Végig az egykori és mai börzsönyi kisvasút nyomán (/317/, 70, 355busz, 318, 318a, 70)
Nemrégiben egy kedves család vendégeskedett nálunk, akiknek nem idegen a vasút és a kisvasút világa, mivel balatonlelleiekként megfordulnak a fenyvesi és a mesztegnyői kisvasútvonalon is. Pár napot nálunk töltöttek a nyárból, s velük együtt szerveztem egy közös kirándulást, amely Börzsönyligetről indult, és Szob - Nagybörzsöny - Márianosztra - Szob útirányon át tettünk egy kerülőt, érintve a 317-es, 70-es 318 és 318a vasútvonalakat, valamint a 355 sz. busz vonalát is. Mivel az előző estét augusztus 20-án a fővárosi tűzijáték nézése szépen megnyújtotta, ezért a 11 órai, délelőtti indulás mellett tettem le a voksot, hogy az előző nap fáradalmait kipihenjük (a fővárosba is természetesen vonattal utaztunk). Indulásként a Morgóban választhattuk volna a királyréti vonal járatát is, azonban a kései visszaérkezés miatt úgy döntöttünk, kivételesen autóval megyünk a kismarosi megállóba. A jegyek megváltása után nem sokkal szép halkan begördült a Flirt, ami igen tetszett az ismerőseinknek, s örülnének ha feléjük is járna ilyen vonat. Szobra pontosan érkeztünk, így nem volt gond elérni a 12.10-kor induló 355-ös buszt. Ott sikerült kifognunk két üres négyes ülést, így mind a hatan kényelmesen elfértünk. A buszban légkeringető rendszer is működött, valamint a tetőablakok is felesbe voltak nyitva, így nagyon kellemes volt a levegő. Csak páran utaztak még rajtunk kívül a buszon. A nagybörzsönyi bevezető útnál már aktívan készülődtünk, mivel a falu szélén, a Szent István templomnál száltunk le. Egy helyi néne is itt lépett le a buszról, segítséget kérve szatyrai levételéhez. Természetesen lesegítettük, ám amikor a nála maradt disznócsontokat tartalmazó zacskó leszakadt, a kiömlő csontokat csak könnyedén ledobálta. A falut elérve először a Szent István templomot néztük meg, ahol pont esküvőre készültek, azonban a kedves idegenvezető hölgy a XII. századi templom története mellett azt is elmondta, hogy keresztelőket és temetési gyászmiséket is gyakran tartanak ott. Eltérve a főbb útvonaltól, betértünk a Szent Miklós templom felé is, azonban a robosztus nagy épület zárva volt, így továbbmentünk a Bányásztemplomhoz, amely szintén be volt zárva, de a vele szemben lévő Tájházban szerencsésebben jártunk. A bányászok életét is bemutató kiállításon vezettek minket végig. Ezután betértünk a Börzsöny Vendéglőbe. A belépéskor olyan érzésem támadt, mintha egy falusi kiskorcsmába léptem volna be, de ez az érzés elmult, amikor beljebb mentünk, az éttermi részbe. Az órára pislantottunk, s mivel már kettő körül járt, az ebéd helyett inkább tovább álltunk, hogy a Vízimalmot is meg tudjuk nézni. Itt nem vezettek körbe minket, mint a Tájházban, a néni csak a Tájházban megvett kombinált belépőt tekintette meg, munkássága ennyiben ki is merült (Célszerű a nevezetességek megtekintésekor Nagybörzsönyben kombinált jegyet váltani, így olcsóbban lehet megtekinteni a malmot és a Tájházat). A Vízimalommal szemben az egykori örlőműre hajazva épül a Malomkert Étterem, jelenleg még félkész, de nem lehet majd rossz kinézetileg a most látottak alapján. Nagybörzsönyi gasztronómiánk azonban most kimerült abban, hogy a kisvasút állomására érve elfogyasztottuk édesanyám finom fasirtját némi kenyér kíséretében, s igénybe vettük a XIX. századi mosdókat megidéző illemhelyiségeket is, hogy könnyítsünk magunkon. Mivel sokan voltunk, beállt még egy szerelvény 14.50-kor a forgalomba a kisvasúton. A második szerelvény zártabb kocsijába sikerült bejutnunk. A két család férfi tagjaiként azonban Kisirtáson átülhettünk a nyitottabb kocsiba, amely az egyik kedvencem a vonalon. A csúcsfordító lenyűgözte az ismerőseinket, a szép erdei táj nemkülönben. A fák közt felfelé tartó kisvonatban van egy varázs, amely megragadja az embert, s jó érzés, amikor menet közben a fák lombkoronái összezárulnak, de a kis réseken a nap orogonajátékot űz a sugaraival, elkápráztatva a szemet. Nagyirtásra érve a család hölgy tagjai közül néhányan ismét meglátogatták a XIX. századot megidéző latrinát (ők ezt Nagybörzsönyben nem tették meg), majd a piros kereszt jelzésen indultunk útnak, amely megteremti a kapcsolatot a szobi és a nagybörzsönyi vonalrész között. Az elmúlt időszakban kellemes lejtős földút a Bezina-rétig meg van repedve, hol kisebb, hol nagyobb mini Grand-kanyon követte utunkat, amelyet "óriásokként" lépdeltünk át több helyen. A Bezina-rét környékén felleltünk egy korhadt talpfát, rajta egy sínalátéttel, amely utal arra, hogy egykoron itt is vonatok zakatoltak. A talpfa valószínűleg most, a nagy esőzésekkor kerülhetett elő a talajból. A rét mindig okoz némi fejtörést, hogy merre is tovább: előbb a hatalmas aljnövényzet okoz izgalmakat, majd a kettéváló úton hiányzó jelzések is bizonytalanná tehetik a kevésbé jártasabb kirándulókat. Mivel én korábban többször is megfordultam itt, ismertem a helyes irányt. A rét után a turistaút egy kaptatón felkapaszkodik a hegyre, az Olasz-kert felé, s letér a kisvasút egykori nyomvonalától, hogy némi kanyargás után odább beérkezzék a nosztrai egyház és fegyház mögé. Utunk itt kissé izgalmassá vált, mivel kissé lasabban haladtunk a tervezettnél, s ugye noha láttuk a templomot, de a szigor miatt a faluban kerülőt téve érhettük el csak a pálosok terét, de ennek ellenére sikerült a 18 órai misekezdetre odaérni. A mise után mind testileg, mind lelkileg megpihenve átsétáltunk a templomtól kb. 300 méterre lévő, szomszédos hegyen lévő kisvasúti állomásra, mivel a meghirdetett Holdfény Expresszel szerettük volna megpecsételni a napot. A Baross Gábor szakszolgálat gyermekei már ott voltak az állomáson, s pontosan tájékoztattak minket a kisvonatról. Az érkezésig elfogyasztottuk maradékainkat, majd a királyréti kocsira felülve nem sokkal 20.15 után elindult velünk a vonat. Pont majdnem telehold volt, tiszta ég, és szürkület-sötétedés. A felhőkkel intim játékot játszhatott nap, mert azok igen elpironkodtak, de az is lehet, hogy a szokatlan, esti vonattol voltak ennyire megijedve. Mivel finomabb italok és étkek vártak minket a Holdfény-tisztáson, ezért Máriakúton most nem vételeztünk forrásvizet. Az említett helyen már izzította az együttes a hangszereket, hogy a Bikinitől a Republikon át a mulatós dalokig igényes és táncraperdítő zenéjükkel megalapozzák a hangulatot, amihez hozzájárult a finom rablóhús is. Az utolsó 70-es vonali páratlan személyvonatra felülve, 23.23-kor futottunk be Kismarosra. A Flirtön a család gyermek tagjai nagy örömmel beszéltek a nap élményeiről, hazaérve Börzsönyligetre, nem kellett elringatni senkit sem. Ezt a körutazást mindenkinek csak ajánlani tudom, de célszerű kissé korábban elindulni, hogy a nagybörzsönyi további látnivalókat (pl. fafaragás kiállítás) is meg lehessen nézni. Szeptemberben információim szerint a Holdfény Expresszel is lehet majd utazni, így a kirándulást bárki megismételheti. (Tovább lehet fokozni egy kemencei vagy egy királyréti kisvasútlátogatással is, de akkor tényleg korábban kell elindulni).
Kirándulás a Dunakanyarból a Bakonyon át a Balaton déli partjáig (Kismaros - Vác - Bp. Keleti pu /70/ - Győr /1/ - Zirc /11/ - Veszprém - Székesfehérvár /20/ - Balatonszemes /30/
Kissé borongós volt a vasárnap reggel, s igen esős időre számítottam az induláskor. 7.16-kor begördült Párkányból a nemzetközi zónázó, ám még előtte beszereztem az elmaradhatatlan reggelit: sós kiflit jeges kávéval, tekintve majd-majd bealvós állapotomra. Ki akartam hagyni a BKV-t ezért Vácon leszálltam, hogy majdan a Metropol EN vonattal utazzak tovább, amit Vác hangosbemondógépe átkeresztelt Jeszenszky Jánosra, meg szerinte pótjegyet is kellett volna váltanom a vonatra (előző menetrendi időszak hagyatéka lehetett a hanganyag, mert a vonat még "Budapest Keleti pályaudvarig nem áll meg"). A tisztes hosszúságú Metropol 10 perc alatti késéssel gördült be az állomásra, s ezt a kisebb késést tartotta is a Keleti pályaudvarig, s másodosztályú kocsiként leközlekedő első osztályú kocsi még kellemesebbé tette az utat. A pályaudvar csarnok melletti vágányán már bent állt a railjet, s igen sokan voltak rajta. A környékemen magyar szó alig hallatszott, a kínaitól a francián át a német és osztrák nemzet utasai utaztak egy járattal. Elhagyva a fővárost, csakhamar kigyorsultunk 140-re, s a táj csak úgy suhant a vonat mellett, hegyekkel, völgyekkel, bevágásokkal tarkítva. Győrbe 1 perc késéssel érkeztünk, de ez elhanyagolható, s a fedélzeti komputer ezt is kimutatta, de hát ez legyen a legnagyobb... Győrben egy Csörgő várta a mellékvonalra érkezőket 4 by kocsival, s pontos menettel. A Veszprém - Győr vonal országunk egyik legszebb vasútvonala Győr-Gyárvárosnál elhagyva a régió központját, a Kisalföld termőföldjei között kanyarogva elhalad Pannonhalama apátsága alatt, s betér a Bakony hegyes-dombos vidékére. Bakonyszentlászlón kereszteztünk a szemből jövő vonattal, s itt, s ahol még volt a vonalon hangos utatájékoztató berendezés, tájékoztatták az utazókat arról is, hogy Veszprémből Déli pályaudvar felé biztosítanak átszállási lehetőséget. Bakonyszentlászló után, Vinye mellett értük el a Cuha-patak menti szorost, ahol a sziklák közötti kanyargós nyomvonalvezetés, a panorámaalagutak, a patak csobogói az ablak mellé vonzzák az utasok tekintetét. Utam először Zircig követte a vasútvonalat, első úticélom, Csetény eléréséhez buszra kellett átszálnom. A zirci buszpályaudvar közvetlenül az állomás mellett van, az információ és bérletpénztár az állomás épületegyüttesében található. A hölgy nagyon kedves volt, és készséggel tájékoztatott az indulásról, a kocsiállásról, illetve hogy majd hol kell leszálnom a falun belül. A kocsiállásokhoz kiérve egy fedett körváró található, egy digitális kijelzővel, amely a buszok indulási idejét jelzi, és a kocsiállásszámot, továbbá az úticélt. Ha közeleg az indulás időpontja, akkor villog, majd - függetlenül hogy elindult-e a busz vagy sem - törlődik a járat a tábláról. A hangosbemondó gépe is csak eddig nyújt segítséget. A legaranyosabb, hogy a buszok egy részén nagy vörös DUDAR felirat található, attól függetlenül hogy hová megy, büszkén mutatva, hogy a járatot melyik garázs állította ki. Pár perc késéssel begördült a busz, ami a városközpont után elvitt Csetényig, ahol meglátogattam rokonaimat, majd 16.15-kor indultam vissza egy másik busszal Zircre. Itt volt még időm bőséggel, mert csak 17.30-kor indult vonat Veszprémbe. A járat egy Bz motorból és pótkocsiból állt, közel a teljes kihasználtsághoz. Az eplényi alagút, és a dimbes-hegyes táj után ballról előbukkant Veszprém városa, és a városszéli, egykori Jutas, ma Veszprém állomásra be is futott a szerelvény. Szánt szándékkal hagytam elmenni a Szombathelyről Délibe tartó gyorsot, hogy majdan a 18.35-ös indulású Flirtből kiállított személyvonattal utazhassak. Amint a győri vonat elment, a pályaudvar harmadik vágányán előállt a Celldömölkre tartó járat és a Fehérvárra tartó is. A gépi hangosbemondója az állomásnak itt is megemlítette, hogy Székesfehérvárról átszállást biztosítanak Déli felé. A sűrű megállóleosztás ellenére lehetett élvezni a vonat sebességét az egyvágányos pályán. Gyermekkoromban sűrűn jártam erre a nagyit meglátogatni, s gyakran megfordultam Kádárta megállóhelyén (akkoriban Csetényből volt arrafelé is busz), amely akkor kezdett leépülni, ma már különös összképet alkotott a modern flirt, s a szebb napokat látott felvételi épület. Sárszentmihályon várakoznunk kellett, mert késett pár percet a mivelünk keresztező Budapest - Szombathely gyorsvonat. A jegyvizsgáló nagyon utasbarát volt, s arról tájékoztatott mindenkit élőszóban, hogy ne aggódjanak a fehérvári csatlakozás miatt (a kereszt elverődése miatt késésben voltunk), ugyanis a tapolcai gyorsnak 20 perc késése van, így át lehet szálni rá. Fehérvárra beérkezve 19.40 körül, 20.16-ig, több mint 30 percem volt átszálni a Nagykanizsa felé tartó vonatra. Szemléltem a forgalmat, s érződött, hogy dolgoznak a vonalon, zajlanak a felújítások. A Déli - Tapolca gyorsra utoljára 60 percet mondtak, de késett a celldömölki is. Mindez azonban elviselhető, hiszen ugyan most kellemetlenek a késések, de majd ha elkészül a 30a vonal felújítása, akkor kényelmesebb lesz rajta utazni, rövidebb menetidővel, szebb környezetben. Az én vonatom 13 percet késett, Szemesig ezt tartotta is. Az IC kocsiban rajtam kívül kb. még 10-en utaztak. A velem szemben ülő fiatalember teljesen szétterebélyesedett, de azért bőven akadt hely. A Balatont már sötétben értem el, s szép volt nézni a vonatból a kivilágított túlpartot, a kikötőket, s a part menti sétányokat.
Egy hete utaztam a Pécs-Sarajevo vonal belföldi útján Villányig. Az IC vonat késve indult, és közben megállt a nyílt pályán. Pécs után jobbra egy ideig folyó húzódott. Visszafelé a Villány-Pécs helyi járattal. Na, az nem késett. Jobbra sokáig egy patak húzódott. Legközelebb a Harkány-Siklós vonalon megyek, ha van ilyen.
Ebben topikban össze lehetne gyűjte komplexebb - nem feltétlenül vagy nem 500plusszos vasúti utazásainkat a magyar vonalról, olvasmányos fotós élménybeszámolókkal.
