A fehérorosz kisgyereket és a mari kisgyereket is arra kényszerítik, hogy oroszul tanuljon az iskolában. Vajon ez a kettő ugyanaz? Netán van némi különbség? Járjuk körül!
A zurichi Habsburg var Zurich varos kozos tulajdonaban volt, nem eidgenossisch tulajdonban.
A katolikus es protestans kantonok a XVII-XVIII. szazadban is tobbszor polgarhaborut vivtak, lenyegeben mindegyik kulon szervezte a hadsereget, ezert aztan katonailag fuggetlen allamok laza halmazanak volt tekintheto az egesz, nem valodi szovetsegi allamnak, es erzelmileg is elegge ellensegesek maradtak egymassal, csak a politikai szuksegszeruseg miatt egy elmeletileg letezo (a gyakorlatban sose tesztelt) katonai szovetsegrol volt szo, ahol a "szovetsegesek" gyakran haboruztak egymassal. Ezeket az erzelmi kotelekeket te latod bele az egeszbe.
Raadasul a genfi franciak azok protestansok voltak, a fribourgiak meg katolikusok.
Azért némettudással plusz egyhónap svájci nyelvi fültréninggel meg lehet érteni a svicerdüccsöt, nem?
Az emlitett nemet holgy akkor mar legalabb fel eve Svajcban elt, igaz napkozben csak hochdeutsch beszelokkel talalkozott.
De attol fugg, mit akarsz megerteni. A legegyszerubb szituaciokat meg akar fultrening nelkul is megertheted, igaz, azokat sokszor franciaul vagy kinaiul se olyan nehez. :DDD
Egyebkent az ukran/orosz viszonylataban sem kell eltulozni a nehezsegeket, de azert amennyire en tudom, sima orosztudassal Lvivben nem erdemes tulzott onbizalommal eltelve belehallgatni a helyiek beszelgeteseibe.
itt a kanton rendszer lényege, lazán, de mégis összetartoztak. Ha Valamelyik Kanton kiválik, az láncreakcót válthat ki. Inkább összetartottak. Menj el Zürichbe, nézzedd meg, hol volt a Habsburgok vára. Ha nem közös tulajdonban tartják, akkor a tulaj átvehette volna a primátust. Inkább hagyták a közösben. Az 1500 évektől, eszmei közösösség tartja össze a Genfi-Fribourgi franciákat a Zürich Básel-i németekkel.
nekem kellett 8 hónap. De dolgoznom kellett köznben, nem dumálni. Valamikor volt egy ajánlatom, hogy tanuljak a Zürichi ETH-n, a rokon plusz egy évre akarta letenni költésgekre a pénzt. Én kalandot választottam, Szegedet.
En is St Gallen kantonban lakom, viszont en nem St Gallenre utaltam, hanem az elso harom kantonra: Schwyz, Uri, Unterwalden (utobbi ketteoszlott a felkanton Obwaldenre es Nidwaldenre), de emlithetnem Appenzell Innerhorden-t, Zug-ot, Luzern-t, stb. is.
Svajc pedig 1848 elott csak laza konfoderacio volt, azota beszelhetunk foderaciorol, egyseges allamrol, bar a neve vegig Eidgenossenschaft volt.
Igen, katolikusok vettek korul oket, de a svajciak maguk is reszben katolikusok voltak (es a nemet egyseg utan az eszaki szomszed - bar a hatar menten katolikus nepessege elt - inkabb lutheranus iranyitas alatt allt, mellesleg egy reformatus dinasztia uralma alatt). Az eredeti Svajc (a belso parasztkantonok) mindmaig katolikusok, sot sokaig kimondottan ultramontanok voltak.
Az volt Edesviz kartacs allitasa, hogy a vallas tartja egyben Svajcot, nos, a vallas inkabb megosztja es mar ketszaz meg haromszaz eve is inkabb megosztotta oket. Arrol nem is beszelve, hogy csak 1848 ota beszelhetunk egyseges Svajcrol (a napoleoni Helvet Koztarsasag epizodjat most nem szamolva), elotte csak laza konfoderacio volt, ahol az egyes kantonok nagyfoku onallosagot elveztek (pl. onalloan szerveztek a hadsereguket is), a XVIII. szazadban meg meg az egyes kantonok kozott fuggosegi viszonyok is voltak (pl. Lausanne berni uralom alatt allt).
világosan arra utalt, hogy 4 oldalról katolikusok vették körbe svájcot, a katolikus bajorok, osztrákok, franciák és osztrák megszállta északi olaszok - amennyiben bármelyikhez kerültek volna, akkor csak "egy tartomány" a tengerben, így meg függetlenek voltak a szomszédos államoktól. ez érdeke volt a svájci katolikusoknak is, a kálvinistáknak meg pláne... előttük volt a hugenotta példa
14811513 Fribourg, Solothurn, Basel, Schaffhausen és Appenzell is csatlakozik a svájci szövetséghez. (Ebben a formában 1798-ig változatlan marad a szövetség.)
1516. század Svájc városai a humanizmus és a reformáció jelentős központjai lesznek (Zwingli Zürichben, Kálvin Genfben tevékenykedik) Azért Kávin volt Bázelben is.
1815 A bécsi kongresszus kinyilvánítja Svájc függetlenségét és örök semlegességét. A Svájci alkotmányozó gyűlés új szövetségi szerződést dolgoz ki, amely a 22 kantonnak széles autonómiát ad. Tedd hozzá, hogy
1789 tavasza Francia megszállás. Létrehozzák a Franciaországtól függő Helvét Köztársaságot. Addig formailag a Németrómai császárság része, de a Habsburgokat azért keményen eltavarták. 1460 A Habsburgok elvesztik utolsó svájci birtokaikat is.
A svájci nemzeti lobogóról
svájci jelkép kialakulásában jelentős szerepet játszottak a teljes függetlenségért vívott háborúk. Ezek során ugyanis a saját felségjelük alatt vonuló kantonok ráébredtek, hogy szükség van egy egységes jelre, zászlóra. 1339-ben a laupeni csatában már megjelent a vörös hátterű fehér kereszt, amely 1540-ig szinte a mai formájába rázódott. De a vesztfáliai béke után, amely garantálta a kantonok függetlenségét, több száz éves béke köszöntött Svájcra.
A német oldalon Baden-Würtemberg - Bajorország, Ausztria Katolikus, ezzel szemben Bazel, Zürich protestáns. (St Gallen csak 1815-től Svájc katolikus). Genf hugenotta. Remélem hallottál Szent Bertalan éjszakájáról.
Svajc nem hetszaz eve, hanem 1848 ota mukodik a mostani alkotmany szerint, ami a Sonderbundskrieg utan lett elfogadva, es Svajc csak azota tekintheto egyseges allamnak, addig csak kantonok laza konfoderacioja volt.
Mire alapozod, hogy a "javarészt német kálvinista, ellentétben a szomszédos katolikus tömbbel"? Csak mert Svajcban tobb katolikus el, mint kalvinista, sot a belso svajci kantonok (pl. az eredeti harom kanton is) eppenseggel katolikusok, mellesleg a svajci nacionalizmus fellegvarai (bar az nem vallasi alapon megy, es sok reformatus is a reszese, peldaul maga Blocher is reformatus lelkeszcsaladbol szarmazik).
ne a mai "liberális" állapotokból indulj ki. A svájci javarészt német kálvinista, ellentétben a szomszédos katolikus tömbbel. A svájci francia szintúgy ellentétben a franciaországi helyzettel. A hegyek két-három oldalán elő emberek, meg az őslakosok szépen szövetkeztek, hogy maguk kis szabadségét meg védik. Ha kell a hágó túl oldaláról jön a segítség. A lényeg, mindenki belül meglehetősen szabad. Szabadabb, mint más Európai államban élő ember. Az olaszok is pontosan így látják. Nézz le a síkságra, és hány államot, idegen uralmat látsz az múlt 700 év alatt. Egyszer Napoleon idejében szállták csak meg az országot. Előtte is, utána is megtudták védeni magukat, illetve inkább nem kezdtek ki velük. Szerintem a belső föderalizmusuk példa mutató. Ami eddig 700 évig jól működött, azt meg minek rontsák el.
Elbeszelunk egymas mellett... A svajciakat nem kotheti ossze a vallas, mert a svajciak fele katolikus, fele protestans. Ticino olaszai meg eppugy katolikusok, ahogy az olaszorszagi olaszok, a francia nemzetfelfogas meg szekularis (es Franciaorszagban eros az antiklerikalizmus), ugyhogy a francia reszeken sincs tul eros erzelmi kotodes a nemetsvajci reszekhez.
Milyen vallás? Pont hogy vallási okokból zajlott a legutóbbi polgárháború is, amiben alapvetően a svájcinémetek harcoltak egymással. De én azt látom, hogy igaziból Ticino olaszai inkább olaszok, mint svájciak, és a Genéve vagy Valais franciái is inkább franciák, mint svájciak. Az SVP is alapvetően németsvájci párt, az olasz és francia kantonokban sokkal gyengébben teljesítenek.
Azt hiszem, ez a jó hasonlat: ha erőszakkal asszimilálni akarnak, az olyasmi, mintha a szerelmedtől akarnának erőszakkal elcsábítani, ami neked rossz, mert nyilván nem akarod. De ha még ki sem alakult a nemzeti öntudatod (mint a fehérorosz parasztoknak), akkor az asszimiláció az egyszerűen csak arról szól, hogy nem vagy szerelmes, és úgy csábítanak el. Az meg legfeljebb a hoppon maradt nő számára szemétség, egy objektív kívülálló nem nevezheti ezt csúnya dolognak.
Az exem szerintem ukrán általános iskolába járt (Lvivben nem volt olyan gyakori az orosz iskola azért...), egyetemet biztosan oroszul végzett, a gimnáziumban nem vagyok biztos. Sajnos elég rossz viszonyban váltunk el egymástól, kicsit bunkó is voltam vele, úgyhogy most nem tudom utólag tisztázni az ilyen részleteket...
Politikailag volt keleti szláv egység, a kijevi Rusz formájában, ami legalább egy rövid ideig viszonylag egységes volt, bár elég hamar szétesett. De még utána is volt egységtudat, ami a közös vallásból és nyelvből táplálkozott, de a mongol, majd litván és tatár hódítás során elhalványult. Erre gondoltam újrateremtés során, a politikai egység újra lett teremtve. Bár abban igazad van, hogy a kijevi Rusz csak nagyon rövid ideig létezett egységesen, de azért az emléke élt, és a XVI. században is (legalább az orosz részeken) ideiglenesen megszűnt valóságnak tekintették.
Nyelvileg pedig a mai mainstream elmélet szerint a keleti szlávoknak volt egy közös nyelve, azaz a szláv nyelvek előbb szétváltak északi és déli ágra, majd az északi ág tovább bomlott keletire és nyugatira, és csak aztán bomlott a keleti ruténra és oroszra, ami után még később vált ketté a rutén ukránra és belaruszra. (Egyes ukrán nyelvészek a korábbi szétválás elméletét vallják, azaz szerintük a szláv nyelvek korai differenciálódását követően azonnal kettévált az ukrán és az orosz, csak a földrajzi közelség miatt folyamatosan hatottak egymásra, és ezért olyan hasonlóak, de ez Ukrajnán kívül nem nagyon elfogadott. Egyébként ez az ukrán elmélet hasonló ahhoz, mint amit a nyelvészek a portugál-spanyol esetben vallanak - a kettő a latin nyelv két külön dialektusából alakult ki, azaz nagyon korán differenciálódtak, de a földrajzi közelség miatt annyit hatottak egymásra, hogy sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint bármelyik másik latin nyelvhez.) Azaz nyelvi értelemben is beszélhetünk egy korábban létezett egységről (legalábbis a mainstream elmélet alapján), ami azonban nem lett újrateremtve, bár az oroszok többször próbálkoztak vele kétségtelenül.
A megközelítésed egy kicsit túl utilitarista. :)
Mint mindenkié, aki nem pakol túl sok érzelmet a kérdésbe. Gondolkozz az etruszkok és a latinok viszonyáról, abban nincs érzelem, nincsenek rokonszenvek és ellenszenvek. Jól jártak-e az etruszkok, hogy asszimilálódtak? Igen. (Persze még jobban jártak volna, ha sikerül elkerülniük a római hódítást, vagy ha ők hódítják meg és asszimilálják a rómaiakat, de hát a dolgok nem így alakultak...) Egyénileg mindenképpen, népként meg hát megszűntek létezni, feloldódtak a latinokban (a későbbi olaszokban). Hasonló az írek helyzete az angollal. A fehéroroszoknak elég sok munka lett volna megteremteniük a repülőgépipartól a biofizikáig mindenben megalkotni a maguk szaknyelvét, inkább átvették a nyelvükhöz amúgy is közel álló orosz nyelvet. Ezzel nem jártak rosszul egyénileg, csak a belarusz nemzet járt rosszul - vagy az sem, ha az írek példáját tekintjük, akik azért rengeteget profitáltak az angol nyelv átvételéből. Igaz, közben a sajátos kultúrájuk jelentős része elveszett... én magyarként nem tartanám jó üzletnek, de ugye ez olyasmi, hogyha szerelmes vagy, akkor se akarsz kiszeretni a nőből, de utólag, ha már kiszerettél, akkor már nem bánod. Na ilyen a nemzeti identitás és nyelv is.
A nyelv ugyan valóban fontos identitásképző attribútum, de azért korántsem az egyetlen.
Ez így van. De azért a nyelv eléggé fontos. Nagyon ritka például, hogy teljesen különböző nyelvűek közös nemzeti öntudatot alakítsanak ki, ez se a belgáknak, se a svájciaknak (a svájcinémeteket kivéve), se a kanadaiaknak nem sikerült igazán. Viszont a kicsit különböző nyelv (sváb-német, okcitán-francia) már nem akadály, még ha az ukránoknál végülis akadállyá vált is.
Én úgy vélem, hogy még a kulturálisan egymáshoz közeli csoportok is megkülönböztetik magukat egymástól, emiatt a természetes jelenség miatt jönnek létre eltérő nemzetek is, ha az identitás fontos részévé válik a különbözőség, ami viszonylag hosszú ideig fönnáll.
A keleti szlávok esetén egyrészt számolni kell azzal, hogy térben hatalmas területeken éldegéltek, ami már önmagában is az elkülönülés, és a különbözőségek fölerősödése irányába mutat, ráadásul a középkori történelmük finoman szólva sem az egységes állami keretek közepette zajlott.
A nyelv ugyan valóban fontos identitásképző attribútum, de azért korántsem az egyetlen. Én nem fogalmaznék úgy, hogy valaha is lett volna valamiféle "keleti szláv" egység, amit "újraalkottak." Azt először csak a cári Oroszország valósítja meg a 17-18. század folyamán.
Ezeknek a szláv népeknek addigra viszont már valóban jelentős, az önálló nemzetté válásig eljutó történelme volt.
Hasonlóan a németekhez a fehéroroszok és az ukránok válhattak volna orosszá akár, de helyette külön népekké alakultak. Hasonlóan a hollandokhoz és a svájciakhoz, akikből könnyen lehetett volna német.
van egy színtiszta ukrán származású ogyessza megyei haverom, szülei ukránok, ő orosz iskolába járt, sereg, munkahely oroszok - a felesége magyar, a gyerek magyar iskolába jár és angol mellett oroszul tanul idegen nyelvet. az ukrán-orosz barátság híve, hasonlóan gondolkodik mint az exed. ez általában azon ukránokra jellemző, akik orosz iskolába jártak, orosz környezetben éltek, vagy a félvérekre. de ők az etnikai ukránok kis része (nem úgy mint belorussziában).
nézzük a számokat :))
2001-es népszámlálás szerint az ukránok száma 37,5 millió (össz lakosság 77,8 százaléka (1989-es szovjethez képest jelentősen nőtt, 72,7-ről, abszolut számban 1 tized százalékkal lettek többen, vagyis csökkent ukrajna lakossága)
oroszok 8,3 millió (ami 17,3 százalék - a korábbi 22,1-ről, abszolut számban is csökkentek)
a birodalom szétesése után minimális számú orosz távozott csak, akárcsak oroszból is csak kevés ukrán tért haza. mi lehet akkor a nagy változás oka?
1, megfordult az asszimilációs nyomás
2, a félvérek régen általában orosznak vallották magukat, most egyre jelentősebb része ukránnak
3, megerősödött az ukrán nemzettudat
- - s ami még csökkenti az oroszok részarányát: a birodalom szétesését követően hazatérhettek kényszerű számüzetésükből a krimi tatárok ( mintegy 240 ezer fő!)
az oroszul beszélők aránya is jelentősen csökkent - az említettek mellett ugyebár az ukrán oktatás belehúzott + a zsidók nagy része kivándorolt, akik oroszul beszéltek, illetve a lengyelek, németek közül is sok távozott, akiknek vagy harmada-negyede a nemzetiségi üldözés, anyanyelvi oktatás hiányában oroszra asszimilált...
Akinek nincs nemzettudata, annak az asszimilációja nem igazán elnyomás. Főleg, ha nem is kényszerítjük egy alapvetően más nyelv elsajátítására, csak egy nagyon hasonló nyelv (pl. a franciáknál okcitán helyett francia) megtanulására. Ezzel voltaképpen jól járnak mind a ketten, hiszen a domináns nemzet új nemzettagokat talál, az asszimiláns pedig egy a magáénál erősebb csoportba olvadhat. A világ persze valamelyest rosszul jár, hiszen a kulturális sokszínűség szenved csorbát, ezért én optimálisnak a svájcihoz hasonló megoldást tartom, ahol egyfelől asszimilálták magukat a nagy német kultúrába, másfelől viszont büszkén őrzik hagyományaikat is. Persze ez sincs igazán egyensúlyban, a svájcinémet dialektus presztízse az elmúlt száz évben folyamatosan emelkedett, míg száz éve még irodalmi németül beszélt az elit hivatalos helyzetekben (és a zürichi Bahnhofstrasse előkelő üzleteiben), addig a háború utánra ez teljesen kikopott, és mára már a rádiók és televíziók nyelve is egyre inkább a svájci dialektus. Az internet és a mobiltelefon terjedésével írásban is (email, sms, facebook-komment) is rohamosan terjed a svájcinémet, bár nincs standardizálva.
az igaz, hogy a belorusz parasztság nagyrészénél a nemzettudat, önmegharázás nagyon sokáig hiányzott - de aki járt már a pripjaty mocsárvidék környékén az nem csodálkozik ezen... a főnemesség, tehetősebb polgárság mint említettem lengyelizált, a kisnemességben, kispolgárokban alakult ki a belorusz nemzeti öntudat, ami a XIX. század végén kezdett továbbterjedni és 1905- után gyorsult fel.
Miben? Hogy az orosz wiki magasabb színvonalú, mint az ukrán? Szerintem ez szinte biztosra vehető pusztán abból, hogy Oroszország hasonló fejlettségű (és nyilván hasonló internet lefedettségű), ámde sokkal nagyobb méretű ország. Ehhez járul még a szovjet időszak oroszosítása, amikor a felsőoktatásban az orosz nyelv volt preferálva, így aztán még az ukrán anyanyelvű ukrán szakemberek jelentős része sem ismeri (vagy nem jól ismeri) az ukrán szaknyelvet, inkább az orosz szaknyelvet (hiszen azt tanulta).
Egy személyes élmény. Volt ukrán barátnőm, aki Lvivból származott (bár a szülei doni kozákok voltak, vagy legalábbis az egyik szülője, már annyira nem emlékszem pontosan), és ő azt mondta, hogy bonyolultabb kérdésekről könnyebb oroszul beszélni, viszont az ukrán nyelv érzelmileg közelebb áll hozzá, érzelmekről jobban tud ukránul beszélni. Egyébként ő eléggé erősen oroszbarát is volt, nagyon erősen élt benne a szláv testvériség gondolata (a grúz háborúban és a foci EB-n is az oroszoknak szurkolt), és nem lett volna ellenére egy orosz-ukrán államszövetség (Szovjetunió 2.0) sem. (Azt kimondottan mondta, hogy a SZU szétbontása hiba volt, mert Ukrajnát teljesen szétrabolták a külföldiek és a helyi maffiózók emiatt, stb.) Ugyanakkor Ukrajnát tartotta a hazájának, és máskor azt mondta, hogy azért eredetileg örültek az ukrán függetlenségnek, csak nem látták előre, hogy mi lesz belőle, és hogy ennél egyértelműen jobb volt a SZU is együtt az orosz testvérekkel...
pl. a beloruszokkal kapcsolatban meg kell említeni, hogy a XVI. században a a posztaja moján (egyszerű nyelv - vagy ahogy mondták utána a parasztok nyelve) bibliafordítások, történelmi művel, sőt még nyugati szépirodalom fordítása is jelent meg... aztán a nyelv valóban vesztett jelentőségéből valamennyit, mert a nemesség és tehetősebb polgárság a lengyel kulturális asszimilációt választotta, aztán lengyelország felosztását követően az összes belorusz terület a cáratyuska fennhatósága alá került, ami rá is tette a keresztet... a közigazatás nyelve az orosz lett, a görög katolikusok betiltásával a parasztok egységesen ortodoxok, az ortodox egyház pedig moszvka érdekeit szolgálta. a vége az lett, hogy a CÁRI CENZÚRA betiltotta a belorusz nyelv közhasználatát, vagyis BELORUSZ NYELVEN NEM JELENHETETT MEG SEMMI nyomtatva, se könyv, se újság... ez egészen 1905-ig (bizonyos forradalom...) tartott (ergo: nem a németek keltették életre, megtette ezt a belorusz érzelmű értelmiségiek - a németek csupán felhasználták az orosz befolyás csökkentésére).
a szovjetek is csak addig engedték még gyengék voltak és szükségük volt a nemzetiségek támogatására - amint megszilárdult a központi hatalom elővették a jó cári módszert és beindult az oroszosítás.
Egyébként érdekes, hogy az egykori birodalomban az orosz nyelv milyen erős a wikin. Valószínűleg a helyi nyelvű wiki teljesen fejletlen, és a magasan képzett szakemberek nem helyi nyelven, hanem oroszul beszélnek, így a wikit se nagyon tudják helyi nyelven szerkeszteni (főleg nem magas színvonalon), ami pluszként jelentkezik a méret önmagában is adott hátránya mellett.
Az önálló osztrák nemzet felfogása teljesen huszadik századi, és furamód még csak nem is jár a helyi dialektusok támogatásával az oktatásban.
Az oroszoknál az egység érzete már a XIV. századtól töredezni kezdett, a külföldi hódítások miatt (a fehérorosz és ukrán nyelv leválása a litván hódításból követezik, azon belül a fehérorosz volt a litván közigazgatásban használatos nyelv, míg az ukrán inkább a Kijev környéki, önbizalommal rendelkező egyház nyelv lett - ezzel szemben a moszkvai fejedelemség a saját nyelvét tolta), valamint vallási okokból (a görög katolikus vallás megjelenése a nyugati végeken, és a kijevi pátriárka függetlensége), de a különbözőségre igaziból csak akkor döbbentek rá, amikor Moszkóvia fokozatosan birodalommá válva újraegyesítette Rusz földjét.
Viszont ezzel együtt is a paraszti lakosság identitása nem volt egyértelmű, és a szellemi elit jelentős része oroszosodott el (vagy ki sem termelődött, mert ukránok helyett oroszországi oroszok költöztek a városokba), lényegében az ukrán identitás bölcsője Galícia volt. Ha az nincs, és nincsenek az ukrajnizáló törekvések 1917-31 között, akkor eléggé erősen kérdéses, hogy az ukrán szeparatizmus valaha a bajor szeparatizmusnál erősebbé válhatott volna. Így azonban az ukrán nemzet létrejötte befejezett tény lett, kivéve keleten, ahol azért az identitás mindmáig erősen billeg.
Érdekesség, hogy Ukrajnában például az orosz wikipédia még mindig kb. ötször népszerűbb az ukránnál, bár ennek nyilván az is az oka, hogy az orosz wiki magasabb színvonalú lehet. (Én a magyar, a német, és az angol közül az angolt tartom a messze legszínvonalasabbnak, a magyar pedig messze le van maradva a német mögött is - nyilván a potenciális szerkesztők köre sokkal limitáltabb, ezért az ukrán wiki sose érheti el az orosz színvonalát.) Mindenesetre ez is mutatja, hogy valójában az önálló ukrán nyelv kialakításának annak előnyei mellett (a parasztok gyerekei könnyebben tanulnak anyanyelvükön, mint az attól némileg különböző orosz nyelven) vannak hátrányai is, nevezetesen a szegényesebb irodalom, a szegényesebb szakirodalom, és nagyobb elszigeteltség: az orosz segítségével könnyebb kapcsolatot találni más egykori szovjet tagállamokkal, és amellett még oroszul szerte a világban is sokkal többen beszélnek, mint ukránul.
Ja, még az ukrán nemzettel kapcsolatos probléma a ruszin kérdés, a ruszinok meg ugyanis arról nincsenek igazán meggyőződve, hogy ők ukránok lennének. Sokan közülük egy különálló nemzetnek tartják magukat, és a dialektusukat meg egy önálló nyelvnek... :)
