""de a birtokos nevmasnak en sosem tudtam vokativuszat"
Muszáj, hogy legyen, hiszen egy főnév előtt áll, amellyel számban és esetben egyeznie kell. Legfeljebb alakilag egybeesik az alanyesettel. Az -i egy lehetséges vocativus-végződés volt az ószlávban. Persze nem az egész paradigmára emlékszem, hanem erre a kifejezésre."
Aha. Akkor mesélj róluk. De ne úgy, hogy olvasd el ezt vagy azt, hanem egyszerű tényeket írj, pl. az R1a1 szláv, de azért nincs a bolgárokban, mert csak, és azért van az Atlanti parton is 20%, mert csak. :D
Vérrokonság népünk egy összetevője révén létezik japánokkal. Ezt már évtizedekkel ezelőtt kimutatta Matsumoto immunglobulinok nyomon követésével. Az eredménye az, hogy nálunk kb. 3% a Távol-Keletről érkezett néprész általában, de a Csallóközben ez eléri a 10%-ot. Vélhetően a besenyőkkel érkeztek török népek, mert ezek elfogadott letelepedési területe ez, még a nagyváros, Pozsony neve is a besenyő névből származhat.
Nincsenek szlávok, germánok, etcetera. Emberek vannak, akik gazdasági vagy politikai okok következményeképpen eltérő nyelveket beszélnek. Nem szabad azt hinni, hogy léteztek mondjuk Ku. 500. körül valahol a Föld egy eldugott sarkában tiszta szlávok, és azok aztán egyszercsak elkezdtek terjeszkedni. A régészet például a Pripjaty-mocsarakhoz lokalizálta a szlávok őshazáját, a mai genetika a Kelet-Balkánra teszi. De bármelyik víziót nézzük is, mindenütt feloldhatatlan ellentmondások vannak, nevezetesen az eredmény, a mai lakosságeloszlás túl vegyes bármi szabály elviseléséhez.
"A lovasnomád-birodalmak életvilágában viszont simán mentek sokszáz,sőt ezer kilométereket személyesen és rövid idő alatt."
Az időtartam hatás sokkal fontosabb, mert a lovas nomádok jöttek, láttak, győztek aztán mentek tovább. Akik meg maradtak, asszimilálódtak. Mondjuk a szóközvetítésekben lehetett szerepük, (nome ádók) de nem olyan nagy a mindenkori helybenlakók nyelvéhez képest.
Nagyon érdekes a szláv és a magyar nyelv kapcsolata, ami ugye azért nem lehet nyelvgenetikus, mert nincsenek meg a szabályos hangmegfelelések. A szláv fonémaállománya a magyarnak legteljesebb részhalmaza. Rengeteg közös szavunk van. A szláv mindenképpen európai gyökerű nyelv. A szláv a leragozóbb (aglitunáló) **IE nyelv. (És van még egy érdekesség. Egy szlávot meg kell hallgatni magyarul beszélni, és rájöhetnénk, hogy a magánhangzóbetoldásosdi, az lehetett fordítva is, megánhangzó elharapósósdi is. Azaz vitatható az átadási irány is. drága és daragij - kivétel erősíti a szabályt.)
Na ne viccelj. Az nem rejtélyes ellentmondás, hogy a dolgok nem úgy történtek meg, ahogy magadnak elképzeled, mert úgy nem történhettek meg. Ezt az ellentmondást triviálisan fel lehet oldani annak belátásával, hogy szamárságot gondoltál. Én ezt tettem, beláttam, hogy szamárságokat gondolsz, és próbáltalak téged is erre a jobb belátásra bírni.
De 1000 km-re nem. Minek? Miért menne 1000 km-re? Ott van köztük az eredeti lánc. Azaz a nyelvi tömbtől nem szakadnak távolságban messzire el. Mint ahogy a nomádok erre hajlamosak. A földművesek nem vágnak neki hatalmas tömegekben a nagy ismeretlen világnak, hacsak nem valami történik, pl. természeti katasztrófa, és nincs helyben földművelés. Művelhető szabad területek. Vadnyugat (USA) minta helyett vadkeleti északkeleti, délkeleti, déli irányban. LAssan fokozatosan. Ki tudja.
Úgy értem, hogy a faluláncolat minden eleme a szomszédaival tart kapcsolatot. Oda megy vendégségbe, azokkal kereskedik, jön össze ünnepelni. De 1000 km-re nem.
Igy, mondjuk egy új tevékenység és a hozzá tartozó szavak sok-sok közvetítőn keresztül és hosszú időn át érnek el mondjuk Pannónitól a Volgáig. A lovasnomád-birodalmak életvilágában viszont simán mentek sokszáz,sőt ezer kilométereket személyesen és rövid idő alatt.
Figyelj,tegyük fel, hogy ilyen lassan elterjeszkedtek pl. a Ladoga-tóig ill. a Duna-deltáig. Tehát a két néprész sokszáz évig 1500-2000 km-re élt egymástól direkt kapcsolatok nélkül. Mindegyik egy csomó más -más néppel érintkezett, keveredett közben. És mégis szinte ugyanazt a nyelvet beszélik. Óorosz és (szláv) óbolgár szinte megkülönböztethetetlen. Hihető ez?
A nyelvi állandósság kulcsa a helybenmaradás. És ott helyben is a mindig lassú külső kissebségi diffúz idegennyelvi szubsztrátum behatás (ezek asszimilálódnak mindig, legfeljebb hoznak új szavakat, ha hoznak új ismereteket is). Mivel kicsik a távolságok, a magnyelv nem fog szétesni elhajlani (nyelvjárni) a peremvidékeken sem annyira. Szerintem a szlávokkal valami ilyesmi történhetett.
Nem. Pont az a lényeg, hogy lassú és fokozatos a terjeszkedés. Azaz csinálsz egy tanyát mondjuk 1-2 km-re. Abból lehet még falu is. És nem ugarbugrálsz 100-200 km-eket mint a nomádok. Nekik ehhez megvan az életmódbeli és technikai lehetőségük is, míg egy földművesnek egyrészt nincs is meg, másrészt teljesen már habitussal rendelkeznek. Nincs sátorfájuk, se, amit szedhetnének.. ;-)
Kurultaj témához. A szövetséges, vagy akár rokonnyelvű törzsek vezetői, békeidőben nem nagyon tanálkozgattak. Ha összehívták a törzsfőket valahova, azok nem csekély katonai kíséretei, már eleve komoly haderőt képviseltek együtt. És ott mindig hadászkodásról tárgyaltak. A tanácskozás eleve háborúról szólt mindig, ahol a törzshadsereg rögtön ott volt a kurultaj táborban. Szerintem.
Boccs hogy beleszólok, de a szláv nyelvek rejtélyére az ún. diffúz népvándorlás, lassú földműves tanya, falurendszeres terjeszkedés lehet, csak éppen az időben sokkal régebbre visszanyúlva. A szlávok őshazája meg......... Csak rá kell nézni a mai térképekre, hogy kb. hol is lehetett.
Nekem tetszett Czeizel Endre előadása mint orvosgenetikus arról, hogy miért fehér folt a kárpátmedencében az itt lakók génállománya a kontinensek géntérképén.Csodálatos, hogy Ázsiát rokonitják az amerikai őslakókkal, mi pedig itt
