Daka József királyi címre benyújtott igénye adta az ötletet, hogy egy új közép--kelet-európai struktúrának a gondolatával porondra lépjek. Magyar--horvát--osztrák--cseh--szlovén perszonálunió, szlovák, oláh, ukrán stb. térségek bevonásával. Új hatalmi struktúra, széles jogkörű, erős kezű, neoliberális kagán mint az élre törő Távol-Kelet és az EU közötti átfedő tényező. Támogatókat és ötleteket várok. Jöhetnek az ötletek ezerrel.
Ha a "cigányok", mint olyanok, ahogy te általánosítasz nem dolgoznak / nem akarnak dolgozni / sosem dolgoztak, akkor miért viselnek többnyire "munkás" neveket?
Lakatos, Kanalas, Rostás, Kolompár, Orsós, Kalányos – csak hogy a legismertebbeket említsem.
"Ezeknek pedig 90%-a feltehetőleg cigány vagy félcigány származású"
Nem értem, mi a bajod vele, én is dugtam meg nagyon szép cigánycsajokat, persze hosszabb távon egy ilyen kapcsolat a szubkultúrájuk miatt elképzelhetetlen. A roma foglalkoztatás egyik lehetséges megoldása lenne a legális prostitúció fellendítése, csak nem szabad engedni a hasznot a hollandoknak lefölözni. Egy, az egész világ számára vonzó szexuális szolgáltatásokat nyújtó központot javaslok létrehozni, ahol mindenki megtalálhatja a maga igényeinek megfelelő lányokat - sőt felőlem akár ffiakat is. A gyönyörű közép-európai (magyar, ukrán, oláh, szlovák, lengyel stb.) lányok mellé még egyéb vidékekről (pl. Venezuela, Kolumbia) is kellene vendégmunkásokat fogadni, hogy igazán beinduljon a pezsgés.
"látott azért egyetsmást a Tiszahát népe, de egy valami nem változott: továbbra is az ország legelmaradottabb vidéke"
Könnyen lehet segíteni a bajokon pl. Nyíregyházára közvetlen nemzetközi légijáratok indításával. Magyar népi hímzést viselő, lengén öltözött leányzók integetnének az érkező vagy épp távozó, vastag péztárcájú külföldieknek, a Forma-1-es uniformiséhoz hasonló reklámot csinálva a nagykagán gyorsan népszerűsödő birodalmának...
Kiváló elképzelés, a hispáni rendnek nagyobb cselekvési szabadságot kellene adni, hogy fellendítsék a gazdaságot. Minek például Hollandiába vinni a lányokat, amikor létrehozhatnánk egy gigantikus örömtanyát Mo-on is, a turizmust fellendítendő. Hispánok megbíznák a korbácsos betyárokat, akik a begyűjtő körutakon láncra fűzve szednék össze a mutatósabb fiatal fehércselédeket. A nem mutatósakat és a férfiakat pedig eladnánk az összeszerelő multiknak rabszolgának. Természetesen 25% baksist mindent évben behajtanánk a labanc multitól, készpénzben és nokiás dobozba csomagolva.
A nagykaganátus vármegyéi sokkal korszerűbbek lennének. Nevéhez hűen mindegyiknek a központjában egy várkastély áll majd, élén az adott ország kagánjának közvetlenül felelős spánnal (=hyspan vagy ispán), akinek a háreme is ott kap majd helyet. Ezek a vármegyék legfeljebb nevükben örökösei a középkori magyar vármegyének. Felesleges Eötvöst idecitálnod.
"Megnyugtattàl, h azért még nem olyan sùlyos a helyzet"
Valkai Nikoletta
Magyarország adja a legtöbb örömlányt Hollandiának
Habár a prostituáltnak álló magyar nők többsége nem tudja, hogy milyen körülmények várnak rájuk Hollandiában, becslések szerint a magyarok képezik az amszterdami piros lámpás negyed prostituáltjainak legnagyobb csoportját. A negyedben dolgozó örömlányok 75-80 százaléka kelet-európai, közülük is a magyarok számítanak a legolcsóbbnak és a legbevállalósabbnak. Futtatóik rettegésben tartják őket, a lányok legszívesebben hazajönnének, ám nincs miből.
A prostituáltnak álló lányokat mit sem tudnak arról, hogy mi vár rájuk, futtatóik rettegésben tartják őket, a lányok legszívesebben hazajönnének. Tovább »
A Fidesz áprilisi alkotmányként vonultatná be a történelemkönyvekbe az új alaptörvényt, érvénytelenítenék az 1949-90 között született törvényeket. Tovább »
A Magyar Hírlap értesülése szerint az alaptörvény neve Magyarország alkotmánya lesz, és a Fidesz szeretné, ha "áprilisi alkotmányként" vonulna be a történelemkönyvekbe. A Szent Koronára és a kereszténységre vonatkozó utalások mellett az is a történelmi jogfolytonosságot hangsúlyozná, hogy a megyéket – miként 1949 előtt – ismét vármegyéknek hívnák – értesült a Magyar Hírlap. A lap szerint felmerült, hogy az 1949 és 1990 között született jogszabályokra közjogi érvénytelenséget mondjanak ki. A polgármesteri és országgyűlési képviselői poszt összeférhetetlenségét és a határon túliak szavazójogát nem az alkotmányban, hanem a rákövetkező kétharmados (sarkalatos) törvényekben mondanák ki. A Magyar Hírlap úgy tudja, valószínű, hogy a hazai lakhellyel nem rendelkezők a helyi képviselő helyett egy külön, tízfős listára szavazhatnak majd.
"Eredeti formában sclavik, azaz a népeknek a társadalmi állapota lett megemlítve és nem etnikumuk"
A különféle európai nyelvekbe legjobb esetben is akkoriban kezdett csak átmenni a szlávok népneve 'rabszolga' jelentésben... De valószínűbb, hogy inkább századokkal később.
Slave (n): late 13c., "person who is the property of another," from O.Fr. esclave (13c.), from M.L. Sclavus "slave" (cf. It. schiavo, Fr. esclave, Sp. esclavo), originally "Slav" (see Slav), so called because of the many Slavs sold into slavery by conquering peoples.This sense development arose in the consequence of the wars waged by Otto the Great and his successors against the Slavs, a great number of whom they took captive and sold into slavery. [Klein] (ML = Medieval Latin, Latin as written and spoken c.700-c.1500)
Slav: late 14c., Sclave, from M.L. Sclavus (c.800), from Byzantine Gk. Sklabos (c.580), from O.C.S. Sloveninu "a Slav,"
"ahol szó van igazán róluk, ott karantan és morva, az etnikum tényleges megnevezése szerepel. Ezek egyikét sem az avarok telepítették egyébként"
Hanem kik? Morvák is azért éltek északon meg délen...
"prekeresztény korhasztásos módon temetett népességről"
Milyen korhasztásról beszélsz?
"a protosztálinista pánszláv időszak szellemi terméséből szemezed az igazolást ... amit ... az azóta jelentős feltárási eredményekkel bővülő régészeti ismeret messze nem támaszt alá"
Szőke Béla Miklós tanulmánya a Zalai Múzeum 1994. évi folyamából való...
>>"Amivel bennünket az említett szlávoksclavik vádoltak,
Eredeti formában sclavik, azaz a népeknek a társadalmi állapota lett megemlítve és nem etnikumuk.
Theotmar salzburgi érsek ismerte a feltehetőleg szláv nyelvű népek etnikumát a környéken és ahol szó van igazán róluk, ott karantan és morva, az etnikum tényleges megnevezése szerepel. Ezek egyikét sem az avarok telepítették egyébként.
Az általam felvázolt narratíva éppen, hogy erre a két, valóban szláv népre épül, mindeközben nincsenek rajtuk kívül az általad felvetett, avarok általi szláv telepítgetésekre utaló jelek. Nincsenek hamvasztásos sírok.
A régészeti leleteket pedig próbáld meg úgy értelmezni, hogy már ismert előtted is, miszerint a szláv népek is(nem csak ők) hamvasztásos módon temetkeztek, tehát ha valahol prekeresztény korhasztásos módon temetett népességről értekeznek, azok nagy eséllyel nem szlávok.
Amúgy pedig vicces, hogy a protosztálinista pánszláv időszak szellemi terméséből szemezed az igazolást.
Maguk a szerzők sem feltétlen büszkék már talán arra, hogy a kor elvárásainak megfelelően az ég faszán is szláv volt típusú történelmi narratívát kergették, amit viszont az azóta jelentős feltárási eredményekkel bővülő régészeti ismeret messze nem támaszt alá.
"Kutyára ... ezek a népek is esküdhettek, még, ha nem is voltak szlávok"
Theotmar salzburgi érsek írta 900-ban IX. János pápának: "Amivel bennünket az említett szlávok vádoltak, hogy az ungarusokkal megsértettük a keresztény hitet, kutyára vagy farkasra és más felette gyalázatos és pogány dologra tettünk esküt és kötöttünk békét, és pénzt adtunk nekik, hogy Itáliába betörjenek ... azt a bűnt, amit mi tévedésből és egyetlen alkalommal elkövettünk, ők maguk sok éven át folyamatosan elkövették. Ők maguk fogadták be az ungarusok nem csekély tömegét, és azok szokása szerint saját álkeresztényeik fejét teljesen kopaszra nyírták, és a mi keresztényeinkre őket rászabadították (Ipsi Ungarorum non modicam multitudinem ad se sumpserunt, et more eorum capita suorum pseudochristianorum penitus detonderunt et super nos Christianos immiserunt) ... Isten templomait felgyújtották, és minden épületet elpusztítottak, hogy egész Pannóniában, legnagyobb tartományunkban egyetlen templom sem található, amint azt az általatok rendelt püspökök is – ha be akarnák vallani – elbeszélhetik, hány napon át mentek, s az egész területet elhagyatottnak látták. Amikor pedig tudomásunkra jutott, hogy a hungarusok betörtek Itáliába, igen kívántunk ugyanezek szlávokkal békét kötni".
"A zala megyei és erdélyi birituális temetkezés nem támasztja alá, hogy az avarok mozgattak volna komplex szláv népeket, de nem kizárt, hogy egy-egy avar kori csoport termelési rendszerébe integrált szlávokat vagy más etnikumba tartozó, de szintén hamvasztással temetkező népeket. A zala megyei birituális temetkezési előfordulásnál a sztyeppén legyőzött és a történelemből eltűt ant nép töredékeit gyanítják, egy a feltárás során előkerült poncholt övcsat alapján."
Szőke Béla Miklós a garabonci I-II. sz. temetőkről: „ÉryKinga (tanulmányát ld. KAROLINGERZEIT 1992) elemzése szerint Garabonc I népességének legközelebbi párhuzama a korban ugyan kissé későbbi (10–11. századi), földrajzilag azonban közeli Ptuj (Pettau) népessége, olyannyira, hogy közöttük akár közvetett vagy közvetlengenetikai kapcsolat is fennállhatott. Ugyancsak közeli párhuzamok még a 6–7. századi, nyugati germán (frank) Anderten, a 11–12. századi drevljanok, a 11. századi Zalavár–Kápolna és a 9. századi morvaföldi Rajhrad temetőjének embertani szériái. Ezek mellett feltűnik még egy kisebb, dunai bolgár származású csoport is (ld. két europo-mongolid egyed, ill. egy torzított koponyájú egyén).
Történetileg értékelve a fentieket, lényeges momentum, hogy Garabonc I. leszármazottainak egy részét Zalavár–Vársziget 11. században épült kápolnája köré temethették el. Igen valószínű tehát, hogy a garabonci közösség utódai helyben kontinuusan tovább éltek. Még izgalmasabb azonban az, hogy Garabonc I egyedei igen közeli genetikai kapcsolatot mutatnak Ptuj 10–11. századi népességével. Pribina ugyanis Ptujban – a 9. századi Pettauban– a Conversio Bagoariorum et Carantanorum szerint már Liupram salzburgi érsek idejében (836–859) templomot építtetett (WOLFRAM 1979, 54–55). Mivel egyelőre Ptuj 9. századi népességét nem ismerjük, csak e későbbi temetőre (KOROSEC 1950) alapozva tételezhetjük fel – Zalavár példájával is megerősítve –, hogy mindkét Pribina-birtokon már a 9. században etnikailag egymással igen közeli rokonságban álló népesség élhetett (a nagyságrendi különbség miatt ugyanis valószínűtlen, hogy Garabonc I lakossága költözött volna a 9. század végén Pettau–Ptujba). S ha ez igaz, érthetővé válik az a látszólag váratlan analógia is, miszerint a drevljanok szintén közeli rokonságban álltak a garabonci népességgel. DNy-Dunántúl 9. század előtti, avar–szláv népességének egyik fő komponensét ugyanis azok a du(d)lebek alkották, akik Apsich (dunántúli) avar vezér 7. század eleji keleti hadjáratának eredményeként, fogolyként kerültek a Kárpát-medencébe. E du(d)lebeknek a Dnyeszter és Bug vidékén helyben maradt utódai a volynjánok, akiknek közvetlen keleti szomszédságában voltak a drevljanok; utóbbiak törzsterülete azonban hajdan szintén a du(d)lebek területe volt (SEDOV 1982, 94–106, SZŐKE 1992c, 139–143).
… a formakör távolabbi párhuzamai közép-ázsiai, szteppei europid típusú népességek (kazahsztáni szaka, szauromata és Urál-vidéki szarmata) felé mutattak.
Mosaburg/Zalavár település-agglomerátum szolgálónépének harmadik, antropológiailag feldolgozott temetője, Zalaszabar–Dezső-sziget a helyi, környékbeli késő avar kori települések lakóihoz mutat leginkább rokonságot (ld. ÉRY Kinga és MÜLLER Róbert tanulmányát in: KAROLINGERZEIT 1992).
A fentiek alapján úgy látszik tehát, hogy a Pribina által »körös-körülről összegyűjtött« szolgálónép nagyobbrészt a helyi és a közelebbi környék településeinek avar és avar–szláv (dudleb) lakosaiból lett toborozva. Ezt színezték különböző mértékben a távolabbi vidékekről elszármazottak: így a már Nyitrán Pribinához kapcsolódott, főként katonai szolgálatot teljesítő férfiak és azok szűkebb hozzátartozói (»morva« embertani réteg), a Délvidéken a bolgároktól, ill. Ratimartól hasonló célból elszegődött katonák, ill. a már korábban a bolgárok fennhatóságától szabadulni igyekvő s részben a zalai dombok közt menedéket lelt timocánok és abodriták (praedenecenti) családjai (BÓNA 1984, 350). De a megélhetés, az esetleges felemelkedés csábító lehetőségének tűnhetett az újonnan szerveződött grófság az Alpok folyóvölgyeiben élt szlávoknak és a távolabbi, bajor és alemann területek elszegényedett rétegeinek is (ld. az írásos források neveit és a temetők nyugati germán embertani elemeit).”
>>Fredegar szerint ezek a félvérek mégiscsak keményen ellenálltak a kor egyik legerősebb hatalmának,
Romantizáló, vérségi eredetet fantáziáló áthallás az, hogy konkrétan és csak kizárólag ők lettek volna azok, akikre Samo támaszkodhatott. Feltehetőleg van alapja a sok leszármazottnak, de inkább egy későbbi etnikum magyarázataként, mint fegyeresekként, mint a korabeli történéshez kapcsolódóan teszik egyesek.
A mai kor legerősebb hatalmának ereje egy szempillantás alatt elsöpörné eszközeivel a vele szembeszegülő tálibokat, ha azok pl. egy síkságon vennék fel vele szemtől szembe a küzdelmet... nade nem teszik meg ezt a szívességet neki.
Samó és embereinek nem kellett több tízezer fegyverest mozgósítaniuk, hogy eredményesen szegüljenek szembe az avarokkal, sőt eszük ágában nem volt azt tenni.
Kereskedtek, ellátták fegyverrel a Dunától északra levő területen élőket, akik a fegyverek birtokában a megnövekedett önbizalom eredményeként nem fizették az adókat és hosszú ideig sikeresen ellenszegültek az erre irányuló váltakozó avar és germán igyekezetnek.
Még az sem kizárt, hogy egy-egy avar, vagy frank hadjárat átmeneti eredményeket ért el, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy éppen egyik hatalom sem volt azon a szervezettségi szinten, hogy teljes fennhatóságot érvényesítsen a perifériáin.
>>A harmadik dolog pedig, amire már korábban felhívtuk a figyelmet, hogy a veszélyes nemesfémvadász mutatványra feltehetően szláv katonát vezényeltek a tetőre, és üríteni készülő társa is hihetően szláv volt, máskülönben nem hamvasztották volna őket el. (Kb. az aknaszedő munka megfelelője volt ez a tevékenységi kör.)
A felvidéki avar sírokban 2-5% a hamvasztásos előfordulás aránya, amiből arra lehet következtetni, hogy éltek közöttük szlávok, de messze lényegtelen arányban.
Az avarok fennhatósága kiterjedt messze északon, minden bizonnyal személyek, vagy kis csoportok folyamatosan sodródtak velük.
A sankt galleni esetnél egyébként azt is figyelembe kell venni, hogy a Dráva felső völgyébe települő karantánok az aquileiai érsek embereinek térítése előtti időben szintén hamvasztásos módon temetkeztek és éppen, hogy a szomszédos Mura felső völgyéig legeltető avar kori népekkel valamiféle kapcsolatba kerülve nagyon is logikus, hogy az Alpok belsejében dél-észak irányba elérték a két-három völgynyire levő Sank Gallen kolostorát és kirabolták.
Ettől, még az Alpok-alján húzódó és a folyóvölgyek zárásával kiépült gyepü vidékére nem feltétlenül kell szlávokat gondolni. Pláne nem a Borostyán-út Muraszombat,Szombathely környéki részeihez, ahol a honfoglalás-kori települések ismertek pl. az úttól 6-700 m-re távolabb a Gyöngyös patak mentén. Az itteni feltárások nem ereményeztek prekeresztény hamvasztásos temetkezésre utaló régészeti leletet. Minden bizonnyal a korábban a tereptani adottságokat követő Borostyán-útra közvetlenül ráépülő letelepedés valamikor az avar kori népmozgások alatt tevődött át a Gyöngyös-patak közvetlen partjára, az állattartóknál megjelenő fokozott vízigény miatt.
Kutyára természetesen ezek a népek is esküdhettek, még, ha nem is voltak szlávok.
A szilágynagyfalusi kurgán csoport esetében meg kell jegyezni, hogy a Meszes hegység platóján levő sírokhoz tartozó település a Nagyréten volt, elég szűk etnikai jelentőssége lehetett.
A talált ékszerek típusai a hasonló borsod-megyei előforduláson keresztül a keleti sztyeppékre mutatnak.
A modern régészeti álláspont átértelmezte az erdélyi urnasíros temetkezést, elvetette még a Prága-típusú kerámiák etnikumjelző szerepét is azzal, hogy az egyes longobárdoknál(?) is előfordult volt. Az általad ídézett 1986-os álláspont eléggé átpolitizált volt, a mindenhol szlávokat kereső igyekezet fénykorűához kapcsolódik.
A zala megyei és erdélyi birituális temetkezés nem támasztja alá, hogy az avarok mozgattak volna komplex szláv népeket, de nem kizárt, hogy egy-egy avar kori csoport termelési rendszerébe integrált szlávokat vagy más etnikumba tartozó, de szintén hamvasztással temetkező népeket.
A zala megyei birituális temetkezési előfordulásnál a sztyeppén legyőzött és a történelemből eltűt ant nép töredékeit gyanítják, egy a feltárás során előkerült poncholt övcsat alapján.
Koronként és kultúránként erősen változott a prostitúció fogalmának megítélése. Ideiktatok néhány részletet Németh György A hetairák és az idegenforgalom c. összefoglalójából (História 1983/3):
"A Kr. e. 7–6. században, a kereskedelem megélénkülésével, a keleti országokkal szorosabbra fűződő kapcsolatokkal, az utazások szaporodásával és a nagyobb városok kialakulásával egy időben jelenik meg Hellaszban a tömeges prostitúció. Azt is mondhatjuk: végső soron az idegenforgalom volt a legősibb női mesterség szülőanyja.
Homérosznál (Kr. e. 8. század) a hetaira szó barátnőt, társnőt jelent, mindenféle mellékértelem nélkül. A Trója alatt harcoló hősök fegyverrel raboltak maguknak ágyast, netán feleséget, mint Parisz. Az ágyasok, a harcok során szerzett rabszolganők, tökéletesen kielégítették azt az igényt, amelyet a törvényes hitves, a családi tűzhely őre és a vagyon kezelője valamilyen oknál fogva nem volt képes. A prostitúció speciális formája, a templomi prostitúció valószínűleg keleti eredetű, a görögöknél nem terjedt el túlságosan. Hérodotosz (kb. Kr. e. 484–424) megvetőleg beszélt róla: Babilonban ugyanis minden asszonynak át kellett adnia magát életében egyszer egy idegennek, aki az istennő templomában ezüstpénzt dobott az ölébe. Hellaszban szabad nők nem folytattak ilyen tevékenységet, de a korinthoszi Aphrodité szentély ezernél is több hieroduléja, szent rabszolganője foglalkozásszerűen bocsátotta áruba testét. Sőt ők a 7. század második felétől monopolhelyzetet élveztek. A forgalmas kereskedővárosban, ahol utazók tízezrei fordultak meg, nem csekély jövedelmet jelenthetett ez. Arisztophanész sokallta az árakat:
„S úgy hallom, a korinthi hölgyek is
szegény legényre, ha kerülgeti,
ügyet se’ vetnek: ellenben ha dús,
mindjárt feléje fordúl a cipó,”
(Plutosz 156–159. Arany János fordítása.)
Az ágyasokon és a hierodulékon kívül megtalálhatók a közönséges örömlányok is, róluk azonban keveset hallani, nevüket nemigen örökítették meg, tevékenységüket szűk körben folytatták. Szolón (kb. Kr. e. 638–559) mindenesetre törvénnyel szabályozta a bordélyházak működését és a jövedelmüket adókötelessé tette. A kikötőkben, vagy a város szegényebb negyedeiben működő utcalányok szabadok is, rabszolgák is lehettek, sok volt közülük az idegen származású, a felszabadított rabszolga és viszonylag nagy számban, olcsón álltak a matrózok, katonák, faluból városba érkező parasztok rendelkezésére. A nagyobb ünnepeken összesereglett tömeg rendszeres jövedelmet biztosított számukra.
Lakomákhoz, összejövetelekhez fuvolás vagy kitharás lányokat lehetett bérelni, akik hangszerismeretük miatt ugyan magasabb jövedelmet húzhattak, de szolgáltatásuk jellege nem sokban különbözött az örömlányokétól. Azaz, a prostituáltaknak különböző rétegei voltak, s ezek megbecsülése, jövedelme erősen különbözött egymástól. A hetairák kettős oppozícióban állottak: egyrészt a tisztességes asszonyokkal, másrészt a közönséges utcalányokkal, a pornékkal."
A nagykaganátus rendszerében – a sumér tradíciókhoz visszanyúlva – a templomi prostitúció intézményét szeretnénk kiemelten támogatni.
"Samó birodalma csak látszólagosan volt bármilyen szervezettségű hatalmi alakulat"
Fredegar szerint ezek a félvérek mégiscsak keményen ellenálltak a kor egyik legerősebb hatalmának, "a hun elnevezésű avarok"-nak Samo 35 éves országlása során. Az más kérdés, hogy pánszlávisták, szlavofilek eltúlozhatják a birodalom jelentőségét.
"Hol vannak a sírjai az avarok által telepítgetett prekeresztény szlávjaidnak?"
A szlávokra köztudomásúlag a hamvasztásos temetkezés volt jellemző, halottaikat még a kurgánba temetkezés átvétele után is elégették (pl. szilágynagyfalusi csoport). Casus Monasterii Sancti Galli c. művébenaz 1060 körül elhunyt Ekkehard így beszéli el az agarenusok (avarok, var-khunok) egyik Sankt Gallen-i akcióját: "Kettő közülük felmászik a haranglábra abban a hitben, hogy a csúcsán levő kakas aranyból való, és nem lehetne az ily nevű helység istene, csak úgy, ha nemesfémből van öntve. Miközben az egyik erősebben kihajlik, hogy a lándzsájával lefeszítse, a magasból lezuhan az udvarba, és szörnyethal. A másik ezalatt Isten szentélyének a meggyalázására a keleti homlokzat tetejére mászott, és miközben hozzákészülődött, hogy a hasát ott kiürítse, hátrazuhant, és teljesen összetörte magát. Amint később Heribald elbeszélte, amikor e kettőt ajtószárnyak között égették". A fenti részletből három dologra érdemes figyelni. Egyrészt hogy a var-khunok a VI. század közepi vandálokhoz (onogurokhoz) hasonlóan gyűjtötték a nemesfémet. Másfelől hogy nem igazán gyakorolhatták őszintén a keresztyén hitet az "avarszlávok" a buzgó dunántúli térítés dacára, ha egyikük még a homlokzatot is szívesen összerondította volna. A harmadik dolog pedig, amire már korábban felhívtuk a figyelmet, hogy a veszélyes nemesfémvadász mutatványra feltehetően szláv katonát vezényeltek a tetőre, és üríteni készülő társa is hihetően szláv volt, máskülönben nem hamvasztották volna őket el. (Kb. az aknaszedő munka megfelelője volt ez a tevékenységi kör.)
Bóna István: "A délkelet-európai szláv népmozgalom ukrajnai anyaterületének 6–9. századi régészeti hagyatékát meglehetősen jól ismerjük (Prága-Penkovka-, Prága-Korčak-kultúrák, illetve -típusok), szláv csoportok elmozdulása, déli területeken való feltűnése tehát nyomon követhető, de csak általánosságban. A korai szláv települési és temetkezési mód puritán egyszerűsége miatt ugyanis kezdetben csak akkor lehet a telepeket és temetőket keltezni – s akkor is nagy nehézségekkel –, ha idegen fémtárgyak (elsősorban bizánci vagy avar ékszerek, esetleg ezek szláv utánzatai) és edények fordulnak elő bennük. A nagy népmozgalmak lezáródása után megtelepülő szlávság régészetileg először a Kárpátok külső peremén fogható meg. Észak-Moldvában Suceava-Şipot a legrégibb szláv település. A félig földbe vájt házak sarkában kőtűzhelyek [kamenica =’(kő)kemence’] foglalnak helyet, a házakban talált edények szabad kézzel formált, archaikus típusú fazekak (ún. „prágai típus”). Egy bronzfibula a település valamelyik korszakát a 7. század első felére rögzíti ... A Kárpát-medence legnagyobb szláv urnamezője Baráthely 2. temetője a Nagy-Küküllő déli partján. Egyúttal az egyetlen temető, ahol bizonyíthatóan jelentékeny számú avar (34 csontvázas sír, 2 ló-, ill. lovassír) népesség élt egy időben és együtt a szlávokkal (210 hamvasztásos sír – ebből 45 urnasír, a többi gödörbe helyezett „szórt hamvasztásos” temetkezés). Avar csontvázas temetkezések a temető egész területén találhatók. Tájolásuk kevés kivétellel a késő avar korra jellemző. A temetőben talált avar tárgyak (kengyel, zabla, öntöttbronz övdíszek, gömböcskékkel díszített fülbevalók, dinnyemag alakú gyöngyök, csiholóvasak és ugyanezen sírok edényei is!) 90%-ban a csontvázas sírokból kerültek elő. Rítusuk, viseletük, viseleti és temetkezési tárgyaik nem különböznek az Avar Birodalom más területeiről ismert, kevéssé tehetős, 8. századi avar falusi közösségek temetőitől ... Erdély 7–10. századi szláv hamvasztásos temetőiből vigasztalan, egyhangú kép tárul fel. Néhány kivételtől eltekintve (s ezek inkább kutatási vagy adathiánynak tűnnek) az urnatemetőkben „csontvázasan” temetkező kisebbség figyelhető meg. Rítusuk, sírmellékleteik, viseletük alapján ezek talán a szláv közösségek avar vezetői (Baráthely 2., Mihályfalva) avagy az avarokat képviselő és külsőségekben-szokásokban is követő, „avarrá” lett szláv vezetői voltak. A gödörben vagy urnában temetkező szláv többség elhamvasztott maradványaival csak elvétve temettek el néhány vaskést, tűzcsiholót, még ritkábban néhány ékszert: hajkarikát, fülbevalót, gyöngyöt. Régi probléma, hogy ez a szegénység pusztán temetkezési rítus, avagy a tényleges gazdasági és társadalmi viszonyok tükre. A helyzet valószínűleg bonyolultabb a kérdés ilyen leegyszerűsítésénél. A 6–7. században nyugatra és délnyugatra nyomuló szlávok anyagi kultúrájának külsődleges megjelenési formái elmaradottabbak voltak Európa más egykorú népeinél. Nemcsak a fazekaskorong nem ismerése mutatja ezt, hanem a saját vas- és bronzművesség hiánya avagy szinte őskori színvonala is. Földművelési és állattenyésztési ismereteik azonban nem sokban különbözhettek Közép-Európa germán törzseiétől, sőt településük és házaik sem. Az Al-Dunához nyomuló szlávok élén a bizánciaktól gyakran név szerint ismert és emlegetett harci vezetők – törzsfők – állottak, társadalmuk tehát már túljutott a kötött nemzetségi viszonyokon. Megtelepült, századokon át folyamatos földművelésről tanúskodó, legalább 30–40 putriból álló állandó falvaik (Kézdipolyán, Fiatfalva, Siménfalva, Székelyszállás stb.) látszólag ellentmondásban vannak szegényes urnatemetőikkel. De csak látszólag. Baráthelyen, Szenterzsébeten, Mihályfalván, Oláhtordoson az eddig megismert temetőrészletek hasonló folyamatosságot bizonyítanak, nem szólva arról, hogy ugyanannak az anyagi kultúrának a megjelenései." (Makkay László–Mócsy András szerk.: Erdély története a kezdetektől 1606-ig; Akadémiai, Bp., 1986)
Theotmar salzburgi érsek – valószínűleg 900 júliusában írott – levele IV. Benedek pápához: "...általatok küldetve jött három püspök, nevezetesen János érsek, Benedek és Dániel püspök a szlávok földjére, akiket morváknak neveznek ... megtagadták a kötelező adó fizetését király urainknak és azok hercegeinek, és háborús ellenállásba fogtak, és népünket támadni kezdték ... Amivel bennünket az említett szlávok vádoltak, hogy a hungarusokkal megsértettük a keresztény hitet, kutyára vagy farkasra és más felette gyalázatos és pogány dologra tettünk esküt és kötöttünk békét, és pénzt adtunk nekik, hogy Itáliába betörjenek ... azt a bűnt, amit mi tévedésből és egyetlen alkalommal elkövettünk, ők maguk sok éven át folyamatosan elkövették. Ők maguk fogadták be a hungarusok nem csekély tömegét, és azok szokása szerint saját álkeresztényeik fejét teljesen kopaszra nyírták, és a mi keresztényeinkre őket rászabadították ... Isten templomait felgyújtották, és minden épületet elpusztítottak, hogy egész Pannóniában, legnagyobb tartományunkban egyetlen templom sem található, amint azt az általatok rendelt püspökök is – ha be akarnák vallani – elbeszélhetik, hány napon át mentek, s az egész területet elhagyatottnak látták. Amikor pedig tudomásunkra jutott, hogy a magyarok betörtek Itáliába, igen kívántunk ugyanezek szlávokkal békét kötni"
A hungarusok (hunugurusok) vagy másként mondva a var-khunok régi fegyvertársait látjuk tehát magunk előtt, akik az aszályos éveket és a Nagy Károly-i múló epizódot követően kezdtek visszaszállingózni régi lakóhelyükre, mindenekelőtt a Dunántúlra, s onnan a frank helytartókat szépen elűzték. Ezek a szláv gyepűnépek esküdöztek tehát kutyára-farkasra Bulcsúékkal, s ők voltak azok is, akiknek két képviselője a Sankt Gallen-i templomtoronyból lezuhanva szörnyethalt... Ideje lenne végre lekapdosni a szemellenzőket.
Természetesen én is a vallàsszabadsàg hive vagyok és azt is vallom, h a muzulmàn orszàgokban a nôk hàtrànyos megkülönböztetése nem az Iszlàm bûne. Hanem a tàrsadalmi elmaradottsàgé. Mûveltebb körökben, nagyvàrosokban szabadabbak a nôk ( pl. Irànban). Törökorszàgot pedig nem is lehet egy szinten emliteni velük, ahol Atatürk modernizàlta a tàrsadalmat.
"Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi keretlétszámnak a tizede is bőven elég lesz az egyetemeken"
Hmm... Èn azt hallottam rokonaimtòl, hogy màr ma is baromi nehéz az egyetemekre bejutni. Milyen mòdon talàlnàtok meg, hogy ki a "valòban odavalò" ?
Fr.orszàgban a "Nagy iskolàkba" nehéz bejutni. Nem tudom megérteni, hogy valakinek aki àllatorvos akar lenni, miért kell profi matematikusnak vagy fizikusnak lennie ahhoz, h bejuthasson az àllatorvosi iskolàba ? Ezzel gàtoljàk, hogy több legyen az àllatorvos, mint amennyire szükség van. Viszont kérdéses, hogy akiknek aztàn sikerül àllatorvossà lenniük, mennyire motivàltak az àllatok àpolàsàra, nem csak valami presztizsnek engedelmeskednek-e, azàltal h elvégezték ezt az iskolàt és sok pénzt kereshetnek. Egyetemre bàrki beiratkozhat (Fr.o.), ha egy tàrgy érdekli. Az elsô év utàn ugyis a fele otthagyja. Sarkozy is vàltoztatni akar a felsôoktatàs rendszerén és a szakmunkàs-képzésre nagyobb hangsùlyt fektetni.
En meg ugy gondolom, h mindenkinek meg kellene adni a lehetôséget, h tanuljon, képezze magàt egy területen, ami érdekli. A probléma csak akkor kezdôdik, ha nincs elég munkakinàlat. Az is biztos, h valami hatàrt kell szabni annak is, h ne akarjon pl. mindenki àllatorvos lenni, aki szereti az àllatokat. Bonyolult kérdés ez...
"Pesten így is minden 2. csaj valamilyen szinten pénzért kúratja a picsáját (akár bevallja, akár nem)."
Ebben nem a kurvàkra gondoltàl. Lehet h igaz amit irsz s valòban idàig süllyedt a tàrsadalom Mo-n, h a fiatal lànyok minden màsodikja érdekbôl ismerkedik és kezd kapcsolatot (legalàbbis Pesten, vidéken biztos kevésbé). De ez nem az ô hibàjuk. Meg vannak fertôzve pontosan a "liberalizmus" eszméjével, amit te mint àllamformàt akarnàl majd megùjitva alkalmazni.
A prostituàltakkal kapcsolatban még nem tudtam eldönteni, hogy mi lenne a jobb: itt Fr.o-ban témàznak ròla, h nem kellene-e ùjra kinyitni a bordélyhàzakat, ahol higiénikus környezetben, orvosi ellenôrzésekkel, nagyobb biztonsàgban lehetnének, ha màr ezt a "vilàg legrégibb mesterségét" akarjàk ûzni; mivel a kereslet megvan rà. Nagyon könnyen meg lehetne pedig szüntetni az egészet, ha nem lenne kereslet. Ami ugye a férfiaktòl vàrna el egy kis erôfeszitést. Bàr ami igaz, igaz, ha hàremük lehetne (többnejûség), akkor nem lenne szükségük hàzon kivül keresni a fizikai örömöket.
Bemutatom turulmadarunkat a nagykaganátus felségjelvényének részeként
A nagykaganátus rendszerében – a sumér tradíciókhoz visszanyúlva – a templomi prostitúció intézményét szeretnénk kiemelten támogatni.