Váncsa István: Fekete szerda
Az elmúlt szerda a magyarországi közműcégek fekete napja volt, ezt nyugodt lélekkel állíthatjuk annak ellenére, hogy a jelen cikket lapzárta előtt, azaz még kedden hoztuk tető alá. Két okból vagyunk ennyire magabiztosak. Először azért, mert a miniszterelnökséget vezető államtitkár megígérte, hogy a szolgáltatók szorulni fognak, márpedig amit az aranyszájú államtitkár megígér, arra mérget is vehetünk. Másodszor azért, mert tudvalévő, hogy a magyarországi közműcégek számára az elmúlt mondjuk másfél évnek úgyszólván valamennyi szerdája (továbbá hétfője, keddje és így tovább) dokumentálható módon éppoly fekete volt, mint a mostani, erről ugyanis maga a centrális erőtér gondoskodott, márpedig ha ő a csákányt kézbe veszi, akkor ott kő kövön nem marad.
Meg is mondta idejekorán, mi lesz ebből, államosítás lesz. A Nemzeti Együttműködés Rendszere megkívánta a közműcégeket, tehát a magáévá teszi őket, de nem átabotában, elkapkodva, mint a szecsuani szöcskeegér az ő választottját, hanem szép komótosan. Amit most látunk, az az előjáték, abból is a manapság trendinek számító S/M változat, ugyanis a centrális erőtér nem szeretné, ha őt afféle vidéki surmónak tartaná bárki is. A közműcégek az erotikának ezt a kifinomult válfaját kevéssé élvezik ugyan, ám ez már legyen az ő bajuk. Végül is a Nemzeti Együttműködés Rendszere se csak azért csinálja, mert kedve telik benne – noha, persze, nagyon is kedve telik –, hanem hogy a népnek jobb legyen. Ha ugyanis a közműcégek államosítása baromi sokba fog kerülni – egyébként csakugyan baromi sokba kerül –, akkor azt a nép szívja meg. Persze ennek a népnek már gyakorlatilag minden mindegy, de akkor is. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének van szíve, és nem akarja, hogy az ő népe a kelleténél is nyomorultabb pária legyen, ezért aztán az áldozatait addig kínozza, amíg jártányi erejük sem marad, értéküket így elveszítik, és a végén remélhetőleg szinte ingyen válnak a Nemzeti Együttműködés Rendszere martalékaivá. Gyönyörű kifejezést talált erre a processzusra a nemzeti fejlesztési miniszter tavaly nyáron, amikor azt mondta, hogy a kormány rendületlenül folytatja a rezsicsökkentést, a közműcégek pedig eldönthetik, hogy „tovább jönnek-e velünk azon az úton, amit elkezdtünk”. Az óriáskígyó házvezetőnője választási lehetőséget kínál az éppen lenyelés alatt álló antilopnak, ilyesmi csakis a Nemzeti Együttműködés Rendszerében fordulhat elő, másutt sehol.
A lényeg tehát az, hogy ellentétben a sakterral, aki előbb levágja az áldozatot, és utána vérezteti ki, a centrális erőtér előbb kivérezteti, és csak a végén metszi el a torkát. Hogy ez utóbbira mikor kerül sor, az e cikk megírásakor még nem világos, az olvasó talán már többet tud, talán mégsem. Maga a centrális erőtér tavaly ősszel azt közölte a rádióban, hogy idén tavasszal kerülhet a parlament elé a közműszolgáltatások nonprofittá alakításáról szóló törvényjavaslat, amelyet a képviselők akár még a választás előtt elfogadhatnak. A mondottakból kitetsző módon tökmindegy, hogy a választások előtt vagy után, ugyanis a centrális erőtér szerint semmi se fog változni, business as usual, és ebben a centrális erőtérnek sajnos alighanem igaza lesz. Mindenesetre úgy fest, hogy a törvény ebben a ciklusban nem születik meg, hiszen a parlament már nem fog összeülni, bár a fene tudja. Ugyan a képviselők szétszéledtek, de ha a centrális erőtér mégis úgy látja jónak, kimegy értük a TEK, és az egész bandát beviszi.
Miniszterelnökünk azt mondta a rádióban, hogy bár tökéletes országok és kormányok nincsenek, de Magyarország ma egy győztes ország, ennek az alapjait pedig meg kell tartani, erre kell építeni a döntéseket. Az erős ország nem szarozik, hanem odacsap.
Hogy aztán mért jó a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, hogy gázvezetékekkel és erőművekkel bajmolódhat, az aligha kérdéses. Nem azért, hogy az energia olcsóbb legyen. Népünknek az otthon főzött pálinkától immár irreverzibilisen meggárgyult része hovatovább kezdi azt hinni, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a későbbiek folyamán teljesen ingyenessé akarja tenni a gázt meg a villanyt, ekképpen rakandó le a kommunizmus alapjait, ám ennek épp az ellenkezője igaz.
Energiacégeket tulajdonolni jó. Az energiacég hatalmas fejőstehén, nagyon lehet gazdagodni rajta, már amennyiben az állam a tejet egészen a sajtár aljáig le nem fölözi; ha viszont az állam és az energiaszolgáltató ugyanaz a cég, akkor bingó. Akkor már csak azt kell elhitetni a néppel, hogy az emelkedő árak valójában csökkenek, de hát ez ennek az államnak és ennek a népnek semmi problémát nem okoz.
Előtte kicsit trenírozni kellett, a kiképzés nálunk rezsicsökkentés címen fut, és magas tetszési indexnek örvendhet jó ideje. Punctum saliense az volt, amikor gyűjteni kezdték a rezsicsökkentést támogató aláírásokat, ebbe normális ember bele nem fogott volna, mert hátha a Cipolla által megbabonázott közönség magához talál térni, és minden mozgatható tárgyat az aktivistákhoz vagdos, ám a közönség transzban maradt. Kiment az ember a piacra, kért három kiló krumplit, a kofa pedig ívet vett elő. Nem írja alá? Mért nem? Ha ekkor a vevő világosan elmondja, ami a szájára akart tolulni, akkor abból nem nézeteltérés lett volna, hanem annál valami távlatosabb. Több mint verekedés, de kevesebb mint polgárháború. Viszont mégse mondta el, hanem hazasomfordált a krumplijával, aztán csodálkozik, hogy az van, ami.
Egészen pontosan az van, hogy a centrális erőtér és bandája lenyúlja és saját háztáji gazdaságának részévé teszi a közműszolgáltatókat, de úgy, hogy az alattvalók kara ehhez végig tapsolni fog. Nem mellékesen most ez a kormányprogram is. Az elmúlt negyedszázad folyamán olyan még nem volt, hogy negyven nappal a választások előtt a nyerésre álló politikai erőnek ne lett volna valamilyen – bármilyen – szövege, ami fölé oda van írva, hogy kormányprogram, most viszont ez a helyzet állt elő. Momentán a Fidesz sajtóosztályának sejtelme nincs arról, hogy előreláthatólag mikor fog a program nyilvánosságra hozásának időpontjáról tudomást szerezni, már ha lesz ilyen egyáltalán. De hát mért is lenne, hiszen megmondta Szijjártó, mi lesz áprilisban: a rezsicsökkentés elleni vagy melletti népszavazás lesz. Program? Mi a francnak.
Egyébiránt a közműszolgáltatók állami tulajdonlása normális dolog egy normális közegben, ahol a demokratikus ellenőrző mechanizmusok úgy működnek, ahogy működniük kell. De mi nem normális közegben élünk, hanem Magyarországon, ahol minden hatalom egy fékezhetetlen látnok kezében összpontosul, a magyar ugar fölött pedig a téboly sötét felhője kavarog.
a kép meg lemaradt.
