A magyar női röplabda-válogatott 1976-ban a montreáli olimpiára készülődött. Régi csibészek című rovatunkban egy régi ügyet poroltunk le, a beszámolók szerint ugyanis nem minden csapattag a sportteljesítménye alapján vívta ki az olimpiai részvétel jogát.
A női együttes bő, húszfős kerettel kezdte el a felkészülést a montreáli játékokra. Kotsis Attiláné később 16, majd 14 fősre szűkítette a csapatot. Végül az utazás előtt nem sokkal hirdette ki azt a 12 főt, akire számított Montreálban. Az olimpiára azonban nem a kapitány által kijelölt csapat utazott, a politikai vezetés váratlanul beleszólt a küldésbe.
A pártvezetés, vagy éppen maga Biszku Béla úgy határozott, mindkét Biszku lánynak utaznia kell a játékokra. Kádár János bizalmi embere rendszeres vendég volt a tatai edzőtáborban, és sportoló lányai miatt nyomon követte a röplabda eseményeit is.
Mindkét Biszku-lány utazik
Sokáig úgy tűnt, az olimpiai röplabdacsapatba nem kell kívülről „belenyúlni”. A bő keretben még Biszku Éva és Biszku Zsuzsa is benne volt, utóbbi azonban már az első keretszűkítésnél kimaradt a válogatottból. Biszku Zsuzsa a kapitány szerint passzívabb játékos volt testvérénél, ráadásul kisebb szívritmuszavarral is küszködött, ezért nem számított rá az edző. Montrealba azonban már a csapattal tartott Biszku Zsuzsa is. Az egykori kapitány, Kotsis Attiláné így emlékezett egy interjúban a korábbi eseményekre.
„Elmentünk egy utolsó túrára, és amikor hazatértünk, Pergyik József főtitkár fogadott bennünket az állomáson. Nem nagyon szokott kijönni elénk, de ezúttal mégis ott volt. Azt mondja: Gabika! Ülj be a kocsimba! Ki kell vinnünk a Biszku-lányt! Hát mondom, benn van a keretben! De a másikat! Mondom: nem is láttam, hogyhogy vigyem ki? Elárulta, hogy felsőbb utasítás. Hát mondom, az apja hozza ki Kanadába, mint KISZ-est, jutalomútra. Akkora stáb jött ki, belefért volna. Akkor behívatott Páder János, az OTSH elnökhelyettese, és közölte, hogy ezt meg kell csinálni, ráadásul szakmailag úgy kell indokolnom, hogy az utolsó meccsen rájöttem, mégis magasítani kell a csapatot, és én kérjem, hogy a tizenkettes keret összetételét módosítsák.
Mondom, Páder elvtárs, maga a főnököm. Maga ezt nekem elrendelheti, de én ezt szakmailag nem indokolom meg, nem írom le. Erre úgy érvelt, hogy úgysem játszatom mind a tizenkét játékost. Ez igaz, de mind a tizenkettő végigdolgozta velem a tábort, és illik, hogy őket vigyem ki. Miért vigyek ki olyat, aki nem is volt edzésen? Mind a két Biszku-lány nagyon jóban volt Juhász Ágival. Én őt írtam be tizenkettediknek, mert azt hittem, nem lesz pofájuk a legjobb barátnőjüket kifúrni. Hát volt...” (http://hunvolley.blog.hu)
„Elmész te a picsába”
A magyar válogatott az előkelő negyedik helyen végzett a játékokon, ám a csapat nem volt elégedett. A beszámolók szerint ugyanis jó esély kínálkozott az éremszerzésre is, csupán Dél-Koreát kellett volna legyőzni ehhez. Ám a csapat végül vereséggel, és negyedik hellyel búcsúzott.
„Szépen szerepeltünk, de a végén kikaptunk Dél-Koreától – mondta Kotsis Attiláné. - Beértünk az öltözőbe, és mondtam a lányoknak, hogy gyakorlatilag számunkra vége a tornának, úgy látom, hogy mindenki megtette, amit tud. Lehet, hogy hibáztunk, de végigdolgoztunk egy hosszú időszakot. Ez is egy nagyon szép eredmény. Mondom én, erre megszólal Biszku Zsuzsa, hogy: hát azért kellett volna cserélni, mert például a Szalayné nem játszott nagyon jól! Tényleg nem játszott nagyon jól... Mondom, ne mondd már, és kit kellett volna helyette becserélnem? Hát... És kihúzta magát! Mondom, te Zsuzsa, ne haragudj, de az olimpia nem az a hely, ahol én megpróbálok egy játékost, hogy vajon tud-e ütni, vagy nem?! Itt már bejáratott játékosok voltak, azok voltak a pályán, akik eddig bizonyítottak. Ez nem próbajáték volt, hanem olimpia! Erre Schlégl megszólalt, hogy elmész te a büdös picsába, mi a taknyunkon-nyálunkon csúsztunk az edzéseken, te hol voltál akkor, mit dumálsz itt?
Miután hazajöttünk, gyanús volt, hogy mindenkit kitűntettek, aki pontot szerzett, de engem akkor nem. Mondom, itt valami gáz van... Összefutottam Elbert Györggyel, ő volt a párttitkár, nagyon jóban voltam vele, irtó rendes ember volt. Ő mondta meg, hogy itt el vannak már döntve a dolgok. El kell mennem, mert ezt már megbeszélték. Biszku-papának beszóltak, hogy én bakikat csináltam, ezért nem vertük meg Dél-Koreát. Tudtam, hogy honnan jött a hír, úgyhogy nem voltam meglepve.”
Kotsis Attilánét az olimpia után leváltották, de a moszkvai játékokon már újra ő vezette a magyar csapatot, egészen a negyedik helyig. Később beválasztották a Hall of Fame-be, a Hírességek Csarnokába.
Biszku Zsuzsát a montreáli esetről nem tudtuk megkérdezni.
A rágalmazás az a spéci eljárás, ahol megfordul a bizonyítási teher.
Minek írsz be ilyeneket, ha ennyire tájékozatlan vagy a témában? Rágalmazás ügyekben tényleg spéci a bizonyítási eljárás de egyáltalán nem fordul meg a bizonyítási teher. Sőt! Adott esetben akkor is elítélhetnek valakit, ha sikerül bizonyítania, hogy a becsület csorbítására alkalmas tény valós ugyan, ám annak híresztelését a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke nem indokolta. (btk. 182§(2) bek.) Mondjuk Biszku gaztetteinek feltárása esetében erről szó sincs.
"az ’56-ban történteket, míg az azt követő megtorlásokat jogszerűnek minősítette, amelyekbe szerinte nem avatkozott bele a politikai vezetés, így ő sem. Beszélt arról is, hogy a halálos ítéletek törvényes bírósági eljárások következményeként, nem pedig koncepciós perek végén születtek."
Igenis, jogszerűek voltak, mivel bíróságok hozták ki az ítéleteket. Az a szó, hogy "jogszerű", bizony ezt jelenti. Ha viszont a bíróságok befolyásolva voltak, akkor ezt bizonyítani kell. Tehát ahhoz, hogy Biszkut elítéljék, azt kell bizonyítani, hogy azok a konrét bírók, akik elitélték a forradalmárokat, meg voltak félemlítve. Egyedül ebben az esetben nem voltak jogszerűek az ítéletek. Van egy másik út is, törvénybe kell iktatni, hogy az 1945-1989-es egész rendszer törvénytelen volt. Azonban ilyen törvény Magyarországon a mai napig nincs (pl. Szlovákiában van, de azt sem lehet sokra használni, gyakorlatilag semmire sem).
"Nyomoz a rendőrség a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntett elkövetése gyanúja miatt "
Ezt nem fog lehetni bizonyítani. Ugyanis csupa gumifogalomról van szó. Mit jelent az, hogy "a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűnei" ? Talán tételesen fel van sorolva, hogy mik azok a bűnök, amiket nem lehet tagadni? Vagy talán az a bűntény, ha kijelentem: "ezek a rendszerek semmi bűntényt nem követtek el"? - Ilyen megfogalmazást szerintem úgysem fog senki sem használni. Akkor csak konkrét "bűntény"-ek tagadásáról lehet szó. Viszont mik ezek a konkrét bűntények? Ha kijelentem, hogy Weis Adolf zsidót nem ölték meg koncentrációs táborban, akkor ez már bűntény? Vagy egyáltalán mit szabad mondani? Szabad mondani, hogy 6 millió zsidót öltek meg a németek, de azt már nem szabad, hogy 5 millió 999 ezret? - Röhely az egész. Sőt még akkor sem vétek a törvény ellen ha kijelentem, hogy 1956-ban sok ártatlan embert végeztek ki, de hozzáteszem, hogy szerintem még többet is kivégezhettek volna. Úgyhogy ilyen baromságot kitalálni, az mindennek a teteje és a jog megcsúfolása. És mi van akkor, ha a történészek tényleg kiderítenek valamit, ami nem fog megfelelni az eddigi "igazságoknak"? Akkor a történészeket is el lehet ítélni? Visszatérünk Giordano Bruno idejébe??
============================================ Emberiség elleni bűntett: súlyosabb lehetne a vád Biszku ellen
2010. augusztus 13. 00:01
Magyar Nemzet Komolytalannak tartja a Biszku Bélával szemben indult büntetőeljárást Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság volt bírája, aki szerint az ’56-os megtorlások idején belügyminiszterként dolgozó politikust emberiség elleni bűncselekmények miatt is eljárás alá lehetne vonni.
Részletek a Magyar Nemzet 2010. augusztus 13-i számában. ============================================
Törvénybe ütközhet a volt belügyminiszter ’56-os megtorlásról szóló nyilatkozata 2010. augusztus 12. 06:00
Magyar Nemzet Elrendelte a nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság Biszku Béla volt belügyminiszter Duna Televíziónak adott nyilatkozata miatt.
Nyomoz a rendőrség a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntett elkövetése gyanúja miatt – ez derült ki a BRFK kommunikációs osztálya tájékoztatásából. Az ’56-os forradalmat követő megtorlások belügyminiszterét a jobbikos Szilágyi György jelentette fel Biszku augusztus 4-i Duna TV-nek adott interjúja miatt. Az MSZMP Központi Bizottsága politikai bizottságának (ez az állampárt legmagasabb vezető testülete volt) egykori tagja a műsorban ellenforradalomnak nevezte az ’56-ban történteket, míg az azt követő megtorlásokat jogszerűnek minősítette, amelyekbe szerinte nem avatkozott bele a politikai vezetés, így ő sem. Beszélt arról is, hogy a halálos ítéletek törvényes bírósági eljárások következményeként, nem pedig koncepciós perek végén születtek.
Ez az álláspont tehát kimerítheti a Btk. egyik passzusát, amely alapján büntethető a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása. A törvény szerint „aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Az 1957 és 1961 között belügyminiszterként tevékenykedő Biszku saját szempontjából a lehető legrosszabb ütemben adott nyilatkozatot, hiszen a kommunista bűntettek tagadása egy június 8-i törvénymódosítás óta büntethető, a törvény a kihirdetést követő harminc nappal később lépett hatályba (korábban csak a nemzetiszocialisták tetteinek tagadása volt jogsértő) – írja csütörtöki számában a Magyar Nemzet, melyből további részleteket is megtudhat. ===================
