Az '56-os Kossuth címer a téma, azon sem felül, sem pedig a kettőskereszt tövében nem volt korona. A felkelők által megszerzett néhány harckocsira is így festették fel.
Valójában maga a kettőskereszt is a királyi hatalom jelképe, arról nem is beszélve, hogy a Kossuth-címernek sok köze Kossuth-hoz amúgy sincs, az olmützi alkotmánnyal fokozták le Magyarországot tartományi rangra, a korona nélküli címert az osztrák fennhatóság alatti országrészeken használták. Meg Pesten a radikálisok (mármint az akkori, republikánus radikálisok, nem a mi szentkoronista mikiegereink), nem hivatalosan.
Te a Szabad Nép címlapjával a mellyeden rohangáltál '56-ban? Mert a hivatalos címeren vol korona, legfeljebb a komcsi pártlapnál nem láttak még magyar címert.
elterjedt, hogy a tömegsírba az 1956-os forradalom idején kivégzetteket temették el. Ezt azonban határozottan cáfolta a megyei napilapnak nyilatkozó Kővári Ivett biológus-antropológus, a múzeum régészeti osztályának munkatársa.
Az eddigi vizsgálatok szerint vélhetően az 1919-es Tanácsköztársaság vagy a második világháború idején temethették el azt a 22 embert, akinek a maradványait most fellelték.
Mondjuk nekem fogalmam sincs, hogy régészek hogyan régészkednek, de '56 és '44 között van ugye 12 év, '19 meg '44 között meg 25. Úgyhogy elég hülyén hangzik, hogy vagy a kommün, vagy a világháború, de '56 az kizárt. Ha akad ilyen kislapátos-ecsetes olvtárs, megvilágíthatná.
"1956 – Gyilkos sortűz zúdul a Kossuth téren békésen és fegyvertelenül tüntető tömegre. Több tizen, egyes becslések szerint 120 halott és temérdek sebesült marad a kövezeten. Az elkövetőket máig nem azonosították. "
A "tobb tiz", eppen olyan valotlan, vad becsles, mint az "1000".
Szal, ne lobogtassl "biztos vagy csalhatattlan" szamokat.
Csaxólok: Akkor mondhatnád, hogy ordítok, ha nagybetűkkel írtam volna tele a posztomat. A netes írásos közlésben ezt szokták kiabálásnak tekinteni.
De a nyelvtanilag szükségesnél nem használtam több nagybetűt.
Megtisztelő (lenne), hogy fejedelmi többest használsz velem kapcsolatban, de én csak egy közönséges falusi pór vagyok, nem illet engem az ilyen nagy megtiszteltetés.
Hamvas Béla: 1956 - "Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk. Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell. Senki se mert meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költő, író, szobrász, zenész, festő, orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás. Soha még nép nem volt ilyen elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága, amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze. Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt, nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlenegyszer és egyedül, az egész földön egyesegyedül nem ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki, aki itt él, kétszázszoros túlhatalom ellenére. Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak és tanítanak. Tényleg semmi sem történt? Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak, és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz. Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak zsebükbe, a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutatgatnák őket a panoptikumban: Íme, akiknek drágább volt a selyemnyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat. Mintha életnek lehetne tartani azt, amit ezek élnek, mintha költészet és zene és dráma lenne az, amit ezek csinálnak, mintha lehetne ilyen feltételek között élni akárcsak hivatalban, vagy gyárban. Persze, élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz. Elrejtőzni és hallgatni, és napszámos munkát vállalni, és fogakat összeszorítani, és nem lázadni, vagyis igenis lázadni, és nem engedni, és átkozott és bőszült görcsben élni, és nem engedni. Hol van ma az a név, börtönökön kívül, amely nem ragad a mocsoktól? " Semmi szent nincs, amit e hitvány nép ne gyalázott volna meg, ne süllyesztett volna hitvány eszközzé, és ami a barbárok között is égi tiszta marad, azt ezek a huncut vadak iparként űzik, és nem is tudnak mást, - ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni, mint saját érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne többé szív, még akkor sem, ha ünnepel, vagy ha szeret, vagy ha imádkozik " ( Hölderlin ). Majd igazolják őket. Lemosogatják őket, bekerülnek a lexikonba, az irodalom és a kultúrtörténetbe, mint akik magas esztétikai értékeket valósítottak meg. Milyen történelem lesz ez?"
"Ezért ragadt a Kádár-rendszer a mocsoktól, mert aki érvényesülni akart, egzisztenciát akart, annak meg kellett tagadnia, el kellett árulnia a forradalmat."
Nem egeszen ,nem kellett megtagadni, nem ezt varta el az akkori politika,ha valamit meg kell tagadni akkor az egy letezo,elo valamies annak elismerese. A kadari vezetes egeszen mast akart,altalanos ,ossznepi,kollektiv amneziat 56-al es az azt koveto megtorlasokkal kapcsolatban,hogy egyaltalan szoba se keruljon,mintha meg sem tortent volna.A nep ne foglalkozzon vele , a tortenesz szakma ne kutassa,mert az meg kellemetlenebb lehet,meg akkor is ha az eredmenyek soha nem kerulhetnek a nyilvanossag ele meg szakmai konferenciakon se nemhogy TIT alapon.Vagyis ki akartak torulni a kollektiv emlekezetbol.
az esztergomi emléktáblán is...
a Széna téri emlékoszlopon is ezt a címert láthatod.
