Döbbenetes méreteket öltenek már ezek az esetek. A hatóságok gyakran tehetetlenek vagy nem hajlandók tenni semmit. Ne tűrje el senki!
Bárki aki bajban van, írjon ide! Nők, gyermekek, hajléktalanok, öregek, betegek, akárki, aki bajban van. Ha bántalmazzák, terrorizálják családtagok otthon (de akárki akárhol), vagy bűnözők terrorizálják, zsarolják, rabszolgaként tartják. Ha valahogy sikerül észrevétlenül internethez férni, írjanak! Kitalálunk valamit. Megpróbáljuk - természetesen törvényesen - kimenteni, segíteni....
Szeretném veletek megosztani a saját történetemet, eddig nemsokan hitték el, de sajnos valós!
Viszonylag jó módú családból származom, mindkét szülőm értelmiségi... ehhez képest főleg az apám kis korom óta vert minket, de főleg engem. Sajnos ezeket nem vettem észre, hiszen sokszor nem lett nagyobb testi sérülésem, csak lelki és amúgyis a szertorna edzéseken is verte a lábunkat az edző, így hamar hozzá szoktam a fájdalomhoz és persze akkor ez még nem volt így kommunikálva. Otthon akkor pofoztak ha rosszjegyet kaptam, ez általánosban 4 vagy rosszabb, középiskolába a 3 volt, folyamatos megfelelési kényszerben élek. Nagyon ritkán dícsértek meg, de akkor sem éreztem őket szintének. Atestvéreimmel egymás elleni versengésre tanítottak és hiába vagyok a legszófogadóbb, de amint vmi nem úgy van ahogy ők akarják rögtön kiakadnak rám is... Látszólag mindent megadtak nekünk: ülön órák, zeneiskola vagy sport. De az sosem érdekelte őket, hogy melyiket szeretem, melyiket nem... Ha kiálltam a véleményem mellett és nem kértem bocsánatot, addig nem kaptam enni.
Most a főiskola végén előre félek, hogy mi lesz, ha haza kell költöznöm, nem bírok ki velük 1 hétnél hozamosabb időt. Milyen felnőtt lettem: nem igazán bízok másokban, így nincsenek közeli barátaim, párom is sokáig nem volt, hiszen buliba sem mehettem 17 éves koromig, mivel anyám megtépett (így nem is mertem kéreckedni),és nehezen bízok meg másokban. Sokszor félek egyedül, nagyon rosszul alszom éjszaka és velük szemben az akarotomat a mai napig nem tudom érvényesíteni, hanem sírógörcsöt kapok ha vitáznom kell.
Egyesületünk fő célja a családon belüli erőszak áldozatainak fizikai védelme, a
tettlegesség törvényes keretek közötti megakadályozása. A segítségre szorulók számára egy normális és erőszakmentes életvitel kialakításához szükséges lehetőség megteremtése.
Tevékenységeink közé tartozik a sokszor életveszélyben, testi és lelki terrorban élő, de onnan menekülni akaró személyeknek segít a menekülésben és a következmények kivédésében. Pl: válás után a zaklatás megakadályozása, gyermekláthatáskor a gyermek biztonságának megteremtése.
Ezen kívül az (igény szerint) utógondozás, a korábbi ügyfelek sorsának nyomon követése, továbbá az önbizalom növelése érdekében a rehabilitációs foglalkozások keretében önvédelmi fogások ismertetése.
Elérhetőségeink: Balázs Gyula /elnök/
Tel: 06-30-414-7981 / 06-20-531-2405 (éjjel nappal elérhető)
Hirtelen ötletként a rejtett kamera jutott eszembe pl. Tehát egy ebook vagy laptop "ottfelejtve" a tett színhelyén, "véletlenül" online. Vagy egy okostelefonon egy kamerás kapcsolatot csinálni, egy óvatlan pillanatban, amikor már hamarosan várható a dolog. De. Sajnos ez sok mindent nem old meg szerintem. Ugyan lesz egy bizonyíték; majd teszel egy feljelentést; hónapok évek telnek el; ezért előzetesbe nem zárják, s ez idő alatt még jobban fog terrorizálni. Jobb megoldás szerintem végleg elvenni a kedvét e kis szórakozásától. Ha gondolod, dobj egy emilt a többit személyesen... ;)
Teljesen új vagyok ezen az oldalon is, és alapvetően a fórumozásban is - de máshová nem fordulhatok kérdésemmel.
Próbálom a legrövidebben összefoglalni a sztorit: az öt éves gyerekem apja tíz éve folyamatosan kihasznál. Nem élünk együtt, és vannak rajtam kívül más kapcsolatai is (élettárs + barántő(k). Hol gyereknézés címszóval, hol meg kell beszélnünk valamit szöveggel találkozunk, és ezek többször odáig fajulnak, ameddig én már nem akarok elmenni vele... Anyagilag teljesen a kiszolgáltatottja vagyok (nincs munkám, míg ő átlagfeletti életmódon él), és ő ezt a függőséget maximálisan kihasználja. Állandó lelki nyomás alatt tart, különféle módokon zsarol, a gyerekünket is manipulálja (aki egyébként szeret nála lenni, mert ott annyi édességet ehet, amennyit akar, és annyit nézhet tévét, amennyit akar, és a holmijait és trehányul szétszórhatja bármerre).
Néhány hete kettesben voltunk, elmondta a magáét, aztán intim együttlétet erőszakolt ki. Kétszer annyi kilo mint én, úgyhogy esélyem se volt a védekezésre, a zokogásom se zavarta, lerángatta rólam a ruhámat... aztán egy idő után jobbnak láttam feladni a küzelmet és hagyni magam "előbb szabadulok" alapon...
Természetesen nem jelenthetem fel nemi erőszakést sem kényszerítését; hogyan is tudnám ezt bizonyítani?! És hogyan is tehetném ki magamat is egy ilyen helyzetnek, amelyben biztosan vesztes maradok, aztán még a végén az én nyakamba varrnának egy jókora perköltséget vagy visszaperelne hamis váddal... És ha jobban belegondolok a részletekbe, ez az ember inkább egy szánalmas beteg ember, s nem is annyira bűnöző.
Kíváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak erről a történetről, illetve az a konkrét kérdésem: hogy a csudába lehet bizonyítani az ilyesfajta családon belüli erőszakos megnyilvánulásokat.
igen, persze... de tudod, nem lehet azt megmenteni, aki nem hagyja magát (pl fedezi a támadót, hazudik a nyilvánvaló tények ellenében is stb...). Szerintem az önértékelést kellene mindenkiben helyre tenni... Hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy őt nem lehet bántani...
Jó a kezdeményezés véleményem szerint, csak a legnagyobb gond a családon belüli erőszakban a lelki terror... elhitetik az áldozattal, hogy ő a felelős a szörnyűségekért. Ez esetekben sajnos az áldozat nem kér segítséget mert felelősnek, "rossznak" érzi magát.
A rendőrség tehetetlen volt... Nincs bűncselekmény, amíg vér nem folyik,- ez volt a mottó... De rengeteg sérülés csak másnapra lilul, zöldül be... És ha el is viszik a terrorizálót, előbb-utóbb elengedik, akkor meg visszatér.
Igen. Pontosan ezért vannak telefonszámok, védő szolgálatok, ahová a vészjeleket, segélykérést várják; pl:
Annyi a különbség, hogy itt sokkal szélesebb a megoldási paletta... ;)
Törvényesen szinte lehetetlen megoldani valóban sok helyzetet, hiszen ahogy írod, még ha le is tartóztatják, hamar hazajön, továbbá ha be is zárják egy időre egy diliházba, egyszer kiengedik. (más kérdés, hogy a történtek után az is hülye, aki bevárja otthon és nem lép le addig, amíg nincs ott, de persze nyilván sok esetben, gyerekek, szeretet, s egyéb függőségek stb)
Egy biztos, a törvényes és hivatalos módszerek mellett ill azokon túl, tudok kínálni olyat is, amit ide nem írok, de az illetőnek, egy életre el fogja venni a kedvét, attól amit csinált, ezt garantálom...
Kedves Big4, ebben igazad van, és ma már sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a családon belüli erőszak elleni küzdelemre, de pár évvel ezelőtt... A rendőrség tehetetlen volt... Nincs bűncselekmény, amíg vér nem folyik,- ez volt a mottó... De rengeteg sérülés csak másnapra lilul, zöldül be... És ha el is viszik a terrorizálót, előbb-utóbb elengedik, akkor meg visszatér.
És úgy gondolom, sok nőt tartanak majdhogynem bezárva... Nem is akarok ebbe belemenni, ha egy bántalmazott idetéved, úgyis tudja, miről van szó...
Ez a topik azért jó, mert ma már van internet, egy fogvatartott leadhat itt vészjeleket...
Teljesen mindegy, hogy mit képzeleg a pszichopata, akkor is tenni kell valamit!
Ha veszélyes, hát veszélyes. Még mindig sokkal jobb, sőt csakis az a megoldás, ha a veszélyt, a kockázatot vállalva, megkisérli az áldozat megszüntetni, az elviselhetetlen, embertelen és vérlázító helyzetet. Ebben az első lépés a kommunikáció, a segítség kérés....
Kedves Big4, a topikod azt hiszem nem lesz pörgős. Nem lenne baj, ha azért nem pörögne, mert nincsenek brutális emberek... Vannak. De az áldozatok félnek... Nem mindegy ugyanis, hogy a terrorizáló belátja-e vagy sem, hogy rosszat tesz... Ha belátja, van remény. Az az ember viszont, aki azt hiszi, hogy joga van a bántalmazáshoz, igen-igen veszélyes tud lenni...
Remélem azért sikerül majd néhány áldozaton segítened. :)
Hmm... érdekes hogy nem nagyon van érdeklődés a téma iránt. Vagy véletlenül senki nem olvasgat az Index fórumon, akit érint a dolog, vagy pedig ez egy ekkora tabu..?
