A jelöltek: Kun Béla,Gömbös Gyula, Kádár János, Horthy Miklós, Károlyi Mihály, Tisza István, Kéthly Anna, Antall József, Nagy Imre, Bethlen István, Tildy Zoltán, Teleki Pál.
Mert hogy itt lent élek mintegy tízmillió honfitársammal. Persze vannak szerencsések(?), akik felkapaszkodtak az elefántcsonttoronyba, ahonnan már látszik a szebb jövő, csak a talpuk alatti jelen NEM!
Tartok tőle, hogy ez a kis vita már nem Kossuthról szól. Mert bizony a békaperspektívából is lehet érdekes dolgokat látni, amik ugyanolyan értékesek és fontosak, mint a toronybéliek. Jutott már nekünk sok okos távolbalátó, akik csak az orruk előtti akadályt nem vették észre, felbuktak, de mégis a mi fejünk törött be.
Azért elgondolkodhatnál azon is, hogy az egyszeri és megismételhetetlen individum mivégre van a földön? Szerintem nem azért, hogy az okos távolbalátók kisérleti nyulai legyenek. Pedig igen gyakran azok.
De a kor- és honfitársainak csak Deák használt. Két évtized szenvedés után végre béke. És számomra (és számukra is) ez a fontosabb!" 1. ez csak részben Deák érdeme, hiszen súlyos katonai vereségek után Ferenc József is hajlott a kompromisszumra. 2. rövidlátó gondolkodás az, amelyik azt a megoldást választja, amely egy nemzedék múlva Trianont hozta a nyakunkba. És akik ezt választották saját önzésükön kívül semmire sem támaszkodhattak, hiszen fiaik már nyakig merültek a háborúkba, forradalmakba.
Hidd el, ma is élnek ilyen földhözragadt szerencsétlenek, akik abban reménykednek, hogy nekik is lesz egy-két évük. És hogy mi lesz Széphazánkban tíz vagy húsz év múlva? A nyugger azt már nem éli meg. Ennyit a történelmi távlatokról, meg a haza ügyéről." Hadd ne legyen a példaképem az, aki még a saját gyereke sorsáig sem lát el.
Nem tudhatjuk mi történt volna, ha Kossuthra hallgatnak, de van rá esély, hogy akkor, ha nem is kerüljük el a királyi Magyarország felbomlását, az kevesebb vérrel, szenvedéssel, és jóval ésszerűbb határok között történik, vagy meg se történik, és Magyarország afféle Svájccá válhatott volna. De ez a vonat már akkor elment.
Én egy Medgyessy-Göncz szoborpárost állítanék fel a Kempinskiben, hogy minden évben méltó módon emlékezzünk meg róluk, Dempszliről meg egy esernyős szobor jut eszembe.
Nézőpont kérdése. Mi két, egymástól igen távoli perspektívából vizsgálva a kérdést vitatkozunk. Más és mást figyelünk és más és mást látunk. Te a haza ügyét történelmi léptékben, míg én az un. nemzetét, azét a pár millió magyarét, akinek már elege volt a harcokból is és a megtorlásokból is, és aki a hátrlévő pár évét nem csatatéren vagy börtönben, vagy esetleg emigrációban akarta eltölteni.
Hogy mi használ M.o. ügyének hosszú távon? Ebben nem vitatom Kossuth igazát, nem is nagyon érdekel. De a kor- és honfitársainak csak Deák használt. Két évtized szenvedés után végre béke. És számomra (és számukra is) ez a fontosabb!
Hidd el, ma is élnek ilyen földhözragadt szerencsétlenek, akik abban reménykednek, hogy nekik is lesz egy-két évük. És hogy mi lesz Széphazánkban tíz vagy húsz év múlva? A nyugger azt már nem éli meg. Ennyit a történelmi távlatokról, meg a haza ügyéről.
Nem fejtettem ki részletesen. Nem egyszerűen osztotta az eszet távolról, hanem emigráns kormányt próbált összegründolni, emigráns társaival támogatott minden forradalmi megmozdulást, amelyről úgy vélték, hogy használ Magyarország ügyének, ráadásul az országban emigrációjában is ő maradt a legfőbb tekintély. Egyszerűen nem tehette meg, hogy az aktuális politikai kérdésekhez nem szól hozzá. Igen valakinek maradni is kellett, de veled ellentétben, a kortársak világosan látták, mi a szerepe az emigránsoknak, és mi az itthon maradottaknak. Nekik ez nem okozott problémát. Akiket később hazaengedtek, azoknak sem rótta föl senki, hol voltak addig, mert tudták, a távolban is a haza ügyét szolgálták Törökországtól, Olaszországon át az USÁ-ig. Szóval a dolgok bonyolultabbak, mint ahogy elsőre látszanak, főleg a jelenből visszanézve. Objektíve egyébként Deáknak volt igaza rövidtávon, Kossuthnak pedig hosszú távon. Külföldről messzebbre látott...
Vagy én fogalmaztam félreérthetően, vagy Te nem olvastad figyelmesen.
Hogy lelépett az akasztás elől, az természetes emberi reakció. Az ellenben több, mint nem szép, hogy a biztos távolból osztotta az észt azoknak, akik itt maradtak a sz..ban. Ha Neked más a véleményed, lelked rajta...
Mert azért valakiknek maradni is kellett és vállalni a következményeket. A pár millió itthonmaradottnak, a Szántóvető Józsiknak és a Patkolókovács Pityuknak. És akik maradtak, azok közelről látták, mint például Deák, akik meg ellógtak, azok távolról ugatták...
Azért ezen a véleményeden dolgozzál még kicsinyég. Kossuth nem volt hiba nélkül való, de amit itt állítasz róla az baromság. Neki muszáj volt mennie, mert kivégezték volna, ahogy megtették sokakkal akik itthon maradtak. Sok indoka volt a távozásra, de nem terhellek, ennyi is elég.
A köpködés valóban túlzó, ám a pár millió magyarnak a továbbélésre volt szüksége és nem Kossuth jóindulatú figyelmeztetésére. Az pedig igaz, hogy lelépett és kintről "osztotta az észt". Persze a történelem ismétli önmagát, lásd 56.
„...és a biztonságos távolból köpködte a kiegyezést szorgalmazó Deákot.” Nem köpködte, hanem egy jóindulatú nyílt levélben figyelmeztette, milyen veszélyt rejt az ország sorsára az, ha odaköti a Habsburg-birodalomhoz.
A Görgey Artúrról írott levelét esetleg lehet „köpködés”nek értelmezni...
Előbb-utóbb mindenkiről kiderül az igazság. Nem véletlenül titkosítanak 90 évre.
Az elmult párszáz év elegendő bizonyítékot szolgáltatott politikusaink gerincéről és erkölcseiről. Hogy csak néhány ismert példát vegyünk: Kossuth elegánsan meglógott a felelősségrevonás elől és a biztonságos távolból köpködte a kiegyezést szorgalmazó Deákot. Nagy Imre pedig a padlásokat söprögette. A közelmúlt derék miniszterelnöke is elhíresült néhány bonmot-jával: "..a politikus szava nem úri becsületszó, amit mindenképen be kell tartani", "Most alámerülünk és kibekkeljük"(mint a derék Kossuth), vagy "tetszettek volna forradalmat csinálni!".
Véleményem szerint köztéren szobrot állítani politikusról csak a halálát követő 100 év múlva érdemes. Különben rövidesen nem férnek el a szoborparkban( ugyanez vonatkozikm a közterek elnevezésére is).
A politikai tisztesség fából vaskarika. Igaz, némelyikbe valóban szorult tisztesség; szégyenében főbe lőtte magát, illetve országgyűlési képviselő létére a Trabantját vezetve lelte halálát. De az ilyenek ritkák, mint a fehér holló. Százévente egy.
Hogy a Rejtő jól írt? Ma is jól fogynak a könyvei. A Hofi még ma is aktuális és népszerű. A Radics pedig tudott gitározni. És ezek tények, hiába lesznek kurzusváltások. Nem valószínű, hogy a szoborparkban végzik.
Azt javasolom, allitsunk fel egy falat. Minden varosban, es telepulesen. Nem siratofalat, hanem köpőfalat: A MAGYAR POLITIKUS felirattal. Csak az elvezeto csatornarendszer lenne maceras, es koltseges.
