Csak a félreértések elkerülése miatt. A barátnőm sem ül otthon és siratja magát. Elment tanítani egy nem állami intézménybe jelképes fizetésért. Itt szerez pár év tanítási gyakorlatot (meg remélem kapcsolatokat is), amivel már több esélye lesz. Emellett csinálja továbbra is azokat a karitatív tevékenységeket, amik kapcsolódnak az oktatáshoz. És remélem, hogy szeptemberre felveszik valahova rendes állásba, mert nem hiszem, hogy hosszabb távon ez járható út lenne, lévén valamiből azért meg is kell élni.
Nem tapasztalt tanár, hanem tapasztalt ember. Egy iskola vezetéséhez sokkal inkább egyéb képességek szükségesek, ezért van az, hogy az állami iskolák egy része komoly bajban van. A vezetésére odaültetnek valakit, aki nagyon jó tanár, de ettől még nem lesz jó iskolaigazgató. Ráadásul már nem is fog tanítani, mert az iskolaigazgatók vagy egyáltalán nem, vagy csak heti pár órában tanítanak.
Nem mondtam, hogy lehetetlen egy magániskolát a semmiből létrehozni. Csak azt, hogy jelen esetben nem megoldás. Egy részét már leírtam miért. A másik hogy ettől még nem fog az illető tanítani, hacsak nem szerződtet valakit maga helyett az iskola vezetésére. Egyébként meg, ha meglennének a kellő kapcsolatok, akkor azt arra használná az ember, hogy behívják egyáltalán egy próbaórát tartani, nem arra, hogy megvalósítson valami olyat, ami nem az ő célja.
"de az nem a topic témája."
De, ez is a topic témája. Az embereknek csak egy része érzi azt, hogy elég az egyének szintjén változtatni. A másik része az állam szintjén is változást akar. Pl. hogy lépjenek föl az ilyenek ellen.
No mi a helyzet Plantago? Remélem nem költöztél el a buddhistákhoz? :) Bár állítólag ott sok érdekességet lehet tanulni.
Addig is hadd meséljek. Volt egyszer egy ember, akinek 14 évesen a szülei megtiltották, hogy azt tanuljon, amit szeretett volna. Tanult helyette mást. Dolgozott, eltelt az életéből 20 év és most visszatért ahhoz a szakmához, ami annak idején volt a favorit. Nekiállt és jelenleg is tanulja. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül elhelyezkednie benne, de teljesen tisztán látszik, hogy megtalálta önmagát. Igyekszem támogatni a választásában, mert jó látni, ha valaki számunkra kedves megvalósítja egy régi álmát. Nem akarok több konkrétummal szolgálni, de a példa valódi.
Sokkal egyszerűbb volt évekig azt mondogatni, hogy miért mennék tanulni, hisz már kiöregedtem belőle, mintsem nekiállni és beiratkozni. Most 20 év után elkezdte és semmi mást nem sajnál, mint azt, hogy miért nem kezdte korábban. De ezen se igen filozofál, hanem élvezi a helyzetet és igyekszik helyt állni....
"A kérdés erre vonatkozott, hogy kinek mi ez a dolog? Te mit vársz az élettől? Neked mi az a dolog, amiért érdemesnek tartod küzdeni, és amitől így érzed magad, ahogy leírtad?"
Nekem az utazás és a kultúra. Évente legalább egyszer elutazom valami szép helyre, minden hónapban legalább egy színház, pár jó könyv, film stb... Meg most a ruhavásárlásra is rákattantam. Ha már a fogyasztói társadalom jutott nekünk, élvezzük ki azt! :)
Írtad, hogy konkrét példákat szeretnél látni. Pozitívakat. Nagyon sokan szimplán nem elég bátrak változtatni. Munkahelyet, attitűdöt.
Pl.írtad, hogy a magániskolához sok pénz kell, meg tapasztalt tanár, meg ... Láttam én már a semmiből kinőni hasonlót. A pénzt sikeresen ellensúlyozták kapcsolatokkal, hogy hely legyen, a tapasztalt tanárokat pedig meggyőzték, hogy ott kel dolgozni. Nem feltétlenül a barátnődnek kell mindenkit oktatnia ;) Aztán ahogy lassan lábraállt az egész, úgy lett anyagilag és minden egyéb szempontból is stabilan működő. Persze, hogy a kezdetekben nagyon sok nehézséget kellett megoldani. Ha ez eltérítette volna a céljától az alapítót, akkor sírdogálhatna ő is, ellenben valahogyan mégis végigment az útján. Kitartás, szorgalom, kudarctűrés (vagy kerülés ;) ).
És persze lehetne ezer példát felhozni, hogy dehát a mocskos állami megrendelések és mutyizások... igen vannak. És? Sok embernek elég lenne csak a saját dolgával foglalkozni ahelyett a sok pletyka és haszontalan időtöltés helyett, amit művelnek.
Az állami lopásokat meg kemény kézzel kéne szankcionálni, de az nem a topic témája.
A végső beismeréses részt szerintem félreértetted. Pont azt magyaráztam, amit te is. Ha nekiállsz és szereled a gépet, szereled, szereled, de nincs eredménye, akkor rosszul mérted fel az erőviszonyokat, tehát alkalmatlan voltál a probléma megoldására. Nincs ebben semmi rossz, az alkalmatlant nem pejoratívan kell érteni. Erre mondtam, hogy oké, nem ment, lépjünk tovább, de attól még nem kell padlót fogni és az életet értelmetlennek tartani. Ezt hívják kudarctűrő képességnek? ;)
" Van, hogy az ember úgy érzi, hogy az élet szar. "
Van. A kérdés, hogy mennyi idő alatt tud ezen felemelkedni. Te nem azt mondtad, hogy néha az embernek szar és egy ócska délutánt leginkább magányban töltene esetleg egy üveg bor társaságában, vagy pedig nincs jövőképe, nem tudja mihez kezdjen az életével. Ez utóbbit igenis "el kellene vitatni" (magyarul segíteni nekik) azoktól, akik beleesnek, mert rettentően lehúzza a hangulatot és mások morálját egyaránt.
"a te kijelentéseid lennének az abszolút és vitathatatlan igazságok. "
Végre kapisgálod :)))
"Hát most lehet, hogy megint pesszimista vagyok, de nem, szerintem nem alkalmasak. "
Igen az vagy :) Nem értem miért akarsz kulcsrakész megoldásokat szállítani a problémás embereknek. Egy jóbarát vagy segítő dolga szerintem nem ez. Nem kell, hogy te oldd meg a barátnőd gondját az ötlettől a munkábaállásáig (ha már ez a téma került kivesézésre), elég ha ráállítod az útra vagy mondasz egy jó ötletet.
" Örülök, hogy neked működik, de nem biztos, hogy másnak is ez a legmegfelelőbb út. "
Melyik az én utam? Én semmi mást nem mondok, minthogy az ember ne kifogásokat, hanem megoldásokat keressen.
A végét szerintem megintcsak félreértetted. Akik az általam idézőjelbe tett kijelentéseket tették, azok rendszerint fényezték magukat, de ők a leggyengébb teljesítményű emberek. Viszont a(z ön)marketing csodákra képes ;)
Egyébként határozott fejlődést vélek felfedezni a beszélgetésünkben. A kezdeti "hisztizős" hozzáállásod átment egy keményebb, dacosabba. Ezzel lehet már valamit kezdeni ;)
"Maradjunk annyiban, hogy van néhány téves érzésed ;)"
Feltehetőleg, ha majd nem teszel olyan kijelentéseket, amelyek leginkább a feltevéseidből, jósgömbödből vagy nem tudom miből táplálkoznak és amikor a másik megcáfolja, akkor tereléssel reagálsz, akkor az én "téves" érzéseim is meg fognak szűnni.
"Hiába erőlködsz, hogy a negatív hozzáállást reklámozd, attól még nem lesz helyes."
Attól még, hogy elismerem, hogy vannak dolgok, amik nem működnek eszemben sincs a negatív hozzáállást reklámozni. Szimplán vannak dolgok, amik nem működnek.
"Ez hol konstruktivitás?"
Ez a folytatással együtt konstruktivitás, mert a továbblépés lehetőséget ad a fejlődésre.
"Ez a végső beismerése az alkalmatlanságnak. Nincs azzal baj. Fel lehet mérni rosszul is az erőviszonyokat."
Megint csak bölcsek köve. Ha végleg tönkrement a mosógépem, kihívtam a szerelőt, akár többet is és nem tudják megjavítani. Akkor ülhetek előtte és ötletelhetek, hogy hogyan lesz abból mégis jó mosógép. Majd a felmerülő lehetőségek alapján felmérem, hogy megéri e még annyi időt pénzt, energiát beleáldozni, vagy azzal járok jobban, ha veszek egy új mosógépet. És sajnos nem fogsz tudni arról meggyőzni, hogy életem végéig üljek a nem működő mosógép előtt és próbálkozzak, akár milyen pesszimistának, dekonstuktívnak kiáltasz is ki.
"De akkor sem jelentheti azt, hogy az élet szar. Amit próbálsz itt elhinteni."
Lehet, hogy nem ártana, ha végig olvasnád a topicot és elgondolkoznál azon vajon miért nyitottam. Van, hogy az ember úgy érzi, hogy az élet szar. El lehet "vitatni" ezt a jogukat, de ettől még kétlem, hogy másként éreznének. Egy biztos, (legalábbis számomra), hogy lehet jobb is.
"És attól még igaz?"
Most megint úgy csinálsz, mintha nálad lenne a bölcsek köve és a te kijelentéseid lennének az abszolút és vitathatatlan igazságok.
"Egy dolgot nem tudok eldönteni még, hogy ezek a fórumok valójában alkalmasak e arra, amire gondoljuk: problémamegoldásra."
Hát most lehet, hogy megint pesszimista vagyok, de nem, szerintem nem alkalmasak. Egyébként is a valódi problémák általában jóval bonyolultabbak annál, hogy egy "beszélgetés" megoldja őket. Már csak azért is, mert nálam a problémamegoldás része a kivitelezés és egy jó ötlet is csak legfeljebb egy probléma megoldásának egy része. Főleg, ha azt nézzük, hogy az emberek sokszor elcsúsznak a kivitelezésen. (legalábbis az én tapasztalataim szerint)
"tapasztalatom azt mutatja, hogy igenis lehet belőlük tanulni, lehet hatást gyakorolni általuk. "
Mindenképp lehet belőlük tanulni. A hatás gyakorlással meg azért vigyáznék. Ha az ember nagyon erőltet valamit könnyen az ellenkező hatást érheti el, mint amit szeretne.
Épp ezért szeretném, ha ez a topic nem rólam szólna, nem arról, hogy én mennyire vagyok pesszimista, vagy dekonstruktív. Hanem arról, hogy milyen lehetőségek vannak. Ki hogy látja ezeket a dolgokat, illetve ki hogy talált (vagy hogy keres) kiutat a problémáiból. Illetve, hogy minél több pozitív példát lássanak azok, akik épp kátyúba kerültek, hogy azt érezzék, hogy igen, ki lehet mászni. És minél több példa, ötlet van, annál nagyobb az esély, hogy minél több ember megtalálja a számára működőt. (persze ha még egyáltalán rajtunk kívül olvassa valaki :)) A te utad is csak egy út. Örülök, hogy neked működik, de nem biztos, hogy másnak is ez a legmegfelelőbb út.
"Gondolom hallottad már: "én voltam a legjobb dolgozó, mégis kirúgtak"
vagy "kidolgoztam a belemet, megszakadtam, mégsem volt elég jó a munkám". Aztán ha ránéznél ezeknek az embereknek a munkájára, szembesülnél az igénytelenség fogalmával. Legtöbbször az is elég lenne a továbblépéshez, hogy kritikus véleményt meg lehessen fogalmazni sértődés nélkül. No ez nem szokott menni...."
Hát ebben én a következő lehetőségeket látom:
- Tényleg jól dolgoztam, de nem volt rám szükség, keresni kell egy olyan munkahelyet, ahol van.
- Nem voltam alkalmas a munkára, keresni kell egy olyan munkát, amire alkalmas vagyok és fejleszteni magam, hogy több munkára legyek alkalmas.
- Valóban sok ember nehezen tud mit kezdeni a kritikával, ezzel elég nehéz kezdeni, óvatosan kell megfogalmazni a kritikákat és figyelni kell a másikra.
- Egy dolgot nem szabad: leragadni, rágódni és fújogni az ex munkahelyet. Érdemes felmérni a dolgokat, hogy az ember megtanulhassa azt amit az adott szituációból meg lehet. Hogy legközelebb másként, jobban kezelje a problémákat.
- Ezek általában nem egy összetevős problémák. A legritkább esetben van kizárólag szó a dolgozó képességeiről. De ez az, amin a legkézenfekvőbben lehet változtatni, ha mi vagyunk az a dolgozó.
"viszont többször volt az az érzésem, hogy te ezt néha elfelejted."
Maradjunk annyiban, hogy van néhány téves érzésed ;)
"Hiába próbálod ezt menedzselni, hogy állj hozzá konstruktívan, ettől még nem lesz."
Hiába erőlködsz, hogy a negatív hozzáállást reklámozd, attól még nem lesz helyes.
"És, hogy most konstruktív is legyek: van egy szint, aminél már célszerű elismerni, ha valami nem működik. "
Ez hol konstruktivitás? Ez a végső beismerése az alkalmatlanságnak. Nincs azzal baj. Fel lehet mérni rosszul is az erőviszonyokat. De akkor sem jelentheti azt, hogy az élet szar. Amit próbálsz itt elhinteni.
"mint már szerintem írtam is, erre semmi szükség"
Már hogyne volna ;) És ha győzködésnek érzed, az se baj. Lehet, hogy nekem nem esik nehezemre kimondani? Győzködés az, hogy azt mondom ne egyél konzervkaját, mert egészségtelen? Ha egyszer mondom, nem az. Ha tizenötször, akkor az. És attól még igaz?
Vettem a viccedet a reformokról. Egy dolgot nem tudok eldönteni még, hogy ezek a fórumok valójában alkalmasak e arra, amire gondoljuk: problémamegoldásra. Nagyon kevés helyen látni valódi meggyőzést, de a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy igenis lehet belőlük tanulni, lehet hatást gyakorolni általuk. Ha ez így van, akkor szeretném, ha ez a hatás pozitív, építő lenne.
Hehe, az is érdekes, hogy mely idézeteket emeltél ki tőlem. Nagyonis hajlamosak vagyunk arrébb tolni a felelősséget. És marketinggel pótolni. Gondolom hallottad már: "én voltam a legjobb dolgozó, mégis kirúgtak" vagy "kidolgoztam a belemet, megszakadtam, mégsem volt elég jó a munkám". Aztán ha ránéznél ezeknek az embereknek a munkájára, szembesülnél az igénytelenség fogalmával. Legtöbbször az is elég lenne a továbblépéshez, hogy kritikus véleményt meg lehessen fogalmazni sértődés nélkül. No ez nem szokott menni....
Annyit tisztázzunk, hogy irl infot egy ilyen fórumon nem adok ki. Ezért nem fogok konkrétumokat mondani. Ahogy a mindennel elégedetlen olvtársnő;) sem mond magáról semmit. Csak a szája jár. Nekem is :)
"Te félreértesz valamit. Nincs nálam a bölcsek köve."
Én sem gondoltam, hogy nálad lenne, viszont többször volt az az érzésem, hogy te ezt néha elfelejted. Csak egy pár, amikre már reagáltam, úgyhogy nem tenném még egyszer: Nem kell mindent mástól várni Akik nem jutnak ötről hatra, azok rendszerint nem dolgoznak, hanem lógni próbálnak. Most én oldjam meg a barátnőd problémáját?
(Bocs, ha valamit nem pontosan idézek, de nincs időm kikeresgélni.)
"Ez is egy tévedésed :) Nem akarok ráderőltetni semmit. Meggyőzni sem. Elmondom a véleményemet. Ha ahhoz túlzás tartozik... akkor az a véleményem része."
Nem így tűnik. "Én csak két pozitív gondolatot szerettem volna látni, nem újabb magyarázkodást."- pl. ez is egy példa. Miután fellengzősen beírod, hogy én oldjam meg a barátnőd problémáját és nem tudod természetesen (és nyilván nem is várta senki), elkezdesz "agykontrolozni". Tudom, hogy ezt nehéz elismerni, de vannak olyan élethelyzetek, amikor nincs ideális, sem optimális, de még jónak nevezhető megoldás sem. Hiába próbálod ezt menedzselni, hogy állj hozzá konstruktívan, ettől még nem lesz. És ha konstruktivitást vársz, akkor lásd meg azt is, amit a "magyarázkodásban" leírtam, hogy 5 év megoldás keresés után vetem el az ötleteidet. És, hogy most konstruktív is legyek: van egy szint, aminél már célszerű elismerni, ha valami nem működik. Még ha ez nehéz is. Enélkül nem lehet tovább lépni. És tetszik, vagy nem az emberek, ha föl kell adni az addigi céljaikat, vágyaikat (pláne, ha azért keményen éveket dolgoztak) sokszor van, hogy elkeserednek.
"jobban éreznéd magad."
Köszönöm, nagyon aranyos vagy, hogy még mindig törődsz velem, de mint már szerintem írtam is, erre semmi szükség. Nem azért nyitottam a topicot, hogy engem, vagy akár a barátnőmet boncolgassuk. Vettem a tanácsot első körben is, ezúton még egyszer köszönöm. Nem vitatom, hogy jó tanács, valóban tud segíteni, ha az ember megáll egy pillanatra és örül a csicsergő madaraknak, a gőzölgő teának reggel az ágya mellett, vagy bárminek, amit ő értékelni tud. Ráadásul az, hogy ezeket a dolgokat más-más formában újra és újra leírod, szintén győzködésnek tűnik.
"Csak az összes törvény születik így ;) "
Ez vicc volt arra célozva, hogy a reform is valakinek az agyában fogalmazódik meg és utána kerül írásba. De ha jól sejtem ezt először is vetted. A többibe nem mennék bele, mert megint a felelősség kérdését vetné fel, amit már szerintem tisztáztunk, hogy csak részben értünk egyet. Egyébként sincs bajom azzal, ha egy problémát ki-ki a saját személyiségének megfelelően kezel és próbál megoldani. Mindegyik egy lépés lehet afelé, hogy a probléma meg legyen oldva.
Fontos a család, a karrier és újabban a valami nagyot alkotni. Konkrétumokról ilyen széles körben nem beszélek. De vannak pontos és homályosan megfogalmazott céljaim egyaránt ;) És talán nem is az elérése vezet boldogsághoz, hanem az odavezető út. "A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga." ;)
Te félreértesz valamit. Nincs nálam a bölcsek köve. Arra hívtam fel a figyelmedet, hogy konstruktívan állj a problémákhoz, ne destruktívan. Annál minden csak jobb. Még a látszólag hülyeségekről való ötletelés is.
"a társadalom/állam és az egyén felelőssége. Szerinted csak az egyéné."
Nálam a társadalom felelőssége szókapcsolat nincs definiálva. A társadalomnak leginkább hangulata lehet, amit az egyének hangulata határoz meg. De felelőssége? A társadalomnak vannak hangadói: média, politikusok, stb. Őket, mint embereket ugyancsak felelősségre lehet vonni. De az sem a társadalom felelőssége. Hogy szar a hangulat? Én is tapasztalom. De igyekszem nem részt venni benne. Pont ma volt egy üdítő beszélgetésem egy barátommal, akinek a vállalkozása most ugyan nem úgy működik, ahogy szeretné, mégsem azt hallgattam, hogy mekkora fos az élet, hanem jó hangulatban tudtuk eltölteni az időt. Ez nem azt jelenti, hogy problémákat nem fogalmazunk meg vagy szőnyeg alá söpörjük azokat.
"De azért, hogy bizonyítsd az igazad, vagy bárkit is meggyőzz, még nem kellene ilyen túlzásokba esned."
Ez is egy tévedésed :) Nem akarok ráderőltetni semmit. Meggyőzni sem. Elmondom a véleményemet. Ha ahhoz túlzás tartozik (ami egyelőre csak részedről túlzás, de elfogadom, ha így gondolod), akkor az a véleményem része.
"És nem voltak ötletek, amik jónak tűntek"
Én csak két pozitív gondolatot szerettem volna látni, nem újabb magyarázkodást.
"Az a gond, hogy mindenkit más tesz elégedetté."
Ez így van. Csak akkor a nagy rohanásban az új cél felé egy pillanatra álljunk meg és örüljünk pár percig annak, ami megvan. Ha minden nap belegondolnál, hogy miért kellene hálásnak lenned a sorsnak/istennek/magadnak/a dnsednek (nem tudom miben hiszel), már jobban éreznéd magad.
"ha 26 évesen az anyám nyakán élnék és választanom kéne"
Ez valami mantra, amit minden nap elmondasz magadnak? Nem hiszek az eleve elrendelésben, tehát sokkal több választásod van. De ha te már a fejedben bekorlátozod magad e kettő közé, akkor persze megértem, ha szar választani.
"zerintem is szükség van reformokra és nyilván először ez csak fejben születhet meg. Fordítva nehezen működik. :)))"
Csak az összes törvény születik így ;) És bármi, amit föntről erőltet rád bárki. Az is reform, szépen központilag. Ahogy most szépen központilag szar világot gyártottak kis hazánk számára (megjegyzem még így is a világ szerencsésebb felében lakunk. Pl. szomália csöppet élhetetlenebb lehet...) vagy hogy a média fröcsögi az agymosó, butító marha műsorokat, az is reform, de nem az az alulról építkező, amire te gondolsz ;) Pontosan arra lenne szükség, hogy te is eldöntsd magadban, hogy márpedig te ki fogod húzni ezt az országot a kátyúból. Mert hozzájárulsz. És ha csak két emberben elülteted azt a magot, hogy valamit tegyen legalább a saját sorsáért, akkor már megérte és tényleg előrébb vitted azt az ügyet, amit voltaképp te találtál ki, csak tenni érte nem volt merszed.
"Azért érdemes küzdeni, hogy embernek érezd magad. Hogy az utcán emelt fővel járj. Amikor meg tudod becsülni önmagadat, mások is meg fognak becsülni. És az jól fog esni."
A kérdés meg arra vonatkozott, hogy ezt ki mivel éri el. Van aki a családért küzd, van aki a pénzért, karrierért, stb. A kérdés erre vonatkozott, hogy kinek mi ez a dolog? Te mit vársz az élettől? Neked mi az a dolog, amiért érdemesnek tartod küzdeni, és amitől így érzed magad, ahogy leírtad?
Erről leszokhatnál igazán. Az említett példával kapcsolatban: úgy teszel, mintha azzal, hogy foglalkozol 5 percet más bajával, te lennél a nagy megváltó és a másik meg nem tett volna semmit. Annak ellenére, hogy jelen esetben tanult és dolgozik 7-8 éve azért, hogy elérje amit szeretne. Másrészt: senki nem mondta, hogy mindent. Legfeljebb azt, hogy "besegíthetne". Szerintem az, hogy az emberek egy részének ma Magyarországon nincs jövőképe, el van keseredve a társadalom/állam és az egyén felelőssége. Szerinted csak az egyéné. Ok, ez egy véleménybeli különbség kettőnk között, nem hiszem, hogy ezzel gond lenne. De azért, hogy bizonyítsd az igazad, vagy bárkit is meggyőzz, még nem kellene ilyen túlzásokba esned. Ettől nem leszel hitelesebb.
"És igen,ha azt látom, hogy neked előre mindenre megvan a válaszod, hogy mi miért nem megy, akkor az mutat egy hozzáállást."
Esetleg arra gondoltál, hogy azért van meg az ötleteidre a válaszom, mert én öt éve foglalkozom a felvetéssel, te meg öt perce?
"A barátnőd dolgára megint adtál két indokot, hogy hogyan ne. Követekező feladat: próbálj összeszedni két indokot, hogy hogyan igen. Akár cáfolhatod is magadat. Csak próbáld meg!"
Na ezért baj, hogy skatulyázol, illetve ez még nem is annyira, inkább az, hogy ilyen szinten előítélkezel. Miért feltételezed azt, hogy nem töri, töröm, meg gondolom más barátai is a fejét ezen a problémán? És nem voltak ötletek, amik jónak tűntek, meg olyanok, amik nem. És nyilván volt olyan, amit elvetett, meg olyan, amit kipróbált. Miből gondolod, hogy a másik eleve azokat az elképzeléseket keresi, amik nem működnek, vagy eleve igyekszik mindenben azt keresni, hogy miért nem működik a dolog? A másik oldalon meg szórakozásból áldozza életét a dologra?
"Valahogy éreztem, hogy megint az elégedetlenkedik leginkább, akinek biztos a háttere és rendben az élete ;)"
Hát igen, lehet, hogy igazad van. Az a gond, hogy mindenkit más tesz elégedetté. Engem sem tenne azzá, ha 26 évesen az anyám nyakán élnék és választanom kéne, hogy vagy a saját lábamra állok és feladom azt a hivatást, amit igazán szeretnék csinálni és amiért tanultam és dolgoztam eddig, vagy esélyem nincs saját lábra állni, és abban is legfeljebb csak reménykedhetek, hogy legalább azt csinálhatom, amit szeretnék. De persze tudom, ez csak hiszti és nyafogás.
Reformokra természetesen szükség van. De legelőször a fejekben, utána papíron!
Egyet értünk. Szerintem is szükség van reformokra és nyilván először ez csak fejben születhet meg. Fordítva nehezen működik. :))) Bocs, gondolom, hogy nem így értetted. Szerintem a kettő egymástól nem elválasztható dolog. A fejek és a papír egymásra hatnak. Ha megváltozik az emberek gondolkodása, utána már minek írnánk róla papírt? :)
"Csak" annyit kell eldöntened, hogy alakítani akarod a körülményeket vagy elszenvedni. Mindkettő járható, de egyik esetben sem ildomos a másik oldalt köpködni. Az átjárás viszont szabadon biztosított ;)
Ha ez így van, akkor esetleg erre is rárepülhetne az ismerősöd, ha már ez egy nem működő terület ;)
Ahol én voltam, az se nem esetleges nem volt, se szervezetlen. De mindent lehet jobbá is tenni, hajrá! Nem kell mindent mástól várni.
Nem értem miért baj az, hogy skatulyázok. Mindenki ezt teszi, csak nem mindenki vallja be;) És igen,ha azt látom, hogy neked előre mindenre megvan a válaszod, hogy mi miért nem megy, akkor az mutat egy hozzáállást.
A barátnőd dolgára megint adtál két indokot, hogy hogyan ne. Követekező feladat: próbálj összeszedni két indokot, hogy hogyan igen. Akár cáfolhatod is magadat. Csak próbáld meg!
"Ez a lehetősége megvolt akkor is, amikor az egészbe belevágott"
Valahogy éreztem, hogy megint az elégedetlenkedik leginkább, akinek biztos a háttere és rendben az élete ;) Ebbe persze vegyült egy kis gúny, de attól még igaz. Ha önmegvalósítani akar, akkor lehet, hogy most el kéne fogadnia az állást, lehúzni néhány évet és utána anyagilag megerősödve nekiállni az álomnak is. Sok embernek nincs ilyen "hátországa", ahova vissza tudna vonulni...
Reformokra természetesen szükség van. De legelőször a fejekben, utána papíron!
DE nem mindenkinek fekszik az hogy vakit ki kell túrni a helyéből, hogy én megélhessek. Lehet, hogy megélhetési pedagógus, mert kis gyerekei vannak, vagy beteg anyuja, és nagyon kell neki az állás. Ma bezárt a sarki kocsma, mert tavaly nyilt az uccában 1 másik. Nyilván a jobbik marad, de akkor is a végeredmény ua, vkinek halni kell, mert kispiacon nem fér meg 2.
Választhatsz más hivatást is. A példa arról szólt, hogy a hölgy mi szeretne lenni. Ha elhivatott, akkor mégha más kárára is, de jó helyen lesz nála a hivatás. Inkább egy szívvel-lélekkel tanító pedagógus (ismert ma még ez a kifejezés?), mint két megélhetési...
