a fideszert tuzbemeno egyetemistaknak coki, 2x2 elbukott vizsga utan lehet menni kapalni.
Nyuggerezo orok-egyetemistainknak lapat-, es kapaforgato atkepzest! :)
http://index.hu/belfold/2010/10/22/uj_felsooktatasi_torveny/
Talált, süllyedt. De akkoriban két német ország volt. Az NSZK-ba nem lehetett menni, tehát maradt egy. Plussz az NSZK-ban már akkoriban is humorizáltak azon, hogy egyesek több mint 10 évig jártak egyetemre. Ott már akkor is ugyanaz volt a helyzet, mint ami nálunk mostanra kialakult. Egy az világra nyitott oktatáspolitikát ezért nem érhetett volna váratlanul. Vagy pedig ezt akarták.
Az NDK-s oktatásnak volt egy másik jellemzője is. A mérnöki szakmák nagyon specializáltak voltak. Ha az informatikát vennénk alapul, akkor olyan képzések nem indultak volna, mint informatikus általában. Lehetne választani C vagy Java vagy FORTRAN programozó, SQL programozó, adatbázistervező, operációs rendszer fejlesztő között.
Ennek volt egy előnye. A végzett emberkét szinte azonnal be lehetett állítani a tanult szakterületen dolgozni. (Hogy legyen a területen állás valahol az országban, arról szintén gondoskodtak.)
Magyarul "szakbarbárokat" képeztek.
Voltak előnyei, de hátrányi is. Tapasztalat mindenesetre lenne mindegyik modellről.
Nem kéne fölvenni a közepes középszintű érettségivel jelentkezőt máris lenne színvonal. Ja akkor nem lenne fejkvóta és néhány embert ki kéne rúgni. Na ezt ki vállalja föl ?
Közgazdász 4,5 átlag. Megfejelve 2 gyerek (ikrek) egyedül. 8 óra munka. Én vállaltam nincs sírás. Nem mondom, hogy bezzeg az én időmben. (csak gondolom)
Én ismerek olyan diplomást, aki tizenegy évig volt egyetemista, néhány tárgyból mindig megbukott, az anyja meg eltartotta a hülye fiát. Végül nagy nehezen gyenge kettessel elvégezte a valamilyen informatikus szakképzettséget, de tudjátok mit mondok nektek? Aki ilyen hülye azt fel sem venném semmilyen munkahelyre.
Nalunk az isten= tanszekvezeto prof-fal volt a kiindulo allapot, az oraado tanar a max 4-es szint es ezt be is bizonyitotta, vizsgan a 4 szak osszesen 196 tanulojabol 4 at is ment, keresztfelev nem indult tehat aki a maradek 192-ben volt az csak kovetkezo osszel vehette fel
Most is túl kevés a gyakorlatvezető. Az oktatás szinvonalának tényleges emelésén kellene gondolkozni, nem a hallgatók, és az egyetem szivatásán.
Most órákat kell sorba állni, ha le akar adni a hallgató egy feladatot, mert lecsökkent a gyakvezetők száma.
Annak idején volt kötelező katalógus. Az alja tanár tartott, és a hallgató olvasott stb, mert élvezhetetlen órája volt, és úgyis a könyvtárra alapozta a vizsgát.
A profi, nem tartott katalógust, csak annyit kért, aki bejön, az legyen kedves figyelni.
"Ha a jelentkező nem nyert felvételt, elégséges pontszám alapján átirányítható lenne más azonos vagy rokon szakon képző felsőoktatási intézménybe akkor is, ha azt nem jelölte meg.'"
Mondjuk pesti és itt szeretne fizikát tanulni. Legyen csóró a családja most végzett gimiben. Ha nem veszik fel Pestre átirányítják Szegedre? Miközben ott koli kell + rakás pénz az élethez. Most az lesz vagy ott tanulsz ahol a nemzetvezető kijelöli vagy nem tanulsz? Fülke forradalmár baszod, pusztuljon meg.
Aranyosak vagytok, hogy ilyen fejtörőkkel szórakoztattok. Majd ha rátok akar dőlni a házatok, és kihívnak szakértőnek, én is megpróbálkozok majd így tréfálkozni. :D
Ez még csak egy. Ha a nyolcvanas években járt, akkor kellett, hogy legyen mellé még egy szakja. 1990-ben felvételiztem, még akkor is szakpárok voltak. Következő évtől vezették be az egyszakosságot. :)
Rendben, én általánosságban beszélek az egyetemi oktatói kar mentális zavarairól. Egyébként nekem semmit sem mond az elváratlan vendég, nem tudom, mit illene tudnom ebből kifolyólagosan. Ha helyesnek gondolod, légy kedves, részletezd.
Bizony volt szivatás, például engem Talajmechanika 1. próbálkozásomon ért ilyen attrocitás. Mivel laza hippy voltam, a prof közölte, hogy ilyen mentalitással nem lehetek tagja a magyar műszaki értelmiségnek, és feladatának érzi, hogy ebben tevékenyen közrehasson. Leemelte a kb. 100 darab húzható tételt előlem, hosszasan kiválogatta a leghúzósabb három állatságot, elém tette a három barom kérdését, és mondta, hogy választhatok három lapot a válogatott szemétségeiből. Természetesen győzött, büszkeségemre mondva csak a harmadik menetben, de végül is ez másodlagos.
"Tudod te milyen kétségbeesés lenne az egyetemeken hogyha az ilyen 600 fős évfolyamok végigmennének??? "
Látod ez az, ami nagyon másképp volt régen. Annyi embert vettek fel, amennyinek a kezébe diplomát akartak adni. Nagyon trehánynak kellett lenni, hogy valakit kivágjanak. Nem is ismerek senkit, aki kibukott volna. Olyanok nyilván voltak, akiknek nem tetszett valamelyik szak, és otthagyták, de nem a tanulási nehézségek miatt. Én is leléptem német szakról, pedig sosem volt az átlagom négyesnél rosszabb. De egyszerűen nem tetszett az ottani szemléletmód.
Mi csak az első évben kaptunk kész órarendet, másodévtől (1991) vezették be a kreditrendszert (pontosabban annak kezdetleges változatát kreditpontok nélkül), onnantól mi választhattuk ki az adott félévben elvégzendő tárgyakat. Szemináriumokon kötelező volt a megjelenés, de előadáson nem, egyedül is felkészülhettél a vizsgára. A nyári szünet hossza rajtad múlt. Általában május felétől volt vizsgaidőszak, ha hamar letudtad az összes vizsgát, akár már a júniusod szabad volt. Koleszt nem kapott mindenki, viszont az ösztöndíj kajára tényleg elég volt egy hónapban.
Mindig érdeklődéssel figyeltem az pótvizsgákról szóló vitákat. Nincs tapasztalatom, mert enélkül végeztem el az egyetemet. 4 és fél év alatt. Ott ez volt a normaidő, hétfő reggel 8-tól péntek 14-ig, kéthetenként szombaton is. Az előadásokon, szemináriumon kötelező(!!!) megjelenés. A nyári szünet csak az augusztus. A tantárgyfelvétel sem volt kérdés. Nem volt választás.
Cserébe kollégium mindenkinek. Akkora ösztöndíj, hogy a szülőknek semmibe nem került. Sőt még pár üveg sör is belefért.
A vizsgákon "szivatás" nem volt. Voltak pletykák, hogy valaki nálunk el akart menni ebbe az irányba. Azt érte el, hogy csak felügyelettel vizsgáztathatott.
Arról nem beszélve, hogy az ugyanazon a vizsgaidőszakon belül ismételt vizsgának nem is feltétlenül van nyoma. Az teljesen a tanár jóindulatán múlik, hogy sikertelen vizsga esetén beírja-e az egyest, vagy azt mondja, hogy ott sem voltál, menj vissza egy hét múlva. Nekünk volt, hogy írásbeli szigorlat után a faliújságra volt kiírva, hogy az egyeseket nem kell beíratni, akiknek nem sikerült, azok szimplán üljenek be a következő megadott időpontra.
Amúgy ez a 2X2 bukási lehetőség annyira nem újdonság. Nálunk négyszer lehetett nekimenni egy tárgynak, ha negyedikre sem sikerült, mehettél az egyetemről, és végül is ha összeszorzom a 2X2-t , ugyanaz jön ki. Az már más kérdés, hogy ahhoz nagyon hülyének kell lenni, hogy valaki ennyiszer képtelen legyen levizsgázni egy tárgyból, "bezzeg az én időmben" ilyenek be sem kerülhettek az egyetemre, így csak papíron létezett ez a szabály, senkit nem ismertem, akit valaha érintett volna.