"Papp Lajosról is úgy tudom, hogy 40 felett lett orvos. Aztán nemzetözileg is előkelő statisztikájú szívcentrumot hozott létre (ami egyeseknek nem tetszett)."
Én is hallottam már ilyet. Kíváncsi lennék, hogy csinálták.
Az eszedbe sem jut, hogy van, aki azért kényszerül dolgozni, mert anélkül nem élne meg sem ő, sem a családja?
Ne mondd nekem, hogy "hát ott az ösztöndíj, ha nem hülye, akkor megél", sajnos még emlékszem rá, nálunk mennyi ösztöndíj járt az ötpontnullás átlagra: lópikula. (Persze ez intézményfüggő, máshol - színvonaltól teljesen függetlenül - kaphattak többet.)
"Másrészt Mo-n még mindig nagyon erős a tévhit, h a diplomásnak nem is kell dolgoznia. H a szellemi munka nem fárasztó."
Igen, ez a másik oldala annak, amit ez a beorn írt ("nem diplomás hülyéje"). Iszonyú nagy a társadalmi elhatárolódás az ún. "értelmiség" és az ún. "prolik" között, amit elsősorban az előbbi csoport felelősségének tartok, ők kezdték ezt az "értelmiségi" felsőbbrendűségi tempót, még javában a Kádár-korszakban. Ezért nem is ismeri egyik csoport a másik életét, tevékenységét, még a "vegyes" házasság is cikinek és persze ritkának számít a mai napig.
Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy Mo-n valóban sok diplomás valóban nem vagy alig végez komolyan értékelhető, érdemi munkát, még ha látszólag túlórázik is egy irodában. Sok a kreált, felesleges pozíció, felesleges vezetői pozíció és szint multiknál és a közszférában is (diplomások ma tipikus foglalkoztatói), túl nagy a vezetők létszáma, illetve aránya egy csomó szervezetben (egyik volt - multi - munkahelyemen volt olyan szervezeti egység, ahol több volt a vezető, mint a beosztott!). Persze nem feltétlenül van szó láblógatásról (bár multicégek és a közszféra bizonyos vezető pozícióiban ez annyira nem ritka), sokszor álszent buzgás, nyüzsgés, felesleges manualitással járó, egyszerűbben megoldható feladatmegoldásról van szó. Pl. évekkel ezelőtt volt, ahol ferde szemmel néztek rám, amikor Excel-függvényekkel negyed óra alatt megoldottam azt, amin a szorgos, eminens kiscsajok manuálisan órákat dolgoztak. Ez ott konkrétan link, "ügyeskedő" munkakerülésnek számított.
Ha épkézláb, nyugat-európaihoz hasonló reálgazdasági szerkezetünk lenne, akkor ez a kép valószínűleg előnyösebb lenne. A magyar reálgazdaság szerkezetileg beteg (ennek oka elsősorban az évtizedek óta magas kamatszint és elvonási kulcsok), kicsit "harmadik világias": eleve tőkeerős, közhatalmi úton mégis gazdagon támogatott, alacsony hozzáadott értéket előállító (összeszerelő stb.) multik és legálisan nehezen vagy nem működő mikrovállalkozások a meghatározóak és persze egy elég vastag feketegazdaság, míg az egészséges kkv-szektor jelenléte elenyésző. Ráadásul a legtöbb munkavállalót az említett mikrovállalkozások foglalkoztatják és csak egy kisebb részét (talán negyedét?) a multik. Nyugat-Európában a kkv-szektor a meghatározó foglalkoztató és GDP-előállító. Egy középvállalatnál vagy egy komoly tudást igénylő tevékenységű kisvállalkozásnál nagyon is szükség van érdemi szellemi munkára, ott nem elég a szorgoskodva-képmutatva pózolás az irodában.
Úgy tudom, hogy Eőry Ajándok a biológia és a matek után lett orvos, már viszonylag idősen. Volt vele múltkor egy beszélgetés a Lánchíd Rádión, abból erre emlékszem.
Papp Lajosról is úgy tudom, hogy 40 felett lett orvos. Aztán nemzetözileg is előkelő statisztikájú szívcentrumot hozott létre (ami egyeseknek nem tetszett).
"Ja csak soha nem egyenerteku a nappali keopzessel szakmailag,noha ugyanazt a diplomat kapja."
Ez baromság. Én pl. jártam nappalin szerzett diploma után levelező képzésre. Ugyanazokon a vizsgákon vettünk részt, amin a nappalisok, teljesen ömlesztve. Akin nem látszott a túlkorosság, arról azt sem tudták a vizsgáztatók, hogy nappalis-e vagy levelezős. Ja, elég rendesen túlkoros nappalis is volt, pl. egy közismert zenész.
Az viszont igaz, hogy nem minden szakma alkalmas arra, hogy levelező képzésben elsajátítható legyen. Ezért nincs orvosi levelezőn. Viszont semmi akadályát nem látom annak, hogy közgazdasági, jogi vagy akár műszaki végzettséget szerezzen valaki levelezőn. Ezeknek a komolyabb elsajátításához inkább otthoni elmélyültség kell (úgy gondolom, hogy még a műszaki rajzhoz is), a szakirodalom pedig adott, a legalapvetőbb útmutatást pedig megkapja az a hallgató a levelező képzésben is, akinek szüksége van rá.
"Aki érettségi után dolgozni kényszerül az annyira hülye, hogy nem vették föl sehová"
Néha egy kicsit körül kéne nézni a budai (vagy mit tudom én, milyen) fotel-Balaton-külföldi nyaralás* viszontlaton kívüli világban, mert így a diplomád ellenére súlyosan ismerethiányos, primitív ember maradsz. Akkor látnád, hogy mit jelent az pl., hogy valaki nem teheti meg anyagilag, hogy nappalira menjen, akármilyen tanuló is volt. Nem kevés ilyen ember van ebben az országban Kádár atyátok és "modern liberálisnak" álcázott tanítványai sokéves kormányzati ámokfutása után. Én akkor is el tudnám képzelni ezt az élethelyzetet, ha nem ismernék egyetlen ilyen helyzetű embert személyesen - viszont ismerek többet is. Le a kalappal előttük, nekem sokkal könnyebb volt.
Persze tudom, titeket zavar, ha néhány nem közületek való bekerül a felsőoktatásba, és megszerzi a Magyarországon nemesi címként kezelt diplomát. Ennek lehetőség szerinti elkerülését testesítette meg az SZDSZ oktatási politikája, sajnos komoly eredményekkel.
* Tipikus posztkádári újgazdagok általában egész életben el nem hagyott viszonylata.
És ne feledkezzünk meg Albert Schweitzerről sem, aki 38 évesen szerzett orvosi diplomát. Mégis olyan orvos lett belőle, akire mindhárom hazája büszke lehet.
Ebből a felsorolásból tudtommal csak Csókay az akinek volt már orvosi elött diplomáj. Ő építészmérnökként végzett és csak 32-33 évesen lett doki. Eöry Ajándoknak van több diplomája (biológus, matematikus) de azokat az ovosi után szerezte. Papp Lajos (szívsebész) meg nem végzett mást csak orvosi egyetemet.
Ja és akkor felteheném a kérdést: Miért nincs orvosi egyetem e-learningbe?! :-))
Biztos sokan nem hinnék el, de egyszer egy 16 órás munkanap után itthon elájultam/vagy elaludtam a WC-n, nem tudom melyik, csak dőlés közben riadtam fel. A nevemet én is rosszul irtam le ( alá kellett irni valamit és zsófiát irtam... kérdezte a főnököm hülye vagyok, hogy a saját keresztnevemet se tudom, mondom automatikusan a felettem lévő aláirást kezdtem másolni..)
Bizonyára egy fodrász is baromi fáradt tud lenni egy kemény munkanap után, meg a rendőr, cukrász stb is, de nem hiszem, hogy valamilyne irodában dolgozni nivósabb életet jelentene.
Itt voltak nemrég ismerősök külföldről. Nyugdijasok, a a feleség logopédus, a férj iskolaigazgató volt. Kérdeztem, milyne pályát választottak az unokák. Büszkén mondták, hogy az egyikük autószerelést tanul, a másik meg valami eü szakmát, a hamadik ugyan festő szeretne lenni, de úgy döntött valami olyan képesitést szerez először, amiből meg tud élni, ha müvészként mégse futna be. Egyik nagyszülő se szégyellte, hogy az unokák nem akarnak egyetemre, főiskolára menni. Ezzel szemben az én anyám ( akire kezdek egyre dühösebb lenni ) mást se tesz mint a gyerekem iskoláját cikizi....ami végülis szakközépiskolának felel meg, amit érettségi után 2 évig tanulnak.
Sikerült elérni, hogy nálunk bármilyen elcseszett , semmitérő diplomának több becsülete van, mint egy jó szakmának. Gratulálok :-(
Vannak emberek, akiknek hiába meséled, h van a fáradtságnak egy olyan foka, amikor félreírtam a saját születésnapomat, és még mikor a bnőm felfedezte, akkor se tűnt fel a 2 szám cseréje és az ebből adódó 2hó eltérés, felőlem már bmikor is lehetett volna :-)
Ez is igaz, bár most elsősorban az agyi fáradtságra gondoltam :-)
Mert a keméyn fizikai munka után bedőlsz az ágyba, és elég jól elvagy, ha eleget alszol, perzse nem árt némi nyújtógyakorlatok, stb. De ha egész nap kőkeméynen figyelned kell, de közben fizikailag alig vmi, az sokkal rosszabb tud lenni, mert az aygzsibogástól még csak el se tucc alunni...
Arról sajnos közvetlen tapasztalataim vannak, milyen diplomásként, mások szerint túlfizetetten ( 200 netto ) annyit melózni egy multinál, néha akár napi 12-14 órában, hogy utána az agyad egy kifacsart mosogatószivacs és csak ülsz otthon és nézel ki a fejedből. Néha úgy érzem, semmivel se vagyok jobb mint egy szállodai prosti, csak nekem nem az alfelem, hanem az agyam van szétizélve...
Ezért a gyerekeimtől azt kérem, gondolják végig mit szeretnének csinálni 40-50 évig, mi az amiben jók, mert hiába szeretnének operaénekes vagy matemaktikus lenni, ha nincs hozzá tehetségük és mindezt vessék össze azzal, hogy mennyi a gyakorlati értéke egy olyan képzettségnek-diplomának.
"Másrészt Mo-n még mindig nagyon erős a tévhit, h a diplomásnak nem is kell dolgoznia. H a szellemi munka nem fárasztó."
Ha en csak szellemi munkat vegezsnek abbol nem lennenek uj vegyuletek:-)) Mert nem eleg felirni a reakcioegyenletett egy papirra azt a lombikban meg is kell csinalni ami bizony manufakturalis melo,nem beszelve arrol mi mindent kell szerelni egy ilyen szerves laborban volt amikor nyakig olajos voltam egy vacuumpumpa javitasa utan
Ilyen példám nekem is van: egyik exem régész akart volna lenni, a szülei nem engedték, mert azzal nem lehet jólkeresni, bekényszerítették a közgázra. A srácban nagy a kötelességtudat, úh jó kulimunkás lett belőle, de az iq-ja ellenére sz.rt se ér a tudása: akármit kérdeztem tőle, nem tudott rá eccerű választ adni, csak felmondta a tankönyvek idevonatkozó részét... A munkáját kötelességtudóan, de lélektelenül, s éppen ezért színvonaltalanul végzi, szerencséje, h rutinból egy csomó mindent el tud végezni, és döbbenetes módon a főnökök és a tömeg ezzel beéri, nem is igényelnek jobbat, de látni otthon, h hogy végzi a munkáját... háááát.... én szégyellnék a kezemből iylen minőséget kiadni... de engem nem is kényszerjtettek a szüleim smire, minden sulit szabadon választhattam, a különórás kívánságaimban is támogattak (csak a tesók szívtak emiatt, h csomó tanárnál ment a bezzeg1001, ez hülye húzás volt, emiatt meg én szjvtam otthon), de végülis azt csinálom, amit akarok, és a mai világban igen nagy kincs, h az ember olyat dolgozik, amit szívesen csinál, amit élvez, és ami inspirálja, a magam területén nemcsak jó, nagyon jó vagyok, de foylton fejlesztek, újítgatok. Ettől fosztódnak meg sokan... Ebbe nem gondolnak bele a benyomós szólők???
Másrészt Mo-n még mindig nagyon erős a tévhit, h a diplomásnak nem is kell dolgoznia. H a szellemi munka nem fárasztó. Naja, ezt is azok terjesztik, akiknek erről fogalmuk sincs... Ez kb uaz, minth nyugaton kolbászból van a kerítés...
Köszi, bevallom nagyon elégedett vagyok. Ha mégse veszik fel orvosira, úgy döntött elmegy elvégzi párhuzamosan a mentőtiszt-szülésznő szakokat főiskolán. Biztosan lesz munkája, biztosan szeretni fogja - mivel nagyon jól és magas szinten beszél nyelveket, akár külföldön is kereshet munkát.
A család meg az ismeretségi kör tele van munkanélküli meg nem-tudom-mit-kezdjek-magammal fiatalokkal. Az egyik azért tanult pl jogot, mert az jól hangzott. Valahogy elvégezte, csicska volt évekig egy ügyvédnél, most apuka munkahelyére bekerült és remélik esetleg közhivatalnok lesz belőle. Rendes, helyes gyerek, ha nem erőltetik a továbbtanulást, szerintem többre ment volna egy szakmával.
A másik példa a rokonságból : néhai apuka látszerész volt, jól megélt belőle, gyerek mindig rosszul tanult de valamilyen fizetős főiskolára benyomták, anyuka szerint azért, mert "öltönyös" munkát akarnak neki. Még most is ott bukdácsogat.
Harmadik példa, közepes tanuló kislány, de jófej, kedves, gyakorlatias. Ő is valami no-name főiskolára ment, de neki a nagyon nehéz volt az a tananyag is, sose ment neki jól a tanulás.Azért nem kap diplomát, mert nyelvvizsgára nem volt ideje ( még ) Mondtam nekik, hogy a nylevtanulást minél korábban kell kezdeni, 25 évesne már elég nehéz belejönni... de falrahányt borsó volt... Most az édesanyám segitett neki munkahelyet kapnia, de tényleg nem értem, miért nem lett belőle szakács, cukrász, fodrász, eladó akármi, amiben jól boldogulna.
Csak vigyorgok itt közben, mert ezsembe jutott a második felvételi, h arról is alaposan megjegyzett a felvételitető tanár, mert annyira elképesztettema válaszaimmal, ritkán találkozott ilyen tudással, úh ő aki egyébként sorra vágta ki az embereket a magas követelményeivel, velem megcsinálta, h mképpen ő akart vizsgáztatni olyan tárgyból, ahol több tanár volt, és az irígyelt kevesek közé tartoztam, akik jó jegyet kaptak :-)
Én pl dolgozni kényszerültem, mert ilyen az én lelkiismeretem, h meg akartam keresni a zsebpénzemet.
Mert érettségi után úgy döntöttem, h kihagyok egy évet, meg is döbbent mki, h nem vettek fel, mert mki tudta, h tök mindegy, hova megyek, lazán felvesznek bhova/mhova, ha akarom.
Csak éppen nem akartam, az írásbeli után még így is fel akartak venni, csak a szóbelin nem voltam hajlandó beszélni, mert nem volt kedvem, emlékezett is rám rendesen a felvételiztető tanár, mint utóbb kiderült :-)))
Mellesleg utólag is úgy látom, h ez volt életem egyik legjobb döntése. Egész más volt így egyetemre járni. A frissen érettségizett pelenkásoknak fogalmuk sincs egy csomó mindenről. Sztem még kötelező is lehetne némi tapasztalatszerzés, de újgazdag csemetéknél úgyse lenne belőle smi, akkor meg minek...
A rendszerváltásnál más volt a helyzet, mint most. Én még jóval előtte érettségiztem és nem vonzott a Marx Károly Tudományegyetem... sőt a külkereskedelem sem. Viszont a rendszerváltás után nagyon keresték az idegen nyelveken jól beszélőket és eü diploma után levelezőn lettem közgazdász. Volt osztálytársam , aki orosz szakos tanárból angol szakossá "levelezte" át magát, a másik tanitóból marketingessé ( ő is nagyon jól tudott angolul )
Most viszont ha nem is a gyereknek, de legalább a szüleinek tudnia kéne, mit tanuljon a gyerek, hogy ne polcfeltöltő legyen a közértben.
Egyébként nem kötelező egyetemre, főiskolára menni, egy csomó szakmát meg lehet tanulni, állami támogatással érettségi után. A nagyobbik gyerekemnek idén nem sikerült az első helyre megjelölthelyre bejutni, a második nem nagyon tetszett neki, ezért elment felnőttképzésbe, mentőápolónak tanul. Annyira szereti, hogy eldöntötte inkább halaszt egy évet az egyetemen, ha jövőre felvennék, de be akarja fejezni. Mivel lány, nem is dolgozhatna mentőápolóként , de sürgősségi osztályon igen, azzal pénzt is kereshet és szakmai tapasztalatokat szerez. Ha felveszik egyetemre, ő egy olyan orvos lesz, aki nemcsak egyetem után lát autóbalesetes sérültet , sőt el is tudja majd látni.
"A hetvenes -nyolcvanas evekben a tanarkepzon vegzetteknek volt lehetoseguk ,hogy a foiskolai diplomajukat egyetemi diplomava konvertalhassak ,ha levelezon elvegeznek az egyetemen egy 2 vagy 3 eves kurzust nem tudom pontosan hany evest ,es akkor altalanos iskolabol atmehettek kozepiskolakba tanitani.( Biszonyara ma is van ilyen lehetoseg"
Van. Egy szak esetén 2 félév, két szak esetén 3 félév.
Fölösleges. Aki érettségi után dolgozni kényszerül az annyira hülye, hogy nem vették föl sehová, pedig rakás helyre mínusz zé ponttal lehet bekerülni. Az olyan dolgozzan csak szépen a kiskertemben, vagy takaríccsa a nappalimat élete végéig. Ha a sarokba hányok, természetesen azt is mossa föl, nem lopom én a pénzt, amivel busásan kifizetem a diploma nélküli hülyéjét.
Meg egy megjegyzes ,abban a kadari diktaturaban amig oktattam mo-i egyetemen soha nem volt szamunkra felulrol eloirt tanterv,valojaban teljes oktatasi szabadsag volt,legalabbis a mi szakmankban,mert hiszen senki nem ertett hozza a miniszteriumokban:-)) Persze volt egy cimszavakban kivonatolt keret amit kimasoltak egy tankonyv tartalomjegyzekebol az elso par oldalrol.hogy szerves kemiabol :szenhidrogenek stb, a nukleinsavakig de ,hogy azon belul mit milyen melysegig tanitunk az total rank volt bizva soha nem kertek tolem tantervet se gyakorlatrol se elmeleti orakrol,egyszeruen a fonok azt mondta :Derek te viszed a biologusok szerves kemiai laborgyakorlatat aztan hogy ott en mit csinaltam azt nekem kellett kitalalni,persze nem talaltam ki mindent hanem megneztem es emlekeztem ra mit oktattak alapszinten nekunk es abbol kiegeszitve ujabb dolgokkal csinaltam vagy csinaltunk egy feleves programot de soha senkinek nem kellett ezt beadni,engedelyeztetni es hasonlok.Tudtuk mi kell vagy legalabbis ugy hittuk,hogy tudtuk.