Dragasagaim, jol ertem, hogy ez gyakorlatilag egy olvasoi level a Welt-be? Mi ebben a hir? Egy diplomata egy olvasoi levelben megvedi sajat kormanyat! Wow.
A vicc az, hogy Biszku a nemzeti kommunista vonalhoz tartozott, ami jellemző volt a románoknál és a szerbeknél is. Kádár egyensúlyozni akart a nemzeti komcsik és a internáci komcsik között, a keményvonalas internácik forradalmi maoisták, trockisták és egyéb eszement irányzatokat képviseltek, közéjük tartozott sok későbbi szdsz-es is, pl. Demszky. Moszkva egyértelmű parancsa az volt, hogy hogy nem szabad ismét egy Rákosi-Gerő típusú utópista-szélsőséges vezetést hatalomra juttatni. Így Demszkyéket háttérbe szorították, de közben megerősödött egy másik internacionalista szárny is a gazdasági vezetésben, akik Kádárt sikeresen félre tudták vezetni.
Biszkut a Fekete féle gazdasági vonal nyomására váltotta le Kádár, mert tiltakozott a hitelfelvételek és gazdasági reformok ellen, állítólag még puccsot is tervezett a reformisták ellen. Ezek a reformok vezettek a mai eladósodottsági helyzethez és a sorozatos imf hitelekhez. Történelmileg tehát nem egyértelmű a kádári reformok egyértelmű pozitív megítélése sem pedig Biszku abszolút negatív szerepe.
"Martonyi János külügyminiszter kijelentette: "Hivatalos formában kijelentettük, hogy az európai határok sérthetetlenek. Ezért nem beszélünk határmódosításról, sem revízióról, hanem mindig csak az emberekről és a jogaikról". Így beszélnének a revansisták? - kérdezi végezetül Breier Zsuzsa."
És ez igy helyes.
Persze elgondolodhatunk azon, mi lenne, ha nem így lenne:
Pl. a francia barom pl. nekiugrana a német baromnak, a magyar barom nekiugrana a szlovák baromnak, a magyar igen "derék-barom", tehát ő aztán nekiugrana mindenkinek:
nekiugrana az ukrán, a román, a szerb és minden más fajzatnak, mert azt hiszi, hogy ő más - fajmagyar - szarból nőtt ki.
Mi marad Európából?
Szerintetek a hülyék tobzódásából mi marad?
Egyébként Európa örök barmait illedemesebben nacionalistáknak szokták hivni, amikor pedig az állitólagos értelmiség felébred és bilibe lóg a keze,
akkor azt hazudja, hogy ez már maga a szélsőjobb,
pedig ők tudták miben vesznek részt (hisz ők kavarták a szart),
csak azután igy mossák kicsi kacsójukat.
Egyébként úgy tűnik nemcsak nálunk szüntették meg az OPNIT.
Magyarország jobb mint a híre címmel írt cikket a keddi Die Welt fórum rovatába Breier Zsuzsa Berlinben élő magyar kultúrdiplomata.
Német újságolvasók fölvetéseit - az országot populisták, veszedelmes nacionalisták és politikai kalandorok vezetik, sőt a szélsőjobboldal is kormányzati szerephez jutott - a szerző tételesen cáfolja. A Jobbik nemhogy nem kormányzati erő, hanem - bár áprilisban 12,18 százalékos eredménnyel bejutott az Országgyűlésbe - ráadásul minden politikai erő, akár jobb-, akár baloldali, határozottan kizárja a vele való szövetkezést - írja.
Magyarországot demokratikus úton megválasztott konzervatív-kereszténydemokrata szövetség kormányozza, amely tagja az Európai Néppártnak - szögezi le Breier. Ismerőseinek arra az ellenvetésére, hogy na igen, de Orbán Viktorról tudnivaló, hogy nem találja igazán jónak a többpártrendszert, hiszen ez még pártja programjában is benne van, a szerző kifejti: sem a Fidesz programjában nincs benne, hogy a többpártrendszer rossz vagy fölösleges volna, sem Orbán nem mondott ilyet soha.
Az "Orbán veszélyes" kitételre válaszul Breier leszögezi: igen, de nem az országra, hanem politikai ellenfeleire nézve, akiknek nem sikerült lejáratniuk őt. Sem a hamis hírek áradata, sem az antidemokraták figyelmeztetései nem voltak képesek megakadályozni meggyőző választási sikerét. Orbán és pártszövetsége 68 százalékos többséggel kapott bizalmat a választóktól, míg a baloldali politikai tömb korrupciós botrányoknak, hazugságoknak és hamis állításoknak köszönhetően felőrlődött.
A német médiában ma még túl gyakran a vesztesek által Orbánról festett kép adja meg az alaphangot - állapítja meg Breier. - Nos, a tényeket így is meg úgy is lehet olvasni, a politikusok népszerűségi mutatója pedig mindig ízlés dolga is. Viszont itt a politikai ellenfél ócsárlásakor nem pusztán a külföldi médiára kiterjesztett belpolitikai küzdelemről van szó. A nem kommunista Orbán példátlan demokratikus választási sikerét politikai ellenfelei ijesztőnek érzik, és hangot is adnak rosszindulatuknak. Mottójuk: ha az antidemokrata, nacionalista, populista Orbán ekkora támogatást kap a választóktól, akkor az utóbbiakban van a hiba.
Pontosan ezen a törésvonalon mozognak a híradások a "veszedelmesen nacionalista" Magyarországról - állapítja meg a cikkíró. A kitétel, miszerint "a magyar lakosság többsége tekintélyelvű beállítottságú", úgy hangzik, mintha a magyaroknak valamilyen születési hibájuk volna. A magyarok többsége "nem sokra tartja a szabadságot, és rend után kiált". Ez a nép mindig is jobbnak tartotta magát, és "a szélsőséges nacionalizmus csírái már jóval a kommunizmus összeomlása előtt megvoltak". A magyarok "különösen vonzódnak a totalitárius eszmeiséghez".
Breier cáfolja azt az állítást, amely szerint Orbán pártja elősegítette "a revansizmust, a nacionalizmust, az antiszemitizmust és a kisebbségekkel szembeni türelmetlenséget". Mint írja, programjában és nyilatkozataiban a Fidesz ismételten és következetesen elítéli a revansizmust, a nacionalizmust, a rasszizmust és az antiszemitizmust. Orbán rendszeresen leszögezi, hogy a Fidesz "minden eszközzel meg fogja védeni valamennyi zsidó magyar állampolgár emberi és szabadságjogait". Ez pedig nem kifejezetten rasszista csengésű mondat - vagy igen?
Martonyi János külügyminiszter kijelentette: "Hivatalos formában kijelentettük, hogy az európai határok sérthetetlenek. Ezért nem beszélünk határmódosításról, sem revízióról, hanem mindig csak az emberekről és a jogaikról". Így beszélnének a revansisták? - kérdezi végezetül Breier Zsuzsa.
