Itt meg John J. Matese és Daniel P. Whitmire tanulmányát találhatjátok arról hogy ők a dinamikai és a statisztikai elemzések alapján arra a végkövetkeztetésre jutottak hogy a Napunknak van egy társa az Oort felhőben.
Az adott napon majd bekesen leulok a teve ele par uveg sorrel, es rohogve fogom vegignezni, hogyan csinal magabol marhat a sok vilagveget varo okor. :)
Juhász Árpád geológus mondta; mindig voltak természeti katasztrófák, de nem ennyi, nem ilyen súlyos egyszerre, erre példa Magyarország is. Hagyták, hogy elmondja, de senki sem figyel rá.
Hát mindenesetre nem jók a kilátások! Viszont elég szar a mostani időjárás is már, szóval aggaszt, hogy mi is lesz 2012-ben még ha a "beígért" világvége el is marad (remélem)
A Golf áramlatnál már voltak furcsaságok februárban.
"Úgy tűnik, ott a Golf-áramlat egyszerűen északabbra tolódott volna (részben a hideg Labrador helyére, így egy sávban óriási pozitív anomáliát előidézve), és ezzel a Labradort is "eltolta" a szokásosnál északabbra. Lényeg, hogy Európánál hidegebb a tenger víz, mint ahogy lenni szokott, az óceán közepén melegebb, míg az USA partoknál ismét hidegebb az átlagnál.
Csak találgatni lehet, hogy ez az anomália miért alakult ki, és vajon mennyire lesz tartós. Ha nyárig fennmarad, akkor vajon hűvösebb nyarat okoz, vagy a kontinentális hatás miatt szárazabb és átlagosnál forróbb júliusuk lesz.
Ezt a rendkívüli időjárást senki nem tudta előre jelezni, és egyetlen meteorológus sem érti az okát. Az biztos, hogy a nagy globális, és a kis helyi előrejelzők össze-vissza beszélnek, és a bevált modellek egyszerűen nem értik a mostani európai időjárást. Felborult a hagyományos rend,"
"Ahogy múlik az idő, egyre sürgetőbbé válnak politikai intézkedések és lépések. A történelem azt tanítja, hogy ha éhhalál és támadás között lehet csak választani, akkor támadni szoktak az emberek. Képzeljük el, hogy a lakosságuk élelmezéséért küzdő kelet-európai országok, ásványi kincseiért és energiaforrásaiért, megtámadják Oroszországot, amely a csökkenő népessége miatt amúgy is egyre gyengül. Vagy azt, hogy Japán szemet vet a közeli orosz olaj- és földgáz-tartalékokra, amelyeknek birtokában ivóvizet nyerhet a tengervíz sótlanítása céljából, és működtetheti energiaigényes mezőgazdaságát. Vagy azt, hogy hajba kapnak menekülteken, határfolyókon, művelhető földterületeken olyan nukleáris hatalmak, mint Kína, India és Pakisztán. Vagy azt, hogy halászati és halászati-jogi konfliktusok miatt összecsapások kezdődnek Spanyolország és Portugália között - annál is inkább, mivel a vízhőmérséklet változása és a halpopulációk vándorlásai miatt az egész világon tönkre mennek halászati területek.
Új szövetségi kapcsolatok is születnek a feszültségek növekedése miatt. Létre jöhet egy új észak-amerikai tömb úgy, hogy az Amerika-erődhöz csatlakozik Kanada - de megtörténhet az is, hogy Kanada magának tartja meg bőséges vízi energia készletét, amivel feszültségeket visz az energiára éhes Egyesült Államokkal való kapcsolataiba. Szövetségre lépve, Észak- és Dél-Korea egy fejlett technológiájú, atomfegyverrel rendelkező politikai alakulatot hoz létre. Valóban egységes tömbbé válik Európa, hogy megbirkózzék a bevándorlás problémájával, és védekezni tudjon támadókkal szemben.
Elkerülhetetlenül szaporodni fognak az atomfegyverrel rendelkező államok. Az éghajlat lehűlése miatt nő a szükséglet a kőolaj iránt, az olajkészletek pedig fogynak. Energia-ellátását sok ország atomenergiával próbálja javítani, ami gyorsítja az atomfegyverek terjedését. Atomfegyverrel szerelkezik fel Japán, Dél-Korea, Németország, valamint Irán, Egyiptom, Észak-Korea és Izrael. Készen áll majd az atombomba bevetésére Kína, India és Pakisztán is.
A változások könyörtelenül csökkentik, illetve felemésztik majd a föld eltartóképességét: a föld népességét fenntartó természeti erőforrásokat, társadalmi és gazdasági szervezeteket. Mivel túl gyorsan és túlságosan széles körben tör rá a földre a válság, aligha lehet tenni ellene valamit a technikai fejlődés és a piaci erők segítségével, amelyek az utóbbi 3–400 évben annyira megnövelték a föld eltartóképességét.
Ahogy zsugorodik bolygónk eltartóképessége, úgy tér vissza a bajok jól ismert megoldási módja, a háború - háború ennivalóért, vízért és energiaforrásokért. Körülbelül 1700-ig elfogadott és rendes viselkedésnek számítottak az erőforrásokért vívott háborúk, amelyek elpusztították a felnőtt férfilakosság egynegyedét. Amikor ránk tör majd a hirtelen klímaváltozás, az emberi életet megint a háborúskodások határozzák majd meg.
Nehéz idők? A Pentagon szakértői szerint valahogy így fest majd a következő húsz év. Tehát mi, akik ma élünk, vagy megfagyunk, vagy éhen halunk, vagy háborúban pusztulunk el, gyorsan és nagy tömegben? Nem éppen szívderítő gondolat - legalábbis a legtöbb mai ember számára, aki nem úgy gondolkodik, mint Pál apostol. "
http://www.vigilia.hu/2004/10/endreffy.htm
Richard Alley, a Penn State Egyetem professzora a hőmérséklet emelkedésének az időjárásra gyakorolt hatásait tanulmányozza. Felfedezte, hogy a változás a földtörténeti múltban sem volt egyenletes. Az éghajlat kiszámíthatatlanul és hirtelen ingadozott. Hol melegebb volt, hol hidegebb. Mindez bolygóknak a Naprendszeren belül elfoglalt helyzetéből következik. A keringés háromféle váltakozása, az úgynevezett Milankovics ciklusok befolyásolják a Föld által a Nap sugárzásából elnyelt mennyiséget.
Az Alley által elsőként megvizsgált Milankovics tényező a forgástengely hajlásszöge. Mint ismeretes, a Föld tengelye nem merőleges a keringés síkjára, jelenleg 23 és fél fokkal tér el ettől. A hajlásszög azonban idővel változik. Ha egy kicsit „biccen”, akkor több napfény éri a sarkokat. Ilyenkor olvad a jég. A hajlásszög egy 41 000 éves ciklus során 22,1 és 24,5 fok között változik.
A második Milankovics ciklus az excentricitás. A Föld a Nap tömegvonzásának hatására közel kör alakú pályán mozog. A Jupiter és a Szaturnusz közelében azonban a két bolygó gravitációja eltorzítja a pálya alakját. A szinte teljesen kerek forma megnyúlik, majd ismét kikerekedik. Ennek következtében a Nap sugárzásának más távolságot kell befutnia, mire eléri a Földet. A változás egy ciklusa 90–100 ezer évig tart.
A harmadik Milankovics ciklust a precesszió okozza. A precesszió oka az, hogy a Föld nem teljesen gömbölyű. A forgás miatt enyhén kiszélesedik az Egyenlítő mentén. Ez az oka, hogy a tengelye a búgócsigához hasonlatosan egy kör mentén billeg. A Föld tengelye is hol a Nap felé, hol azzal ellentétesen billen ki. Egy teljes precesszió 19–23 ezer év alatt megy végbe.
A hajlásszög, az excentricitás és a precesszió külön külön csak kis mértékben befolyásolná a földi időjárást. A három változás 100 ezer éves ciklusú kombinációja viszont jelentős hatással lehet a hőmérsékletre. Ennek következtében a jég mennyisége is drámai mértékben változhat.
A jégkorszak vége: Alley megvizsgálta az utolsó jégkorszaknak véget vető nagy olvadás időjárási viszonyait. Kutatásaihoz a grönlandi jégben megőrződött információkat használja fel. Egy jégminta olyan, mint egy időgép. Amikor lefúrunk a jégtakaróba, tulajdonképpen visszatekintünk a múltban történt eseményekre. Alley és időutazó társai vizsgálataik közben döbbenetes felfedezést tettek. Megállapították, hogy a Föld időjárásának egyensúlya a 10 ezer éves felmelegedés során többször is teljesen felborult. A hőmérséklet összesen mintegy 6 fokkal emelkedet, ám ez nem lassan és fokozatosan ment végbe, hanem az éghajlat több hirtelen változáson ment keresztül. Ennek az volt az oka, hogy a jégsapkák olvadása megszakította az éghajlat egyik természetes szabályozóját, az óceáni áramlatok rendszerét. Az áramlatok általában roppant szállítószalagként osztják szét a hőt a bolygón. A nagy sűrűségű víz a meder legmélyebb területei felé folyik, amelyek többsége az Egyenlítő közelében található. A hideg víz a bolygó legmelegebb vidékeit hűti. Az óceán fenekén az Egyenlítő felé áramló víz helyére a felszín közelében az ellenkező irányba áramló meleg víz kerül. Ez a körben járó szállítószalag a hideg vidékek melegítéséhez járul hozzá. Az óceánok áramlatai hatalmas mennyiségű hőenergiát szállítanak. A Jégkorszakot lezáró olvadás során viszont több milliárd liter hideg édesvíz ömlött az óceánba. Ez megzavarta az éghajlatot szabályozó szállítószalagot, amely bolygó-szerte eloszlatta a meleg vizet. Az olvadó jégsapkákból származó édesvíz nagyon hideg, tehát le kellene süllyednie, csakhogy nem olyan sűrű, mint a tengervíz, ugyanis nem tartalmaz sót. Az édesvíz így takaróként terül szét a tenger felszínén, és megakadályozza, hogy az óceánok szállítószalagja betöltse a szerepét.
A Jégkorszak vége azonban ennél drámaibb következményekkel is járt! Eltűnt egy csomó szárazföld: A Jégkorszak derekán a földi víz nagy része szilárdra fagyott a hatalmas, helyenként 3 km vastag jégrétegekben. Ezek a jégsapkák a bolygó negyedét, így pl. Észak-Amerikában Kanada nagy részét és Alaszkát is beborították. Dél felé egészen New Yorkig nyúltak, és a jég mintegy 20%-a az óceánon úszott. A globális felmelegedés során ez a jég felolvadt, de a tengerek vízszintjére ez nem volt nagy hatással. A megfagyó víz kitágul, a tömege viszont változatlan marad. Archimédesz törvényének értelmében ugyanakkora térfogatot foglal el az óceánból. A többi jég a felszín felett úszik. A jéghegyek felolvadása ezért nem befolyásolja a víz szintjét.
A jég fennmaradó 80%-ának esetében, amely a szárazföldön nyugszik, már egészen más a helyzet. Amikor a globális felmelegedés a belföldi jégtakaró nagy részét is felolvasztotta, mintegy 60 millió köbkilométer víz ömlött az óceánba. Ez már következményekkel járt. A tenger szintje akár 130 méterrel is megemelkedett, kialakítva a ma ismert partvonalakat. 20 ezer évvel ezelőtt az ismerős partvidékek képe még egészen más volt. Phil Woodworth oceanográfus egy számítógépes modellen állítja elő a nagy olvadás előtti, jégkorszaki bolygó térképét. Florida sokkal nagyobb, közel kétszer olyan széles volt, mint ma. Az óceán mai medrének egyes területei a felszínre kerültek. Ázsia és Észak-Afrika egyesült, Alaszka és Oroszország között pedig szárazföldi összeköttetés jött létre. Woodworth térképe szerint összesen mintegy 25 millió négyzetkilométernyi szárazföld, az USA területének csaknem háromszorosa tűnt el a Jégkorszak végén kiáradó óceánokban.
Geológiai következmények: A hideg időszakokban a kéregre nehezedő jég fokozza a lenti köpenyre nehezedő nyomást. A jég olvadása során a nyomás csökken, ezért a köpeny kitágul, és felfelé nyomja a kérget. A földkéreg felső 10 km-e rideg, ezért a nyomás hatására megrepedezik. A tektonikus lemezek mozgása felélénkül. Ez a felszínen pusztító földrengésekben mutatkozik meg. Az őskori globális felmelegedés során a szeizmikus tevékenység jelentős mértékben fokozódott. A vulkáni tevékenység is felélénkült. A köpenyben csökkenő nyomás több gázt szabadított fel a magmában. A kisebb sűrűségű, több gázt tartalmazó magma feltört a kérgen keresztül. A jég egy része közvetlenül az óceánokba olvadt. De hatalmas mennyiségű víz ömlött a szárazföldre is. Az áradások útjuk során alaposan átformálták a tájat.
Fajok eltűnése: A bolygó melegedése során ezek a változatos élőhelyek eltűntek, méghozzá nagyon gyorsan. A változás feltehetően mintegy 40 év alatt végbement. Sok faj, mivel képtelen volt alkalmazkodni a jégkorszak végét jelentő globális felmelegedéshez, kihalt. Az emberek viszont előretörtek. A technológia, amelyet az ősi éghajlatváltozás túlélése érdekében kifejlesztettek, hosszú távú és meglepő következményekkel járt a későbbi emberi civilizációra nézve.
Modern világunk a Jégkorszak végén felmelegedő bolygó drámai környezetváltozásai után maradt romokon épült fel. A kutatók most újabb szélsőséges, globális felmelegedés közeledésére figyelmeztetnek.
Újabb változás előtt állunk: Vajon a 21. században is hasonló változásokkal kell megküzdenünk? 18 ezer éve a Naprendszer szokatlan elrendezése globális felmelegedést váltott ki. Ez vetett véget a jégkorszaknak. A következő 10 ezer év során a hőmérséklet 6 fokkal emelkedett. A bolygóknak ez az együttállása még 80 ezer évig nem ismétlődik meg. A Földnek elméletileg hűlnie kellene. Mégsem ez történik, jelenlegi tudásunk szerint bolygónk melegszik. A kutatók többsége szerint ezt a légkör megemelkedett széndioxid-tartalma okozza. Az éghajlat ezért változik, és továbbra is változni fog. A jégkorszak vége óta most éljük át a hőmérséklet legjelentősebb, bolygószintű emelkedését. Ahhoz hasonló, drámai következményekkel kell számolnunk. A szakértők becslése szerint a Föld újabb felmelegedése ma több mint egymillió faj kihalását eredményezheti. A kutatási eredmények szerint az Antarktisz nyáron már 2030-ra jégmentessé válhat. A hegyvidéki gleccserek háromszor olyan gyorsan húzódnak vissza, mint 20 évvel ezelőtt.
Miközben a jég elolvad, a bolygó mélyebb rétegeire nehezedő nyomás csökken, ami a geológiai folyamatok felerősödéséhez vezethet. A vulkáni tevékenység jelentős fokozódására lehet számítani. 1996 októberében Izland fővárosától, Reykjavíktól 340 km-re egy régóta szunnyadó vulkánon enyhült az olvadó jég terhe. A kitörés több mint 6 km hosszú, helyenként 300 m mély kanyont olvasztott a gleccserbe.
A Jégkorszak végén a felolvadt édesvíz felborította az éghajlatot mérsékelő óceáni áramlásokat. Észak-Amerika egy részén megszűnt a felmelegedés, és a hőmérséklet mindössze 20 év alatt 7 fokot zuhant. Az áramlatok rendszere ismét veszélyben forog. Ha a grönlandi jégtakaró viszonylag gyorsan, egy-két évszázad alatt felolvad, akkor az elég lehet az áramlatok erős lelassításához, vagy teljes leállításához is. A hőmérséklet néhány évtized alatt az Egyesült Államokban 2, Európában 5 fokkal csökkenhet. A drámai változások következtében ismeretlen éghajlati viszonyok alakulnak majd ki.
"Mire számít a Pentagon.Katasztrofális klímaváltozás lehetőségével (a Föld felmelegszik, elolvadnak a sarki jégsapkák, új özönvíz lesz, Hollandia és Banglades víz alá kerül) már sokat foglalkozott a sajtó az utóbbi tíz-húsz évben. Ez azonban a legelszántabb zöldeken kívül jóformán még senkit sem késztetett arra, hogy magába szálljon, és új életet kezdjen. Az amerikai Fortune hetilap 2004. január 26-iki számából viszont megtudhattuk: a Pentagon stratégiai tervezői annyira küszöbön állónak tekintik a Föld éghajlatának drámai megváltozását, hogy azt már évek óta komolyan tanulmányozzák.
A szakértők szerint nem az éghajlat fokozatos, évszázadokig tartó melegedésére, hanem jégkorszakba való hirtelen átbillenésére számíthatunk. Egyre több jel utal arra, hogy nem egészen tíz év alatt az egyik állapotából egy másikba helyeződik át az éghajlatot szabályozó hatalmas óceán-atmoszféra rendszer. Mint egy hajó, amely egy ideig dől-dől, aztán egyszer csak felfordul. Hogy e kritikus küszöbhöz mennyire vagyunk közel, azt nem látják a tudósok sem. De bekövetkezhet - a szakértők szerint - drámai éghajlat-változás még a mi életünkben, amihez a Föld országai aligha tudnak majd alkalmazkodni, alkalmazkodási kísérleteik viszont felborítják a mai hatalmi egyensúlyt."
Hát még éppen ez hiányzott, kurva jó! Bár szerintem olyan "világvége" lesz mint a többi (remélem). Szerintem ezt így nem lehet megjósolni, a múltkor sem vették észre az üstököst, vagy mit ami elsuhant mellettünk, pedig a csillagászok örökké az eget kémlelik. 2012-ben esetleg még jobban bolondulhat az időjárás, pedig az idei is megvallva eléggé szar! Meg, bár abszolút nem értek ehhez, de egy ilyen pólusváltáshoz csak hosszabb idő kellene, és ez a nibiruszaurusz vagy mi meg szerintem nem is látszik. Inkább a véget majd egy becsapódó valami okozhatja, vagy mi magunk! Hisz' a nagyhatalmaknak "csak" egy pár atomot kellene "elpuffogtatni". Bár említést tesznek, hoyg esetleg 202-ben lehet a 3. világháború. Hát egyik feltevés, vagy "jóslat" sem jó!
Gondolj arra, egy gyorsan menő valamin (legyen csak egy busz) állsz, ami hirtelen megáll. Ütközés, fékezés miatt. Bizony előre repülsz. Ennyi. A gravitáció változatlan.
Természetesen. Műholdas és energiaellátós problémára is volt már példa, földtörténeti léptékben a pólusváltásra is. De ezeknek a maja naptárral összehozása butaság.
arulja mar el valaki, hogy hogyan keszult fel amerika? nem hiszem az alanti vita alapjan, hogy az antigravitacios gepet fejlesztettek volna ki, de akkor MIT?
