A nyírfakéreg szövegekből még egy érdekes dolog kiderül: hogy a sajátos novgorodi tájszólás nem annak köszönhető, hogy az északra felvándorolt keleti szlávok beszédmódja az elszigeteltségben megváltozott, hanem hogy valahonnan máshonnan jött szlávok kiejtése hasonult a keleti szlávokéhoz. A „valahonnan máshonnan” nagyjából azt a helyet jelenti, ahol most ezt írom: Berlin környékéről, a mai Németország keleti, Lengyelország nyugati vidékéről, amely akkor, a középkori német Drang nach Osten megkezdése előtt szláv vidék volt. Innen jött fel az a két szláv törzs, a szlovének és a krivicsek, akik a finnugor csúdokkal együtt megalapították Novgorodot és behívták a viking ruszokat.
Egyébként a szvjato érdekes módon nem a görög hagiosz-szal, hanem a latin sanctus-szal mutat rokonságot, amire a morvák feltehető és a dunai bolgárok dokumentált latin és görög rítus közötti ingadozása lehet a magyarázat. Maga a cirill írás, a PVL-ben fellelhető hagyományok (pl. a duleb-történet), a bizánci rítusú kereszténység mind avaroszláv-bolgár alapokon, az ott létrejött eredmények felhasználásával érkeztek Kijevbe, természetesen Bizánc közvetlen támogatásával. A sanctus-ból különben a lengyelt leszámítva eltűnt a nazális hangzó.
Több mint húsz éve, de a prominens személy kilétét most nem fedhetem fel.
Viszont ha már antinormann dolgok, akkor sokkal érdekesebb Szvjatoszláv kagánnak a neve, mivel a közhiedelemmel ellentétben erre is létezik normann magyarázat, tehát korántsem biztos, hogy Kijevnek ő az első ízig-vérig szláv nevű fejedelme. A szláv magyarázat szerint ugye Свѧто = szent, de mások a közismert Sven, Svend személynévvel hozzák kapcsolatba, amit a bizánci források Σφενδοσθλάβος alakja támasztana alá. A poljugye esetében már láttuk, mennyire megbízhatóak a bizánci feljegyzések e tekintetben - bár azt meg kell hagyni, a Duna menti Moráviába jóval nehezebben tudunk egy skandináv Svendet elképzelni (Szvendoplokosz, Szvjatopolk, Szvatopluk). A svend fiatal férfit, ifjú harcost, suhancot jelentett.
Ez volt az ún. normann–antinormann vita. Önszorgalomból egyébként külön szemináriumot végeztem a Kijevi Rusz történetéből a téma egyik hazai prominensénél.
Ez a történet mindenesetre, ha nagy vonalaiban igaz, egy besenyő–magyar háborúskodás emlékét őrizheti, melyben a magyar Ámosz győzedelmeskedett a Szambatasz városáért, illetve a kijevi területekért folytatott harcban. A DAI nyolc besenyő hatalmi körzetről tud, a magyar P. mester hét besenyő vezérről, akik végül meghódoltak a magyaroknak, és bejöttek velük a Kárpát-medencébe.
Ezt a topikot nem is láttam még, pedig érdekes téma lenne, ahogy a normannok megalapítják az államot, felfejlesztve néhány kereskedelmi állomást a szláv törzsek közt.
adja elő P. mester Kijev meghódításának és kiürítésének történetét: "... A kievi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítségre hívta őket. Akkor ez a hét vezér, akinek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel ... Álmos vezér meg katonái ... úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt ... meghódoltak Álmos vezérnek ... Akkor Álmos vezér és a többi fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, továbbá a kun vezérek rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben kivonultak Kievből ..."
Tegnap ütött szöget a fejembe, hogy az Alaptolma (Uluptulma) előtagja a 'hős' jelentésű, elterjedt török Alplehet, utótagja pedig összefügghet a besenyők Talmácstörzsével. Most látom, hogy Budenz már régen felhívta az előbbire a figyelmet: "Alap-Tolma ...Oluptulma ... első része ugyanaz, ami török Alp ... âlep, hős" (Magyar Nyelvészet 6:53). A fennmaradt besenyő névanyag török jellegével a megfelelő topikban foglalkoztam.
"Az ugri népnév azonban nem minden alkalommal a magyarokra vonatkozik: a PVL pontos kronológia nélküli bevezető részében, a 7. századi eseményekre vonatkozóan, nagyjából a bulgárok Duna mellékére való települését követően az ún. „fehér ugorok” (угри б±лии) – vélhetően onogurok – „szláv földre”, azaz Kárpát-medencébe költözéséről olvashatunk. Ezen szöveg szerzője, megkülönböztetve a „fehér ugoroktól”, „fekete ugoroknak” (чернии угри) nevezi az Oleg (879–912) idején Kijev környékén felbukkanó magyarokat. "
Épp ez a szöveg igazolja, hogy a kieviek az onogurokat és a magyarokat egy népnek nevezték (tudták) kétféle jelzővel ellátva.
És igazuk volt. A 600-as évek onogurjai a türk törzsszövetség magyar nyelvű tagjaiként részesei voltak a honfoglalásnak, és a magyar nép végleges kiformálásának.
PVL 6370. (862.) év (a Lavrentyij-kódexből): http://litopys.org.ua/lavrlet/lavr01.htm — „и тѣми всѣми ѡбладаше Рюрикъ . и бѧста оу него . в҃ . мужа не племени его ни боярина . и та испросистасѧ ко Цр҃югороду с родомъ своимъ . и поидоста по Днѣпру . и идуче мимо и оузрѣста на горѣ градок и оупращаста . [и] рѣста чии се градокъ . ѡни же рѣша бъıла суть .г҃. братья . Кии . Щекъ . Хоривъ . иже сдѣлаша градоко-сь и изгибоша и мъı сѣдимъ . платѧче дань родомъ их Козаромъ . Аколъдо же . и Диръ . ѡстаста въ градѣ семь . и многи Варѧги скуписта . и начаста владѣт Польскою землею . Рюрику же кнѧжаста в Новѣгородѣ”
’És mindezek felett uralkodott Rjurik. És volt nála két férfi, nem az ő törzséből, de előkelő származású nemesek. És azok engedélyt kértek Carigradba [menni] a nemzetségükkel. És leutaztak a Dnyeperen. És arrafelé járván észre is vettek egy hegyen egy kis vár[os]t, és kérdezősködtek. [És] mondták: Kié ez a kis vár[os]? Ők [= a kérdezettek] mondták: volt három fivér, Kij, Scsek, Horiv, akik megalkották ezt a vár[os]t, és meghaltak, és mi [itt] tartózkodunk adót fizetve a nemzetségüknek [és] a kazároknak. A[sz]kold pedig, és Dir ottmaradt abban a vár[os]ban, és sok varéget összegyűjtöttek, és elkezdték uralni a poljanok földjét. Rjurik pedig fejedelemként uralkodott Novgorodban.’
"Kiev ... Sabaria (Szombat, Szambatasz) néven hivaték"
DAI, 9. fejezet: "A külső Rosziából Konstantinápolyba jövő fatörzscsónakok Novgorodból valók, ahol Szvjatoszláv, Igornak, Roszia fejedelmének fia székelt, de vannak Szmolenszk városából, Ljubecsből, Csernyigovból és Visegrádból is. Ezek ugyanis mind a Dnyeper folyón jönnek le, és Kijev városában, melyet Szambatásznak neveznek, gyűlnek össze. A szlávok, akik adófizetőik – az úgynevezett krivicsek, lenzanínok és egyéb szklavín területek – télvíz idején hegyeikben vágják a fatörzscsónakokat, és elkészítvén azokat, amikor kinyílik az idő, és a fagy felenged, a közelben levő tavakra vontatják. Minthogy ezek a Dnyeper folyóba szakadnak, ezek a szlávok átjutnak azokból ebbe a folyóba, elérkeznek Kijevbe, kivontatják fatörzscsónakjaikat a felszerelőhelyre, és eladják azokat a rhoszoknak."
"A másik, a Szabartoi (Szávartü) szót nem érthette tulajdonképpen a császár, aminek talán az lehetett az oka, hogy a magyar követek nem görögül, hanem esetleg latinul beszélgettek vele, akár közvetlenül, akár tolmács által, s így a Szabartoi egy latin nyelven mondott név lehetett, amit akár ő, akár a tolmács nem ismert. Az is megtörténhetett, hogy görögül beszélgettek ugyan, de a követek valamilyen helyet a latin nevén említettek neki, amelyet még megtoldva és nem alanyesetben hallva, nehezebb volt felismerni. A Szabartoi szó megfejtésével kapcsolatban ezért visszaemlékezünk Kijev város már tárgyalt, különböző nyelvű neveire, s közöttük a latin, Sabar nevére. Mivel a görög nyelven írt Szabartoi szó latinul Sabarto alakban van fordítva a fentebb idézett latin mondatban, az alanyesetben írt Sabar-ból úgy kapunk Sabarto szót, ha a Kijev helye vagy Kijev mezeje nevet latinra fordítjuk, mely ekkor Sabartum lesz. Ha azt mondjuk, hogy Kijev mezején (vagyis helyhatározó esetben), akkor a Sabartum Sabarto alakot ölt. Ennek alapján Tormás és Bulcsú mondatában a Sabarto easphali tömör jelentése: a Kijev mezején szövetségüket megerősítettek; tudva pedig, hogy kik erősítették meg szövetségüket, a Kijev mezején szövetségüket megerősített törzsek értelmű. Valóban, Kijev mezeje könnyen lehetett a magyar törzsek (vér-)szerződésének helye, hisz a kijevi Laura kolostor évkönyvében található, 898. évi bejegyzés szerint a magyarok a honfoglalás előtti időben a ma is még Magyarnak (Ugornak) nevezett helyen vonultak át, ami azt bizonyítja, hogy ott már jóval 898 előtt valami nevezetes dolog történt a magyarokkal, amivel kapcsolatban Kijev mezejének egy helyét róluk nevezték el a kijeviek. Feltételezésünket, miszerint Kijev latin nevét a császár nem ismerte, alátámasztja, hogy /9/ könyvében azon a helyen, ahol Kijev orosz és görög nevét felsorolja, annak latin nevét nem említi. Kijev latin neve, a Sabar megmaradt egy, a bejáratánál álló határkőbe belevésve is, melyet a Nyugat-Európából keletre utazó kereskedők számára állítottak, tudatva velük, hogy megérkeztek Kijevbe. Magyarországon nemcsak a hivatásos történészek ismerték e város latin nevét, de más érdeklődők is; Luczenbacher János, 1843-ban Budán kiadott könyvében /37/ írja: „Ide, hol Kiev Tauro Scythia városának és Sabaria (Szombat, Szambatasz) néven hivaték...”
"898. évi bejegyzés szerint a magyarok a honfoglalás előtti időben a ma is még Magyarnak (Ugornak) nevezett helyen vonultak át"
"6390. [882] Hadba indult Oleg, sok harcost víve magával … Amikor Oleg a kijevi hegyek alá érkezett, megtudta, hogy itt Aszkold és Dir uralkodik. Harcosait ladikokban rejtette el, másokat hátrahagyott, maga pedig a gyermek Igort magával víve érkezett hozzájuk. Ugorszkoje alá evezett, elrejtette harcosait, és Aszkoldért és Dirért küldött … És megölték Aszkoldot és Dirt, és felvitték a hegyre, és eltemették Aszkoldot a hegyen, amelyet most Ugorszkojé-nak neveznek, ahol most Olma udvarháza van."
"A 898-as évnél (6406) a PVL a keletről érkező magyarok (угри…пришедшее от въстока) Kijev melleti vonulásáról számol be, megjegyezve, hogy a magyarok éppen úgy sátrakkal vonulnak, mint »mostanság« a kunok. Ezt követően röviden ismerteti a magyar honfoglalást, átkelve az Ugor-hegyeken (горы Угорьскиа), a magyarok legyőzték a volohokat és szlovéneket"
"6406. [898] Vonultak az ugrok Kijev mellett a hegyen keresztül, amelyet ma Ugorszkojé-nak neveznek, és megérkezvén a Dnyeperhez, megállottak sátraikkal, mert úgy vándoroltak, mint most a polovecek"
Tehát csak arra van bizonyíték, hogy a krónika megírásának időpontjában hívtak Ugorszkojénak egy jellegzetes, szembeötlő hegyet Kijevben, és hogy szintén a krónika szövegezése idején állt ott Olma udvarháza.
Elég a Golb által 1962-ben felfedezett ún. Kijevi levélre vagy a kagáni cím hosszas továbbélésére gondolni. Ilarion metropolita még az 1040-es években „a mi országunk nagykagánjá”-nak (великий каган нашей земли) nevezte Vlagyimirt és fiát, Jaroszlávot(благоверному кагану Ярославу). A kijevi Szófia-katedrális falán olvasható Спаси, Господи, кагана нашего feliratról pedig feltételezik, hogy az Bölcs Jaroszláv fiára, a városban 1073-tól '76-ig uralkodó Szvjatoszláv Jaroszlavicsra vonatkozik. De még a XII. század végére datált, Ének Igor hadáról c. hősköltemény is kagánnak hívja Oleg Szvjatoszlavics tmutarakanyi uralkodót
Szili Sándor
Kagan – A Ruler’s Title in Early Eleventh-Century Kievan Rus’? Ilarion’s “On Law And Grace” as a Historical Source
Palóc főleg Nógrádban élő, jellegzetes tájszólású magyar néprajzi csoport tagja, e népcsoporttal kapcsolatos.
A szláv, leginkább orosz polovci népnév szabályos fejleménye. A magyarul polovecnek is mondott török-tatár eredetű nép a 13. század előtt Dél-Oroszországban élt, és a tatárjárás szorította magyar területre. A régi oroszban, valamint a cseh nyelvben (plavci), ez a név kunokat (is) jelentett, vagy azért, mert a két nép azonos időben és okokból került országunkba, vagy azért, illetve azért is, mert közeli kapcsolatban álltak egymással. Maga a szláv megnevezés ‘fakósárga’ jelentésű tőből ered.
