Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Hát ha orvoshoz akarod küldeni akkor tényleg nem tudsz rajta segíteni.Sem egy idegen, sem a kemikália nem gyógyítja a gyermekkori lelki sérüléseket,viszont az se ha felcimkézed...
Nem véletlenül tanulnak ezek az emberek pszichológiát,az segít nekik megérteni a probléma gyökerét vagyis tud magán segíteni de ez egy életre szóló folyamat. Az nem tetszik,hogy már egy pár hónapos friss kapcsolatban abban leli örömét,hogy mások előtt nyíltan megaláz,és pont azokkal agresszív akik a legközelebb állnak hozzá,impotens is, betegesen féltékeny,gondolom megfelelési kényszeres,hatalmas feldolgozatlan kisebbségi komplexus van benne,nem irigyellek.Azt nem írtad hogyan kezeli a saját szemétkedéseit azután hogy észheztért. és hogy te mit csinálsz,mikor mások előtt provokál,mert én a falra kenném...
Ha valamiben tudsz neki segíteni az az,hogy ilyenkor nagyon keményen kiállsz magadért,ha kell mások előtt akárhogyan...Szembesíted,ha lenyugodott,megbeszélitek.
Kedves Hozzászólók! Rettenetesen hálás vagyok az itt leírtakért.
Néhány hónappal ezelőtt én is a tapasztalás folyamába léptem. Megismertem valakit és megszerettem.
Megszerettem fantasztikus humora, rendkívüli kommunikációs készsége, jó dumája miatt, mert intelligens, művelt, tájékozott, olvasott, gyors észjárású, világotjárt, több nyelven beszél, ritka madárfaj, olyan, akiben egy mély érzésű, empatikus, jószívű, érett férfi, jó apa is lakik. Hasonló életutat jártunk be, hasonló az értékrendünk. Bármikor bármiről tudok vele beszélgetni, legyen szó a fizikai törvényeiről, kati szórendről, , fotózásról, aktuálpolitikáról stb.
DE.
Benne lakik a Gonosz. Ez olyan dolgokban nyilvánul meg, hogy váratlan helyzetekben elborul, kötekedő lesz, agresszív, megalázó, sértő. Nemcsak velem, hanem általában azokkal, akik hozzá közel állnak, szellemi vagy lelki társai. Fakadhat ez a céltalanságból, karriernélküliségből, önellátásra való képtelenségből, impotenciából, szeretethiányból adódó frusztrációból vagy irigységből. Mindehhez társul beteges féltékenység, számomra szokatlan szexuális képzelgések, az öröm, hogy mások előtt alázhat, sanyargathat, nyomoríthat. Mindezt persze addig teheti meg, amíg hagyom.
Édesapjával saját bevallása szerint is rendkívül terhelt a viszonya, édesanyával mára már baráti, azonban kisgyermekkorában anyja alig nevelte, néhány hónaposan bölcsődébe adta, rokonok nevelték konfliktusos, értelmiségi szülők a háttérben, rendezett családi életet élő testvér és sok-sok kérdés.
Mint írtam paradoxon a helyzet, mert érzem, hogy szeret, tisztel, becsül azért, mert hasonló az értékrendünk, a gondolkodásunk, mert sikeres vagyok a munkámban és egyedül is megküzdök a problémáimmal, gyerekneveléssel Ezt sokszor hallom is tőle, már-már imád. Nagyon sokat beszéltünk az általam róla felállított diagnózisról - velem ellentétben pszichológiát is tanult, ezért persze látszólag nem fogadja el a véleményemet. Tegnap megkérdeztem tőle, hogy tudja-e mit jelent az, hogy szociopata. Meglepte és szerintem értette is nagyon jól a célzást, bár annyi volt a megjegyzés, hogy örül, annak, hogy szélesítem ismereteimet Kértem többször, hogy menjen orvoshoz, erre nagyjából az volt a válasz, hogy a vegyszerek nem segítenek, vagy a természet gyógyít meg, vagy saját magadat gyógyítod meg
Ahogy egyre közelebb kerültem hozzá sejtettem, hogy valami nincs rendben. Elindultam a személyiségelemzésben a skizofrénia, kezeletlen depresszióból kialakult mániás depresszió felé, rendkívüli alkotókészsége és képessége, illetve kommunikációs és meggyőzőkészsége miatt. Nem vagyok pszichológus, és biztos vagyok benne, hogy vannak határbetegségek vagy rokonbetegségek, átfedések, fokozatok. A végeredmény ugyanaz: ezek az emberek tönkreteszik a saját és családjuk, környezetük életét.
Szeretnék segíteni neki, maga miatt. Azért van bennem a hit, hogy változtatni lehet a fennálló helyzeten, mert látom, hogy ő maga is szeretné. Hogy mennyire van benne akarat, azt sajnos nem tudom. Van kiút?
A történetem még nagyon friss, nem mondhatom, hogy könnyedén eleresztett, nem mondtam neki semmit sem egyelőre. Szakembertől kértem tanácsot, aki azt javasolta, ha keres, mondjam azt, hogy minden az én hibám, ő nem tehet semmiről. Még véletlenül sem szabad azt éreztetni velük, hogy ők valamit rosszul csináltak, mert akkor megindul a bosszúhadjárat.
Neked nagyon nehéz lehet egy ilyen anyával, akitől mindenképp sokkal nehezebb szabadulni, mit egy pasitól. A gyerekkorod sem lehetett valami vidám... De próbálj meg mindenképp a lehető legnagyobb fizikai távolságba kerülni tőle, mert ha hagyod, megmérgezi minden percedet.
amúgy szerintem anyád nemanyád, ha mindez így van, sokat nem tehetsz. tényleg magadnak is kell segítség, hogy el bírj szakadni. ahogy leírod, azért ez egy apró döccenő az egészben, hogy te magad is engedtél neki, akkor is, mikor már volt lehetőséged nemet mondani.
szóval tényleg kell segítség valszeg... de remélem a 60 napos felszólítás hoz eredményt. amúgy ott hogy van, ha letelik a 60 nap, akkor erővel kitehetitek ha nem megy magától? vagy erre van vmi B terved?
Bár ha igazak rá a kritériumok (azért dokit én is meghallgatnám.. mert simán lehet csak durván paranoid skizo is pl.. vagy nárcisztikus... )akkor valszeg ha nagyon ég a lába alatt a talaj, eltűnik magától, és majd megint próbálkozik.. a pszichopaták egyik legfontosabb tulajdonsága szerintem, hogy a maguk kárán se tanulnak. újra és újra és újra csinálják a hülyeségeik. akkor is, ha mindig ők maguk is megjárják.
A modern pszichológia lassan (nagyon lassan) eljut oda, hogy elismeri a jellem létezést. A közelmúlt lékektudománya abból indul ki, hogy van egy viszonylag szűken definiált normális viselkedés, amely az emberek nagy százalékára igaz, a többi pedig betegségnek, viselkedés-zavar, stb, de semmiképpen sem normális, és mindent bele próbál tuszkolni valamilyen diagnózisba, ami aztán nem nagyon sikerül. A valóság sokkal összetettebb, mint a leegyszerűsítő betegség-definíciók.
Tehát lehet valaki gonosz, szélhámos anélkül, hogy pszichopata lenne, lehetnek furcsa asszociációi, anélkül, hogy skizofrén lenne, lehet control freak anélkül, hogy egyöntetűen nárcisztikus jegyeket mutatna. Nyilván ezek átfedést mutathatnak, de én zsákutcának érzem a mindenáron egyértelmű diagnózisra törekvést. A pszichológia megpróbálja alulról felépíteni azokat a fogalmakat, amelyekre az emberi tudás már rendelkezik absztrakcióval. Ilyen pl. a gonoszság. Én a leírtak alapján nem mondanám, hogy édesanyád pszichopata (főleg nem szociopata, pl. a PCL-R szerinti antiszociális faktor kevésbé jellemző rá, illetve ennyi információból nem derül ki, hogy jellemző-e), viszont valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy gonosz.
A gonoszság lehet sokféle. A pszichopata nem indulatból gonosz, hanem önzésből. Lehet valaki agresszív, és tűnhet gonosznak azért, mert skizofrén, vagy depressziós, és hiába viselkednek pl. egyes roma közösségek úgy, mint egy csapat pszichopata, valószínűleg nem azok (eléggé valószínűtlen lenne az ilyen sűrüségben előforduló kórkép).
Van ez a könyv, M. Scott Peck: Hazug emberek, szerintem elég rossz a fordítás, az evilt ördöginek fordítani gáz. Te valszeg hozzájuthatsz angolul is (M. Scott Peck - People of the Lie: The Hope for Healing Human Evil), szóval érdemes belenézni, és ha lehántod a vallásos mázt, eléggé komolyan elkapja a gonoszság lényegét:
"Egy személy gonoszságát majdnem mindig visszavezethetjük gyermekkori körülményeire, szülei vétkeire vagy örökletes tulajdonságaira. A gonoszság ennek ellenére az egyén választása, valójában választások egész sorozata.
A gonoszságot felfoghatjuk úgy is, mint végső betegséget.
A felelősség el nem ismerése általában alapvető ismertetőjegye a személyiségzavaroknak, a gonoszságot tehát a következőkben felsorolt további jegyek alapján különíthetjük el más zavaroktól:
viselkedése állandó jelleggel destruktív és bűnbakképző, ám ez a legtöbbször igen körmönfontan jelentkezik.
szélsőségesen képtelen elviselni mindenféle kritikát vagy egyéb nárcisztikus sérülést, ez azonban rendszerint rejtve marad.
nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy nyilvános és privát énképükben egyaránt a tiszteletreméltóság látszatát keltsék, ez egyrészt kiegyensúlyozott életmódot eredményez, másrészt viszont állandó színlelést, az ellenséges érzések és a bosszúvágy tagadását.
jellemző rájuk az intellektuális mesterkedés, a stressz növekedésével enyhe skizofréniára emlékeztető gondolkodási zavarok léphetnek fel."
Smancs,nem sokat eltem vele felnottkoromtol, bar az is sokkk volt...a gyerekkort azt hagyjuk inkabb:))En huszonevesen elkoltoztem Pestre es mar par eve ott eltem, amikor o meg kikoltozott Californiaba, a testvere meghivta magahoz. Evekig level utjan tartottuk a kapcsolatot. Micsoda szabadsag volt az nekem..!:)) Amikor megmondtam neki ,hogy terhes vagyok hetekig gyotort,hogy azonnal vetessem el ,mert nem szulhetek otthon..jo,mi?:)) Nem magaval a terhesseg tenyevel volt am baja, hanem azzal ,hogy o kimarad abbol.
A lelkiismeretfurdalas szamomra ertheto,egyszem gyereke vagyok,azert megiscsak az anyam. Valahogy hozzaszoktam ehhez hisz ebben nottem fel. Viszont minden hetvegen pentek iskola utantol vasarnap estig a mamamnal voltam. Mindig.
Amikor mar csaladdal koltoztem ide akkor viszont ultimatumot kapott,hogy nem lakhat a kozelunkben. Amig dolgozott addig azert elfoglalta magat , az igaz, hogy csinalta a musort folyamatosan.
A hazunkban csinaltunk neki szobat, igen jol olvasod ,en balga tulajdonkeppen mindig remenykedtem, hogy egyszercsak vege lesz ennek a remalomnak es normalissa valik ...Aztan elso bekoltozesekor lattuk ,hogy hoppa ez nem lesz igy jo es gyorsan ki is raktam ot.....aztan igen, masodszor is befogadtam....Nem tudtuk, hogy ittragad nalunk, csak bekoltozott max par honapra amikor megszunt a munkaja es amig talal ujat. Minden honapban kerdeztuk mikor megy mar el , de mindig kifogast talalt es a kovetkezo honapot jelolte meg. Aztan nem regen elkezdtem kutatni mi lehet a baja es akkor remultem meg amikor beazonositottam a tunetei alapjan es azota mar megkapta tolunk a 60 napos kikoltozesi felszolitast aminek a fele mar letelt es ki fogjuk tenni ot .
A ferjem nagyon nehezen viselte az elso perctol kezdve es nem is surun jott hozzank anyam, mert ha jott akkor mindig balhet csinalt, ami utan hetekig szoba sem alltam vele. Ferjemnek elmondtam mindjart az elejen ,hogy az anyammal van valami baj, o probalta mindig a 3 lepest tavolsagot tartani, de sokszor bizony inkabb elment a lakasbol ,mert felt, hogy nekimegy.
En pancelt novesztettem es biztos a szemelyisegem is megvaltozott az allando harctol, de epp ezert lettem eros , ez pedig segitett es segit a mai napig is a nehezsegekben. Plusz ha hiszed ha nem nagyon sokszor erdeklodessel figyeltem ot, a mimikajat, mozgasat, reagalasat, volt mikor direkt provokaltam es figyeltem a valaszat. Szedulet milyen sokszinu ez a betegseg es sokszor bizony eleg mulatsagos is amikor elnagyitva csinal valamit es Mr. Beanhez hasonlit. November ota nem ultem le vele egy asztalhoz, nem beszeltem hozza csak ha kerdezett valamit, vagy ha szova kellett tennem valamit amit elrontott ...
Magamrol csak annyit ,hogy nagyon turelmes es nagyon rohogos no vagyok, muszaj mindenen nevetnem es mindenben talalok humort..lehet igy vezetem le a feszultseget...
Nos,kerekedik mar a sztorim? nyugodtan kerdezz, eskuszom jo kibeszelni ezt magambol.
ha akkora a lelkiismeretfurdalásod, hogy hajlandó vagy együttélni egy téged mérgező emberrel (márha tényleg ez van amit írsz) szerintem te is mehetsz segítségért... elkelne terap...
most ezt nem piszkálásként... értem én az egészet amit leírsz.. de ha így felismerted, hogy tudsz vele élni, még mindig nem világos miért élsz vele együtt.. egyáltalán miért engedted be a házadba.
és a családod ezt tűri???
döbbenetes...
nem anyád viselkedése, láttunk már az ittfórumozók ilyet, hanem a tied....
szerintem irány vmi segítség.. NEKED
most lehet én se tűntem túl empatikusnak...
de valahol valami nagyon nem kerek ebben a történetben így.
Koszi:)) Irtam, hogy belement, hogy elmenjen az orvosahoz a lanyommal aki forditana az orvosnak...tegnap kerdem, na akkor csinalt-e idopontot, mert a lanyom csak penteken er ra elmenni vele, erre azt mondja, nem kell neki forditas, el tudja intezni.....ez is jellemzo ra, azt amit o akar elmondja ahogy tudja, de az mar abszolut nem erdekli, hogy esetleg az orvos erti-e ot es az sem, hogy o ertse az orvost....na majd kitalalok valamit...
Jo, hogy leirtad a sztorit, en erintve vagyok a temaban anyam reszerol. Meg nincs hivatalos diagnosis, lehet nem is lesz, de en is besoroltam anyamat szociopatanak. Nem vagyok szakerto, de anyam peldaul temetesen felveszi a gyaszolok arcat, meggornyeszti a vallat, sirdogal, tordeli a kezet, nyafogo hangon beszel, senki nem veszi eszre , hogy nem oszintek az erzesei csak en. Imad temetesre jarni , de mihelyt vege mar kezdi is kibeszelni a jelenlevoket. A masik kulonbseg amit latok, hogy anyam szinte gorcsosen ragaszkodna hozzam es a gyerekeimhez,de kizarolag csak azert, hogy a hatalmat gyakorolhassa rajtunk, hogy uralkodhasson rajtunk, hogy mindent a kezebe vehessen.En menekulok tole felnott koromtol kezdve, de valahogy mindig ujra a kozelembe kerul es folytatna dirigalast ahol abbahagyta. Nalad,ahogy irtad a Miklos konnyeden eleresztett teged, valoszinu a kapcsolat massaga miatt volt. Anyamnak se volt soha parkapcsolata, fiatalabb koraban rovid es gyakran cserelodo kapcsolatai voltak csak es o ki is mondta, hogy utalja a ferfiakat.A problema az, hogy nekem is azt szanta hogy ne legyen es uldozte a barataimat es a ket ferjemet is kegyetlenul es szornyu helyzetekbe hozott.
Anyamat sem erdekli semmi , se konyvek, se zene, sot utalja a zenet, se szorakozas, emlekszem mennyire furcsan tancolt peldaul es nem azert mert botfulu , hanem azert mert tettettve tancolt, elvezet es erzes nelkul.
Anyammal sem lehet beszelgetni, ha valami temat elkezdtem rogton felbevagott es mondta a magaet, de annak semmi koze nem volt az eredeti temahoz es ugy kell leallitani. O lelegzetvetel nelkul kepes orakat halandzsalni, szinezi , nagyitja a dolgokat. A baj pedig az, hogy ha en A-t mondok, o kivetel nelkul B-t mond.
Nem vagy buta, szerintem nem sok ember veszi eszre rajtuk , hogy valami nem stimmel, orulj neki hogy megszabadultal tole meg idoben mig ki nem keszitett.
Sziasztok, én csak tanulságként írom le a történetemet és persze azért is, hogy kirakjam magamból. Kilenc hónapja találkoztam egy férfival - legyen a neve mondjuk Miklós - aki állítása szerint azonnal belém szeretett, amikor meglátott. Elkezdtünk találkozgatni, kiderült, hogy hasonló az élethelyzete az enyémhez, egyedül és a lányával, (én a fiammal egyedül), sok hasonlóság van köztünk. Lehengerelt a kedvességével, örültem, hogy van valaki, aki komolyan vesz. Folyton a jövőről beszélt, hogy ő újra szeretne családot stb. Szerelmes lettem belé nagyon, pedig komoly intő jelek voltak, amiket negyvenes nő létemre illett volna észrevenni és nem a szőnyeg alá söpörni. Három gyereke van, a legnagyobb, aki vele él, anorexiás, a másik kettő is súlyosan sérült, nem törődik velük egyáltalán, gyerektartást nem fizet. A szüleivel való kapcsolata formális, a nagybátyja lakásában él, aki a rezsit is kifizeti neki. Nem keres rosszul, de a pénzzel nem tud bánni, általában a hónap utolsó hetében nem marad egy fillérje sem. Kapcsolatunk idején nem volt igazán kíváncsi a véleményemre, nem tudott hallgatni, nem érdekelték a filmek, könyvek, képek stb. amiket mutattam volna neki. Ritkán kérdezte csak, hogy mi történt velem napközben, amikor beszéltem hozzá, elkalandoztak a gondolatai. Az érzelmeiről így beszélt : "imádom ezt a lányt". Volt, hogy napokra elutazott és még egy sms-t sem küldött. Minden egyes konfliktusnál szakítani akart, majd visszakozott és nem értette, hogy ez nekem miért fáj: "felnőtt emberek vagyunk". A nagymamája halálakor annyit mondott: "a nagymama dobott egy hátast". Ha nem viszem ki autóval a temetésre, nem megy el, így is fennhangon nevetgélt valakivel. Ott, a temetőben azt mondta nekem a húga: jól gondold meg, mit csinálsz, mert a bátyám antiszociális.
Egy hosszú, konfliktusmentes időszak után egy hónapja ismét úgy döntött, hogy nem kellek neki. "Nagyon szeret", de nem megy. Elmagyarázta nekem, hogy ő olyan, mint egy léghajó, ami fölfelé törekszik és ennek érdekében minden terhet (engem pl.) ki kell pakolnia. Először nem értettem, hogy mi van, aztán rájöttem: visszakértem a pénzt, amit kölcsönöztem neki. Ami nem segíti (anyagilag), az nem kell. Érzelmekről szó sincs, az nem számít. Ha neki ajándékozom a pénzemet, akkor "szeret". Ha nem, akkor nem. Visszakönyörögte magát még egyszer, utoljára. Pár nappal később kezdett rémleni, mit is mondott a húga a temetőben. Utánaolvastam a dolognak és rájöttem, a szerelmem szociopata. Embernek látszik, de valahogy mégsem az. Azóta nyugalom van, nem szeretem már, nem okoz szorongást, nem sírok miatta többé, csak magamat vádolom, hogy lehettem ennyire buta és vak.
Le fogom irni ide,egyelore arra varok,hogy anyam elmenjen a orvoshoz,ami talan most penteken lesz. Nem kerek en empatiat,a kotozkodeshez is edzett vagyok mar, segitsegert jottem ide es orulok,ha meghallgattok es meg talan jotanacsotok is van. Sajnalom hogy nem porog a topic,de ugyanakkor orulok is,hisz ez azt jelentheti nem tul sok ember erint ez a problema.
Engem az érdekel (bocs, ha nem tűnök túl empatikusnak, nem vagyok az, de érdekelnek a tényleges pp esetek), hogy a doktor tippelt-e valami körülbelülit a problémára? Borderline, skizoid, nárcisztikus, pszichopata?
Mindennemu fenyegetese felenk teljesen alaptalan,sehova nem vezeto akcio, a behizelgo modoraval vagy megtud ( nem feltetlen rossz vagy torvenytelen dolgokat ) vagy csak sejt valamit amivel kesobb hatbaszurja az illetot. Ha csak sejt valamit,vagyis kitalal valamit ami szerinte ugy van,hiaba nem igaz o ugy adja elo,hogy meg van gyozodve rola es szabalyszeruen beleszuggeralja az illetobe az o verziojat,amitol teljesen ki lehet keszulni,mert folyamatosan nyomja. Mindenhez korit valami sztorit ahogy szerinte tortent de annak semmi koze a valosaghoz. Es e meg csak egy a sok dolga kozul....
Jogilag mienk a haz,azert nem tettuk ki elobb,mert egyszeruen nem tudtuk kitenni es nekem is volt valami lelkiismeretfurdalasom iranta amitol gyenge voltam ahhoz,hogy lepjek. Azert itt nem ugy mennek a dolgok,hogy kipakolom ot az utcara,azt nem tehetem meg jogilag sem,de mar odaadtuk neki a 60 napos kikoltozesi ertesitest ami hivatalosnak szamit .Ha nem koltozik ki,akkor mehetunk a birosagra. Azert szeretnem ha a doktornal valami eredmeny lenne addig es nem kene ezen keresztul mennunk,hanem diagnozissal beraknak ot egy otthonba. Bar lehet naiv vagyok es ez sem lesz ilyen egyszeru.
figy pontosítok a kérdésen. jogilag is a tietek a ház?? nem a családi történet számit.. bocs...
így az egész elég zavaros...
ha ez mind igaz amit írsz, miért lakik ott?? ez ilyen mazochizmus?? vagy ha úgyis eltartjátok, és ennyire jószívűek vagytok, akkor miért nem fizettek ti neki egy apartmant vagy mit..
komolyan nem értem... de ha meg tényleg totál agybaj, stb, akkor miért nem teszitek ki?? féltek a pertől?? de ha jogilag tietek a kecó stb, akkor nem mindegy hogy pörög?? hjó, lesz egy kis ügyvédi huzavona, de hát valamit valamiért... ha tényleg hazudik, akkor csak van a saját igazatokra bizonyítékotok, nem?
Raadasul fenyeget azzal, hogy feljelent minket mert szerinte a haz az o oroksegebol lett befizetve es joga van a sajat hazakent nevezni a hazunkat, holott az en oroksegembol lett ,amit igaz az o anyja utan kaptam,de mama egyertelmuen kijelentette, hogy nekem szanja a lakasat es nem az anyunak.Es ez mar 32 eve volt. A mar nonszensz,hogy allandoan fenyeget teljesen alaptalan feljelentesekkel hol engem hol a ferjem . Mondok egy sztorit. Volt egy "baratnoje" akit allandoan piszkalt, azzal, hogy az otthon elo fiat miert nem hozatja mar ki ide. A no bedolt neki,(en figyelmeztettem) kihozatta a fiut aki szakacs es nyajasan segitett neki munkat talalni abban az etteremben ahol o is dolgozott evekig. A srac boldog volt egyfolytaban csak halalkodott anyamnak, mi segitettunk neki szobat talalni es sokszor meghivtuk ot magunkoz estenkent,hogy ne legyen egyedul. Nem sokkal kesobb ,meg talan ket honap sem telt el,anyam elkezdte a piszkalodast, hivogatta telefonon az etterem tulajdonosat es megfenyegette ,hogy feljelenti ot amiert papirnelkuli embert vett fel ha nem rugja ki es adott egy hataridot. A tulaj mar volt buntetve emiatt igy o is beszart, hogy anyam valoban kepes feljelenteni ezert es a tobbszori fenyegetes utan a sracott kirugta.Anyam nem szallt re a sracrol,tovabbra is fenyegette ot is es az anyjat is ,hogy feljelenti oket az emigracional,igy a srac elobb eltunt Floridaba,aztan hazament es persze velunk is megszakitott minden kapcsolatot,holott en figyelmeztettem ot is de nem hitt nekem. A srac anyja is eltunt ,rola sem tudunk semmit,amin nem csodalkozom, hiszen anyam kikeszitette oket. Akarhanyszor szamon kertem tole ezt az esetet utana, csodalkozott rajtam,hogy nem latom,hogy neki volt igaza. Ezt es hasonlot eljatssza minden korulotte levovel,de mi vagyunk a tamadasanak a fo celpontja
Smancs,kulfoldon elunk,itt elismerik ezt a betegseget es a jog minket egeszsegeseket ved. Vannak specialis otthonok apoloszemelyzettel,teljes ellatassal es ugy tudom, letezik allami segitseg,tehat nem kell horribilis osszeget fizetni az ottlakasert.
Oszinten megmondom,engem nem erdekel hol fog lakni csak tolunk menjen el . Ha te erre erted azt,hogy el akarom tavolitani,vallalom, azok utan amiken mar keresztul mentem vele. Tamogatni fogom akar anyagilag is ha kell es latogatni is,de szuksegem van arra,hogy akkor forditsak hatat neki amikor en akarok. Most mar egy eve lakik nalunk es par eve mar lakott itt de akkor nehany honap utan ki tudtam ot rakni amikor mar nem birtuk idegileg. Most bevackolta magat es ha kidugja az arcat a szobajabol csak szart kavar ,fenyegetozik es folytatja ahol abbahagyta a halandzsait. Hidd el mast se kivannek ha lehetne,mint egy normalis anyat,hiszen latom az ismerosoknel milyen is ez de igy ahogy o van koszonom nem kerek belole.
Meg nem volt diagnozis,hiszen nem beszelt vele csak az en elmondasom alapjan adott infot a tovabbiakra nezve. A kezelest ugy ertettem, hogy ha anyam elismeri hogy segitsegre van szuksege es kozremukodik az orvossal akkor az elindit egy folyamatot amit en mar kezelesnek tartok. Nincsenek illuzioim es az orvos sem hitegetett semmi joval sajnos. anyamat ismerve pedig lehetetlensegnek tartom, hogy elismerje, "igen valami nem stimmel velem". Annyit elertem nala, hogy jovo heten megy az orvosahoz,igaz o nem tudja,hogy becsaljuk a torbe ot,azt hiszi csak sima visit lesz. Mivel a sajat orvosomat ajanlottam neki pont emiatt es csak egyszer volt nala ezelott igy az orvos nem ismeri ot es mivel anyam nem beszel rendesen angolul ezert a lanyom megy vele es segit forditani. Lehet kicsit bonyolultnak tunok,de hat nalunk semmi nem egyszeru:)
Nem tudom mi az oka,de egyszeruen keptelenseg megjelentetni amit irok,tobbszori sikertelen kiserlet utan latom csak..majdnem 10 eve irogattam ide babas topicba de akkor semmi gond nem volt.
Én úgytudom, magyarországon hivatalosan (orvosilag) nemlétezik a pszichopátia mint kategória... Szóval innentől...
Amúgy lehet a doki egyszerűen azt próbálta burkoltan megfogalmazni, hogy akkor tud intézkedni, ha "beteg" és magától bemegy..
Persze a magyar pszichiátriai gyakorlat, a tényleg problémával rendelkezőknek a 22 es csapdája emiatt... pl egy paranoid skizo nulla betegségtudattal semmi segítséget nem kap, emrt nem vállalja fel hogy beteg, és nem kér segítséget...
viszont ha valaki "kijelenti" hogy beteg, vagy család valahogy ráhúzza, remekül félre lehet állítani embereket...
na hagyjuk.
Crepes1: Én nemértem mi a gondod, ha annyira súlyos, és full pszichopata, miértr éltek együtt?? övé a lakás/ház? és kényszer? mertha nem.. akkor nem értem...
De én egyszerű vagyok mint a 100 as szög... És védem a saját életem az érzelemmmentes pillanatnyi kielégülésre gyúró, hazudozó alakoktól.
A doktornő azt mondta, hogy "ha anyam elismeri, hogy beteg es kezelteti magat"? Dehát tudhatná, hogy a pszichopatákat nem lehet kezelni, gyógyítani, eleve ez nem is betegség, hanem személyiségzavar. Végülis volt valami diagnózisa, vagy csak a problémákat nyugtázta?
Erdekes, elozo megjelent.... Szoval azt akartam irni,hogy sajnos en igaz,hogy csak elkonveltem ot nehez embernek es csak feluletesen kutattam hova is lehetne besorolni ot es az is igaz,hogy sehova nem tudtam,mert nem illett ra sem a skizofrenia,sem paranoia,sem depresszio es meg nem is tudom miket ossze olvastam. Viszont mikor na lassuk mar ezt is alapon elolvastam a szociopatak jellemzoit, teljesen megdobbentem,hogy minden pont illik ra. Es ekkor kezdtem el panikolni,hisz megertettem milyen nagy a baj. Ide nem soroltam fel az osszes dolgait,de eleg szeles a paletta, kezdve a gyerek bantalmazastol kezdve az allando hazudozasig,sorolhatnam az erzeketlenseget, azt hogy elvezi a (oszerinte) humoros megalaztatast felem,gyerekem irant,buncselekmenyt elkovetett ,a teljes felelotlenseg,nemtorodomseg es felsorolhatnam az osszes szociopata jellemzojet.En peldaul elso altalanostol kezdve mig nem egyedul jartam iskolaba mindennap elkestem miatta. O egyszeruen leszar mindenkit,mert o a tud mindent es egyedul o a normalis es mindenki elmebeteg.
Voltunk tegnap az orvosanal a ferjemmel es azt mondta,hogy ketfele ut van ,vagy a jogi vagy az orvosi.Utobbinal csak akkor van segitseg ha anyam elismeri ,hogy beteg es kezelteti magat,de ez nem fog bekovetkezni soha,a masik ha barmikor csinal valamit vagy csak megfenyeget ujbol mar hivhatom a rendorseget es igy elindul egy folyamat aminek a vegen gondoksag ala helyezes lehet. A doktorno rendes volt,vegulis nem szamitott hivatalosnak a vizitunk,de azt mondta,o annak alapjan amiket elmondtunk ,mar elindithatna a gyerekek gyamsag ala helyezeset amig anyam itt lakik nalunk,mert veszelyben lehetnek.
Abban tud meg segiteni,hogy amikor anyam elmegy hozza e o celiranyosan beszelget vele es ha indokoltnak tartja majd (biztos vagyok benne, hogy igy lesz) akkor o kikuld hozzank egy szocialis munkast aki megnezi hogy el itt es o is beszelget vele es ennek erdemenyekent szinten elindulhat egy folyamat.
Megkonnyebbultem de felek is ettol az egesztol, remelem sikerrel jarunk. A doktorno meg mondta, ne legyen lelkiismeretfurdalasom, az a legfontosabb, hogy megszakitsuk vele a kapcsolatot.
