Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Hát, merem remélni, hogy azért részben a bizalom :-) Egyébként is megegyeztünk, hogy független emberek házasságával nem olvadnak össze, hanem bizonyos dolgokat közösen csinálnak, szóval szerintem inkább szerencsém volt.
Minden tiszteletem a feleségedé! Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy azért nem kérdez, mert tudja, hogy nem vered át, bízik benned, vagy azért, mert már feladta, és nem is érdekli, mikor merre jársz?
Mostanában én sem kérdezem a férjemet, és nem is hívom. Feladtam.
A nárcizmus minden pontja abszolúte játszik, különösen a hazudozás. A deviáns viselkedés nem, szerencsére. A 3. pont részben igaz, bár amikor még nem ismertem, akkor 4 hónapot előzetesben is töltött a drágám, de nem sikerült rábizonyítani semmit, ami miatt a rendőrök a házuknál (annál a háznál, ahol most együtt lakunk) letartóztatták.
Nem is tudom, a férjemre többen mondták már, hogy nem túl nagy jellem, és hogy én sokkal jobbat érdemlek nála. Ez persze viszonyítás kérdése is, mert nekem is vannak hibáim, igen, féltékenykedem, kicsit rendetlen vagyok, stb. Viszont miután rátaláltam arra a cikkre, amit itt alább is belinkeltem, talán egy kicsit könnyebb volt magammal elhitetni, hogy nem elsősorban én vagyok a hibás a házasságunk megromlásáért, az pedig megrémített, hogy tenni sem tudok semmit a javításáért.
Hónapok óta azon fáradozom, hogy rendbe hozzam, kedvesebb legyek, odaadóbb legyek, ne féltékenykedjek, nagyobb rendet tartsak a házban, jól bánjak a gyerekkel, és ez mindez idáig arra volt elég, hogy felhatalmazást kapjak pasizásra, és kéthetente egy szabad hétvégére. Ezt egy kiadós veszekedés előzte meg, ami azért robbant ki, mert egy forró csütörtök este az egyik régi fiú barátommal sörözni mentem a házunkkal szemben lévő kocsmába, amely cselekvésem 1 óra 10 percen keresztül tartott, majd másnap munka után hazafelé beszaladtam a postára, emiatt pedig 15 perccel később értem haza, mint szoktam. A férjem kiakadt, azt emlegette, hogy fölvette videóra, amint egy családanya csütörtök este sörözik a kocsmában, és ezt a bíróságon majd felhasználja ellenem, ezen kívül pedig nem hitte el, hogy a postán jártam, szerinte valakivel megcsaltam abban a 15 percben.
Ne haragudjatok, kicsit sok voltam, és talán nem is elég ontopik, de az újabb- és újabb sztorikból talán kitűnik, mégis szociopata-e a férjem, vagy sem?
Egyébként az én házasságom pl. azért is működik, mert a feleségem 15 év alatt sohasem hívott fel, hogy hol vagyok :-) Tudom, ez ritka, és itt offtopik, de talán annyiban mégiscsak on, hogy nagyon könnyű egy romló kapcsolatban a másikat mindenféle rosszal felruházni, azon túl is, amit mondjuk elkövetett.
Tehát, mégegyszer, nagyon fontos: csak azért, mert hazudozik, kapcsolatban társkeresőzik, félrejár, meg amiket itt felsoroltál, ezeknek így semmi köze a pszichopátiához (és a szociopátiához). A pszichopata jellemzői között megtalálhatóak ezek az ismérvek is, de de a nagykönyv szerint a pszichopata az, aki az alábbi listán legalább 30 pontot ér el:
1. Nárcizmus
Felületesség/rábeszélőképesség/felületes báj - olyan helyes, jó ember, tökéletes kolléga, hogy már szinte hihetetlen, és mindenbe képes beledumálni
Felsőbbrendűségi érzés - nem az első pillanatban jön elő, de aztán kibukik
Bűntudat nélküli beteges hazudozás - itt olyasmit képzelj el, hogyha azt mondja, tegnap az operában voltam, és azt mondod, hogy de moziban voltál láttalak, akkor szemrebbenés nélkül mondja, hogy igen, moziban, normális ember elpirul legalább, ha lebukik, ő nem.
Fortélyosság/ravaszság/manipuláció - manipulatív, rájön, mik a gyengéid, és kihasználja a végtelenségig
Megbánás és bűntudat hiánya - egyértelmű
Sekélyes érzelmi tapasztalatok (a valódi érzelmek rövidek és öncélúak)
Érzéketlenség/empátia hiánya
A saját tettekért való felelősségvállalás megértésének hiánya - sohasem ismeri be, hogy hibázott. Vagy muszáj volt megtenni, vagy valaki más a hibás.
2. Deviáns viselkedés
Ingerekre való igény/hajlam az unalomra - gyerekeknél volt olyan, aki belökte a szomszéd gyereket a medencébe, és végignézte, hogy megfullad, mert kíváncsi volt, és unatkozott.
Élősködő életvitel - ezek az emberek jellemzően szélhámosok, nőkön/férfiakon élősködnek, cégeket tesznek tönkre, stb
Gyenge viselkedési gátlás - magyarul gátlástalan
Reális hosszú távú célok hiánya - soha semmit nem csinál végig
Lobbanékonyság - nem gyűlöl senkit, de ha zavarja valaki, túlzóan kegyetlenül reagál, impulzívan, és utána tök nyugodt megint
Felelőtlenség
Fiatalkori bűnözés
Korai viselkedési problémák - gyerekkori kegyetelnkedés állatokkal, tűzgyújtás, nevelhetetlenség
Feltételes szabadlábra helyezés visszavonása - nem képes megtanulni nem bűnözni
3. Egyéb
Szabálytalan, válogatás nélküli szexuális partnerek - akár egyszerre is, házasságszédelgés, bigámia, nem a szex a lényeg, hanem az uralkodás
Sok rövid házastársi kapcsolat - jellemzően lelép a kasszával, tönkretett életeket hagyva hátra
Büntetőjogi sokszínűség
Értékelni úgy kell, hogy mindegyik jellemző 0, 1 vagy 2 pontot ér, aszerint, hogy nem, közepesen, nagyon igaz-e. 20 pont van, ha mindengyik 2, akkor megkapja a maximális 40 pontot, 30 körül hivatalosan már pszichopata/szociopata valaki, egy normál ember mondjuk 10 pontot azért összegyűjt.
Én inkább egy tönkerement, vagy sohasem működött házasságot látok, amiben van egy nem túl jellemes ember - az elmondások alapján - de attól ő még nem pszichopata. Szerintem.
Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm ezt a tartalmas leírást! Most már legalább van sejtésem arról, hogyan működik ez az egész?
Ha nem én, akkor ki diagnosztizálhat ilyet? Ha nincs betegségtudat - nyilván - orvoshoz sem fogom tudni elvinni, vagy egy pszichológushoz sem. Én érzem, tudom, hogy nincs minden rendben. Az elhidegülés sajnos nem most kezdődött, és igen, a hazudozás sem csak azért volt, mert legutóbb megcsalt, hanem már régebb óta kaptam rajta a legkülönbözőbb hazugságokon, amiket még rá is tudtam bizonyítani, ennek ellenére még ő volt felháborodva, amikor ezt a tudomására hoztam. Idén januárban egy egész kis fedősztorit talált ki létező, valós emberek közreműködésével olyan programokról, amik nem is léteztek, és miközben nekem ezt adta elő, közben ki tudja, hol járt? Konkrétan azt mondta, hogy egy magánnyomozó iroda vezetőjével dolgozik együtt, és egy tánccsoportot kísérnek falusi fellépésekre, mint biztonsági kísérők/őrök, vagy ilyesmi, és a tánccsoport vezetőjével egyik ismerőse hozta össze. Tavaly valóban kapcsolatba került munka ügyben egy magánnyomozó irodával, és tudok az ismerősről is, aki állítólag ajánlotta. Nem voltam rest a magánnyomozót felhívni, aki azt mondta, hogy mostanában nem is hallott a férjemről, és közös munkájuk sincs.
Már a kapcsolatunk elején, és utána is folyamatosan hirdetett társkeresőkön, többször szóltam miatta, nem hagyta abba jó ideig.
Ja, és természetesen mindenért én vagyok a hibás. Azért is, hogy ő másfelé nézett, azért is, hogy hazudnia kellett, amikor a barátaival akart találkozni, mert ő csak a barátaival szeretett volna kapcsolatot tartani, és azt én nem engedtem, hiszen mindig hisztiztem, és teljesen ok nélkül féltékenykedtem. És amikor este 7-kor elindul otthonról "majd jövök" felkiáltással, de még éjjel 1 órakor sincs otthon, akkor meg van sértődve, és iszonyú ordítozást rendez amiatt, ha én fel merem hívni, és megkérdezni, mégis hol van? Nem elsősorban a csajok miatt, én már azt képzelem magam elé, hogy autóbaleset érte, verekedésbe keveredett, és kórházban van, nem egyszer fordult elő, hogy éjjel vagy hajnalban a rendőrséget hívtam, történt-e baleset a környéken, kórházba, ügyeletre telefonáltam, nincs-e ott, mint baleset sérültje?
Első szabály: ne diagnosztizálj. Azért ne, mert nem értesz hozzá, és ha tévesen beteszed egy skatulyába, akkor nem vele fogsz foglalkozni, hanem a kategória jellemzőivel, illetve ha tévesen diagnosztizálsz, a szociopátiához társuló negatívumok miatt erősen megbélyegzed (vö: mondanád egy origós cikk alapján, hogy a férjed pedofil?)
Második szabály: a szociopata, vagy pszichopata nem beteg. Nincs betegségtudata, nem is lehetséges, nem lehet gyógyítani, és a szocio/pszichopátia nem is 'támadja' meg az illető normális életmenetét, sőt. Gyógymód nincs, minden kezeléstől még manipulatívabb lesz.
Harmadik szabály: ha szociopatával kell együttélned, akkor az egyetlen megoldás: nem próbálod megérteni őt, viszont nagyon konkrét, és tűzzel-vassal betartott szabályokat állítasz fel. Hogy miért? Úgy képzeld ezt el, hogy egy átlag empátiával rendelkező ember reakcióját, érzéseit meg tudod tippelni, saját empátiádat használva: valami hasonlót érezhet ő is, és azt gondolod, hogy csak nem fog nagyon belédgyalogolni, stb. Egy szocio/pszichopata megértésénél az empátia nem működik, hiszen azt a mértékű önzést, amelynek az empátiahiány az okozója (mármint a pszicho/szociopata nem képes az empátiára, minden tulajdonsága ebből vezethető le) nehéz elképzelni. Nem tudod beleélni magad abba, hogy egy szociopata nem érez semmit, ha tömeges gyerekhalált lát, és ha döntenie kell, egyáltalán nem veszi figyelembe mások érzéseit, csak a saját, azonnali kielégülését. Ezért kellenek a nagyon konkrét és erős szabályok: ezt teheti, ezt nem. Nem tudom, hogy elég érthető voltam-e.
A legnehezebb nem-diagnosztizálni, és mégis jól reagálni. Nagyon sok jellemző igaz lehet egy emberre a cikkből, és mégsem pszichopata. A pszichopátia, narcizmus, hisztéria (hisztrionikus), borderline személyiségzavarokat (un teátrális cluster) a pszichológia is most már szétszedi tünetcsoportokra, mivel annyiféle dolog keveredhet, hogy az alesetek exponenciálisan nőttek, ezért mostmár a vektoriális megközelítés igaz, pl. valaki empátiahiányos, manipulatív és önző hisztérika, de nincsenek antiszociális megnyilvánulásai, másvalaki meg nem túlságosan nárcisztikus, viszont hidegvérrel bárkit lelő, ha úgy adódik, és még sorolhatnám.
Ehhez érdemes megnézni a PCL-R osztályozási módot, a fenti főbb teátrális csoportok leírását átnézni, és teljesen őszintén végigvenni, hogy az elhidegülés miatt gondolod azt, hogy mondjuk hazudozós, vagy tényleg pszichopata módon, szemrebbenés nélkül hazudott-e mindig is. Ha igen, és ez zavaró, akkor kell hozni egy szabályt, pl. azt, hogy sohasem kérdezel rá, és sohasem hiszel el neki semmit, csak ha leellenőrízted, de ezt is csak akkor, ha nagyon fontos tudnod az igazságot (pl. elköltötte-e a havi fizetését már nyolcadikán). Ha észreveszed, hogy hízeleg, leállítod. Ha észreveszed, hogy manipulál, pl. sír, leállítod, mert alap, hogy nem hiszel el semmit. Sorolhatnám, és tapasztalat alapján, egy nem túl durva pszichopata elkerüli azokat az embereket, akiket nem tud manipulálni - ilyen értelemben lesz egy döntés, amit nem te hozol meg :-)
Az előző hozzászólásom közepén: "őrlöm" helyett - "őrlődöm"
Bocsánat, nem akarok túl sok lenni, de még annyi hozzá tartozik, hogy én a gyerekemnek akarok jót, de: nem vagyok biztos benne, hogy jó lenne, ha apa nélkül nőne fel, másrészt azt sem szeretném, ha olyan lenne, mint az apja, tehát azt a mintát követné a családban való viselkedéssel kapcsolatban, viszont a védőnőnk szerint a gyereknek az a jó, ha az anyukája jól érzi magát, ha tehát én kiborulok (ami egyre gyakrabban megtörténik), és ezt a gyerek is érzékeli, látja, akkor inkább külön legyünk, mint együtt.
Egyszerűen megőrülök, most ott tartunk, hogy két hete a férjem - egy veszekedés után - azt mondta, lakhatunk együtt, de mindenki arra megy, amerre akar, egyik hétvégén ő, a másik hétvégén én, sőt, lehet pasim is (persze néhány hónapja ő is megcsalt, és ki is derült, csúnya balhé volt belőle). Ez így normális, és működhet? Főleg, ha egy szociopatáról van szó?
Tegnap találtam rá erre a topikra, és mivel már régóta fórumozok az Indexen, de más, témába vágót nem leltem, ezért ide írok. Kicsit visszaolvastam, látom, hogy nagyjából miről szólt a beszélgetés, ha nem probléma, én most más mederbe terelném.
Sajnos a "Hogyan védjem ki?" kérdés nálam már nem aktuális. 9 éve ismerem, és 7 éve a férjem az az ember, a gyerekem apja, akivel kapcsolatban csak kb. két hete realizálódott bennem, hogy talán szociopata. Teljesen véletlenül találtam ezt a cikket a neten, és döbbenten olvastam, hogy MINDEN pontnak megfelel a viselkedése, a legtöbbnek szó szerint.
Most az a kérdés, mit tegyek? Hetek óta őrlöm rajta, maradjak, menjek, hagyjam el, inkább segítsek neki? Egyáltalán szembesítsem azzal a ténnyel, hogy szerintem ő beteg????
Természetesen ennél sokkal bonyolultabb a sztori, ha kíváncsiak vagytok, megosztom veletek a történetemet, viszont alapvetően az érdekel engem, hogy mit lehet kezdeni egy - egyre súlyosabban - személyiségzavaros férjjel?
Ez jó kérdés...én is ezen lennék, hogy leleplezzem....fontos, hogy a rendőrségen a bíróságon az igazi énjét lássák!A Szabi átküldött nekem egy könyvet, még csak az elején vagyok, de abban sok pszichológust is átvernek:-(Sokszor még ők is elhiszik a rizsájukat...
Ha valaki kifogott egy szociopatát az tudja,hogy mit lehet szeretni bennük...Nagyon kedves aranyos emberek, családcentrikusak nagy jövő tervvel...Úgy viselkednek amit te látni akarsz és azt mondják amit hallani akarsz....Majd később jönnek az apróbb jelek,hogy valami nem stimmel....De addigra késő, hirtelen nagy kárt képesek okozni...És eleinte te sem hiszed el, hogy tényleg ilyen???!!!Nem létezik,hogy Ő ilyen!!!Bárány bőrbe bújt farkasok, kettős személyiségek...Holtodiglan cimű film bemutatja,hogy mennyire félelmetesen elmebetegek.
Néha voltak jó pillanatok, az elején a beetetés időszaka alatt egy csoda volt minden. A közös jövőnkbe szerettem bele, amit olyan gondosan terveztünk. Sokszor hitegetett, bíztatott és eljátszotta, hogy szeret. Nem figyeltem a jelekre, hogy bizony csak átver és le akar húzni anyagilag és lelkileg. Aztán talált egy gazdagabbat... lelépett. Szerencsémre. A Lélek Meggyilkolásának Száz Módja c. könyv szépen kifejti az ilyen emberek "működését"...
milkyway13@citromail.hu az email címem...Aki akar privátban írni nekem, megosztani tapasztalatait, szívesen várom...De csak fényképekkel!A biztonság kedvéért...Mert ugye sosem tudni hogy a munkakerülő szociopaták mit olvasgatnak...lehet éppen engem...
Nekem ne meséld, pont ilyen párom volt, csak nőben. Szerencsére nincs gyerek, és talált gazdagabbat, így lekoccolt. Egy részét még szeretem picit, de tudom kamu az egész, így csak illúziókba vagyok szerelmes. Ha küldessz egy e-mail címet az enyémre, elküldök 2 dolgot Neked. :)
Sajnos nem sok mindent tud tenni a rendőrség sem, de úgy gondolom nem hagyhatom szó nélkül. Mert ahogy a nagy könyvek is megírják, profi hazudozók, élősködők. Csalnak, lopnak hazudnak. Amúgy mint utólag kiderült számtalan rendőrségi ügye volt. Ebből is látszik, hogy az IQ-ja elég alacsony...ezért bebukik.
Ezeket nem érdekli semmi, ha meghalsz mert nincs pénzed gyógyszerre(mert azt is ellopta),az sem...Ha a gyerekeknek(ővéinek is)nincs már mit enni...Felelőtlen, valójában érzelmileg nulla...De eljátszani eltudja, mintha szeretne, meg a gyerekeket is...Valójában annak örül ha szenvedsz...Képzeljétek a haldokló haverjától is a halálos ágyán kicsalt pénzt...Nekem meg azt adta elő, hogy szegény haver haldoklik, felmegyek meglátogatom....
Az ember el sem hiszi, hogy ennyire lehet valaki patkány, és kiderül hogy lehet...
Sziasztok...Én még új vagyok....Soha nem gondoltam volna, hogy ebben a csoportban fogok kikötni. Sajnos beengedtem magam és a lányom mellé egy súlyosan elmebeteg szociopatát. Persze sokan mondják ismerősök közül,hogy hülye vagy,nem vetted észre. De ezt csak ti tudjátok hogy 2 hét alatt nem derül ki....Pár hónap kellett mire észrevettem,hogy gondok vannak.Természetesen az elejétől voltak apróbb jelek.
A szociopata leírás 125%-ban igaz rá.Én minden hivatalos szervet megkerestem. Feljelentést tettem ellene...És ahogy a neten lévő írások is írják, menekülni kell tőle jó messzire.És a kommunikációt teljesen lezárni vele(pláne hogy azzal lehet idegesíteni is).:-)
A rendőrség milyen esetekben vizsgáltatja meg pszichológussal???
Kéne róla papír, hogy szociopata, bár lehet hogy már van is csak arról sem tudok,úgy ahogy arról sem tudtam hogy mindenféle rendőrségi ügye volt már. Lopás,zsarolás, sikkasztás stb.
Nekem sikerült kifogni egy szociopata barátnőt. Nemrég dobott egy másikért, pedig karácsonykor még dúlt a love. Amikből rájöttem utólag, hogy szociopata:
Manipulált, magába bolondított, amit mondott 2 hét múlva már az ellenkezőjét állította. Vega volt, mostani pasijával húst eszik. Khrisna hívő volt, most hallani sem akar róla. Nekem írkálja viberen, hogy milyen szerelmes az új párjába, milyen jó vele a szex, minden nap húst főz neki, körbeugrálja. Nem érdekli, hogy engem esetleg ez bánthat. Kényszeres hazudozó, nem édekli mások véleménye, csak neki lehet igaza. Kifosztott, mert úgy manipulált ahogy akart (én voltam a vak), hitegetett közös jövővel és hogy szeret, erre szakítás után benyögi, hogy már 3 hónapja nem is szeret. Csicskáztatott, persze én nem éreztem annak, mert szerettem, szívesen megcsináltam mindent. Ha vitára került a sor nagy ritkán, úgy csavarta a dolgokat, hogy csak neki lehetett igaza. Mindig ment volna mindenhová (benne volt a zabszem a fenekében), nem bírt unatkozni. Mindenkiről volt véleménye, főleg negatív, még akkor is ha nem ismerte annyira. Rasszista volt. A szemedbe egy bűbáj volt, elő tudta adni magát. Erőszakra való hajlama volt. A szexben az extrém perverzió izgatta, ilyen pornókat nézett. Nem volt bújós, csókolózni sem szeretett. Sokszor hozzá sem lehetett érni. Ő volt a főnök a kapcsolatban, el se tudta képzelni, hogy megmondják neki mit csináljon. Csak olyan munkára jelentkezett, olyan munkát csinált ahol dirigálhat. Szeretett mindenkit manipulálni, eljátszani az érzelmeit. Önbizalom romboló volt, csak az volt a jó amit ő csinált. Egyik pillanatról a másikra megváltozott teljesen (azt hittem megszállták) stb.
Azt hittem szeretem, és ez valószínű igaz is volt, mert tűrtem, elfogadtam.
Most mást boldogít, még minden happy, mert ez a beetetés időszaka. Majd kijön az igazi énje.
Nagyon higgadtan kezeled azt, hogy nőnek néztek, ráadásul pszihopatának :-) Gratula! Sőt, nem törölted magad, tehát feltételezem majd egyszer visszanézel ide... apud esetét sajnálom. Ekkora cikit a többiek részéről! Jó nevettem hónapokkal ezelőtt rajta, holott, inkább sírni kellett volna :-( vagyis, amolyan "sírvaröhögős" az egész...
Kihagytam néhány hónapot az írással, de vissza-vissza nézek...Döbbenetes a távolodás a témától és hogy az érzelmek, indulatok dominálnak. Fiúk (vagy Lányok? ) nem lehetne visszakanyarodni az eredeti topikhoz? Születésnaplemente és Smancs miatt olvastam eddig a fórumot...
Valószínűleg engem is "leterézanyáztatok", most akkor ezen én nem fogok megsértődni. Továbbra is az motivál, hogy értsek, megértsek. Lehet az, hogy valaki frusztrációból bánt, megaláz másokat? Kötekszik és agresszív lesz? Ennek intenzitása és mikéntje pedig függ az éppen aktuális önértékelési zavartól, önsajnálattól, frusztrációtól?
Bár valószínúleg nem nagyon emlékeztek a korábbi írásaimra, a barátom viselkedése nem állandó. A sok-sok negatív (re)akció, amit átélek mellette teljesen kiszámíthatatlanul érkezik. Vannak napok amikor odaadó, empatikus barát és vannak kifejezetten pszichotikus tünetei, melyek néhány perctől órákig tarthatnak. Betegesen féltékeny és volt, hogy egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy egy férfi barátommal találkoztam. "Bekattant", órákig csak ismételgette, amit gondolt és válaszomat meg sem hallotta. Ilyenkor már az első percben látom, hogy az elkövetkezendő min. 48 órát külön kell töltenünk, se telefon, se személyes találkozás. Azalatt csökken a kortizon szint is.
Vissza a frusztrációhoz. Valahol ennek feloldása lenne a megoldás, ez a megközelítés persze nélkülöz mindenféle tudomáynos alapot, nem vagyok pszichológus, pszichiáter, ez inkább ösztön vagy meglátás.
Egyébként már rég eljutottam a meneküléshez, és tanácsotokat is megfogadva (bár nem következetesen alkalmazva) a tudatos kitérést választottam, ha nem így lenne lemerülnék, tönkremennék. És félelemből is. Mert előttem van az üveges tekintete. Hiába jönnek másnap a szeretetteljes poénok, érzelmes üzenetek.
Ezt nem akartam, de még hozzátenném, az apám rejtett pszichopata, de szerencsére (?) afféle jól-szocializált, "pozitív" fajta, én születésemtől fogva ebben élek, egyszerűen ilyen környezetbe születtem bele, ez egy olyan dolog ami sokszor rosszabb a halálnál. Volt a családban egy szociopata is akinek a "kedvence" voltam kiskoromban egy ideig, ezzel megint csak szívtam, főleg hogy marakodtak fölöttem.
Volt később komolyabban dolgom két másik pszichopatával továbbá, miután az egyik teljesen átbaszott egy olyan helyzet alakult ki, ahol kb. egy éven keresztül tudtam faggatni arról, hogy "ő" hogyan éli meg a világot, valóságot. (Bár a fő célom az volt, hogy elpusztítsam valahogy, de végleg rájöttem, hogy eleve halott, így ez is teljesen értelmetlen, igazából csak a képzeletünkben léteznek és az összes normális emberi dolgunkat erőszakkal módosítani kell, ha ilyenekkel lépünk kapcsolatba.)
Volt továbbá szerencsém egy "pozitív" szociopatához is akit sokat tudtam faggatni, meg megpróbáltam elmagyarázni a számunkra természetes érzelmi dolgokat stb., "érdekes" volt, meg még néhány felületesebb ez meg az más szociopatákkal.
Sok éven át mindent elolvastam, amit találtam, hogy végre fel tudjam egyáltalán fogni, mi miért és hogyan történt és történik a saját életemben.
Ebben a topikban a korábban említett Sam Vaknin egyébként szerintem is a legjobb kezdőpont a témában, "ő" egy afféle "öntudatra ébredt" pszichopata, azt hiszem valami 160 feletti IQ-val, és döbbenetesen pontosak a meglátásai, de aki nem élt ebben az egyszerűen nem tudja helyesen értelmezni őket és csak legyinteni vagy rosszabb esetben nevetni fog.
Végül, a fő probléma a "hivatalos álláspontokkal", hogy elsősorban a börtönbe került szociopatákról meg pszichopatákról íródnak, de azok "szinte" nem is érdekesek a köztünk élő, valóban láthatatlanokhoz képest.
Nem hiszem, hogy írtam volna olyat, ami ne szerepelne valahol kutatásokban? Leszámítva talán ezt a speciális "meditáció" dolgot, szóval azt hogy megpróbálják összehuzalozni magukat az agyukon/tudatukon belül, ezt volt szociopaták írják sokfelé, meg ugye teljesen logikus is, miért pont ezt a fajta szakadást ne lehetne vele megoldani, ha egyébként biológiailag nincs akadálya.
Csak vannak a kb. jelenlegi "hivatalos nemzetközi értelmezések", mint úgy általában a pszichiátria (-ipar) összes területén, aztán egyik orvos és pszichológus egyetért vele, másik nem, és folyamatosan változik. Annyira nagy és összetett a téma, hogy rengeteg féle képpen lehet felosztani és értelmezni, és hát a jelenlegi DSM-IV-es ASPD egy vicc.
