Sziasztok !
Egy régi barátom került a következő helyzetbe; két kisgyerekkel kinőtték a lakásukat, ezért költözni szeretnének. Egy nagyobb lakásra futná a pénzükből, de családi házra nem. Viszont most (amíg kicsik a gyerekek) lenne jó egy kertes ház. Az elképzelés az, hogy a jelenlegi lakás eladása (vagy kiadása) után egy családi házat BÉRELNÉNEK.
Mi a véleményetek ? Milyen buktatója lehet ?
Határozatlan időre nem nagyon érdemes kötni, mert akkor tényleg fölmondhat a háziúr alkalmatlan időpontban. Mondjuk három hónap szokott lenni a felmondás, de semmi nem zárja ki, hogy ez pl 6 hónap legyen.
És ezeket a szegény árvíz meg iszapár károsultakat most azzal áltatják, hogy decemberre kész lesz a házuk.
Lehet, hogy propagandából felhúznak pár házat, de milyen költségen ? És mennyi hiba lesz azokban.
De van némi remény azért az ésszerű gondolkodásra.
Mondá az egyik hirforrás : a máltai szeretet szogálat a környéken (Kolontár ) lakásokat bérel ezeknek a károsultaknak 2 x 3 hónapra (amit esetleg lehet még hosszabítani, aztán majd így normáltempóban lehet a házakat építeni. )
Nem lóverseny ez hogy összevágjuk. Persze propaganda céllal lehet 2- 3 hónap alatt is házat építeni, de az olyan is
Hidd el, pár évre is öröm rendben tartani a kertet. Nem kell olyankor feltétlen diófában meg mamutfenyőben gondolkodni - ribizli, egres, áfonya, málna... mennyivel nagyobb öröm ez a gyerekek számára. Eredetileg azt hiszem innen jött az ötlet, gyerekként mindketten laktunk bérelt házban, és annyival több mindent láttunk a világból, pedig a két városrész között alig volt távolság. Mindenhol mással foglalhatja el magát, új játékok, egy csomó barátot ennek köszönhetünk. Jó volt. Élmény volt. Úgy éreztem magam, mint valami kis Gerald Durrell.
Most költözünk bérleménybe, csak sikerüljön már eladni a meglévőt.
Én osztottam, szoroztam, így lényegesen jobban jövünk ki. Öt évre kötjük, közjegyző előtt, határozott időtartamra. Onnan senki ki nem tesz 4 év és 12 hónapnál hamarabb :)
Mo. -on jelenleg a bérletek az össz lakás állomány 8 % -át teszik ki. van ny. európai ország ahol ez 60 %, de atöbbségnél is legalább 40 %.
Nálunk ez a a 8 % a következő képpen oszlik meg : 4 % az önkormányzati bérlakás, 3.5 % a magánszemélytől bérelt lakás vagy 0.5 % az un. szolgálati lakás.
Na ez az önkormányzati 4 % - feltételezve egy 4 milliós lakás állományt (talán annyi nincs is ), de legyegyek optimista. Tehát ez 160 ezer lakás. Ennek legalaább 2/3 a olyan 100 ezer a szociális bérlakás majdnem romos, de mindenképen elhanyagolt, a maradék 60 ezerből 15 - 30 ezer a csókosoknak, aztán nyilván kell vésztartaléknak is, ami üresen áll. lásd a mostani tömegkatasztrófát. Kisebbek is lehetnek bármikor - az embereket el kell helyezni.
Ez a mondatod :
"Pláne két hónap felmondási"
Látszik nem ismered a gyakorlatot. Általában 1 hónap szokott lenni.
Ja és a határozott idő ill. a határozatlan idejű bérlés dilema.
Hát határozott idejűt a tájékozatlanok kötnek. Mivel az ugyis csak egy igérgetés.
A határozatlan idejű viszont jó mind a két fél részére.
"Mi a különbség? A kölcsönösen vállalt hosszú felmondási idő? Hosszútávú bérlés és a bérleti díjjal összevethető törlesztőrészlet esetén jobb az utóbbi vége."
A gond az, hogy ha hitelt veszel fel (az eladott lakás árához pluszban), akkor 20-30 évig ott lebeg a fejed felett, hogy ha elveszted az állásodat, és nem tudod fizetni a törlesztőt, akkor viszi a bank a házadat. Családi házat eladni elég hosszadalmas.
Ha viszont csak bérled, és közben van egy lakásod (amit kiadsz), akkor gond esetén vissza tudsz költözni a sajátodba.
"Laktam én is "hosszútávra kiadó" albérletben, amiből két hónap után kellett költözni, mert a tulaj úgy döntött, hogy eladja."
Én meg nem egyszer találkoztam olyan bérlővel, aki váltig állította, hogy hosszú távra bérelne, aztán ha mehetnékje volt az isten se tudta visszatartani.
nem beszélve olyan apróságról az egy hónapos felmondást magára nem tartotta kötelezőnek.
Régen gyakorlom ezt a mesterséget, de még soha nem mondtan fel (mármint annak aki ismerte akötelességét.
Más :
Általában ugye van az un. kaució ill. a meghirdetett lakbér.
Most hosszasan nem magyaráznám a kaució rendeltetését, csak annyit ha valaki ezt nem tudja fizetni, vagy alakudozik ezen az nem nyerő. Viszont a bérletidíjon lehet. Az lehet alku tárgya.
A kaucióból azért nem érdemes alkudni azért nem, mivel aki egy kéthavi letétet nem tud letenni és nem tudja előteremteni, az ezzel elárulja az ingatag pénzügyi helyzetét. Annak már senki nem hitelez. Se a szülei, se a barátai se a munkaadója.
Mi a különbség? A kölcsönösen vállalt hosszú felmondási idő? Hosszútávú bérlés és a bérleti díjjal összevethető törlesztőrészlet esetén jobb az utóbbi vége. Vagy most lesz majd népszerű a deviza-alapú lakáslízingelés, valahol a kettő között.
Egyrészt becsülendően realista az elképzelés, a tipikus eset ugye az amikor a szülők 10-20 év elteltével sem az üresen maradt nagy házat nem tudják belakni és fenntartani, sem a gyerekek önállósodását nem tudják segíteni. Másrészt viszont nincs saját házuk és kertjük amit hosszútávra érdemes lenne rendbe rakni. Az anyagilag előnyösebb variáció is kérdéses, ha végig lehet reálisan számolni.
A bérleménynél előfordulhat, hogy a tulaj inkább eladná, így ha ők nem tudják megvenni, költözhetnek. Laktam én is "hosszútávra kiadó" albérletben, amiből két hónap után kellett költözni, mert a tulaj úgy döntött, hogy eladja. Két kisgyerekkel költözközdni nem egyszerű. Más. Már nem túl kisgyerekként, de még alsós voltam, amikor "tanyára" költöztünk két évre. Nem mondom, hogy nem volt jó, de micsoda öröm volt, amikor két év múlva visszamentünk a városba, a régi iskolámba! Nekem jó volt a városban is felnőni, bár a nyarakat többnyire a nagyanyámnál töltöttük kertes házban. Ott is jó volt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem a gyerekek mindenhol jól érzik magukat, nem kell feltétlenül a kertesházat eröltetni, ha az anyagiak nem engedik. Ettől a szülők feszültek leszne, veszekednek, elválnak. Inkább szeressék őket, meg menjenek a környéken sétálni, bicajozni, fagyizni, játszótérre, és a gyereknek jó lesz. Azt meg már nem is merem említeni, hogy sok gyerek hiába lakik kertes házban, a számítógép és a tv előtt ül, nem pedig a kertben játszik. Nekem a lakótelepen az is jó volt, hogy ott laktak az osztálytársaim is. Ha vasárnap délután készen voltam a házival, akkor csak kinéztem az erkélyen, és láttam, hogy lent vannak-e már a többiek. Vagy csak átszaladtam a szomszéd lépcsőházak valamelyikébe és az aktuális játszópajtinak felszóltam a kaputelefonon (vagy csak a "titkos jelzést" leadtam), és már ott is volt. Rossz időben felmentünk valakihez, ha volt régi-új társasjátéka, akkor jókat játszottunk. Nagyanyámnál csak a tesóm volt a kapun belül...Persze
