Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
csak a sajart velemenyem tudom megirni min t kivulallo, hogy en mit tennek adott helyzetben,
ha leirod a fo irritalo es vegleg nem toleralhato helyzeteket termeszetesen konkretan jelezve adott helyzetben ki melyi k szinten all a vall i hierarchiaban.
hello talan rosszul. Volt felteve akerdes, hiszen azzal, hogy arrol kapszxegy fals infot milyen megnevezese lehet egy tunetegyuttesnek semmire nem mesz, neked az segit ha az altalad serelmesnek itelt helyzetek fel meg oldasara kapsz hasznos tanacsott
Úgy látom Ti akik ide írtatok az elmúlt pár napban vagyok annyira intelligensek és józanok, hogy a maga helyén kezeljétek ezt a fórumot.
Ez nem klinikai vagy tudományos folyóirat ahol a docens vagy professzorjelöltek értekeznek egymással maximális tudományos alapossággal.
Én- a legzöldfülűbb köztetek- sem hagyatkozom csak az itt leírtakra, mind azon által nagyon hálás vagyok az időtökért és az energiátokért amit rám - az én problémámra- fordítottatok.
Ez mindenkire vonatkozik....talán egy kivétellel, akinek hsz-éből mindenki meggyőződhetett józanságáról....nemétől és itt elfoglalt múltjától függetlenül.
Abban igazad van, hogy vigyázni kell a diagnosztizálással, mert kevés adat áll rendelkezésre, de a meglévőkből egyértelműnek tűnik a nárcisztikus személyiségzavar. Nekem legalábbis.
Viszont az utóbbi évtizedekben a személyiségzavarok elnevezése változott. 1968-tól kezdve például a negatív kicsengésű pszichopata és szociopátia elnevezés helyett antiszociális személyiségzavarról beszélünk. (az antiszociális személyiségzavar teljesen különbözik a nárcisztikustól, bár tény és való, hogy mindkettő a dramatikus nyalábba (cluster) tartozik)
Az OCD - amit említesz - az Obsessive-Compulsive Disorder, és ez nem személyiségzavar, hanem kényszerbetegség. Ezekre főleg a szorongás jellemző, nem pedig az empátiahiány. Ráadásul kifejezetten zavarja őket a kényszeresség, mert tudják, hogy ez kóros. Viszont létezik olyan személyiségzavar, hogy obszesszív-kompulzív személyiségzavar. Ők, bár kritikára érzékenyek, de olyasmi jellegűek, mint a robotok, tehát nem balhéznak, nem kiabálnak.
De komolyra véve tényleg pihentetem a dolgot...legalább is addig amíg szakemberrel nem beszéltem.
Ez irányba is merezgetem a csápjaimat. Egy régi pszichológus ismerősömet kérdezném - ha meg lenne a száma - mit lehetne tenni.
Én valóban nem vagyok szakember, hisz akkor nem itt tudakozódnék.
Az általam megfigyelt tünetegyüttes sajnos nem teljes, nem is lehet az, hisz laikus vagyok, de az nagyon szemet szúrt többünknek amt a sértgetéssel kapcsolatban írtam.
Történetesen, hogy vitriolos megjegyzései után egyszerűen azt állítja nem volt szándékában megsérteni a címzettet.
Ez annyira kirívó, bicskanyitogató, hogy a helyzethez és az elhangzott mondataihoz mérten normális ember nem viselkedhet így alapból. Ezek után pedig még azt állítani, hogy nem szándékos???
Gondoltam talán valamilyen személyiségzavar okozhatja ezt.
Persze ha csak ez lenne azt simán túllépné az ember, de egyéb érdekességek is gondolkodóba ejtik a környezetében tartózkodókat köztük engem is...
A cigány származást kulturális és szocializálatlan szemszögből említettem. Egyáltalán nem vagyok rasszista, kirekesztő vagy hasonló.
Mind azon által - sz. v. sz. - a nem asszimilálódott roma életforma is jelentősen nehezítheti a kommunikációt "magyarok" és romák között.
Egy szociológiai tanulmány szerint teljesen máshogy állnak a tekintélyhez, az anyagi javak felhalmozásához, a stabil családi miliő kialakításához mint a magyarok.
Ez szociológiai alapon kimutatható, amiből következik a munkahelyeken való "másságuk".
Ez szervesen nem ide tartozik, viszont a disszonáns alap helyzetet mutatja.
Ezt megfejelve került a képbe a vélhetően beteges viselkedésforma amit említettem.
Írod:
Ha nagyon jellemző egy tüneteggyüttes, akkor lehet úgy viselkedni, hogy minél kevesebb károsodásnak tedd ki magad, ez különösen a PNS (Psychopath, Narcissistic, Sociopath) emberekkel kapcsolatban igaz.
Fején találtad a szeget, vagy a nagy klasszikust idézve: a számból vetted ki a szót Oszi.
Én azért vigyáznék, diagnosztizálásnál nagyon fontosak a különböző kórképek közötti különbségek, tehát ha hibásan elég kevés szempontot nézel, kevés információd van, az aspergeres empátiahiányt lehet pszichopátiának is nézni, az OCD-s frusztrációját, amikor felborul a dédelgetett rend, és az ebből adódó agressziót lehet a pszichopaták vagy a nárcisztikusok kitöréseivel keverni, és még sorolhatnám.
Két fontos dolog van, az egyik az, hogyha az ember seggfejekkel találkozik, akkor vannak módszerek arra, hogy ezeket hogyan kezelje. Ehhez természtesen érdemes megismerni, hogy milyen megnyilvánulásra milyen reakciót érdemes adni. A másik meg az, hogy ha viszont diagnosztizálni akarsz, akkor viszont inkább ne tedd, mert nem fog sikerülni, mert nem ez a szakmád (ha ez lenne, nem fórumon kérdezgetnéd). Ha nagyon jellemző egy tüneteggyüttes, akkor lehet úgy viselkedni, hogy minél kevesebb károsodásnak tedd ki magad, ez különösen a PNS (Psychopath, Narcissistic, Sociopath) emberekkel kapcsolatban igaz.
Én azt mondanám, hogy ha szorongás és körülményesség is jellemzi, akkor inkább OCD-s (kényszerbeteg), azok legalább olyan agressziót bírnak produkálni, sőt. A pszichopata jellemzően nem agresszív, egyes szociopatikus jegyeket viselő anómiás közösségek (pl. cigányok) tudnak alapvetően agresszívak lenni. A pszichopata egyáltalán nem szorong, a szociopata talán. Az, hogy embereket sérteget, az lehet simán seggfejség, jellemprobléma, nem minden valamilyen betegségnek a tünete.
Ami hiányzik innen a manipuláció, a felszínes báj, az átbaszás, ezek inkább pszichopata jellemzők.
És hogy hogy kezeld? Próbálj láthatatlanná válni, kerüld el, ne konfliktálódj, mert vagy ocd-s, vagy pns-es, nem fogsz győzni. Ép ember - feltételezve, hogy te az vagy :-) - nem képes legyőzni ezeket hazai pályán.
Szóval azt gondolom, hogy mivel ezek az emberek nem változtathatóak meg, ezért két lehetőségünk van velük szemben: az úton-útfélen hallott "megszoksz vagy megszöksz" elv. Tehát ha úgy érzed, hogy nagyon kibírhatatlan a munkahelyed, akkor nem tehetsz mást, mint váltasz. Nincs más lehetőség. Sajnos.
Sajnos, az olyan emberekkel a legnehezebb bármit is kezdeni, akik magukat normálisnak tartják, de közben pszichiátriai kezelésre szorulnának. Ez a legrosszabb eset, ami létezik. Pedig ilyenek vannak nagyon sokan.
Rossz hírem van :) Sehogy sem tudod kivédeni. Ők személyiségzavarosak, márpedig ahogy írtam, sajnos, személyiségzavarosakat még azok sem tudják gyógyítani, akiknek ez a hivatásuk. Ráadásul az a baj a személyiségzavarosokkal - ellentétben a depressziósokkal, szorongósokkal, kényszeresekkel, stb. -, hogy nem igazán ismerik el, hogy nekik bármi bajuk is lenne. Nem értik, mi velük a probléma. "Csak" a környezetük látja/érzi, hogy gond van. Ezért nem is igazán -vagy csak nagyon nehezen - fogadnak el kezelést.
Elsősorban a régebbi érában kisfőnökként dolgozókra és sleppjükre volt jellemző. A régi dolgozók Egy része a cég átalakulásakor végleg lelépett, de a 4 kisfőnökökbőll 3-an és a slepp egy része ma is itt dolgoznak mint beosztott munkavállalók.
Hozzájuk csatlakoztak az újak közül azok akik a régiek szemléletére nyitottak voltak. Ez az ama itt dolgozók arányában kb 30 %.
Ők most papíron sima dolgozók, de mint ha "árnyékkormányt" hoztak volna létre. A háttérből mozgatják a szálakat minden legitim tekintély nélkül.
És mivel én ezt az illegitim hamis tekintélyt megkérdőjeleztem...nekem estek.
Az esetek megtörténtekor a góréság aki a "lerendezett" állományhoz is tartozott csak férfiakból állt.
Egyébként engem nem érdekel ki kit hogyan rendez le, fizetőe-e vagy sem, de a munkahelyen munkaidőben történő visszaélésekkel nem értek egyet.
Mint ahogy azzal sem, hogy narkós, idegbeteg, alkoholista és egyéb alkalmatlan emberekkel kell együtt dolgoznom, akik egy része - a betegségéből és egyéb érdekeiből fakadóan - engem tart ellenségének.
Elsősorban a régebbi érában kisfőnökként dolgozókra és sleppjükre volt jellemző. A régi dolgozók Egy része a cég átalakulásakor végleg lelépett, de a 4 kisfőnökökbőll 3-an és a slepp egy része ma is itt dolgoznak mint beosztott munkavállalók.
Ők most papíron sima dolgozók, de mint ha "árnyékkormányt" hoztak volna létre. A háttérből mozgatják a szálakat minden legitim tekintély nélkül.
És mivel én ezt az illegitim hamis tekintélyt megkérdőjeleztem...nekem estek.
Kérlek nyugodj meg...:-)) Nem leszel kitéve ilyen és hasonló szaftos "élménynek."
Ezek a qrvás állapotok mára 90%-ban megszűntek - bár nemrég hallottam, hogy párhónapja is levarrt valaki egy szerb vagy horvát kalauz csajt akinek éppen szüksége volt erre. De ez most irreleváns.
A lényeg, hogy annak a klikknek a meghatározó arcai - amelyik ténylegesen birtokolni próbálja a hatalmat - a régi érából maradtak itt. Közben visszasírják azt az időszakot amikor minden meg volt engedve a "főnökség részéről". Nem véletlenül voltak ennyire engedékenyek. Mindenért fizetni kellett...és fizettek is. A pénz beszél, a kutya ugat.
Havi szinten több milliót kaszáltak évekig a főkolomposok, akik ma kollégáim és ők a hangadók abban a bizonyos félig roma klikkben.
Hiba volt őket ismét felvenni miután a cég átalakulásakor mindenkit kirúgtak és új emberekkel- köztük velem is- próbálták az állományt feltölteni. Valahogy úgy "alakult" hogy visszakerültek a kis-főnökök dolgozónak.
Az ivászat is csökkent a régi szinthez képest arra a szintre aminek szem és fültanúja voltam. Azért az sem gyenge.
Dohányzás, anyagi visszaélések, munkaköri leírás önkényes értelmezése, presszionálás, büntik jog nélkül, hamis tekintély gyakorlása, jellemben gyengébb kollégák gyomrozása-jellemesebb kollégák betörése....és a szokásos iddogálás némelyek részéről, ezek mind maradtak.
Ha alkalmanként 8 órát vagy olyan környezetben amelyben 2 szót sem szólnak hozzád egész nap az nagyon kellemetlen, de ha 2 napot egyhuzamban dolgozol a többnyire roma "klikkhű" munkatársakkal az már erős személyiséggel is nehezen bírható. Felmerül a kérdés vajon mire akarnak rábírni, vagy mi az ami nem tetszik nekik? A munkámban nem lehet fellelni jelentől hiba. Akkor mi?
Én nem vagyok az ő kutyájuk kölyke...és igen is ellenállok a fentebb említett anomáliáknak.
Régi érában 1-2 nap alatt attól szabadultak meg akitől akartak, most ehhez hazudozni kell és becsmérelni kell a kiszemelt áldozatot a főnök előtt.
Pár napja is ez a mószerolás történt a szintén előzőekben említett klikkhez közeli nárcisztikus srác által.
Gondoltam mindent megteszek a viszony javítása érdekében.
Te élezted ki az egészet erre a férfi-női ellentétre. Én abból indultam ki, amit Sepörd írt, mivel a "kurvák orális szexe" egyértelműen a férfiakra jellemző, ezért írtam, hogy férfiak. Ha ennyire érzékeny vagy, gondold oda a nőket is. A lényegen nem változtat.
Itt van pl az egyik kedvenc magyar fürdőm, talán egy férfi vezető van, -meggyőződhetsz róla-
Akkor itt nem dughatják az úszómesterek meg a pincérek a kurvákat, vagy nem köphetnek bele a levesbe /mert női vezetés van/??? Ha mégis, akkor ugye az ő viselkedésük minősíti a női igazgatókat is -mert ugye állításod szerint- nem választhatók szét. Akkor viszont kiderül, hogy nő is lehet gané, nem csak férfi. Mégis férfi jelenik meg előtted "vezetőként"..
Ebből csak arra utalok, hogy megkérnélek, pontos tények ismeretének hiányában, ne degradáld ismeretlen férfi társaimat, csak azért, mert neked személy szerint negatív tapasztalataid vannak. 😊 Bocs, de a közhelyszerű, vagy öncélúan szubjektív, másokat alaptalanul rossz színben feltüntető megjegyzésedre reagálnom kellett. 😆
Attól függetlenül, hogy nyilván vannak ilyen jellemek mindkét nem táborában.
