Ezt ma találtam:
1. Tedd meg mindazt, amit megtehetsz, amíg nem ütközöl ellenállásba.
2. Legyél agresszív, az agresszivitás mindig defenzívába szorítja az ellenfelet.
3. Hamisítsd meg nyugodtan a tényeket, az emberek – ide értve a sajtót is – úgysem mennek utána, nem is értenek hozzá.
4. Mindig te üss előbb, mert aki először üt azé az előny, a meglepetés ereje.
5. Ha több lehetőség közül választhatsz te akkor is az ütést válaszd, mert az a leghatékonyabb, a többi fegyver mind rosszabb annál.
6. Ha hatalmadban áll zsarolj és/vagy félemlítsd meg az embereket, a társadalmat és főként az ellenfeleidet. A félelem a legjobb szövetségese a totális hatalomnak. A félelem megoszt, a megosztás pedig a hatalom bölcsője és melegágya.
7. Soha ne visszakozz, soha ne ismerd el, hogy tévedtél vagy hazudtál. Ha rajtakapnak, hazudj egy még nagyobbat és közben legyél nagyon magabiztos.
8. Bármit tervezel vagy bármit, amit már megtettél indokold valami homályos, meghatározhatatlan dologgal. Ilyen a közérdek, a társadalom érdeke, az ország érdeke, a nemzet érdeke, az emberek érdeke stb.
9. Mindig hazudd magadat és a támogatottságodat nagyobbnak, mint a valóságban. Ha módodban áll, akadályozd meg, hogy ennek az ellenkezője nyilvánosságot kapjon vagy bebizonyosodjon. De, ha ezt mégsem sikerült elérned, az se akadályozzon meg abban, hogy továbbra is ezt állítsd. Ugyanis amit sokszor, sok helyen és pontosan ugyanúgy mondasz el végül felveszi magára az igazság látszatát.
10. Mindig mindenkit sározz be, keltsd minél rosszabb hírét. Ha csak sejtetsz az is jó. Ha ellenfeledről valami csak halványan is a napvilágra kerül, éreztesd, hogy ez nem csak akkora, amekkorának látszik, hanem sokkal nagyobb.
11. Ha valamely oknál fogva rajtakaptak, hogy te vagy valamiben sáros vagy elmarasztalható, hallgass, ne válaszolj. Ha mégis, akkor egyrészt bagatellizáld, másrészt azonnal hivatkozz ellenfeleid még nagyobb bűneire és azontúl már csak arról beszélj mindig mindenhol. Előbb utóbb elfelejtik, hogy mi volt a kiindulási pont és már csak arra emlékeznek, hogy az ellenfeled sáros vagy elmarasztalható.
12. Egyébként is mindig, mindenkor építs arra, hogy az emberek – ide értve a sajtót is – feledékenyek. Különösen a magyarok memóriája meglehetősen véges. És ennek frissen tartásában tulajdonképpen senkire sem számíthatnak még azokra sem, akiknek ez egyébként feladata lenne.
13. Építs a kényelemre és a lustaságra is – a félelem, a gyávaság, a meghunyászkodásra való hajlam mellett – ezek nagyban segítenek abban, hogy ne derüljön ki, hogy nem mondasz igazat vagy elhallgatod a valóságot. Építs tehát arra, hogy az emberek és az őket egyébként képviselni hivatott sajtó és média – ez nálunk nem akart önálló hatalmi ággá változni, a sajtó munkatársai – tisztelet a kivételnek – nem járnak utána semminek, a kényelmesebb és egyszerűbb utat választják – nem kérdez vissza, vagy – ha eléggé agresszív és támadó vagy – eláll az eredetileg feltett kérdésétől. Kellő agresszivitás mellett, a fenti tényezőkkel elkerülheted, hogy szembesítsenek korábbi tetteiddel vagy szavaiddal.
14. Használd ki az embereknek a társadalmi igazságtalanságok, egyenlőtlenségek megoldatlansága miatti csalódottságát, frusztráltságát, esetleg dühét és érzékeltesd velük, hogy a te világodban mindez másként lesz. Ne mondd meg, hogy hogyan csak azt, hogy másként. Így automatikusan azt fogják nagyon sokan gondolni, hogy azt érted alatta, amit ők, azaz megoldódik majd minden problémájuk, te felszámolod, megszünteted, ami miatt csalódottak, frusztráltak, dühösek.
15. Hirdesd az erős államot, ami képes megvédeni az embereket a bajoktól, kínoktól, szenvedésektől, igazságtalanságoktól, méltánytalanságtól, anyagi hátrányoktól stb. Hirdesd, hogy az állam csak akkor erős, ha gazdasági hatalma is van. Mondd, hogy az állam mindig tud az emberekről gondoskodni, de csak akkor, ha kellőképpen erős. Érzékeltesd, hogy ezért van szükség arra, hogy az államnak minél több tulajdona legyen. Mond, hogy mindezek tetejében nem igaz, hogy az állam rossz gazda, mert igenis jó gazda és az állami tulajdon az állam erejének a forrása. Hogy az állami tulajdon valójában kinek jó, arról sohase beszélj.
16. Ígérj, mert nyugodtan bízhatsz abban, hogy az ígéreteid beváltását nem fogják rajtad számon kérni. Ha mégis, úgy készülj arra, hogy hogyan tereled el a szót az ígéreteidről. Végső esetben tagadd le bármi áron, hogy mit ígértél, de legalábbis találj ki hozzá utólag feltételeket, amiknek a megléte kellett volna ígéreteid beváltásához.
17. De lehetőség szerint azért – ha teheted – mindig olyat ígérj, ami annyira általános, hogy utóbb bármit ráfoghatsz, hogy teljesült. Ígérj jólétet, társadalmi haladást, közbiztonságot, tekintélyt, társadalmi felemelkedést, és bármi más hasonlóan általános, de jól hangzó dolgokat, amiknek teljesülése nem kérhető számon, de, ha mégis, nyugodtan mondhatod, hogy teljesült vagy közel vagy a teljesítéséhez.
18. Mindig azt mondd a hallgatóságodnak, amit az hallani akar. Szüntelenül fejleszd azt a képességedet, hogy erre hatékonyan ráérezz. Mindig a közönség nyelvén szólj, azokkal a szavakkal és abban a tónusban és modorban, amiket ért és elvár.
19. Próbálj meg mindent nagyon egyszerűen és jól ismételhetően, ugyanakkor a megfoghatatlanságig általánosítva megfogalmazni. Ezt aztán ismételd mindenhol – mindig egyformán ugyanazokkal a szavakkal és hangsúlyokkal – ahol erre módod és lehetőséged nyílik.
20. Igyekezz tetteidet nem dokumentálni, csak azokat, amikre később is támaszkodhatsz. Éppen ezért próbálj meg mindent titokban csinálni. A titkok akkor is kellenek, ha egyébként nem lenne rá szükség, mert fenntartja a titkosság, a rejtettség iránti reflexeket. Ha a körülmények ezt mégsem teszik lehetővé, hamisítsd meg vagy legalább kozmetikázd a nyilvánosságra került tényeket.
21. Semmiképpen ne engedd, hogy a tiéid között nézetkülönbség keletkezzen, azt meg végképp ne, hogy a te nézeteidtől eltérőek legyenek. Ezeket csirájában kell elfojtani, minden esetben példa statuálással. Ugyanez igaz a társadalomra is.
22. Mindig, mindenkor habozás nélkül élj az adódó lehetőségekkel. Minden érzéked erre fókuszáljon, Egyetlen apró kis esélyt a hatalom felé vagy a hatalom megőrzése érdekében nem szabad elszalasztani. Még az olyan lehetőséget sem, amely nem kecsegtet sikerrel. Sosem lehet tudni, hogy később mire lesz jó.
23. Fürkészd ki ellenfeled gyenge pontjait és mindig azokat támadd, mint fájó sebet. Ne engedd, hogy ellenfeleid ezeket a gyenge pontokat megszüntessék. Tartsd nyitva a sebet a lehető legtovább és még egy kicsit annál is tovább, hadd gennyedjen el teljesen.
24. Ha hatalomra kerülsz – és ez a modern demokráciákban nem csak kormányhatalmat jelent, hanem törvényhozói hatalmat is – ragadj meg minden alkalmat a hatalom szerkezete gyengeségeinek a saját javadra fordítására. Igyekezz ezeket tartósan fenntartani.
25. A kormányzás során folytass kamarilla politikát, azaz nem a törvényes és bevett szokások szerint kormányozz, hanem belső informális hatalmi csoportok és érdekek mentén, a döntéshozatali folyamatot teljesen elrejtve hozd meg a döntéseket miközben kifelé ezeket – persze már a döntést követően – a szabályoknak megfelelően lejátszod, azaz a döntést „legalizálod”.
26. Minden – a legkisebb és/vagy a legkevésbé a társadalom érdekében álló döntés mögé kanyaríts minél nagyobb társadalmi hátteret és akaratot. Minél kevesebb ember vagy csoport érdekében hozol döntéseket – annál inkább tüntesd ezt fel a többség vagy az egész társadalom érdekeként és akarataként.
27. Ha sikerül – áldásos tevékenységed következtében – olyan mértékű hatalomra szert tenned, amellyel hosszabb távon is biztosíthatod a hatalmadat, soha egy pillanatig ne habozz, tegyél meg mindent, ami ennek a célnak az eléréséhez közelebb visz. Az eszközökben ne válogass, ne legyél finnyás, az nem a bolseviknak való, miközben természetesen játszd meg az aggályosan szabálykövető hatalmat, ami persze ekkor már csak formailag szabályos.
28. Mindig minden ellened irányuló támadást torolj meg. Egyébként is kormányozz úgy, hogy ellenfeleid, de barátaid is mindig tudják, hogy hol a helyük, mi a dolguk, mi velük szemben az elvárás. Ha engedetlenséget tapasztalsz azt azonnal büntesd meg. Néhányszor akkor is demonstráld a hatalmadat, amikor azt közvetlenül nem fenyegeti semmi, csak azért, hogy soha senki egy pillanatra se felejtse el, hogy kinél van a hatalom, kinek tartozik engedelmességgel.
29. Erősítsd az erőszakszerveket és általában a társadalom ellenőrzésére alkalmas állami intézményeket, ha kellő számban nincs ilyen, hozz létre megfelelő számú szervet, adj nekik minél több jogosítványt, szigorítsd – ha kell a – a brutalitásig a büntető törvényeket és mindazon joghátrányokat, amik az emberek és csoportok fegyelmezésére és megfélemlítésére alkalmasak és a te szabályaid követésére sarkallnak. Teremtsd meg ezek kultuszát, mert az erő mindig imponál a tömegeknek, a magabiztosság és a céltudatosság látszatát keltik – konkrét büntető hasznukon túlmenően – amelyek olyan tulajdonságok, amikhez az emberek vonzódnak.
30. Az államot, mint a társadalomban a legnagyobb hatalmat gyakorló szervezetet igyekezz minden alrendszerében a szolgálatodba állítani, de legalábbis az ellenőrzést felettük megszerezni. Ha olyan többségre teszel szert, ami a működésmódok teljes felrúgását és átalakítását is lehetővé teszi, soha ne habozz, tegyél meg mindent annak érdekében, hogy az államhatalom a te és kedvezményezettjeid érdekei szerint működjék.
31. Igyekezz a folyamatokat és a szervezeti kapcsolatokat úgy átalakítani, hogy a lehető legkevésbé legyenek transzparensek mind szervezetüket, mind erőforrásaikat, mind gazdálkodásukat tekintve. Ennek megvalósulása érdekében tegyél meg mindent annak érdekében, hogy a nyilvánosságot ellenőrzésed alá vond. Erre két okból van szükség. Egyrészről a teljes média felületen te tudsz megszólalni, másrészről kiszoríthatod ellenfeleidet a nyilvánosságból. Tudnod kell – ezért nagyon fontos a nyilvánosság ellenőrzése – hogy aki és/vagy ami nincs a nyilvánosságban az nincs is.
32. Ne riadj vissza a játékszabályok megváltoztatásától akár visszamenőlegesen is. A bizonytalanság, a múlt, jelen és jövő kiszámíthatatlansága a hatalom egyik forrása.