Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Köszönöm a megerősítést. Egy jó érzésű embernek néha nehéz ezzel meg birkózni. Sokkal jobbak az esélyeim, csak egy picit tartottam a lelkifurdalástól. Viszont így már tisztábban látok. Igen egyezik azzal amit mondasz, így könnyebb már döntenem. Hétfőn fel is készülök a stratégiai csapásmérésre.
Én ismerek szociopatát. Egy valamibe nem szabad belemenni velük kapcsolatba, hosszantartó háborúskodásba. Harcolj vele de akkor akkora erővel hogy (jogi vagy akármilyen) úton söpörd el úgy hogy esélye se legyen. Ezután befogja látni hogy veled nem érdemes kekeckedni mert ő húzza a rövidebbet. Elemezd a helyzetet és ha ilyen elementáris elsöprő csapásra nem vagy képes akkor inkább hagyd az egészet a fenébe, mert te fogod a rövidebbet húzni.
Mi van akkor, ha a kakas ül a szemét dombján és abból a szemétdomból egy fűszál kell csak. Ráadásul törvény van rá, hogy a fűszál a miénk. Ennek ellenére nem enged a szemétdombja közelébe, holott tudja azt is, hogy rászolgáltunk arra a fűszálra. Kakasviadal?
Csak olyan emberben bízz meg akit régóta ismersz (10 év minimum) egyébként meg figyelj oda rá ne bízd rá az életed, vagyonod stb. Jobb megoldást nem tudok. Kerüld el amennyire tudod, ha nem tudod és muszáj akkor vágj oda neki, erőssen. Abból tanul.
Sajnos most is azt a világot éljük, hogy mindenre és mindenkire figyelni kell. A gáz az ha bármilyen kapcsolatba kell velük lépni. Nem alapozhatunk bizonyos emberi kapcsolatokat arra, hogy figyeljünk mindig oda, mikor akar átvágni minket. Ha dolgunk van hogyan védjük ki, esetleg hogyan vágjunk vissza, jelzés értékben, miszerint velünk többé ne próbálkozzon?
Egyszer bemutattak egy diagnoztizált pszichopatát a tv ben. Ő az aki eladta a MÁV pályaudvar tető acélszerkezetét, és vagy 40 milliót kaszált, de kiadta már Máv köztisztviselőn kívül, orvosnak, papnak stb. is magát szóval, ezek igen megnyerő szimpatikus, társasági emberek akik, képesek még a blőd marhaságokat is elhitetni az emberrel, mert nagyon jó a fellépésük, és nincs lelkiismeretük.
De ez témába vág gyurcsány szerintem is pszichopata. A pszichopata személyiségzavar nem abban nyílvánul meg hogy az illető lánfűrésszel felaprítja élvezettel az embertársait. Egyébként sztem a társadalmi rangléta tetején relatíve túl vannak reprezenálva a pszichopata emberek.
Őszintén szólva, először gyurcsány ugrott be, amikor olvastam.
Elgondolkodtam azon, hogy ha valaki élvezettel öl meg valakit, vagy élvezettel lop, csal, hazudik, az mennyire pszichopata. Mert ha már élvezi is, akkor nyilván érzi, mit érezhet a másik, hogy fél vagy gyűlöli, tehát érzelmei vannak, konkrétan a kárörvendés, hogy hatalom van a kezében, hogy becsaphat másokat. De a pszichopata pusztán a létért küzd, hogy neki minél több jusson, és még a kárörvendésre sincs képessége. Mint egy szúnyog, például. Tehát az hiányzik belőlük, ami emberré teszi az embert.
Olvasta valaki a "Kímélet nélkül"-t(Robert D. Hare)? Szerintem érdemes. Már csak azért is, hogy meg tudjuk különböztetni a "sima" gonoszságot a szociopátiától.
Amúgy tényleg az tűnik a legjobb megoldásnak, ha elkerüljük őket.
Nem hinném, hogy egy óra alatt biztosan meg lehetne állapítani, pszichopata-e valaki. Elvileg nagyon jól színészkednek, nagyon jól tudják, milyen érzelmekre, szavakra hogyan kell reagálni, de csak úgy, mint egy diák, aki bemagolja, de nem érti, amit tanul.
Nekem anyám mindig azt mondta,hogy ne hagyd magad fiam,de ne kezd soha a balhét.Aztán végigvertem az összes ovistársamat,mert elvették a negrómat.Azután nem volt agresszív egyik sem.Utána az iskolában kezdődött előlről.Ott is végigvertem mindenkit.
Számomra is ez az egyik legfontosabb kérdés. Szerencsére inkább csak elméleti :-)) Mi a helyes reagálás az erőszakra? Kezdve ott, hogy mit mondjak a gyereknek, ha panaszkodik egy agresszív ovis társára?
Nem célom kirekeszteni senkit sem, de vannak olyan pozíciók ahova gátlástalan embert nem ültetnék. A jó érzésű ember a haszna miatt nem támad és nem bánt senkit. Viszont vannak olyan helyzetek amire képtelen vagyok választ találni, mégpedig a gátlástalan emberrel szembe használjuk e a saját fegyverét, vagy szenvedjünk és maradjunk azok akik mindig is voltunk?
Hogy ezt a barátsággal végződő történetedet hol adtad elő első ízben, arról nyilván fogalmam sincs, s nincs is kedvem utánanézni.
Másik: az újrakezdésedhez sok erőt kívánok!
Ezek után térjünk a tárgyra: engem nem mart meg senki, az "emberekben való hit" kérdése pedig nálam nem merül ki a jószándékban, vagy segítésben, ami persze fontos, de nem tudom, hogy melyik egyszeri segítségemre gondolhatsz; soha, sehol nem írtam ilyesfajta sztorikat magamról, személyesen pedig tudtommal nem ismerjük egymást. No, szóval, a lényeg, hogy ezt a részét egyáltalán nem értem.
Veled ellentétben azonban én már valóban nem hiszek az emberekben, de legalábbis minden emberben biztosan nem. Ez persze nagyon szomorú, s talán mégszomorúbb, hogy ehhez még nem is mart belém soha senki. Még átvitt értelemben sem. Az emberek többsége ennél sokkal kifinomultabb gonoszságokról tesz tanúbizonyságot, s nem csupán egy-egy konkrét esetben, hanem gyakorlatilag folyamatosan, nap mint nap. Hogy mit értek ez alatt, azt felesleges volna ide begépelni, inkább könyvet lehetne erről kiadni, ha volnának ilyen ambícióim. Úgyhogy ide csak egy példa: rendkívül sok embert látok a környezetemben, akiknek már nagyon kevés örömük van, de ez a kevéske általában az embertársaik kárának az öröme. Nemegyszer láttam pl. olyan jelenetet, hogy egy depressziós kinézetű ember arcára újra élet költözött néhány pillanatra - mert látott valakit megbotlani. Roppant egyszerű pálda, de legalább világos. Itt tartunk ma. Már ennyi kis szerencsétlenség is, ami mással történik, elég valakinek, hogy picit javuljon a közérzete. Tudod, ehhez hasonló példákat a végtelenségig lehetne sorolni, de szerintem ez az egy is elég ahhoz, hogy láthassuk: nagyon mélyen vagyunk.
Amit írtam az egy régi történet és mai napig tartó barátság lett belőle. Kedves barátom, hidd el a folyamatosan jön nekem is a baj. Beázás, lopások, rongálások, betegségek, stb. Január óta minden napra jut valami. Minden hónapban "0"-ról kezdeni valamit amit már egyszer megcsináltam, felépítettem a saját kezeimmel. Ráadásul akiknek segítettem, nem tudják viszonozni, de nem is fogom rájuk olvasni. Az emberekbe vetett hitem nem veszett el, csak vannak túl problémás esetek (hatalommal a kezükben). Annyira nem kutyaszaros az az utca, ráadásul mostanában minden héten esik az eső és tisztára mossa. Te csak azért mész el mellette mert egyszer segítettél és cserébe jól megmart. Ez nem a te hibád, de a te büszkeséged, hogy képes voltál rá segíteni valakin.
Akkor csak az újbarátok kedvéért még egyszer elmondanám! A járda szélén ül egy 16 éves lány és zokog. Legtöbbje el megy mellette miközben az jár a fejükben: ("Ennek meg mi baja?!") Van egy bizonyos embertípus aki oda megy hozzá leguggol hozzá és megkérdi jól van e, esetleg segíthet e valamiben. Nos mivel az ilyen típusú embereket lehet a legjobban kiszipolyozni, kihasználni tönkretenni szükségük lenne bizonyos tanácsra, hogyan védjék meg magukat, mert sajnos ők fontos emberek és kihalóban vannak! Az ő érdekükben alakult ez a topik.
Jogi lehetőség nyilván csak akkor van, ha valamilyen bűncselekményt követnek el. Ha "csak" hazudoznak, gátlástalanok, akkor csak menekülni lehet előlük.
Kell egy kis idő sajnos, hogy az ember biztos legyen benne. Viszont egy kis rutin és a fontos jelek figyelésével egy órán belül már tudjuk kivel is hozott össze a sors. Talán már vagyok annyira fejlett, hogy meg tudjam állapítani, de a legfőbb gond még mindig az, hogyan védjem ki. Milyen eszközökkel? Talán az ő fegyverükkel? Vagy van valami mélyebb komolyabb elv az ilyenekre?
