Aczél elvtárs TTT-szűrője ideológiai alapon működött, a kommunisták hagymázas, jegeces felfogása alapján. Nem a szűrés volt a baj, hanem szűrő milyensége. Szűrni kell, etikai alapon. Bármit mondhatsz, csak viselned kell következményeit annak, ha hazudsz. Mi ebben a fájó? Gondolom, nem szoktál tömegek számára nyilvánosan hazudni.
Nos, pont adott pillanatra értelmezhető igazán a lényeges-lényegtelen. Nem véletlenül elemi passzusa ez a médiaetikának, hidd el! A médiamunkást a feladatköre felelős gondolkodásra kényszeríti - optimális esetben azért lett médiamunkás, mert e felelős gondolkodás igénye belülről jön nála -, és a helyzetben megtalálja a lényegest. Mntahogy te is meg szoktad találni, nemde? A tisztánlátás nem csodaszámba menő isteni képesség, inkább elemi elvárás, nem?
Már írottam, hogy a cenzúra intézményének idekeverése félresiklottságot jelez. Nem erről van szó.
Már utaltam rá, hogy nem mélyfilizófiai értekezések, s nem alapkutatások eszmefuttatásainak elfojtásáról van szó. Hanem kisstílű hazugságok szankcionálhatóságáról. Egyébként ez nem a Fidesz egyéni erőfeszítése, csak egy kialakulófélben levő világtrendre tettek egy lapáttal - az egyén számára is követendő etikai normák szükségességét körvonalazzák már az internetes világban. Az álnév mögé búvó firkászoknak leáldozóban van a pályaíve.
"Igazat mondani, s megkülönböztatni a lényegest a lényegtelentől. Ez a két legfontosabb, fundamentális passzus."
Igazat mondani. Ezzel egyetértek.
A lényeges és a lényegtelen nem értelmezhető egy adott pillanatra. Valamikor a narancslé a lényeg van amikor a narancs héjja, van amikor a fürdővíz és van amikor a gyerek.
A legkevésbé sem vágyok rá, hogy félművelt vagy épp szakbarbár, önjelölt vagy választott cenzorok által eltorzított kaleidoszkópon át kelljen a világ dolgait szemlélnem.
Valamely alkotás, gondolat, tett, stb, létrehozásának (teremtődésének) pillanatában nem biztos, hogy azonnal az "értékes" kategóriába kerül, sőt meglehet, hogy születésétől fogva üldözendő. Még bonyolultabb a helyzet, ha az érték mélyen elrejtve, csak a későbbi korok számára értelmezhető formában van jelen, esetleg maga az eltelt idő ad hozzá valamit amitől értékké válik.
Ezért aztán azt mondom, hogy bárki aki indíttatást érez vagy felhatalmazva érzi magát arra, hogy pusztán erőből jogot formáljon az értékes és értéktelen közti különbségtételre, az helytelenül fog cselekedni.
" Igen merész így, már-már felelőtlen dolog, ítészként fellépned."
Nem szoktam ítélni, a véleményemet írtam le. Kezeld ezt akként, kérlek.
" Orbánék meg a visszaszorításra."
Ebben csak az a visszataszító, hogy egy olyan ember és pártja próbál a nagy igazság bajnoka szerepébe bújni, aki, akik maga, maguk is hazudtak már eleget életükben. Sőt az említett "ember" azt is kijelentette ennek tetejébe, hogy ő aztán soha nem hazudott az embereknek.
A témabeli hazugságok felderítése, leleplezése, korrigálása a témabeli szakik dolga. A ferde falat is egy másik kőműves javítja ki, mintahogy a szervizes kokányolását is egy másik autószerelő fogja feledtetni véled.
Szóval csak tippelsz, vagyis magad nem tudod, hogy a témabeli helyzetek miképpen is leledzenek. Igen merész így, már-már felelőtlen dolog, ítészként fellépned.
Az élet, a hétköznapok igazságai nem megfejthetetlen titkok. Említs már egyet, ami neked rébusz azután, miután az illetékes, a hozzáértő elmondta az igazat! És, mintha nem értenéd a lényeget, pedig külön kiemeltem magam is. Pont a felelősségről van szó, a számonkérhetőségről, amit magad is üdvözítőnek tartasz. E törvényi változtatások nem azt mondják meg, hogy mi az igazság egyes témakörökben - ilyen csak Holocaustagadást szankcióló passzusokban lelhető fel* -, hanem azt, hogy ha kiderül, hantázol, akkor megütöd a bokádat, jobban, mint eddig. Ezen nem szabad hüledezni, mert a hazugság igen nagy bűnnek számít, s már igen régóta.
A politikai erő arra van, hogy bevessék. Gyurcsányék hazugságok burjánoztatására használták (hazudni mindig a nyiltan nem vállalható szándékok és tettek miatt kell, ugyebár**), Orbánék meg a visszaszorításra. Ez nem bűnük nekik, inkább kötelességük, kötelessége minden tisztes embernek, egyébként, az utca emberének is tehát. Tisztességesnek lenni nem unikális dolog, hanem elemi standard. Nem kell hozzá ész sem, csak a tisztesség, pőrén. Mindenki megkapta ehhez a megfelelő muníciót a családi házból, legalábbis ritkán szokták hangoztatni, hogy nem. Túl nagy feneket kerítenek a dolognak az ellenérdekeltek, érthetően.
------------------
*meg az erre reagáló, a logikai analógiát követő törvényi kiterjesztésében.
** Tehát tudják mit követel a tisztesség, csak nem tartják be
Majd szólj, ha égető igény jeleit tapasztalod! Egyébként a tömegigény nem lehet lényegi mozgatóerő egy felelősen gondolkodó médiaszakember számára. Az igazi mozgatóerő a tisztességen alapuló szakmaiság. Einstein sem tömegigényt szolgált ki elméleteivel. Gárdonyi sem tömegigényt szolgált ki az Egri csillagokkal. Mégis elismertek lettek. A Hírtévés Célpont meg tömegigényt elégít ki a párját ritkító színvonalasságával, hatásosságával. Szóval, aki a tömegigényre hivatkozik a színvonaltalan produktumai okán, az simlis.
"Ignorálható. Ráadásul a média ezen része ezt vállalja is. (lásd: Bulvár, kereskedelmi csatornák, egyebek...) A baj azzal a részével van ami hírek, vallás és kultúra mögé bújva fröcsög, állít valótlant és mindezt gusztustalanul, magát függetlennek, az igazság egyedüli letéteményeseként tálalja. Van söpörnivaló ez tény, de nem ott ahol tenni fogják."
"Szerinted hányszor nem írt igazat, főleg a lényeget érintően?"
80-85%-ra tippelek, de nem lennék meglepve, ha a szám magasabb ennél. Sajnos az ember most már akkor is legyint egyet, ha valaki forrásként berakja és történetesen igazat írtak le. Kiharcolták maguknak a hitelüket.....
"A szabályozás, a törvényi szabályozás folyamatosan megújuló folyamatként jelenik meg, mint szükség."
Ez OK. És hogyan? Mert nem mindegy. Leírjuk egy törvényben, hogy holnaptól csak igazat, valósat írhattok le, pont. Ki fogja eldönteni hogy mi az igazság? A kormány? A bíróság? Pont az imént fejtegetted az MN kapcsán, hogy nekik se sikerült, hiszen azt írtad: "Nemcsak azt kell regisztrálni, hogy hányat vesztett, hanem azt is, hogy hányszor nem írt igazat." Tehát benne van ebben a bíróság tévedésének a lehetősége is. Nem jobb az, hogy írja le azt, amihez bátorsága, merészsége teret enged neki, de vállalja érte a felelősséget és ha kiderül hogy hazudott, tartsa a hátát érte? Miért kellene ezt még egy külön szabályban beszűkíteni: csak az igazságot írhatod le. Mindezt azért, mert a kormánypártnak néha nem tetszik, amiket írnak róla. Ez olyan sértett kisóvodás szint: nálam van a vastag bot (kétharmad), most akkor odavágok Pistike pofájába, mert amikor kiscsoportos voltam, elvette az autómat tízszer. Az ilyenkor eszükbe sem jut, hogy ők hányszor állítottak valótlanságot, vagy írt le, jelentett ki a hozzájuk közel álló média hazugságot. Aztán gondolj bele: leírja amit leír és az mindaddig igazság, míg valaki be nem bizonyítja róla, hogy hazugság.
"A jogi úton történő rendezés mind magasb hatásfoka igény, ezért kell újabb és újabb törvény."
Csak nem mindegy, mit és hogyan szabályozok vele. Szigorítom a hazugságok büntetési tételeit, a felelősségre vonás mértékét, vagy megpróbálom befogni az általam kellemetlennek ítélt sajtóorgánumok pofáját. Engedem hogy a szólászabadság jegyében mondjon amit akar és felelősségre vonom, majd büntetem a hazugságát, ezzel próbálva elrettenteni a további hazugságoktól, vagy eleve nem is engedem egy törvényre hivatkozva, hogy megszólaljon, mert nekem csípi a csőrömet. Nem mindegy. Persze ez utóbbi egyszerűbb megoldás. Nem kell bizonyítani a hazugság vádját. Pont olyan fideszes, mint a NENYI. Kinyilatkoztatták valamiről - nemzeti együttműködés - hogy az van, holott nincs és nem is volt ahelyett, hogy megküzdöttek volna azért, hogy legyen. Kijelenteni egyszerűbb, mert nem kell utána dolgozni, hiszen ki van mondva: a dolog adott.
"szankcionálják azokat, kik sutba vágkák a médiaetikát."
Oly módon, hogy ami nekik nem tetszik, az etikátlan. Ölég érdekes hozzáállás és úgy tűnik, az EU-ban is kiverte néhányaknál a biztosítékot.
"Van mit helyre tenni."
Van hát, ezt nem vitatom, csak ebbe elfogulatlanul kell belefogni, lehetőség szerint úgy, hogy demokratikus alapjogokat ne sértsenek vele. Ez a sértett, bosszúszomjas csapkodás nem nyerő szerintem.
Nem, nem hagyható figyelmen kívül a morális és ízlésbeli szenny. Kellemetlen és romboló. Hiába fordítod el a fejedet, a közegedet akkor is ártóan támadja, s józan ember számára az önnön közege nem közömbös. Ez olyan, mintha a szomszédod össze-vissza lövöldözne az udvarában, amikor meg szóvá teszed ezt neki, azt tanácsolja, hogy ugrálj el a golyók elől, de talán jobb lesz, ha bezárkozól, meg vegyél fel golyóálló mellény... Szóval, ez nem megy így. A közélet tisztasága szókapcsolatról bizonyára hallottál már.
Az nem ad felmentést a szennyáradatra, hogy egy "műfajt" kreálnak neki. A bulvárt beáldozták ehhez. (A bulvár nem ezt jelenti eredetileg, hogy balázspalimajdnemleejtetteatelefonját tartalmú szövegeket kreálunk. A bulvár eredendően egy komoly műfaj, ezért lett műfaj, mert komoly. A honi agyaszaló médiahatalmasságok csináltak e műfajból ízléstemetőt.)
Abban egyetértek, hogy a magát nem bulvárnak tekintő médiaszegmensek alpárisága, hantavilága is ártó, talán ártóbb is - ha eltekintünk attól az egyébként nem elhanyagolható ténytől, hogy a bulvár nagyobb lélekszámot érint (terjesztés). Egyébként az álhiradók, az áldokumentalista műsorok, és a többi álműfajok közös tőről fakadnak a honi elfajzott bulvárral, ami a szándékot illeti: a médiaetika legfontosabb passzusainak gyalázával a társadalomrombolás folyamatának fenntartása.*
----------------------
*Igazat mondani, s megkülönböztatni a lényegest a lényegtelentől. Ez a két legfontosabb, fundamentális passzus. Ezeket a honi médiában lábbal tiporják, jórészt.
