Vagy inkább a gyakorlatban, jön egy természeti katasztrófa, ami miatt kipusztul az élőlények nagy csoportja, a felszabaduló ökológiai fülkék betöltéséig átmenetileg olyan mértékben szünetel a természetes szelekció, hogy a szelekciók jelentős része nem lesz káros, úgy halmozódhatnak, hogy az általad említett másik hegyoldalon találhatja magát az adott populáció amikor a verseny újra élesedni kezd.
Igen, és a populációk a legtöbb időt valamiféle lokális maximumon töltenek, amiből aztán káros mutációt elszendevdő egyedek millióinak szenvedése árán (számítógépes metaforával élve óriási komputációs költséggel) lehet egy magasabb hegy oldalába ugrani, ahonnan elég gyorsan lehet felmenni a következő lokális maximumig...
Nem nehéz belátni, hogy a mutációk nagy része káros vagy semleges és csak nagyon kicsi része hasznos. Ha nem így lenne, akkor nem tartott volna az evolúció évmilliárdokig, hanem röpke évezredek alatt történtek volna meg a dolgok.
Hogy a nemhasznosokon belül konkrétan milyen a káros és semleges mutációk aránya, azt nem tudom, ez a kódok redundanciájától is függ (pl. a junk DNA arányától, hiszen ha az változik, akkor valószínűleg az nem káros).