" Szemben a románokkal, ahol a felsőfokú végzettek és jobban keresők csoportjában majdhogynem automatikus, hogy csak egyetlen gyereket vállalnak, a magyaroknál Magyarországon is és Erdélyben is van egy jelentősebb mag, aki három vagy több gyereket szeretne "
vállalnak - szeretNE
"Ezzel szemben a romániai magyar felsőfokú végzettségűek közel egyharmada vállalna három vagy több gyereket; ez románoknál mindössze 10 százalék – tudtuk meg a kutatótól. A képzettség és a termékenység viszonya tehát U görbét mutat a magyaroknál, az alacsony végzettségűek is hajlamosabbak nagycsaládot alapítani, hasonlóképpen a másik oldalon a felsőfokú végzettek is."
vállalNA - képzettség és _termékenység_ viszonya
a feltételes módból és véleményekből (ki mennyit vállalna) tényállításokat leírni nem okos. Megeshetik, hogy az egész cikket baromságnak könyveli el az olvasó, pláne ha ott a pdf is, amiből a szerzőkém gondolt dolgozni. Meg van ez a kavar az ezrelékekkel meg a természetes lélekszámcsökkenés vs bevándorlás... mondjuk úgy, hogy egy topiknyitást megér a téma, de nem a cikk, az bálványosra lehet, hogy elég de a valósághoz keves.
Azok vagynak folyton preciz magyarazatra, akik szamara a nemzeti erdek mindig az, amely a szemelyes nezeteikkel ellentetben all. Nekik barmifele magyarzat addig nem lesz kielegito, ameddig nem a sajat nezeteiket latjak benne viszont, amde amikor olyan nezeteket valloktol hallanak magyarazatot, amely a sajat szemelyes erdekeikkel egyezik, akkor az affele nezetekre rogton ranyaljak a nemzet valodi erdeke cimket. Alkalmankent mast cimket is szoktak ragasztgatni, de azokra sem jellemzobb mas, mint az, hogy a cimke a sajat erdekeik elismertetese miatt kerult oda. Es lassuk be, hogy marginalis csoportocskak meg marginalisabb elgondolasai azert ezt a cimket nem nagyon erdemlik meg. Esetleg megkaphatjak a "Budapest Belvarosi Erdek" cimket es azzal lehetnek elegedettek.
Belekotnel Kolcseybe is, mert kepes volt olyat leirni, hogy "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt." es nem magyarazta meg pontosan es szabatosan, hogy mit is kell ertenunk alatta.
Ha ez önédek, akkor nyilvánvalóan abszolút magánügy, hogy szeretné-e ezt valaki vagy nem ... bár én hajlok arra, hogy mindenki maga döntse el mi a saját érdeke.
Amugy mint irtam, sztochasztikus, es nem egyertelmuen meghatarozott. A testmagassag is oroklodik, megis valtozik is az elet soran, meg meg amellett fugg egy csomo mas korulmenytol is.
Az evolucios pszichologia azert ezt nem egeszen igy gondolja... oroklodik az, csak sztochasztikusan. Ikertestverek politikai nezetei akkor is nagyon hasonloak voltak, ha kulon nevelkedtek, sot ha gyokeresen eltero politikai nezetu csaladban...
Azt, hogy a "számtalan gyerek" nemzeti érdek, még nagyon magyarázni sem kell, pontosabban nem érdemes. Aki nem érti, az nem érti. Legfeljebb úgy fog meghalni.
romániában amúgyis értelmetlen dolog ezrelékeket számolgatni amikor jelenleg kb 3 millió (zömében fiatal) ember él külföldön (isten tudja h mekkora részük tér haza)
Romániában 2003 óta egyenletesen növekszik a születések száma, mivel a nagy létszámú 1967-1971 korosztályok állítólag megijedtek a korábbi megélhetési válság miatti késlekedéstől és amint kicsit jobb lett a helyzet, jelzett a biológiai óra. A gyermekszületések az évente 9.7 ezrelékről 10.4 ezrelékre emelkedtek időközben, miközben a magyarok körében ez 11.8 ezrelékre nőtt. A még ennél is magasabb szaporodási ütemet produkáló csángókat nem tartják számon a magyarok között. Ez a korosztály viszont kifutóban van és amit a felmérések jellemzőnek találnak, hogy egyrészről kevesebb anya vállal gyermeket, másrészről azok inkább városokban születnek meg, mint falvakban.
Furcsa magyar sajátosság, hogy az értékek szintjén a társadalom nagyon gyermek- és családbarát, ugyanakkor a fiatalok mégsem házasodnak vagy igen későn házasodnak, s a házasságoknak is durván fele válásba torkollik, illetve sokkal kevesebb gyermek születik, mint amennyit szeretnének. Ebből a furcsa ellentmondásból indulunk most ki, s mivel orvos és pszichológus vagyok, arra helyezem a hangsúlyt, hogy mit jelent a gyermekkel való jó kapcsolat a szülők szempontjából, miközben az egészség, a lelki egészség és az emberkép jelentőségét is figyelembe vesszük. Ami pedig a családpolitikát illeti, igyekszem felvillantani egyet-mást a Három Királyfi/Királylány Intézetünk munkájából és a Népesedési Kerekasztal munkabizottságainak javaslataiból.
Pelenkázz: tovább élsz!
Kérdés: a nagyon másféle trend ellenére miért kellene megőriznünk a családot, a házasságot mint értéket? A választ pedig a világ vezető lapjaiban egyre sűrűbben publikált statisztikák támasztják alá, amelyeket olykor a teljes finn, illetve a teljes svéd népesség mintáján végeztek el. Konkréten például az International Journal of Epidemology folyóirat egyértelműen kimutatta, hogy a dohányzásnál sokkal károsítóbb tényezőnek bizonyul az egyedüllét (szingli létforma) és a gyermektelenség. Szükség van az ilyen markáns szembesülésekre, mert a társadalom makacsul ellenáll – fontosabbnak vélt érdekei mentén – az igazságnak. Márpedig ha a társadalom ma vallásosnak igazán nem is mondható, egyfajta egészségvallás nagyon is terjedőben van, s itt azzal kell szembenéznie, hogy egészsége, életminősége, túlélési esélyei forognak kockán.
A 30-64 éves korosztályba tartozó férfiak esetében vizsgálták, hogy a házasságban élő, illetve magányos férfiak milyen százalékban élik túl ezt a kritikus időszakot. Egyértelművé vált, hogy a házasság (együttélés) sokkal egészségesebb a társnélküliségnél. Férfiak esetében ez kiemelkedő volt: a társtalanok halálozási esélye 167 százalékkal nagyobb volt, mint a házas férfiaké, az együttélők is 49 százalékkal nagyobb arányban haltak meg 54 éves koruk előtt. A nők esetében a házasságban élőkhöz képest az együttélők 53 százalékkal, míg az egyedül élők 75 százalékkal nagyobb arányban haltak meg 64 éves koruk előtt. Ugyanez a vizsgálat a gyermekek számát is figyelembe vette, s az eredmény a többgyermekesek (két vagy több gyermekes szülők) hosszabb életét igazolta. A két vagy több gyermekes férfiak 30, a nők 50 százalékkal kisebb valószínűséggel halnak meg, mint gyermektelen kortársaik, tehát az idő előtti halálozás szempontjából sokkal jobbak a többgyermekesek életkilátásai. Egy másik, amerikai, hosszútávú követéses vizsgálat eredménye hasonlít ehhez: az elvált férfiak közül 2,4-szer többen halnak meg 69 éves koruk előtt, mint a házasok, a nők pedig kétszer annyian haltak meg idő előtt, ha elváltak 1941 és 2006 között, minden egyéb rizikótényezővel is számolva. (Itt kiderült az is, hogy az együttélésből házasságba kerülők hamarabb válnak, ill. hogy a gyermektelenek és a nem vallásos párok is sűrűbben válnak.) Mindebből kibontakozik a lényeg: bármekkorát változott is a társadalom, ezek a statisztikák igazak és igazoltak.
Saját követéses vizsgálatunk során 2002-ben 12 600 embert kérdeztünk ki, majd az ebbe beleegyező ötezret 2006-ban újra megkerestük, és azt vizsgáltuk, jelezte-e előre valami a családi életükben a 40-69 éves korban bekövetkező halálozást. Különös tekintettel a férfiakra, mert nálunk a 40-69 éves férfiak nagyon veszélyeztetett csoportnak számítanak. Arra kerestük tehát a választ: miért halnak meg a kelleténél korábban férfiak és nők? Azt találtuk, hogy azok a férfiak, akik 2002-ben egyedül éltek, négyszer nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a házasok, de a jó házasságban élők több mint 5,5-szörte (majdnem hatszorta) gyakrabban élték meg a 69. évüket. Erőteljesen mutatkozott meg a középkorú férfiak és az ő gyermekeikkel való kapcsolatuk életmeghosszabbító (vagy -csökkentő) hatása. A gyermekeikkel jó kapcsolatot építő apáknak négyszer akkora volt a 69 év feletti túlélési esélyük, mint azoknak a férfiaknak, akik nem ápoltak jó kapcsolatot gyermekükkel vagy nem volt gyermekük. Ez a szempont férfiak esetében erősebb védőfaktornak bizonyult még az anyákhoz képest is. Újságírókörökben született is egy frappáns mottó a „kispapákra” vonatkoztatva: Pelenkázz, tovább élsz!
Gyerek- és családszeretők, ugyanakkor bizalmatlanok, pesszimisták, szorongóak és individualisták a magyarok. Nálunk a legnagyobb az ellentét az elvárt értékek és a megélt valóság között - derül ki a Kopp Mária által szerkesztett, országos felméréseket gyűjtő tanulmánykötetből.
Miért alakult mindez így? Kopp Mária szerint egy ország lakóinak lelkiállapota nagymértékben függ a jogbiztonságtól, a létbiztonságtól. Csakhogy nálunk 2006-ban az összes vizsgált ország közül a legszorongóbb volt a magyar. Itt gondolták a legtöbben úgy, hogy jövőjük bizonytalan, de egy friss Gallup-felmérésből is az derül ki, hogy Zimbabwéval együtt nálunk mondják a legtöbben, hogy helyzetük reménytelen, és kilátásaik szerint öt év múlva is az lesz. Mindez egy újabb problémára világít rá, hiszen az országuk sokkal jobb helyzetben van, mint Zimbabwe.
Nincs még egy olyan ország, ahol ekkora a különbség az értékelvárások és a valóság megélése között. Nálunk mondják a legtöbben, hogy nem lehet igazán boldog az, akinek nincs gyermeke - a fiatalok 70 százaléka -, 85 százalék tartja fontosnak a hazaszeretetet, ugyanilyen sokan mondják azt, hogy nem lenne szabad adót csalni. Magyar lelkiállapot 2008
De ez is érdekes interjú:
– Ez a bizalomdeficit megjelenik az élettársi kapcsolatok felfutásában és a válások egyre magasabb arányában is? – Egyértelműen így van. Pontosan arról van szó, hogy a fiatalok nem mernek bízni egymásban sem, nem mernek elköteleződni. Nagyon sok negatív példát látnak, s emiatt ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a párválasztás és az elköteleződés – tehát a házasságkötés – ideje egyre jobban kitolódik. Ráadásul úgy érzik, mindig van választási lehetőségük, egy jobb lehetőség a „piacon”. A kerekasztalnak célja foglalkozni ezzel a problémakörrel is. Minden második házasság válással végződik, olykor ez az arány még ennél is magasabb. Egy kapcsolatot nehéz fenntartani, ha nem törekszünk erre komolyan – egy kapcsolat vagy fejlődik, vagy visszafejlődik. Olyan csapdahelyzetekbe futnak bele a fiatalok újra és újra, amelyeket el lehetne kerülni. www.mno.hu/portal/696778
"A legnagyobb bevándorlási rátákkal Luxembourg (+13.2‰), Svédország (+6.7‰), Szlovénia (+5.8‰), Olaszország (+5.3‰) és Belgium (+5.1‰) büszkélkedhet, "
Rábactak mert nem az vándorol be akire számítottak hanem aki a segélyből akar urasan megélni.