"Saját valóságkutatásom eredményeként ma már úgy gondolom, hogy a lélek egy tudatos lény (teljes) tudati univerzuma, a tudat pedig a lélek anyagtalan létezési minősége, úgy mint az anyagi tárgyaknak az anyag.
A tudat vizsgálatával kapcsolatos eredményeket szivesen olvasom, de fenntartásokkal fogadom a következtetéseiket, mert hibásnak tartom a kiindulópontjukat, melyben azt feltételezik, hogy az agy hozná létre a tudatot. "
Abban természetesen teljesen egyetértek hogy a tudat akárcsak a lélek ugyanúgy anyagtalan. Ami az emberi agyat csak eszközként használja.
Buzsáki György magyar, nemzetközi szinten is az egyik legismertebb agykutató. A New York-i Egyetem idegtudományi professzora, az MTA és az Amerikai Tudományos Akadémia tagja, aki megkapta az idegtudomány legjelentősebb elismerését, az agykutatók Nobel-díjának is tartott Agy-díjat. Kutatásaival teljesen megreformálja az agykutatást, ezen belül azt, ahogyan az emlékekről és a memóriáról gondolkodunk.
Nemrégiben azt nyilatkozta hogy: "Az agynak egyetlen funkciója van: hogy a tulajdonosát valamilyen módon életben tartsa.
Amikor az írtam hogy a lélek nem más mint a létezés nyers vászna, valójában arra gondoltam mint a festők üres vásznára, mely a tudati lét mindenkinél egyformán létező alapja. Melyre aztán ahogy egyénenként más más, az élet egyéni ecsetvonásai /azok tudati visszatükröződése/ kerülnek , egyre inkább kiteljesedő festményrészlet jelenítődik meg a tudatfejlődések során.
Melyek ugyanakkor meg nem többek egy puzzle 1-1 különálló milliárdnyi darabjánál. Melyek az Isteni Tudatban összforrva alkotnak EGY-et. Az egyéni tört tudat addig létezik míg magát önmaga tökéletlenségében látja vissza. De mihelyst beépül az EGÉSZ teljességébe, onnantól a puzzle darabok egymást elválasztó határai megszűnnek létezni. Onnantól pedig nem a saját korlátozott tört valóságát, hanem magát a végső Valóságot, az Abszolútum teljességét fogja saját magán keresztül is látni ugyanúgy ahogy azt ott mindenki más is.
"Saját tapasztalataim szerint az Ego mindig jelen van, és nem más, mint a testi "én" jelenléte a tudatban, a lélek tudati univerzumában. Ahogy a megtestesült tudat a megtestesülés által megjelenik az anyagi világban és képes hatni rá, úgy a test az Ego formájában jelenik meg a tudatban és képes hatni rá. Ő a test képviselője, rövid távú haszon, testi örömök, élvezeti függőségek, primitív ösztönök jellemzik, és alapvető személyiségjegyek is."
A fenntebbiek alapján úgy gondolom hogy a nyers vászon, a lélek az ami mindenkinél ugyanúgy már a lét kezdetén alapból jelen van, amire a tört egyéni valóságok egyéni tudatok formájában tükröződnek. Az EGO ugyanakkor meg szerintem is a materiális központú ÉNtudat, míg a tudatosság a tudatfejlődés szellemi útja. Mely saját maga helyett a közösségi szempontokat helyezi. Mely szemlélet egyfajta előfutára a végső Valóság-ban megvalósuló egységnek.
Az emberi lélek nyers vászna az önvalónk mélyen legbelül.
"Az önvaló megtalálásának útja a belső csend megteremtése. Csendet csinálni legbelül, ahhoz hogy tapasztalattá váljon, és szétáradhasson bennünk a lélek, a felismert belső mag.
Abban a pillanatban elveszíti a világ ellenséges minőségét, és helyette a jóságos Örökkévaló Valóság fedi fel magát.
Amíg ez a pillanat el nem jön, addig a valóságról alkotott saját elképzelésünk rabjai vagyunk, és az Abszolút Igazság többszörösen megtört, egyéni visszatükröződését adjuk vissza.
A jósággá Te magad válsz. S így egyensúlyba kerülsz az Örökkévalósággal. Mert darabja vagy, csak a felismerés előtt az ember ez ellen működik. Az önvaló mindig is sugdos neked, csak nem hallod. Ez az önvaló ott volt mindig és ott is lesz. Minden eszközt birtokol, hogy beteljesítse, amiért testet öltött. Csak meg kell tanulnunk a nyelvezetét. Ez pedig a Csönd. A Belső Csönd.
Az EGO akarata az ami felveri ezt a csöndet és elnyomja bennünk a lélek szavát. Amikor azonban az ember felismeri, hogy ő maga egy a szegletkövek közül, akkor szellemi erővel elhallgattathatja ezt a folyton dirigáló, mindent magához seperni akaró egot. Ha csak pillanatokra is de képes lemondani ezekről az akaratokról, akkor hirtelen megteremtődik a harmónia, mert akkor a saját akarat ugyanaz lesz, mint az egyetemes. Rész az egészben, ami az EGY. Így teljesedhet ki rajtunk, és lesz megtapasztalható az ember számára az Abszolút Igazság...
Amikor megvalósítjuk a korábban elhomályosított, elpusztíthatatlan önvalót, akkor felülemelkedünk a világon ami azt jelenti, hogy legyőztük annak korlátozott érzékelését. De az Utat mindenkinek magának kell bejárnia és mindent megvalósítania."
"Azt viszont nem gondolnám hogy a tudat és a lélek egy az egyben ugyanazt takarná, különben értelmetlenné válna a két fogalom külön alkalmazása. "
Saját valóságkutatásom eredményeként ma már úgy gondolom, hogy a lélek egy tudatos lény (teljes) tudati univerzuma, a tudat pedig a lélek anyagtalan létezési minősége, úgy mint az anyagi tárgyaknak az anyag. Egy multiverzumban élünk ahol az anyagi világ platformján (is) találkoznak a különböző fejlettségű tudati univerzumok milliárdjai, hogy egymástól tapasztalhassanak, fejlődhessenek.
A testi egyedfejlődés során kifejlődő agy szerintem leképezi a tudat fejlettségi szintjét, az agy egyfajta interfészként szolgál az anyagi világ és a megtestesült tudat saját univezuma között. A tudat vizsgálatával kapcsolatos eredményeket szivesen olvasom, de fenntartásokkal fogadom a következtetéseiket, mert hibásnak tartom a kiindulópontjukat, melyben azt feltételezik, hogy az agy hozná létre a tudatot.
"Aztán az emberi tudatfejlődés során egyre összetettebbé válik a viszonyunk a minket körbevévő Világgal. Aminek egyik útja az EGO, az önző én erősödése, a másik a spirituális út során az EGO az önző énünk gyengítése s annak háttérbe állítása. "
Saját tapasztalataim szerint az Ego mindig jelen van, és nem más, mint a testi "én" jelenléte a tudatban, a lélek tudati univerzumában. Ahogy a megtestesült tudat a megtestesülés által megjelenik az anyagi világban és képes hatni rá, úgy a test az Ego formájában jelenik meg a tudatban és képes hatni rá. Ő a test képviselője, rövid távú haszon, testi örömök, élvezeti függőségek, primitív ösztönök jellemzik, és alapvető személyiségjegyek is. Alapjában véve nem rossz szándékú, csak az ego-t semmi más nem érdekli saját rövid távú hasznán kívül. Szerintem a különféle vallásokban jelen lévő bűn és bűnbeesés stb. fogalmak az ego elhatalmasodását jelentik a személyiségben. Az egonak ugyanakkor sok hasznos tulajdonsága is van, túlélési ösztön, különféle ambíciók, amelyek a fejlődést szolgálják abban az esetben ha a lélek irányítása dominál. Amikor az ego irányítás dominál, ott általában destruktív irányba fordul a személy élete. A lélek és az ego a személyiség kialakulásától egymással verseng az irányításért, és nagy szerepe van a környezetnek, a szülőknek, az életmódnak abban, hogy a lélek és ego alkotta individuumban a lélek vagy az ego irányítottsága fog dominálni. Minden hatás ami az egyiket erősíti, az a másik befolyását gyengíti. Vannak emberek akikben a lélek és az ego közötti versengéssel telik el az élet, mivel az ego "izomból" legyőzhetetlen, viszont megfelelő hozzáállással egyűttműködésre bírható, vagyis meghaladható. Pl. valamely káros függőségből fakadó ego örömöt le lehet cserélni munkával és megfelelő tudatossággal hasznosabb önfejlesztő szenvedély nyújtott ego örömre, így az egonak is meg lehet adni a saját örömét különféle hasznos szenvedélyek formájában. Alkotó-fejlődő élet és harmónia akkor jelenik meg, amikor a lélek és az ego ez a kettősség szövetségre lép egymással, az ego nem verseng tovább az irányítás megragadásáért, "belátja", hogy jobban jár a lélek irányításával. Egyébként szerintem az élet végével a testtel együtt az ego is meghal, és a személyiség annyiban marad meg a távozó lélekben amennyiben képes volt beépülni együttműködő letisztult voltában a lélekbe.
"A tudatos énérzés, vagyis az öntudat kialakulása csecsemőkorban kezdődik: megjelenik az én, aki cselekszem tudásának és érzésének a kezdetleges formája."
"Szerintem a tudat maga a lélek. Tudatvesztés nincs, öntudat pedig nem kritériuma a tudatos létnek, hiszen a csecsemőnek sincs öntudata, de van tudata."
Eltérő a különböző hitfilozófiáknál a lélek, tudat és elme meghatározása.
Azt viszont nem gondolnám hogy a tudat és a lélek egy az egyben ugyanazt takarná, különben értelmetlenné válna a két fogalom külön alkalmazása.
A lélek a létezés nyers vászna. Ami az emberekben a leghomogénebb közös attribútum. Ami a személyes tudat képződése által válik szét egyénenként annyi félévé ahányan csak a Föld glóbuszon vagyunk.
A csecsemőknél az öntudat már onnantól jelen van hogy reflektálnak a környezetükre, és az őket körülölelő környezet is visszareflektál rájuk. A tudat fejlődés innen indul hódító útjára.
Kisérletek azt mutatják hogy már a főemlősöknek is van öntudata. Talán egyetlenként az állatvilágban mely a tükörben önmagát, és nem pedig valamelyik fajtársát látja.
Aztán az emberi tudatfejlődés során egyre összetettebbé válik a viszonyunk a minket körbevévő Világgal. Aminek egyik útja az EGO, az önző én erősödése, a másik a spirituális út során az EGO az önző énünk gyengítése s annak háttérbe állítása.
S az embertársaink és közösség felé megnyilvánuló empátia együttérzés és szeretetünk megnyilvánulása.
Míg az előző az önző tudat, az EGO, addig ez utóbbi a tudatosság fejlődésének szellemi iránya. Ami nem összekeverendő.
A tudatvesztés pl. eszméletvesztéskor vagy mélyaltatás során fellépő, annak fejlődése során tanult tudatunk ideiglenes kikapcsolását jelenti. Ami természetesen nem egyenlő a tudat halálával, hiszen a biológiai okok elhárulásával az az esetek túlnyomó többségében változatlan formában tér vissza.
"Szerintem ez nincs így, mert akkor nincs értelme a lélek életeken át ívelő tudati fejlődésének, ha minden élet végén beolvad valami felsőbb tudatba és elveszíti önmagaságát, mert akkor gyakorlatilag megsemmisül."
Ennek megértéséhez azt kell látni, hogy az emberi tudatfejlődés végeredményben az a spirituális út ami az embert Istenhez, a filozófiai értelemben vett Abszolútumhoz vezeti vissza. Ami az EGY, minden értelemben a Minden. Vagyis az eredendően EGYben létező abszolút Tudat és Értelem.
Mi emberek pedig nem vagyunk mások, mint egymástól elválasztódott parányi isteni tudatrészek és értelmek. Mely elválasztó határoknak fel kell számolódnia ahhoz hogy Istennel eggyé váljanak. Ami így valójában nem tudatnélküliséget, hanem az emberi tudat Isteni tudattá és Értelemmé magasztosulását jelenti. Ami nem egy rossz csere, az Abszolútum szemszögévé váltani a lekorlátozott tudati és értelmi tudásszintünket. :)
Ehhez egy kis irodalmi adalék:
"Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát - mert nem volt SEMMI MÁS. Ilyenformán a Minden sem volt, nem LEHETETT, minthogy másnak a hiányában semmi nincs.
Ez az egyetemes van-nincs, lét-nemlét, amelyről az idők kezdete óta beszélnek a misztikusok.
A Minden ugyan tudott önmagáról -ez azonban nem volt elég, minthogy mindez csak elméleti ismeret volt, nem gyakorlati tapasztalat. Önmaga megtapasztalására sóvárgott, mert tudni akarta, mi az, amit oly pompásnak, oly dicsőségesnek érez. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, minthogy a "pompás" vagy "dicsőséges" szavak csupán viszonyított jelzők. A Minden nem tudhatta, mit érez pompásnak és dicsőségesnek, ha nem NYILVÁNUL MEG.
Ha nem tudja, hogy micsoda NEM, ha nem tudja, hogy milyen NEM, fel sem merülhet a MICSODA és a MILYEN kérdése.
Az egyetlen, amit a Minden biztosan tudhatott, hogy nincsen semmi más. Így viszont soha nem ismerheti meg magát egy Önmagán kívül álló viszonyítási pontból. EGYETLEN viszonyítási pont létezett - ODABENT.
A "lét-nemlét". A Vagyok-Nem vagyok.
Így a Minden úgy döntött, hogy tapasztalati úton is megismeri önmagát. Ráébredt, hogyan létesíthet viszonyítási pontot Önmagán BELÜL. Úgy érvelt, hogy Önmaga bármely része szükségszerűen kevesebb az egésznél, és ha ilyen módon részekre osztja Önmagát, minden rész -lévén kevesebb az egésznél- KÍVÜLRŐL tekinthet Önmaga TÖBBI részére, és láthatja pompáját. Így osztotta fel magát a Minden -és vált egyetlen dicsőséges pillanatban EZZÉ és AZZÁ. Ez volt az első alkalom, hogy egymástól bizonyos távolságban, mégis egyidejűleg létezett EZ és AZ; és ami létrehozta, az EGYIKKEL SEM volt azonos ezek közül. Ilyenformán egyszeriben három alkotóelem jött létre: ami ITT van, ami OTT van, és az, ami NINCS SEM ITT, SEM OTT - de aminek mégiscsak muszáj léteznie, hogy létezhessen az ITT és az OTT.
A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.
Isten tehát Minden -minden, ami látható, és minden, ami láthatatlan-, így a meghatározás Róla, mint a Nagy Láthatatlanról, a nem köznapi értelemben vett Semmiről (a felfoghatatlan TELJESSÉGRŐL), vagy a Köztes Térről, mely lényegében a keleti misztika meghatározása Istenről semmivel sem pontosabb, mint Isten gyakorlatias nyugati meghatározása, mely szerint Isten minden, ami látható. Azoknak helytálló az értelmezése, akik úgy tartják, hogy Isten Minden, Ami Van, és Minden, Ami Nincs. Az "itt" és az "ott" megteremtésével lehetővé vált Isten számára, hogy megismerje Önmagát. E nagy robbanás pillanatában Isten megteremtette a VISZONYÍTÁST és a VISZONYLAGOSSÁGOT - a legnagyobb ajándékot, melyet valaha is adott és adhatott Önmagának. Így keletkezik a Semmiből a Minden -alapvetően spirituális esemény, mely mellesleg (a kiindulópontjától eltekintve) tökéletesen egybeesik a tudósok által "Big Bang"-nek nevezett elmélettel. (...) "
részlet: Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel
"A tudat nélküli önvaló. Mely tudatvesztés esetén is a lét fenntartója."
Szerintem a tudat maga a lélek. Tudatvesztés nincs, öntudat pedig nem kritériuma a tudatos létnek, hiszen a csecsemőnek sincs öntudata, de van tudata.
"Egységélmény vagy másnéven az Unió mystica, nem más mint az emberi individuum feloldódása a lélekben, s annak egyesülése a Mindenségben, ami az EGY. Amit nevezhetünk Ős tudatnak is. Az emberi lélek ugyanúgy annak a Mindenségnek, Léleknek része melyből valóvá vált..."
Szerintem ez nincs így, mert akkor nincs értelme a lélek életeken át ívelő tudati fejlődésének, ha minden élet végén beolvad valami felsőbb tudatba és elveszíti önmagaságát, mert akkor gyakorlatilag megsemmisül.
A lélek az emberi lét alap szubsztanciája. A tudat nélküli önvaló. Mely tudatvesztés esetén is a lét fenntartója.
A lélek a tudattal ellentétben csak a fizikai halállal hagyja el a testet. A tudat maga az emberi individuum.
A spirituális csúcs élmény, az un. Egységélmény vagy másnéven az Unió mystica, nem más mint az emberi individuum feloldódása a lélekben, s annak egyesülése a Mindenségben, ami az EGY. Amit nevezhetünk Ős tudatnak is. Az emberi lélek ugyanúgy annak a Mindenségnek, Léleknek része melyből valóvá vált...
A lélek egy anyagtalan tudati létező saját univerzuma, melynek létezési minősége a tudat. Ennek bizonyítéka, hogy saját létezésünket a tudatunk által a tudatunkban éljük meg transzcendens, közvetlen, érzékeken túli tapasztalással. Ez bizonyítja egyben, hogy létezésünk alapvetően anyagtalan és tudati, az anyagi létezés pedig csupán az aktuális életre szóló megtestesülése a tudatnak.
1./ Nem volt mindig lélek, 2./ most meg van . 3./ Tehát valamikor létrejött .
Kérdéseim:
1/. mi a bizonyíték, hogy egyáltalán létezik? 2/. ha létezik honnan veszed, hogy most létezik? Mikor, mi által, milyen okból, milyen céllal "lett"? 3/. Hogyan jött "létre" (ha nem anyag)?
A lélek keletkezését, helyesebben tudatosulását az emberben, szerintem a homályos múltba kel keresni, valahol a tudat hajnalán, mikor az ember az összefüggést kezdte látni tettei és azok következményei között. Ugyanis mi más lenne a lélek mint az ember személytelen (ön-)tudata vagy isteni kiléte ? Vagy talán még az sincs bizonyítva, hogy tudattal rendelkezünk ?
Nem mennék bele most Swedwnborg munkásságának minősítésébe illetéktelenségem miatt. Annyi bizonyos, hogy felülírja a Bibliát.
Annyit szeretnék csak hangsúlyozni, hogy a hit hallásból van valóban, nemde az örömhír hallásából? Az evangéliumot hirdette Pál, és a többi apostol, az ő szavaikat tartalmazza a Biblia. Nem gondolod, hogy ezek személyre szóló értelmezése= tanítás az vagy az Úrtól/Szentlélek/Szellemtől van, és akkor minek kell hozzá emberi közvetítés, vagy a Sátántól, arra pedig ki kíváncsi?
"Vajon miért hiszel épp Svedenborgnak? Ez nem kérdésfeltevés volt kedves Amet, hanem a csodálkozás szava."
Én is sokat csodálkozom azon, hogy hogyan lehet az, hogy a hívők várják a kijelentést, könyörögnek érte Istenhez, és amikor itt van, elfordulnak. Így volt ez mindig:
"Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kívánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kívánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?"(És 58,1-3)
Biztosan azért van így, mert úgy várják a kijelentét, hogy az megerősítse addigi látásukat. Ha megítéli addigi dolgaikat, és vélekedéseiket, arra azt mondják, hogy nem a szentlélektől van. Így könnyebb, mert nem kell felvenni a harcot a magunk hamisságai és gonoszságai ellen. Az Úr megtette a kérésünket, mielőtt kimondtuk volna, és felvilágosító küldöttet küldött Swedenborg személyébe. De ha behunyjuk a szemünket, és becsukjuk a füleinket, nem tehet semmit sem az érdekünkbe.
Swedenborgnak azért hiszek, mert az írásai alapján igaz embernek ismertem meg, aki valódi lelki ajándék részese, és az Úr küldöttje. Az Igével alátámasztja mondandóját, de nem úgy ahogyan azt most tanítják, hanem úgy ahogyan azt a mennyben értik. (/http://swedenborg.fw.hu)
A hit hallásból van, és lesz! Valakitől hallani kell az Igaz beszédeket, mert ez az Isteni rend. Nem szól közvetlen hallható hangon hozzánk az Úr, hanem a küldöttjei által. Jó példa erre az az eset, amikor nem gyógyította meg a hozzá forduló vakot teljesen, hanem elküldte a már homályosan látó szemeit megmosni (értsd a mi szellemileg vak esetünkre) a Siloám tavához, ami azt jelenti: küldött. Ilyen tiszta vizű "tó", vagy küldött volt Pál apostol is, aki a szentlélek eljövetele után kezdett tanítani. Akit a szentlélek vezetett hallgatott rá!
A bennünk lakó szentlélek vezet el arra, hogy felismerjem az igazságot, amit hallottam, és különbséget tudjak tenni küldött, és küldött között! Már mint a Pokol, vagy az Úr küldöttjei között!
Az megint egy másik kérdés, hogy fel akarok e emelkedni az Újonnan hallott kijelentett mennyei Igazságokhoz, vagy nem! Ugyanis ahhoz az kell, hogy az ember elhagyja érte az addig bejáratott, biztonságosnak vélt dolgait ("...apját, anyját, feleségét, testvéreit, szántóföldjeit, sőt meg nem gyűlöli a maga lelkét is..."). Ez egy élet alatt többször is megtörténhet. Legalábbis velem így történt.
Jézus Krisztus amikor a Földön járt sohasem beszélt arról, hogy majd Őutána jönnek emberek, akik majd megmagyarázzák a többieknek, hogy mit, hogyan kell érteni Isten dolgaiból. Ellenben azt mondta, hogyha Ő elmegy, elküldi a Szentlelket, hogy mindnyájan, akik Őbenne bízunk Istentől tanítottak legyünk és Ő vezessen el minden igazságra. Én ebben hiszek, és nem önjelölt próféták üzenetei valóságtartalmában, akikből Jézus menynbemenetele óta sosem volt hiány.
Vajon miért hiszel épp Svedenborgnak? Ez nem kérdésfeltevés volt kedves Amet, hanem a csodálkozás szava. És egy megjegyzés: bizonyára nagyon jó ember vagy, hiszen régóta írsz erre az intoleranciától hangos és indulatkitörésektől sem mentes fórumra és semmi negatívum nem írható a számládra, pedig sokan ellenkeztek már veled. De ez, - kedves Amet - nem tesz egy olyan mondanivalót hitelesebbé, ami a Biblia tanításainak szöges ellentéte esetenként.
Kedve Kaury, selay, és galaxisreszelő! ! Ha az is érdekel, benneteket, hogy mit jelentett ki Isten a teremtésről, akkor itt az infó helye: http://swedenborg.fw.hu
Az ismeret beszéde a lélek ajándéka, és nem teológiai kutakodás, és vélekedés eredménye! A könyv címe aminek az elején ez el van mondva: Mennyei titkok.
A szerzője Emanuel Swedenborg svéd tudós akinek az Úr megjelent, és belépést engedett számára a mennyei világokba 29 évig. Ott világosították fel, az Ige rejtett belső értelméről és, hogy mit takar a teremtéstörténet.
