Most olvasom Spiró nemrég megjelent regényét, a Tavaszi Tárlatot, várom ide a véleményeket.
Arra kérlek Benneteket, hogy - hasonlóan a filmes topikokhoz - ha olyan dolgot írtok le, amivel ellőttök valamilyen poént, azt jelezzétek hangos "SPOILER!! SPOILER" rikkantásokkal!
Hát, fiúklányok, nekem még hátra van belőle 80-100 oldal, de ma este befalom. Iszonyatosan lesújtó történet, sírhatnékom van tőle, sajnos ebben az országban azóta sem változott semmi.
"rossz belegondolni, hogy ilyen volt a világunk nem is olyan régen."
ezen mondaton elgondolkodtam, és eszembe jutott valami, ami nem nagyon vág ide, de elgondolkodtató.
Egy ismerősöm vállalkozó. Mégpedig olyan, aki nem kerül meg adót, évi 4-5 M Ft-ot fizet be az egyszemélyes cége forgalma után. Ha minden ember, minden vállalkozó így adózna, akkor nem állnánk rosszul.
Megkapta a magánnyugdíjpénztárától a levelet - illetve az államitól is, amiben értesítik, hogy 1.5 M Ft az eddigi megtakarítása. Ezt megtarthatja, de akkor elveszik az állami nyugdíját, bár továbbra is levonják majd tőle havonta. Vagy átlép az államiba és a magán rész úszik be a közösbe.
Ő nem szeretne átlépni, mert nem hiszi, hogy fennmarad az állami nyugdíj rendszer 20-30 év múlva, amikor közel 1.5-szer több nyugdíjas jut majd egy dolgozóra mint ma. (matematikailag is egyszerűen belátható.)
DE fél, hogy ha nem lép át, akkor valami feketelistára kerül, és a vállalkozását, és az életét megkeserítik. (pedig fizet adót rendesen.)
azaz, úgy gondolja, hogy ha demokrácia ellenesen hoznak egy ilyen törvényt, akkor más demokrácia ellenes módszertől sem riadnak vissza a jelenlegi kormány kiszolgálói. (tudjuk, a választások előtt az állami számvevőszéket kampánycélokra is lehetett használni.)
tehát ma sem olyan vidám a helyzet, mint azt gondoltam.
kimondottan tetszett a könyv. bár nem vagyok irodalmár, de nem merném állítani, hogy ez az év kimagasló szépirodalmi műve. (ettől még a lektűr kategóriánál sokkal-sokkal jobb számomra.)
ami miatt tetszett, az az, hogy soha semmilyen írásból nem láttam ilyen árnyalt és pontos képet az 56 utáni emberi állapotokról. rágalmak, félelmek, talpnyalás, gyilkosságok, irigység, féltékenység, lakásfoglalások, látszatbarátságok, stb... kimondhatatlan töményen. mert ezek meg vannak mindan korban, de mégis vannak pillanatok, amikor a "normális viselkedés" szinte életveszélyes volt, és mindenki szerepekbe menekült. rossz belegondolni, hogy ilyen volt a világunk nem is olyan régen.
Szerintem Spiró annak idején olvasott egy cikket (a Magyar Ifjúságban?), és az emlékei alapján támadt a könyv ötlete. Megkereste archívumban az eredeti cikket (jól emlékezett rá). Én azt hiszem, magát a cikk szereplőjét nem kutatta fel, legalábbis én nem ezt vettem ki. Nem is biztos, hogy életben van: én voltam annyi idős, mint Matyi a könyv szerint és a papám 91!
Mint ahogy már irogattam, Spiró apját valóban a Rókusban operálták akkor.
Azt próbáltam kinyomozni, de még nem sikerült 100 %-osan, h a fülszövegbeli cikk volt a kiindulópont csupán és hozzáképzelte "hősünket", vagy rátalált vmelyikre, esetleg épp Fátrayra? Vagy megváltoztatta a neveket? A riporter részéről az egyik cikkben van egy utalás, h meg kellett találni a hőst, de erre nem válaszol konkrétan, attól tartok, inkább jelképes megtalálásról lehetett itt szó. Én pedig azt hittem, h valós alapja van a sztorinak, olyan értelemben is, h volt egy ilyen kórházas-bevádolós történet. Aki tud erről vmit, mesélje el nekem, legyen szíves, nagyon fogok örülni neki!
Csak a kora miatt, meg egyszer a TV-n egy 56-os megemlékezésen mesélte, hogy ott volt (más főiskolásokkal együtt, de a többiekre sajnos nem emlékszem) október 23.-án a Petőfi téren az egyetemista tüntetés kezdetén.
Sőt, a Fogságot is igényes lektűrnek nevezi. Olvasóbarát író, gyermekbarát szülő, szerintem ezek jó dolgok. Aki egyszerűen tud írni fontos dolgokról, az számomra, merő lustaságból, mindig előnyben van. Kosztolányi, Szerb Antal is ilyenek. A világirodalom története az egyik legkáprázatosabb lektűr.
Bazsányi is lóugrásban olvasott. Az Urival való párhuzam kedvéért úgy gondolja, hogy Fátray hivatkozik a szembajára, holott csak ráhagyja a beszélgetőpartnerére, valójában Radnót Magda szemész pártfogását szeretné.
(Kövezzenek meg, de nekem Esterházy egyre inkább blöffnek tűnik.)
"Tizenegy évesen szöget ütött a fejembe az a különös május elseje, azzal az elképesztően sok felvonulóval, aztán évtizedekre elfelejtettem. A '90-es évek közepén, amikor a Kvartett című darabomat írtam, utánanéztem, és kiderült, hogy közel egymillió ember lehetett kint. Kádárék érdekes módon inkább hallgattak róla, noha fel lehetett volna tüntetni úgy, hogy ennyien tettek hitet a szocializmus mellett. Valamiért kínos volt nekik. Valóban kellemetlen fejlemény, nehéz megmagyarázni. Én sem magyarázom, csak ábrázolom. Ugyanolyan tény, mint az, hogy október 23-án váratlanul kirobbant a felkelés. Mindkettő a népakarat megnyilvánulása, csak közben megváltozott a helyzet. Szerzőként nem értelmezem, magánemberként viszont azt gondolom, hogy a társadalom kétségbeesésében kiegyezett, mert nem tehetett mást."
A 278. oldalon lévő Palágyi-monológban vélném fölfedezni a választ arra, hogy miért voltak annyian azon a május 1-jén. Valamint abban, ahogy ugyanott elhangzik: "Ez a május elseje most nem kötelező" (nem pontos idézet). Valószínűleg több munkahelyen mondták szinte szóról szóra ugyanezt. Nálunk pedig az a régi reflex, hogy ami kötelező, abból kihúzzuk magunkat, ami viszont nem kötelező, de ajánlott, attól megijedünk és teljesítjük.
Kérdésedre sajnos csak újból szószerint bemásolni tudnám a 39.sz hsz-t. Nem Spiró más novelláiról vagy nyilatkozatairól, hanem kizárólag erről a beszélgetésről írtam. Megismétlem.
Végre sikerült meghallgatni a Klubrádión a beszélgetést. Jó, hogy felhívtad rá a figyelmet.
Nem értem, mi a problémád a beszélgetéssel kapcsolatban. Spiró több novellájában is megírta a szüleivel való kapcsolatát, pl. az Álmodtam neked c. kötetben, illetve az interjúk során sem szokott kitérni a kérdés elől. Egyáltalán: nem az a pasas, aki bármilyen témát illetően terelni szokott.
Az anyjával való nem túl szeretetteljes viszonyáról a Nyaralni muszáj és a Gyurka c. novellákban írt. (Holmi 2004/3)
Aki pontosan, szószerint akarja, visszahalgathatja a Klubrádió honlapján. _ azt is hallani fogja, hogy VJ. a "miért?" helyett következetsen és mindig így kérdez: "mert?"
Visszatérek a Klubrádió szerda esti Sp-interjujához. Rip.: Váradi Júlia. A rip. kb 25 éve kulturális rádiós újságíró, nagy gyakorlattal. A legjobbak közé számítható.
Kérdezte Sp-t, ki-mi volt az apja, mi a foglalkozása, milyen volt a kapcsolatuk. Sp. erről elég részletesen, de azért itt is ugrott, terelt egy halványat, de az anyjáról szólva még furcsább volt a mondóka és a nagy kihagyás. Figyelem: csak majdnem szó szerint, emlékezetből!
VJ: És az édesanyja? SP: Ő színésznő volt, kezdőként operettekben játszott 1945 előtt. De zsidó származása miatt letiltották. 1945 után Major Tamás hívta színházhoz, de ő nem ment. VJ: Miért? SP: Nem érdekelte már. Nem ment. (kis ugrás a mondókában) De nekem nagyon érdekes volt, hogy bent lehettem egy színházi öltözőben, és akit a színpadon láttam //ismert színésznőt említ, nem az édesanyját!//, ugyanő most ott ül az öltözőben. VJ: Innen a színházi érdeklődés? SP: Nem. A színház sokáig nem érdekelt. ----- És innentől kezdve a drámaírásról van szó, az édesanya alakja, története, élete soha többé nem kerül szóba a beszélgetésben, mondhatnánk: felejtődik, "ejtődik". 1945-ben tehát. ----- na most milyen lehet egy kezdő riporter?
Elég sokat, (csaknem) mindent olvastam Spirótól és interjúkat is. A memóriám viszont….
A munkahelyemen vagyok, így csak fejből próbálkozom:
Az apját operálták a Rókusban 56 őszén, és ő kapott tüdőgyulladást ugyanott.
Az apai nagyszülők hasonló habitusúak lehettek (ha jól emlékszem, nem szűcs, hanem szabó) és éppúgy taníttatták a fiaikat. Forrás: novella a Népszabadságban
Az anya 45-ben egy hasonló „hisztériás” jelenettel akadályozta meg, hogy az oroszok elhurcolják az apát (remélem, jól emlékszem…)
Az orvos nagybácsi, aki kivándorlást emleget, valóban létezett, és emiatt nem is haladt a ranglétrán előre
Kati és az anya közös vonásaiba nem akarok nagyon belemenni….
Matyi meg sok mindenben emlékeztet a novellák gyermekfigurájára, csak persze Spiró nem 50-ben született.
A mai interjuban beszélt a szüleiről. "Apámmal nagyon szerettük egymást", hangsúlyozta a riporternőnek, aki - egészen halkan és mérsékelten, nagyon leplezve - a regénybeli család esetleges személyességéről kérdezett. Spiró egyértelműen cáfolta. - Attól, h. ő terel, cáfol - még lehet igaz.
Most volt vége a Klubrádióban: Beszélgetés S.Gy-el a Tacaszi tárlatról". --- (nem a tartalomról: engem kicsit zavart a mesterkélt, pózos "vóóót" kiejtése.)
