Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Sziasztok! Igazából én most kezdek szembesülni azzal, hogy egy ilyen emberrel ismerkedtem meg és éltem rövid ideig együtt. Most már nem vagyunk együtt, de sajnos későn jöttem rá, hogy ő ilyen, már átvert, kihasznált és teljesen tönkretett anyagilag. Rendőrségen is tettem feljelentést, de ugye tudjuk, hogy milyen tempóval dolgoznak. De az is kiderült, hogy nem ez az első esete és velem egyidejűleg másik hölgyet is átvert. Viszont ezt amit irtatok, hogy nem kell vele már foglalkozni, megfogadom. Pár napig bírtam, hogy nem írok neki, de amikor kudarc ér megint ráírok, olyan dolgokat, hogy sajnos magamat gyűlölöm miatta, de ezt hozza ki belőlem. De a mai nappal befejeztem! Köszi a lehetőséget! Senkinek sem kívánom az ilyen embert, és akivel nem történt meg még ilyen és nem találkozott ilyen emberrel annak fogalma sincs milyen érzés van ezek után az emberben(már mint bennem). Csak akivel ezt már meg tették az tudja milyen!
Laikusként azt mondanám nincs lelkiismerete, és az érzelmeket (szeretet, kötődés, biztonság, másik elismerése) nem éli meg, üres, valamint más kontójára hülyeségeket csinálni van esze de felelősséget nem vállal csak hárít, nem fektet semmibe valós energiát, feléli még a gyereke jövőjét is, öncélú bábmester aki irányít és mindenből jól jön ki, keresi a balhésok társaságát is stb., de a leírásod sokkal találóbb ennél.
Ami félelmet kelt bennem, hogy a deviáns viselkedéstől sem riad vissza. (szerhasználat, alkoholfogyasztás és agresszió, részletre vásárlás- de nem törlesztés, nincs papiron semmije, mert rajta semmi se legyen behajtható, lopás)
Egyszer mesélte hogy megverte a nevelőapját, akit lefogott valaki neki és mennyire jó érzés volt törleszteni neki a rossz gyerekkoráért. Sajnáltam is de ijesztő is volt mennyire átszakadt nála valami gát. És látszott rajta hogy ez az emlék valami jóérzést keltett benne. Nem tudom ezt megmagyarázni jobban. Többé nem mesélt a gyerekkoráról.
Régen, amikor éreztem hogy valami nincs rendben (füvezés), szakszolgálatnál kértem mediációt, ahol három ember (pszichológus, családsegítő, és mediátor) és mi ültünk le megbeszélni a helyzetünket. Minden héten kellet volna mennünk, de hihető kifogása volt miért nem jön el, de közben manipulált, mennyire fontos vagyok neki, mekkora áldozat ez tőle, mert idősebb emberek nem értik őt és nem találja őket hitelesnek, stb. A találkozókat velem mondatta le , mert ő dolgozik. Miután kimondtam a valós problémát ami ránézve veszélyt jelenthet már nem jött többször, árulónak tekintett hogy kiadtam a titkát. A 6. alkalommal amikor ismét nem ért rá, én mondtam azt hogy ez így nem jó. Kerestem egy fiatal mentálhigiénés férfi szakembert, akit látszólag elfogadott. Vele volt 10 alkalmas beszélgetésen. Amikor felkerestem a szakembert azt mondta nem adhat ki információt. (Akkor azt hittem hogy a szerhasználat a legnagyobb baja nem pedíg a személyisége.)Meghallgatott engem, és ő akkor tanácsolta, hogy változtassak én ha ez így nem jó.
Aztán indult a hullámvasút ismét. Egyre fáradtabb és kimerültebb lettem. Egyre durvább dolgokat tett meg velem. (Hazudott, megcsalt, kiszolgáltatott helyzetekbe hozott, meglopott.) Nagyon családcentrikus vagyok, mert a szüleim elváltak, és a saját gyerekemnek szerettem volna megadni a teljes család biztonságát, de eljött az a pont amikor azt mondtam hogy ezt a gyermekemért sem tűröm tovább, mert csak egy idegbeteg roncs anyja marad egy nem működő családdal. Döntöttem és elküldtem. És az eleje kutya nehéz volt de lassan rájöttem mennyi energiám marad a gyerekre a házra a kertre, magamra.
Jött az érzelmi zsarolás( nem tudok és nem is akarok nélkületek élni- de ez most már jól megy neki nélkülem is :), a gyereket szeretem csak téged nem, de a láthatást nem tudja megoldani-ergo én vagyok a szemét a kialakult helyzetért ő az áldozat, stb.
Jött a fenyegetőzés - rám uszítja a gyámügyet. Erre azt mondtam, oké állok elébe, de készüljön fel rá hogy harcolni fogok. Ezzel felhergeltem sajnos. Most már csak annyit fogok mondani, ha a gyámügyet felhozza rendben tedd amit jónak látsz. De lehet hogy ezt se kéne?
A gyereket sajnálom igazán, mindíg van ok miért nem jön amikor neki nem kényelmes. A nem vagyok fontos érzését szerintem ugyan úgy éli át mint én, amikor az apám elment.
Szar helyzet, de meg kell tanulnom kezelni.
Az jutott eszembe, letöltök pár angol anyagot és megkérek valakit, hogy fordítsa le nekem. Nem árt ha tájékozódom.
Hát, angoltudás nélkül sajnos nem nagyon fog menni, egyrészt, másrészt meg valaki diagnosztizálta ezt a problémát, vagy te gondolod, hogy ilyesmiről van szó? Van pár ismérv, ami alapján el lehet azért dönteni, hogy valaki nárcisztikus-e, pl. az önmagáról alkotott kép az grandiózus, behízelgő modor, közben lényegében nem érdekli, hogy hogy vagy, beteges hazudozás (tehát nem azért, mert valamit el akar titkolni, hanem mert ez sport nála), manipuláció felsőfokon. Nem minden rossz ember p/n/s, sőt, nem minden tönkrement kapcsolat, vagy jellemtelen házastárs mögött áll ez a személyiségzavar-csokor. Ja, még az is árulkodó, ha a kapcsolat elején azt érzed, hogy ez annyira fantasztikus, hogy szinte már-már valószínűtlen.
Ha pns-ről van szó, és nincs nocontact, akkor egyrészt azt kell megkadályozni, hogy vissza tudja hízelegni magát, és megint jöjjön az idealizálás-degradálás-eldobás hullámvasút, vagy hogy zsarolni tudjon a gyerekkel. Ehhez meg kell szakítani minden egyéb kapcsolatot, tehát nem beszéltek a gyerekről sem, láthatás átadás-átvételnél mindig legyen valaki ott - ez a low contact. Meg fog próbálni generálni valami hisztit a gyerek körül, ekkor meg kell hallgatni, de közben tilos reagálni érzelmileg - ez a gray rock. Ha a legnagyobb szemétséget mondja, akkor sem szabad felháborodni, nem szabad reagálni a provokációra és a manipulációra. Ekkor nem kapja meg a táplálékot (uralkodás, kihasználás, pénz, hiszti, figyelem, zavarodottság).
Egyet tilos, legyőzni akarni, vagy bebizonyítani az igazadat. Ez talán a legfontosabb, egy átlagember nem képes legyőzni egy pns-t, mert nem annyira gátlástalan. A pns-ek győzni akarnak, uralni, és ha véletlenül csatát nyersz velük szemben, akkor nem meghunyászkodnak, mint a normálisok, hanem a felsőbb egójukat ért legdurvább támadásként élik meg, és megpróbálnak elpusztítani (nárcisztikus dühnek hívják). Mégegyszer: tilos konfrontálódni, és a gray rock ebben is segít, ahol egyszerűen túl unalmas leszel számára, nem éri meg rajtad vámpírkodni. És ez igaz azokra is, akiket ellened fordított, ne próbáld meggyőzni őket, könyveld el, hogy elvesztek számodra, mert abban a pillanatban, hogy energiát fordítasz erre az egészre, visszakerülsz a hullámvasútra. Ne próbáld figyelmeztetni a következő áldozatot, mert akkor megint visszakerülsz a hullámvasútra. Ez kegyetlenül hangzik, de nagyon-nagyon fontos. Ne próbáld legyőzni semmiképpen, próbálj minél messzebb kerülni.
A gyereked más téma, őt valszeg megpróbálja majd háromszögeléssel ellened fordítani, vagy beprogramozni valami hazugságra, ez a PAS - szülői elidegenítés szindróma. Legutóbbi ismert szitu a Bojár Iván Andrásé (aki egyébként egy féreg), de a felesége valszeg full pszichopata, és megpróbálja a gyerek betanításával pedofilvádakon keresztül kicsinálni gyereke apját. Ezt jellemzően egyébként a női pns-ek csinálják, de nem csak. Ha sikerül annyira unalmasnak és nem manipulálhatónak összerakni a láthatásokat vagy a gyerekkel történő kapcsolattartást, akkor lehet, hogy egyszerűen csak megunja azt, és odébbál. Bár akkor nem tetszeleghet a szerető apa maszkját viselve, szóval nehéz.
Egyébként az a legjobb módszertan, hogy megnézni, milyen manipulációkat szokott használni - a pns-ek meglehetősen egyformák, nincs nagy fantáziájuk, és ahogy valaki mondta, mintha mindannyian ugyanarra az egyetemre jártak volna - és így, ezekre felkészülni, plusz a többi lehetséges dolgon is elgondolkodni előre. Ilyen technikák: háromszögelés (egymás ellen fordít két embert, ő meg röhög), repülő majom (Ózból van, amikor felhergeli az ismerőseide ellened, és ők végzik a piszkos munkát), önsajnáltatás (valaki a környezetében, vagy ő maga nagyon beteg, stb), segítő eljátszása (jellemzően így kerül sérülékeny vagy empatikus emberekhez közel), projekció (azzal vádol, amit ő követett el, pl. megcsaltad, közben ő csalt meg), gázlánozás (ezt nem tudom másként fordítani, az a lényeg, hogy addig játszik a tényekkel, amíg elhiszed, hogy bizonyos dolgok nem úgy vannak, ahogy voltak, elbizonytalanodsz, és kész is a terep az uralkodáshoz), és még sorolhatnám.
Mi külön élünk már, szerencsére anyagilag független vagyok tőle, de túl sok információja van rólam, amit remekül fel tud használni a céljai elérésekor. Sajnos én valóban társnak tekintettem, és mivel az önértékelésem nincs teljesen rendben, így amikor idealizált és számára "én voltam a tökéletes", nos kétségtelen túlzottan is megnyíltam neki. Hiba volt. Éreztem, hogy nincs minden rendben, segíteni akartam neki más ok miatt, ezért is járt-jártunk mentálhigiénés szakembernél, de ma már látom, hogy akkor is ő keverte a kártyákat és osztotta a lapokat, de a szakembereknek is feltűnhetett valami, különben nem tanácsolták volna azt amit.
Viszont ő nagyon kevés infót adott át magáról, de szerencsére figyeltem, így nekem is van információm róla (rossz anyagi helyzetben van, deviánsan viselkedett velem szemben amit a környezetem tudtára hoztam(a nyilvánosság védelmében bízva), bár a családja is elítélte a tettét, de nyilván beállnak mögé(szerintem a családja sincs rendben egyébként alkoholizmus-függőség-normaszegés-bántalmazás mind előfordult) sose szembesítik a tetteivel, de ugye ez lényegtelen is, hisz belátóképessége betegségtudata úgy sincs.
Ez a kapcsolat pusztítóan hatott az önértékelésemre, szavakkal nem tudom kifejezni az árulása okozta mély fájdalmamat. Úgy érzem most, a féléves különélés alatt el tudtam gyászolni végre a """kapcsolatunkat""". Tehát itt az ideje a cselekvésnek, hisz nem kötelező áldozatnak lennem.
Mivel joga van a gyermekét látni, így a zéró kapcsolat nem megoldható.
Tudja, hogy most már nem bánthat mással csak a gyermekkel. Ezt ki is használja, de finoman, törvénytelent nem mer tenni. Megfigyeltem, hogy tanuk előtt másként viselkedik, privát vonalon agresszív (pl.: fenyegetőzik a gyámüggyel, érzelmileg zsarol pl. többször leírta hogy akadályozom a láthatást amivel kínzom a gyereket, de ez nem igaz, csak hogy bizonyítsam hogy igazat mondok..., a határokat úgy tologatja, hogy neki kényelmes legyen de lehetőleg nekem ne, stb.) Érzem, hogy ha magabiztosabban lépek fel kihátrál az általa gerjesztett szituból és úgy érzem, hogy a testvéremtől (akit próbált elszigetelni tőlem) tart. (Nyilvánosság ereje)
Új prédája is akadt, talán ez is elvonja a figyelmet rólam.
Sajnos nem beszélek idegennyelveken, de ha vannak még védekező technikák azt szívesen fogadnám, ha megosztanád velem.
Esetleg ha tudsz valami olyat amivel a gyerekemet is felvértezhetem, hogy ne sérüljön túlzottan a játszmázásától azt is nagyon megköszönném.
Írtam már, hogy nem vagyok szakember, de érintett vagyok valamilyen szinten. Annyit elárulok, hogy nem élek, vagy éltem p/n/s emberrel párkapcsolatban.
A nárcisztikus, szociopata vagy pszichopata (röviden p/n/s) alapú kapcsolaton belüli abúzus viszonylag jól dokumentált dolog, és ha az ember elkezd olvasgatni a témában, a leghamarabb ezekbe akad bele. Amiért a szakember azt tanácsolta, hogy neked kell megváltozni, az az, hogy a klasszikus p/s/n nem képes és nem szándékozik tanulni és változtatni a magatartásán. Két irány van, ahogyan tudod védeni magad, ez a no contact vagy low contact, a másik a gray rock technika. Az első azt jelenti, hogy megszakítasz minden kapcsolatot. A minden az tényleg minden, nem reagálsz, stb. Ha nagyon durva a szitu, akkor lehet kérni anyaotthon segítségét, stb, de mindent el kell követni. Ha nem nagyon durva az abúzus, akkor lehet alacsony kapcsolati szintet tartani, előre meghatározott formában, tanúk mellett, stb. Ez jellemzően erőszakos szociopaták ellen hatásos. A másik irányvonal a gray rock, vagyis szürke kő/szikla technika, amikor gyakorlatilag megpróbálsz annyira unalmasnak tűnni, amennyire lehet, és minél kevesebb érzelmi vagy más táplálékot adni a p/n/s számára. Ez a vámpír típusú, kevébé erőszakos (de attól még ugyanolyan pusztító) p/n/s-ekkel szemben hatékony, akiknek szükségük van a csodálatra, a hisztériára, az emberek egymásra uszítására, a lelki, pénzügyi stb kizsigerelésre és átverésre. Ezeket összefoglaló néven nárcisztikus ellátmánynak nevezik (narcistic supply), és ha ezt nem adod meg neki, akkor magától elmegy más áldozat után nézni.
A p/n/s emberek alap-jellemvonása, hogy nincsen empátiájuk, és alacsonyak az érzelmi képességeik, minden egyéb ennek a következménye. Kb. egy négy éves gyerek egoizmusa, morális és érzelmi élete van becsomagolva egy felnőtt ember testébe, és intelligenciafüggően tudja ezt palástolni, vagy erőszakosan megnyilvánítani. A normális emocionális kapocs helyett uralni akarja az embereket, gátlástalanul kihasználni saját javára. Ha nagyon durva ez empátiahiány, akkor simán megöl bárkit, és ha még a tetejébe valami parafíliája is van, akkor kész is van Ted Bundy, aki 30+ nőt ölt meg, és nekrofíliát gyakorolt rajtuk, vagy Jeffrey Dahmer, aki a fiú szeretőit ette meg darabokban, több napon keresztül. Közben kívülről ott az álca, az átverés a legtöbbjük már-már hihetetlenül kedves, nem-gondolnád-hogy-ilyen-ragadozó típusú ember, John Gacy pl. bohóc volt, ezzel leplezte ragadozóságát és csalogatta magához a kisgyerekeket, akiket aztán meggyilkolt és elásott a háza alá. Gátlástalanul hazudnak, sok-sok álcájuk van, és nulla érzelmi életük.
Ezek ez esetek a kirívóak, a legtöbb p/n/s szubklinikai, vagy nem erőszakos, de a legtöbb csak simán szélhámos és érzelmi/pénzügyi vámpír. Kiszagolják, ki az áldozat, könyörtelenül kihasználják, majd eldobják, mindezt úgy, hogy nem szegnek törvényt. A tipikus párkapcsolati p/n/s idealizál, majd degradál, és eldob, majd kezdi újra, amíg ki tudja használni a megzavarodott áldozatát, sokszor párhuzamosan futtatva kapcsolatokat, egymásnak ugrasztva a szeretőit, sőt, egymás ellen fordítva a párját és annak ismerőseit, barátait, közben a zavarosban halászva mindent lerabol.
Van egy elég jó oldal, igaz, angolul, ez a p/n/s áldozatait, főleg párkapcsolati áldozatait tömöríti: https://www.psychopathfree.com/ itt vannak cikkek, rövid összefoglalók, és sok-sok fórumbejegyzés, mind ilyen emberektől.
Szeretném megkérdezni tőled, hogy szakemberként vagy személyes tapasztalatok alapján a témát alaposan körbejártan adod-e a tanácsokat, osztod meg a véleményedet? (Ne érts félre, nem akarlak támadni, csak én olyan élethelyzetben vagyok, hogy magamat kellene felvértezzem, mert azt gondolom, hogy a gyerekem apja szociopata. Nem vagyok orvos, természetesen nem diagnosztizálhatom, de meg kell tanulnom megvédeni magam. Egyszer egy szakember azt tanácsolta, hogy nekem kell változtatnom, de akkor még nem értettem, hogy min. Ma már tudom, hogy elsősorban magamon kell és a hozzá való viszonyulásomhoz. Csak nem tudom hogyan kezdjem. :)
Bocsánat, de nem volt időm olvasgatni, nézelődni mostanában. Tudjátok, főállásban és másodállásban dolgozom, gyereket és férjet nevelek, valamint háztartást és autót - nemsokára áramot is - vezetek, szóval kevés a szabad percem. De igyekszem pótolni a lemaradást, és köszönöm a hozzámvaló nincsmit. :)
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy amit mondtam, az nem diagnózis, csak vélemény, és a megoldás is egy elképzelt szituációra adott válasz. Sajnos ilyesmivel kevés szakember foglalkozik Magyaországon, ezért, ha nagyon érdekel, akkor sokat kell utánaolvasni. Első körben Robert Hare Kímélet nélkül c. könyvét ajánlanám, majd - ez nincs meg magyarul, de angolul hozzáférhető pdf-ben - a Snakes in Suits könyvet, valamint a http://www.psychopathfree.com/ oldalt. Kitartást hozzá :-)
Oké, legyen így! Az alábbi leírt szabályok szerint próbálok élni, és megpróbálom a férjemmel is betartatni. Nem lesz könnyű, még akkor sem, ha születésnaplemente szerint ő nem szociopata, pusztán egy kissé nárcisztikus. Mindenesetre most úgy érzem, hogy nincs más megoldás, mint a szabályozás.
Persze a mindennapjaink nem olyan borzasztóak, és ha úgy vesszük, azon kívül, hogy már jó ideje nem alszunk egy ágyban sem, nincs más gond.
Igazabol addig jo, mig nem tudod ezt tenylegesen felfogni. Komolyan. Mert marha nehez megszavadulni egy pszichopatatol.
Szuletesnaplemente jo szabalyokat irt. A szabalyokat pedig be kell tartatni. Mert a pszichopata meg a szabalyokat nem fogja fel. Illetve mindig a sajat maga pillanatnyi erdeke szerint probalja alkalmazni vagy figyelnen kivul hagyni.
Neki legyen jo. Ennyi. Es rajuk igaz leginkabb a mondas: a napot is letagadjak az egrol.
Nem triviális, az tény. Sokan írnak ide ebbe a topikba pl. dühöngő őrültekről azt állítva, hogy pszichopaták. Van dühöngő pszichopata is, de körülbelül annyira gyakori, mint a normális emberek között, a legtöbbjük hidegfejű manipulátor, szélhámos, kívülről legtöbbször túlságosan is szeretetreméltóak. Aztán intelligenciától és helyzettől függően egyszer csak leesik az álarc, és akkor előbújik a ragadozó. Itt van egy videó Ted Bundyról, aki 40+ nőt erőszakolt és ölt meg. Igazi sármőr, és rezzenéstelen arccal hazudja, hogy ártatlan:
Tény, hogy nehezen értem meg. Azért, mert nekem vannak érzéseim, és hiába olvasom el, látom a betűket, és értem is, hogy miről van szó, de nem tudom felfogni. Hogyan lehetséges, hogy valakinek ilyen módon nincsenek érzelmei?
Gondoltam, hogy nem vágod, mi ez az egész pszichopátia, végülus elég nehéz megérteni. Ha van valami, amit egy pszichopata nem csinálna, az az öngyilkosság és a féltékenykedés. Amikor a pszichopata féltékenységgel gyötör, akkor manipulál, hogy uralhasson, de igazából nem érez semmit. Soha nem lenne öngyilkos, mert imádja önmagát, és nem őrült, aki gyötrődik, esetleg paranoid képzelgései vannak, majd teljesen ősszezuhan és kinyírja a családját. A pszichopata, mégegyszer, nem őrült, hanem ellenkezőleg, érzelmek nélküli, hideg fejű ragadozó.
Tehát, ha van valami, ami a legtávolabb van egy pszichopatától, az a balmazújvárosi eset kivitelezése.
Az tévedés, hogy a pszichopaták őrültek (egyáltalán nem azok, sőt, nagyon is racionálisak és hidegfejűek), és nagyon kis százalékuk lesz csak gyilkos, vagy akár erőszakos elkövető. A legtöbb pszichopatára inkább a szélhámos illik a legjobban, vannak nagyon szórakoztatóak közöttük (pl. Frank Abagnale, róla szól a Kapj el, ha tudsz c film), de a legismertebb pszichopata-szakértő, Robert Hare is írt egy könyvet Snakes in Suits: When Psychopaths Go To Work címmel.
A megoldásról: két módon lehet védekezni:
1. fuss el jó messzire, szakíts meg minden kapcsolatot
2. ha 1. nem működik, akkor hozzál konkrét, egyszerű, betartható és betartatható szabályokat. Például:
- nem adsz ki magadról információt, csak bizonyos területeken.
- nem leszel bűnrészes semmiben, ami törvénytelen, és megpróbál belerángatni.
- megpróbálod feltérképezni, hol próbál bántani, innen fogod tudni, melyek a gyenge pontjaid.
- nem próbálod megérteni, mit, miért csinál, mert nem lehet, hanem ragaszkodsz
- amikor rájössz, hogy bűntudatod kezd lenni egy vitában, abbahagyod, ráhagyod, kimész az ajtón, stb
- nem próbálod megváltozatatni, mert nem fog sikerülni.
Újra nagyon-nagyon köszi! Tudok angolul (egy kicsit), de időm sajnos nem volt beleolvasni az ajánlott cikkekbe, ezért nem is reagáltam.
Annyi azért még hozzá tartozik, hogy természetesen nem gondolom, hogy a férjem egy pszichopata őrült lenne, vagy akár beteg gyilkos, viszont sok-sok jel utal arra, hogy valami nincs rendben nála. Pl. amit alább is leírtál az angol nyelvű oldalról idézve, abból is van pár dolog, ami igaz rá. Amikor megismerkedtünk, azt állította, hogy az előző barátnőjével már szakított, kb. 2 hónappal az első randink előtt. Ennek ellenére a lány az együttjárásunk első pár hónapjában folyamatosan jelen volt az életében, hívogatta telefonon, sőt, találkozott is vele, ráadásul úgy, hogy én is ott voltam, amivel azt akarta bizonyítani, hogy most már velem jár, de vegyem észre, hogy az ex nem hagyja békén. És talán az ex is lekopik, ha tudomásul veszi, már velem alkot egy párt.
Az éjszakai SMS-ezés bőven megvolt, és még csak kb. két hónapja voltunk együtt, amikor közölte, hogy ő gyereket akar, mégpedig MOST, akár azonnal is, és gyűjtsünk babakocsira, meg kelengyére. Én ezen azóta is csodálkozom, csak most már sejtem, hogy valószínűleg a gyereket akarta jobban, és nem engem.
Most már a második fázisnál tartunk, ő féltékenykedik, miközben neki természetesen szabad csajozni, és velem nem volt együtt már több hónapja. Teljesen tönkretett idegileg, nyugtatóból is beszedtem több dobozzal az elmúlt időszakban, és még mindig rá vagyok szorulva néha. Amikor már kezdtem azt hinni, hogy helyrejöhet a kapcsolatunk, kitalálta ezt a "posta helyett pasizol" témát, és újra kiborított.
Azt nem tudom, hogy előttem hány nővel csinálta ugyanezt, és mennyire visszatérő nála ez a dolog? Az előző barátnőjével másfél évig együtt lakott, előtte fél évig csak jártak, és abból kiindulva, hogy a csaj még sokáig futott utána, nem lehetett olyan rossz a kapcsolatuk. Még az előtt pedig egy kisgyerekes anyuka is volt a barátnője, akivel szintén együtt élt egy darabig, a gyerekei apunak szólították, de ez a nő elköltözött valahova messzebbre, és én nem is ismertem személyesen (még csak az kellett volna!).
Szóval passz, tippem sincs, csak szenvedek, és kétségbe vagyok esve, és egyik nap azt gondolom, hogy nagyon messze kéne menekülnöm innen, a következő napon pedig azt, hogy már csak azért is ki kell tartanom a családom mellett.
Tényleg nem akartam elvinni a házasság-elemzés felé, egyrészt ahhoz nincs meg a műveltségem (pszichopátiából is inkább csak az van, nem igazi tudás, nem vagyok szakember). Ezt azért mondom, mert ha pár hsz miatt benneragadsz, vagy kilépsz egy házasságból, azt nem nagyon venném a lelkemre :-) Amiért felhoztam, az az, hogy nagyon nehéz valamiféle helyzet elszenvedőjeként objektíven elemezni a résztvevőket, de tényleg. Saját szituációmban is folyamatos őrlődés van aközött, hogy az illető tényleg az-e, megváltozott-e, vagy ezt most miért csinálta, stb.
Gondolom, nem olvastál bele a linken levő oldalba (angollal mi a helyzet?) ezért hadd foglaljam össze a pszichopata férj/társ ismérveit az oda írók szerint:
- ismerkedni olyanokkal szokott, akik érzelmileg védtelenek (párkapcsolat, válás után vannak, abúzált gyerekkoruk volt, ésatöbbi)
- első lépésként becserkészi és rabul ejti az áldozatát. a kiszemelt áldozata egóját felturbózza: ő legszebb, legjobb az ágyban, stb. Ehhez a manipulációs technikák: love bombing (kb szerelemmel bombázás, legyél azonnal a feleségem, folyamatos szerelmes üzenetek, telefonálás éjszaka), mirroring (tükrözés, az áldozat véleményének, preferenciáinak a magára öltése, mímelése, ha a másik pizzát szeret, akkor ő a legnagyobb pizzarajongó, legjobb zene ugyanaz, stb). az eredmény a teljes érzelmi függés úgy, hogy a pszichopata közben nem érez semmit, csak játszik
- második fázis az uralkodás fázisa, ehhez a már érzelmileg rabul ejtett ember rombolásával jut el, elkezdi összetörni az önbecsülését, féltékenykedni kezd mindenhol, a szexuális élet elromlik szinte egyik napról a másikra, bevonja szerelmi háromszögekbe, kijátsza a szeretőit egymás ellen. itt az alapvető motiváció a dráma fentartása, figyelem begyűjtése és mások szenvedésén való energiavámpírkodás, ugyanis a pszichopata, mivel nem képes érzelmekre, vagy csak nagyon sekélyesekre, az unalmát ilyesmivel tudja csak elűzni, nagyon erős emocionális töltetű játékokkal, drámával és játszmázással. A manipuláció nem eszköz nála, vagy nemcsak eszköz, hanem maga a cél, mivel uralkodni akar az embereken, hiszen szeretni nem képes. Szakítások, játszadozások követik egymást, pl. amikor az áldozat már éppen túltenné magát, megjelenik, és biztosítja szerelméről, majd újra belerúg és eltűnik.
Ezeket részletekben nem pszichopaták is csinálják, a pszichopaták viszont visszatérő mintázat alapján, többször egymásután is. Annak felismerése, hogy pszichopatával van-e dolgunk, azon múlik, hogy felismerjük-e, hogy az egész egy kamu volt, sohasem volt igazi érzelem, csak játék, a partnered csak egy emocionális ragadozó volt.
Tényleg érdemes elolvasni, ha tudsz angolul, akkor itt egy másik, a címe kb hogy 30 vészjelzés, hogy manipulatív partnered van: https://www.psychopathfree.com/content.php?212-30-Red-Flags, ez sokkal komolyabb, mint az origós 9 pont, és nem kiállt rögtön pszichopatáért, csak a manipulativitást jelzi. És nagyon fontos, hogy ezt nem pszichológusok csinálják, hanem olyanok, akik szenvedő alanyai a jelenségnek.
Igazán nagyon hálás vagyok a sok-sok remek hozzászólásért és leírásért! Köszönöm!
Valóban nem ennek a topiknak a célja, hogy a megromlott házasságokat elemezze, ettől függetlenül köszönöm, hogy ebben a témában is hozzászóltál és próbálsz segíteni.
Nekem nagyon sokat jelent, hogy egy kívülálló, és a szociopátiához hozzáértő leírta a véleményét, mert a barátnőim pl. simán csak annyit mondanak, ha bunkó a férjed, válj el, a szüleim pedig már réges-régen visszaköltöztettek volna magukhoz engem és a kisfiamat.
Szóval próbáljak meg együtt élni vele, a férjemmel, akinek képes vagyok megbocsátani, még mindig szeretem, és reménykedjek, hogy idővel javulhat a helyzet, főleg, ha teszek is érte. "Csak" nárcisztikus". Hát igen. Igyekszem nem elrontani még jobban.
Átadom a terepet másoknak, én pedig lehet, hogy átköltözök egy házassági tanácsadó topikba. :)
Hát, ha a deviáns viselkedés nem jellemző, akkor a definíció szerint nem pszichopata / szociopata (a különbség az, hogy a pszichopata születik, a szociopata meg nevelődik). Különbség van a pszichopata nárcizmusa és a sima nárcizmus között, az előbbi az empátia hiánya miatt alakul ki - empátia nélkül ugyanis csak az egó lesz fontos, valahol a hároméves gyerek szintjén megrekedve, de egy felnőtt ember képességeivel és lehetőségeivel. Az utóbbi pedig valami trauma, maximalista nevelés, megalázó, abuzáló gyerekkor miatt is kialakulhat, ésatöbbi - és mint ilyen, már gyógyítható(bb).
Abba tényleg nem mennék bele, hogy miért megy tönkre egy házasság, sok oka lehet, az is lehet, hogy elsárkányosodtál (ne értsd félre, nem ismerlek, csak mint viszonylag gyakori jelenséget hozom fel), az is lehet, hogy ő sem annyira állhatatos, de te sem vagy már olyan vonzó, stb, de asszem nem is célja ennek a topiknak ezt maradéktalanul kivesézni. Annyi bizonyos, hogy fellélegezhetsz valamennyire, ha a férjed csak (?) nárcisztikus, akkor legalább elméleti lehetőség van a helyrehozásra. Nárcisztikussal sem könnyű együttélni, ha tudsz angolul, itt egy oldal, kifejezetten az ilyen esetekkel foglalkozik, fórummal, blogbejegyzésekkel, stb:
Hát, merem remélni, hogy azért részben a bizalom :-) Egyébként is megegyeztünk, hogy független emberek házasságával nem olvadnak össze, hanem bizonyos dolgokat közösen csinálnak, szóval szerintem inkább szerencsém volt.
Minden tiszteletem a feleségedé! Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy azért nem kérdez, mert tudja, hogy nem vered át, bízik benned, vagy azért, mert már feladta, és nem is érdekli, mikor merre jársz?
Mostanában én sem kérdezem a férjemet, és nem is hívom. Feladtam.
A nárcizmus minden pontja abszolúte játszik, különösen a hazudozás. A deviáns viselkedés nem, szerencsére. A 3. pont részben igaz, bár amikor még nem ismertem, akkor 4 hónapot előzetesben is töltött a drágám, de nem sikerült rábizonyítani semmit, ami miatt a rendőrök a házuknál (annál a háznál, ahol most együtt lakunk) letartóztatták.
Nem is tudom, a férjemre többen mondták már, hogy nem túl nagy jellem, és hogy én sokkal jobbat érdemlek nála. Ez persze viszonyítás kérdése is, mert nekem is vannak hibáim, igen, féltékenykedem, kicsit rendetlen vagyok, stb. Viszont miután rátaláltam arra a cikkre, amit itt alább is belinkeltem, talán egy kicsit könnyebb volt magammal elhitetni, hogy nem elsősorban én vagyok a hibás a házasságunk megromlásáért, az pedig megrémített, hogy tenni sem tudok semmit a javításáért.
Hónapok óta azon fáradozom, hogy rendbe hozzam, kedvesebb legyek, odaadóbb legyek, ne féltékenykedjek, nagyobb rendet tartsak a házban, jól bánjak a gyerekkel, és ez mindez idáig arra volt elég, hogy felhatalmazást kapjak pasizásra, és kéthetente egy szabad hétvégére. Ezt egy kiadós veszekedés előzte meg, ami azért robbant ki, mert egy forró csütörtök este az egyik régi fiú barátommal sörözni mentem a házunkkal szemben lévő kocsmába, amely cselekvésem 1 óra 10 percen keresztül tartott, majd másnap munka után hazafelé beszaladtam a postára, emiatt pedig 15 perccel később értem haza, mint szoktam. A férjem kiakadt, azt emlegette, hogy fölvette videóra, amint egy családanya csütörtök este sörözik a kocsmában, és ezt a bíróságon majd felhasználja ellenem, ezen kívül pedig nem hitte el, hogy a postán jártam, szerinte valakivel megcsaltam abban a 15 percben.
Ne haragudjatok, kicsit sok voltam, és talán nem is elég ontopik, de az újabb- és újabb sztorikból talán kitűnik, mégis szociopata-e a férjem, vagy sem?
Egyébként az én házasságom pl. azért is működik, mert a feleségem 15 év alatt sohasem hívott fel, hogy hol vagyok :-) Tudom, ez ritka, és itt offtopik, de talán annyiban mégiscsak on, hogy nagyon könnyű egy romló kapcsolatban a másikat mindenféle rosszal felruházni, azon túl is, amit mondjuk elkövetett.
Tehát, mégegyszer, nagyon fontos: csak azért, mert hazudozik, kapcsolatban társkeresőzik, félrejár, meg amiket itt felsoroltál, ezeknek így semmi köze a pszichopátiához (és a szociopátiához). A pszichopata jellemzői között megtalálhatóak ezek az ismérvek is, de de a nagykönyv szerint a pszichopata az, aki az alábbi listán legalább 30 pontot ér el:
1. Nárcizmus
Felületesség/rábeszélőképesség/felületes báj - olyan helyes, jó ember, tökéletes kolléga, hogy már szinte hihetetlen, és mindenbe képes beledumálni
Felsőbbrendűségi érzés - nem az első pillanatban jön elő, de aztán kibukik
Bűntudat nélküli beteges hazudozás - itt olyasmit képzelj el, hogyha azt mondja, tegnap az operában voltam, és azt mondod, hogy de moziban voltál láttalak, akkor szemrebbenés nélkül mondja, hogy igen, moziban, normális ember elpirul legalább, ha lebukik, ő nem.
Fortélyosság/ravaszság/manipuláció - manipulatív, rájön, mik a gyengéid, és kihasználja a végtelenségig
Megbánás és bűntudat hiánya - egyértelmű
Sekélyes érzelmi tapasztalatok (a valódi érzelmek rövidek és öncélúak)
Érzéketlenség/empátia hiánya
A saját tettekért való felelősségvállalás megértésének hiánya - sohasem ismeri be, hogy hibázott. Vagy muszáj volt megtenni, vagy valaki más a hibás.
2. Deviáns viselkedés
Ingerekre való igény/hajlam az unalomra - gyerekeknél volt olyan, aki belökte a szomszéd gyereket a medencébe, és végignézte, hogy megfullad, mert kíváncsi volt, és unatkozott.
Élősködő életvitel - ezek az emberek jellemzően szélhámosok, nőkön/férfiakon élősködnek, cégeket tesznek tönkre, stb
Gyenge viselkedési gátlás - magyarul gátlástalan
Reális hosszú távú célok hiánya - soha semmit nem csinál végig
Lobbanékonyság - nem gyűlöl senkit, de ha zavarja valaki, túlzóan kegyetlenül reagál, impulzívan, és utána tök nyugodt megint
Felelőtlenség
Fiatalkori bűnözés
Korai viselkedési problémák - gyerekkori kegyetelnkedés állatokkal, tűzgyújtás, nevelhetetlenség
Feltételes szabadlábra helyezés visszavonása - nem képes megtanulni nem bűnözni
3. Egyéb
Szabálytalan, válogatás nélküli szexuális partnerek - akár egyszerre is, házasságszédelgés, bigámia, nem a szex a lényeg, hanem az uralkodás
Sok rövid házastársi kapcsolat - jellemzően lelép a kasszával, tönkretett életeket hagyva hátra
Büntetőjogi sokszínűség
Értékelni úgy kell, hogy mindegyik jellemző 0, 1 vagy 2 pontot ér, aszerint, hogy nem, közepesen, nagyon igaz-e. 20 pont van, ha mindengyik 2, akkor megkapja a maximális 40 pontot, 30 körül hivatalosan már pszichopata/szociopata valaki, egy normál ember mondjuk 10 pontot azért összegyűjt.
Én inkább egy tönkerement, vagy sohasem működött házasságot látok, amiben van egy nem túl jellemes ember - az elmondások alapján - de attól ő még nem pszichopata. Szerintem.
