Helló! Állítólag jó ellenszer, ha ilyenkor kivesézed, kielemezed, amit mondott, visszakérdezve, mindig csak kérdezve. Pl.: - Tehát azt mondod, hogy szabaduljunk meg egymástól? Hogy érted pontosan? Mondd, mit szeretnél? Én azt szeretném, ha Te boldog lennél, én nagyon szeretlek, de ha te boldogabb lennél nélkülem, beszéljük meg, részletezd légy szíves mit szeretnél - ilyesmi. Vagy pl. egy: - Rohadj meg! -re: Úgy érted, ha itt meghalnék, hagynál itt a lakásban megrohadni? Belegondoltál? Nagyon büdös lennék egy idő után, el tudod képzelni? Ha szótagolva beszél, nna, nem akarok itt politizálni, de rögtön lehetne felemlíteni, kitől tanulta. Azt olvastam, hogy a visszakérdezés a legjobb módszer a gyerekeknél, fiataloknál is, valamiért, ha konkretizáljuk amit akarnak, kérnek, mondanak, már a kérdésre meghökkennek, vagy máshogy mondják, nem úgy gondolták, vagy csak azt kell megkérdezni, hogy mondd, te mit csinálnál az én helyemben?
en panikot es szorongast leginkabb akkor erezek, ha a hitves tarsam ennekem nem valaszol vissza, amikor a cirkuszt generirozza. aztan ha megis, akkor katonas, vagy guunyos szotagolt vakkantasokkal adja tudtomra, hogy szabadulnank mar meg egymastol. en olyankor nagyfoku panikos szorongast erzek es ki tudnek szaladni a vilagbol, holott sosem voltam sportolo alkat. gatlas, panik, szorongas a ferfi nem eleteben joreszt a nöhöz kapcsolodik. ez van. es sajnos.
a masik dimenzioba lepes ismerös nekem is, csak ottan altalaban ne erzem jol magam. vagyok vissza "felelenknek" lenni. :)) tehat azert ez egy veszelyesebb dolog mint sokan gondolnak. az van igazan egyedül es idegen, aki meg önmaga sem lehet.
Ez érdekes, mert sokáig azt hitték, genetikailag csak a testi adottságokat, bizonyos betegségekre való hajlamot lehet megörökölni a felmenőktől x-y generációkra visszamenőleg. Mostanság már tudjuk, hogy a lelki, pszichés dolgokat és a különféle helyzetekben való megnyilvánulásunkat, és habitusunkat is.
Félénk ember nem lehet sikeres, mert a mai világban még ha tehetséges is a félénk az önmagában nem elég, el is kell adnia magát az embernek, érvényasülni kell, és ez félénken nem megy. Sikeres csak úgy lehet ha átlép egy másik "dimenzióba" és már nem lesz félénk, hogy ez hogy lehe megenni az más kérdés. Genetikai + környezeti hatások miatt lesz valaki félénk.
Szerintem csak az önelemzés segít, minden más csak leplezi a problémát. Gondolkozz, hogy mit érzel, miért viselkedsz úgy, ahogy. MEgoldható dolog. De évek kérdése lehet.
Ez nagyon sok dologra gyógyír, de ez csak nagy városokban működhet. Sajnos vidéken nem nagyon van lehetőség ilyen sportokat űzni, a futás meg bicikizés pedig nem építi az emberi kapcsolatokat. Focizni persze mindenütt lehet, meg esetleg kosarazni, csak sajnos ez is évszakfüggő.
Nekem ez az éhezéses dolog akkor szokott beválni, amikor szarul érzem magam. Ha síránkozok magamban, hogy de szar az élet, akkor inkább arra gondolok, hogy van mit ennem, van meleg ágyam, van hová mennem dolgozni, és valószínűleg az emberiség legjobban élő 10%-ába tartozom.
Én sem gondolom, hogy ugyanazt jelentené, bár valamilyen átfedés lehet, ha azt annak vesszük, hogy a zárkózott emberek általában az élet sok területén gátlásosak. A gátlásosakra viszont nem merném magabiztosan kijelenteni, hogy zárkózottak. Én már az élet nagyon kevés területén érzem magamat gátlásosnak, viszont néhány külső jelzés azt mondja, hogy van bennem zárkózottság, nem tudok kinyílni az embereknek.
A gátlásosság szerintem nem általánosságban jelentkezik egy embernél, hanem csak bizonyos területeken. Legalábbis a saját példámon ezt tapasztaltam. Minden újnak gátlásosan indulok neki, de aztán amikor egy kis rutint szerzek, már nagyon magabiztosan tudom végezni. Vagy fogalomzavarban szenvedek, és ez nem gátlásosság? Szerintem attól, hogy valaki gátlásos mondjuk a másik nemmel, attól az élet más területén - például a munkája terén - lehet magabiztos. Legyőzni szerintem nem lehet, hanem a tapasztalat elmúlasztja idővel, kinek hamarabb, kinek később.
Az hogy én fél évvel ezelött versenyszerű ökölvívó voltam. Volt kb 15-16 meccsem is. Erre most erőteljes szégyenlősség és szorongás, sőt alaptalan félelmeim vannak. akinek most mondom h mit sportoltam nem fogja elhinni.mondjuk még csak 16 vagyok.
Heti 3 alkalommal el kell menni legalább másfél órát mozogni, edzeni
Squash, fittness, uszoda, foci, kosarazás. ..stb. A bátrabbak vmilyen küzdősportot is kipróbálhatnak..annyi féle lehetőség van, hogy szinte nem tudsz választani.
....4-5 hónap múlva ki lesz cserélve az illető. Eleve alapból a mozgás öröme is felszabadít, de az ilyen helyeken lévő "sportolói közösség" is feloldja az szorongásos gátlásos embert.
Én egy másféle tanáccsal szolgálhatok, a másik véglet felé nem biztos hogy tetszeni fog de elég egyszerű: Meg kell tanulni szarni a világra, az olyan emberekre akik csak "hátráltatnak" , mit érdekel mit gondol rólad a más neki is ugyanugy megvannak a maga korlátai hibái semmivel nem rosszabb/jobb. Egyből könyedebben veszi az ember az akadályokat és utána már lehet épitkezni. Elősszőr padlóra kell kerülni, hogy igazán talpra állj.
Figyeld magad. Mielőtt mondasz, vagy csinálsz valamit, kérdezd meg magadtól előtte, hogy ez miért, ez jó-e, van-e értelme, és főleg, hogy érdekes-e? Számít-e? Volt egy film, a Sztárom a párom, és Hugh Grant azt mondta Julia Robertsnek, mikor valami nagyon kellemetlen történt, hogy mindez nem érdekes, mert Szudánban éheznek. Nnna, én is ezt mérlegelem egy csomó dolognál. Nem érdekes, mert Szudánban éheznek.
Én néha, mert elvették az önbizalmam 5 éves korom óta folyamatosan és bizalmatlan is vagyok, akinek nincs mivel dicsekedni az meglapul és örül ha nem kérdeznek tőle olyat amire nem jó válaszolni, tüskés lesz. Inkább nem csinál olyat ami nehéz vagy kockázatos. De a frusztráltság agressziót okoz sajnos és nem tudom mit csináljak.
Szerintetek a zárkózottság és a gátlásosság fogalma mennyire fedi egymást? Rólam már mondták ezt is azt is. Nem gondolom, hogy aki zárkózott az egyben gátlásos is, de a gátlásosak valószínűleg zárkózottak is. Vagy nem?
Helló. Igen, szerintem lehet ellene küzdeni, legyőzhető, tanulható. Pl. én észre sem vettem, de mikor beszéltem valaki idegennel (hivatalos hely, eladó, stb.), csavargattam a gombom, vagy birizgáltam a ruhám, egészen addig, míg a saját kisfiam felhívta erre a figyelmem, azóta figyelem magam, és nem. Az idő, a tapasztalat a gyakorlottság amúgy is legyőzi a félénkséget, de, ha figyeljük magunkat, megtanulható még a magabiztosság, talpraesettség is. És: mosolyogni, kedvesnek lenni. Nem kerül semmibe.