hol a szoros két oldalán emelkedik a két Tepej (tákosi és ürmösi Tepej nevet viselő két hegycsucs), melyek régi iratokban Tapaj és Tabaj néven is fordulnak elő, melyek Jornanudes Taba-jával ugyanazonosnak látszanak lenni, annál is inkább, mert mind a két Tepejt hatalmas vár koronázta,* melyek a székelyföldnek ottan elvonult határszélét fedezték.
Hogy pedig Jornandes nevezett munkájában a székelyekről nem tesz említést, a sem lehet döntő ellenérv, mert Europa akkori helyzetében, midőn a telephelyeikről, s hazájokból felbolygatott népek szétkovályogtak, az elrejtőzködött kicsinke székelynép könnyen elkerülhette figyelmét, vagy nemzete iránti előszeretetből tudva is elhallgathatta. Ha pedig e szorosokat már a góthok igy nevezték, a székelyek letelepültekkor átvették a régi hely nevét, s azt egészen napjainkig megtarták."
Nem feltétlenül kellett átvenni a nevet, ha az eleve meg lehetett egy itt lakó autochton magyar nyelvű népnél.
Tepe=domb, alacsony hegy. Törökül.
Azonban ez inkább ősnyelvi szónak tűnik, minekutána a magyar domb szó sem más, mint ennek egy kései változata egy
Az angol írófejedelem drámáit a magyar közönség ismeri, és szereti. Kevesen tudják, azonban, hogy ez az ünnepelt, híres író "puszta kíváncsiságból" alaposan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egyik régi rádiós interjújában - melynek anyagára egy amerikai archívumban bukkantam rá - a következőket mondta:
Részlet az interjúból:
- Azt állítja tehát, hogy angol anyanyelve nem segítette abban, hogy világhírnévre tegyen szert? - Sőt, kimondottan ebben és csak ebben az egyben segített. Angolul beszél és olvas ma már a művelődésre igényt tartó világ nagyobbik fele.
- Akkor miért tette az imént azt a sejtelmes megjegyzést, miszerint Önnek a sors nem adta meg azt a kegyet, hogy egy bizonyos, sokak által ismeretlen nyelven írhatott volna?
- Ez kényes és bennünket érthetően zavarba ejtő téma, de ha már így forszírozza, röviden összefoglalom: Magánbeszélgetéseimben már régen tisztáztam egy egész sor kitűnő íróval azt a furcsa tényt, hogy egy igazán tehetséges angol nyelvű írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal. Áttanulmányoztam néhány ősi nyelvet és akkor rádöbbentem, hogy azok lényegesen nagyobb erővel és pontossággal képesek közvetíteni az örök emberi gondolatot, mint a mi nyelvünk.
- Mondana erre néhány példát?
- Az idő rövidsége miatt most csak az általam legcsodálatosabbnak tartott magyar nyelvet vegyük példának. Erre a mindössze talán 30 millió ember által beszélt nyelvremekre utaltam abban a bizonyos, Ön által sejtelmesnek érzett megjegyzésemben. Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól!) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam a körül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül.
(I am just going and going around the bush.)
A Berard Shaw példától teljesen függetlenül (igaz-e, vagy sem), nyelvünk a ragozó, és szóképző sajátossága miatt, biztosan dobogós helyen lenne az európai nyelvek között.
Vegyük pl. a csepp vagy csöpp szavunk képzett alakjait, amelyekkel a mondanivalónkat szinte határtalanul finomíthatjuk, árnyalhatjuk:
Ez a kis példa elvezet a szó-gyök, szó-tő, szó-bokor, gyöknyelv fogalmához.
Egyes kötözködők szerint ilyen nincs is a magyar nyelvben.
A szó-gyök, szó-tő, szó-bokor, gyöknyelv stb. fogalmak egy közös valamire utalnak: nyelvi intelligenciára, fogalmi/nyelvi/tartalmi-kapcsolatokra/asszociációkra.
Mi lehet az agyműködésbeli szerepe, jelentősége a szógyököknek?
Az emberi agyról elmondják a kutatók, milyen óriási a befogadóképessége, de ezt nem mindegy, hogyan használjuk.
Ha hasonló fogalmakra vadidegen szavakat használunk, akkor nagy erőfeszítésünkbe telik már a szavak megtalálása is, nem marad energiánk arra, hogy a gondolatainkkal törődjünk.
Tehát, ha tartalmilag hasonló fogalmakat hasonlóan formával jelölünk, akkor a fogalmak könnyebben felidézhetőek, könnyebben megjegyezhetőek lesznek. Ez a memóriánk alapvetően asszociatív felépítéséből adódik.
Egy sokszor idézett példa a kör és a hasonló fogalmakból álló szó-bokra:
Itt a szótárban a kör származékai 30-nál több oldalon sorakoznak!
Az angol megfelelői legtöbbször alig hasonlítanak egymásra.
Egy kis nyoma van a hasoló alapszónak az angol nyelvben: circle, circuit, cycle
És itt nem említettük az ehhez a K-R gyökhöz tartozó
kerék,karika,korong,görbe,gurul,gyűrű
származékait.
Vajon hány újabb oldalt tesznek ki?
Hasonlóan eredménytelen a közös/hasonló szótő megtalálása más nyelveknél is.
Természetesen számtalan szötövünk van, amelyek képzéseivel szinte a végtelenségig árnyalhatjuk, finomíthatjuk, pontosíthajuk a mondanivalónkat...
...
"Legtanácsosabb, ha mindenről magunk győződünk meg.
Vegyünk elő egy magyar–angol szótárt, és figyeljük meg, hogy a magyar oldalon mennyire egyöntetűen úgyanazzal a szótaggal kezdődnek rendre a szavak. (Az alábbi adatokat én az Országh-féle szótárból vettem.)
Például kör:három oldalon keresztül sorjázik a szavak elején, legyenek a szavak jelentései akár olyan távoliak is, mint: körömpörkölt, környék, köret, körző stb.
Ám a ker is ez a gyök (kerék, keretlegény, kereskedő): újabb 8 oldal.
A kar is ez (karika [körike, kerek], karima, karzat): újabb 4 oldal, a gör is ez a szó (görbe, görcs, gördül): újabb 3 oldal. A gar is ez a szó: újabb egy oldal. Ám úgyanezek a meg-, át-, fel-, túl-, rá-, szét- stb. előtétekkel is megvannak, tehát a kapott 19 oldalt teljes biztonsággal szorozhatjuk legalább hárommal, miáltal 57 oldal adódik.
Vagyis 57 oldalon keresztül úgyanaz a gyök áll a szavak fő helyén, és még nem is vettük számításba e gyök kiejtésben jobban kitekeredett változatait. (Még kilenc gyök, és máris 570 oldalas szótárt szorongatunk! Visszatérünk még ennek súlyos következményére.)
Ám eközben az angol megfelelőkben nem tapasztalható ilyen tökéletes rend. Nem csak ilyen nem: semmilyen sem. Nem folytatom.
Aki azt mondja, hogy magyar nyelv nem a gyökrendszerre épül, az nem látott még szótárt."
Nahát nekem ez a pilis kapcsán jutott eszembe... De tényleg majdnem mindegy mert a Bábeli nyelvzavar fogalma sajna-bajna, minimum -agyprogramozást,
-resetelést, etc. (-tömegesen) feltételez , hahh
kieg.: nem nagyon emlegetik: de pl. a származás szavunkra a szarmata illik leginkább. A venger kifejezés mintha egyedül a merovingben élne tovább, az ungár az is olyan gótikás.
A lelex'ek wikis szócikket olvasta itt valaki? az se rossz.
Ahol Bál van ott Él is van, legalábbis volt.
A Frigyes nevünk magyar? (Früg, maion, Lüd, ?Etelköz Trójából )
A László gyakori megnevezés, meg mintha a Lazio-val lenne rokon, de ez csak 2 hasonló mozaik -.. csacsogok
"Érdemes tanulmányozni Magyar Adorján elméletét, melyet Tomory Zsuzsa összegzett munkássága alatt. Adorján egy igen egyszerű módját választotta a szógyököknek. Úgy vélte, minden őstörzsünk abból a gyökből szerkesztették alapvető szavaikat, melyből saját nevük is ered. Így amennyiben a Bala szó gyökét veszem alapul, mely Balatonunk nevében is fellelhető, eljuthatok valóban Bál, a Viharistenhez, de eljuthatok a Pál ("megvilágosult, fényes") névhez, palócainkhoz, az ókori pelazgokhoz (melyek velük azonosak szerintem), a polonyezekhez (lengyelek) is."
Ez az elmélet egy ostobaság Magyar Adorjántól! Fogalma sem volt az ősnyelvről, a magyar nyelv megőrzött számos ősszót, ősgyököt, de a lényeget Varga Csaba fogalmazta meg helyesen!
"A lényeg az, hogy egykoron mindent a látvány alapján neveztek meg. A kőkor szava: kép. Az alapgyökök nem egyebek, mint a lehető legelvontabb, legalapvetőbb, s egymástól gyökeresen különböző alaplátványok = ősképek nevei. Tehát nem az alapszavak, hanem az alaplátványok a tartó pillérek. S a működési elv: mindent, ami ugyanazzal az ősképpel azonosítható, ugyanazzal a gyökkel neveztek meg (s így van ez ma is), függetlenül attól, hogy tárgyszerűen mi is az, amit megneveztek/megnevezünk. Ez a gyökrendszer lényege."
"A Balkán félsziget nevét a mintegy közepén kelet-nyugati irányban húzódó nagy hegységről kapta. Az ókorban a görögök Haimosznak nevezték, ami bozótot jelent. A latin Haemus nevet valószínűleg hasonló módon ejtették. Ez az ókori elnevezés még valóban csak a hegységet jelentette. Az oszmán uralom idején a Balkán nevet kapta, ez törökül erdős hegyet jelent. Tehát hasonló elnevezés ez, mint az ókori görög. A Balkán hegység csak az egyik a félsziget nagy hegyvonulatai közül, a múlt században egy német geográfus mégis erről nevezte el a félszigetet, mert úgy helyezkedik el, mint az Appenninek hegysége a másik félszigeten."
Okos megközelítés! Érdemes tanulmányozni Magyar Adorján elméletét, melyet Tomory Zsuzsa összegzett munkássága alatt. Adorján egy igen egyszerű módját választotta a szógyököknek. Úgy vélte, minden őstörzsünk abból a gyökből szerkesztették alapvető szavaikat, melyből saját nevük is ered. Így amennyiben a Bala szó gyökét veszem alapul, mely Balatonunk nevében is fellelhető, eljuthatok valóban Bál, a Viharistenhez, de eljuthatok a Pál ("megvilágosult, fényes") névhez, palócainkhoz, az ókori pelazgokhoz (melyek velük azonosak szerintem), a polonyezekhez (lengyelek) is.
Valóban jelenthet maga a B-L gyök nagyságost, fényességest, hatalmasat hisz palócaink, pelazgjaink Bál, Pál égisten szava, amint más népeinknél is az égisten neve jelentette egyben ugyanezeket is. A kán, a német kann (können) egyértelműen határozottságot, erőt sugárzó szó. Adorján szerint ezen ősgyökök kialakulása túlmutat a legutóbbi évezredek népeinek nyelvein, melyek ugyanúgy már kevert nyelvek voltak (a szavak szintjén), mint a maiak. Olyan fát, rendszert kell a mai nyelvek magyarázataként elképzelni, amely legalább 16 fából álló összetett rendszer. Mint az Avatar-ban az Otthonfa. Ezen rendszer egy-egy ágcsoportján állnak a mai nyelvek.
Szerintem folyamközi nyelvű örökség (a Folyamközben bizonyítottan hosszú ideig használt nyelv), mely e kontinensrészen sem volt idegen. (releváns értelme van úgy)
"...a név preoszmán lehet (minden bizonnyal a perzsa "Bala-Kana", azaz "magas, nagy, büszke ló" kifejezésből ered), s a félszigetre a tizenegyedik-tizenkettedik században hozták be a kun, besenyő vagy más török törzsek, akik a Balhkan-hegységekre emlékezve, a Haemusra alkalmazták azt.["
A mai magyarországon is van egy Balkány helység, ami a középkorban állítólag Balkan formában íratott.
Az a feltételezés járja, hogy a nevét a besenyőktől kapta.
Az idézetben szereplő jelentés közelít ahhoz, amit én feltételezek, azt, hogy Bél istenről van szó és persze
a kánról, mint kanról, ami méltóság név is.
A szó sokkal régebbi gyökerű lehet, mint, hogy török, iráni vagy bolgár eredetűnek mondják.
de arra nincs magyarázat, hogy hogyan is terjedt el a köznyelvben ez a helytelen használat (ózon = oxigen). Gondolom "Mari néni" nem olvasott túl sok Jókait :) . Én gyerekkoromban elég sok Jókait olvastam, mégsem tudtam eddig a Rákóczy fia című regényről.
A magyar nyelv értelmező szótára is egy Móricz Zs. idézettel "illusztrálja" az ózon szót:
" ... újra kinyitotta pilláit, hogy teljességében szívhassa be az ég felséges kék ózonát."
Szóval olvastam egy regényt és ott az volt, hogy "érzed milyen friss ózondús levegő van itt?"
Ugyanakkor az is olvastam, hogy a dús ózon az egy baromira mérgező gáz.
...
Ez már olyan 27 éve törtínt. De még mind a mai napig itt van minden mondanivalója, meséje a kemény fejemben. Elképesztő milyen átfogóan előadta az ózon téma minden aspektusát.
Akkor velem (velünk) is megoszthatnád, hogy hogyan is alakult ki az "ózondús levegő" "tiszta, pormentes, erdei levegő" jelentése.
Nekem eddig nem sikerült megtalálni a magyarázatot.
Népünk minden tagja – feltételezhetően a mágusokkal, tanítókkal, a szellemi életet vezetőkkel egyetemben – öröklött tudásának birtokában maga is teljes joggal elnevezhetett bármit, bármilyen fogalmat. Vagyis a szerves műveltséget bírók saját személyükben is alkalmasak kellett legyenek egyenként is a műveltség alakítására. Ettől szerves ez a műveltség. Nem volt szüksége szavakat átvenni sehonnan sem, mert nyelvét maga állította elő. Nem volt szüksége szóátvételekre. Ettől szellemi nép a ragozók népe és a miénk is, és ősi szerves műveltségének magas szintű, mindenkire kiterjedő, általános és termékeny birtoklása a kulcs a nyelv folytonosan zajló felépítéséhez.”
A nyelv nem egy kezdemény nélküli elváltozás következtében fakadt ki az ős-Éva agyából, hanem fokozatosan fejlődött a jelbeszédből, a hangjeleken, gyökökön át az egyszerű, majd összetettebb szavakig és kifejezésekig.
Amit őseink ésszerűen, a nyelv kialakulasának folyamatában, egy alapgyökre építkezve létrehoztak, azt a modern tudomány vért izzadva újra felfedezte (lásd Giacomo Rizzolatti, Michael A. Arbib, V.S. Ramachandran, A. M. Liberman és mások munkáit). A gyökrendszer tagadása nemcsak a magyarokat, az egész emberiséget károsítja!
A "referenciát kérni" nem azt jelenti, hogy "hülyeséget kérdezni". Eszemben sincs hülyeségeket kérdezni illetéktelenektől. És a Sorbonne mai adminisztrátorai tökéletesen illetéktelenek abban a kérdésben, hogy a Sorbonne nyelvészei "bebizonyították-e" pár évtizeddel ezelőtt, hogy Ádám és Éva magyarul beszélt a Paradicsomban. A Sorbonne akkori adminsiztrátorai is illetéktelenek voltak ebben a kérdésben.
Elég az nekem, ha tudom, hogy ilyen hülyeség nyelvésznek - ne szűkítsük le: épeszű embernek - eszébe se jut.
Nekem nem kell utánuk néznem a világhálón, mivel tudom, mi a nosztratikus hipotézis. Ennek a hipotézisnek a hívei az összehasonlító történeti nyelvészeten belül egy marginális szektát alkotnak, de nem alter szamarak, és hipotézisük a legcsekélyebb mértékben sem támogat olyan butaságokat, hogy a magyar nyelv szavainak 68%-a "ősetimon", vagy hogy az általuk rekonstruáltnak vélt "ősetimonok" - nosztratikus etimonok - 68%-a csak a magyarban maradt meg. Az első esetben a magyar lenne a világ legszegényesebb szókincsű nyelve, második eset meg nincs, mert a nosztratikusok összehasonlító nyelvészek, ha kicsit el is szálltak, tehát olyan alapszót nem rekonstruálnak, amelyik csak egy nyelvben maradt meg.
Ezt a kérdést ne nekem tedd fel, nem vagyok nyelvész. A legtöbb szóegyezés az obi-ugorokkal van, jóval kevesebb a finnekkel. A sumerokkal is van, de ez egy kicsit bonyolultabb dolog, mert rendszerint a 4000 évvel ezelőtt kihalt sumer nyelv szavait, amiket az akkád nyelv segitségével fejtettek meg jól-rosszul, szóval ezeket a szavakat kellene mai magyar szavakkal összehasonlítani. Hasonló gyökök vannak a sumerban és a magyarban, de a nyelvészek ezeket nem ismerik el, mintha szükségszerűen meg kéne változni a ragozós nyelvekben is a mássalhangzós váznak ennyi időalatt, de ezt bizonyítani nem tudják.
Sok nyelvész (utánuk lehet keresni a világhálón a “nostratic” fogalmon keresztül) valószínűsíti egy ősi (nosztratikus vagy proto-nosztratikus) nyelv létezését, melyből szerintük kifejlődtek a későbbi nyelvek (így a magyar is)
