A kormány a módosító javaslat szerint nyilvános határozatban dönthet állami vagyon értékesítésénél a versenyeztetés mellőzéséről, "ha társadalom-, fejlesztéspolitikai vagy egyéb szempontok szerint közérdekű cél érdekében az adott ügylet megvalósítása kiemelten indokolt".
Még ilyenkor is lehet trükközni, csak könnyebben kilóg a lóláb:
pont a BKV-nál Kovácsnak az volt az "ötlete", hogy ezer buszt akar venni egyszerre. annyit meg a magyar gyártók összesen sem tudtak volna neki szállítani. (Főleg úgy, hogy aztán pár évig semmit sem vesz, vagyis kapacitást fejleszteni erre nem lehet)
Nincs meglátjuk. Hatalmi szóval beruházásokat eldönteni egyéb szempontok szerint nem helyénvaló. Bárki csinálja, bármilyen ügyben, nem helyénvaló. Nem erről volt szó itten...
Majd meglátjuk, hogy mik lesznek a konkrét ügyek. Ettől függetlenül a versenyeztetést, a tendereket én sok esetben szabályoznám. Itt van pl. a két magyar gyártású busz esete. Kiemelt beszerzéseknél - mondjuk BKV busz tender - minimum Magyarországon gyártott busz vehetne részt.
45-től a külső körülmények miatt esélyteleneknek alapos esélye is lehetett volna, kicsit másképp. Most se könnyű ám a helyzet, de talán most sokkal jobb. Tudod a remény hal meg utoljára. "Megbűnhődte már e nép, a műltat s jövendőt." ;-)
Köszi a helyesbítést. (Átvették a fontos jelszavakat.. "fasiszta komunizmusét" József Attila) Nekem azért jobban tetszett volna a 3 millió szűkös nincstelen kifejezés, de mindegy. Mert nagy különbség van a koldus, a segélyen élő és a dolgozó nincstelen között is. És nagy különbség van a nem nincstelen, de nagyon szegény a segélyekre játszók között is. Ez persze a mai szociológiai helyzet. Vannak sajnos analógiák az akkori és a mai társadalmi helyzet közt. Bár már ne lennének. :-((((
"VAn egy netes oldal ahol kérhetsz szakiktol felujitásra szerelésre árajánlatot
Mint amit te is leirtál"
Nézd! Ha meg elakarsz adni (vagyontárgyat) akkor lehet-e vaterázni? Jobb vételárat érsz el? Az oszt teljesen nyilvános.
Műkszik a dolog hidd el! Ettől persze lehet, hogy a nehézfiúk nem mennek bele ebbe a nyilvános nyílt üzleti lapokkal való partiba, és bőszen elkezdenek a háttérben kartellezni. De ahhoz meg kell ám nyerniük a kijelölt hazai céget, az első lépcsőt. Hát az szerintem nehéz lesz. ;-)
Pl. autópálya építések kapcsán mondjuk egy Vegyépszert, akit odaföntől az utóbbi 8 évben eléggé kimogyoróztak az efftársak és nem nagyon kapott munkát idehaza, inkább külföldön. Na most Te jössz alapon, bemondok a próbaajánlatra egy jó magasat! Te meg egy jobbat. Na ez még működhetne, de mivel nyilvános a dolog és vannak ugye egyéb paraméterek, amelyeket mindenki figyel a piacon, és ugye több szem többet lát szépen az ármánykodásokat a hozzáértők lebuktatják. Szinte csírájában fogják elfojtani a kartellezés kezdeményeit is.
De mint mondom ez csak vizionálás a részemről, (álmodik a nyomor) mert még várni kell a "mostugrikamajomavízbe" konkrét végrehajtási szabályozást. Ez csak egy törvényi keret, ami a kötelező állami közbeszerzések és privatizációk kereteit tágíthatja.
"Akkoriban különben vidéken a nagyon szegények és idénymunkások és alkalmi munkákat végző vagyonilag nincstelenek közt a 3 millió koldus országában (ez persze ostoba komeinista történelmi terminológia) ...."
A kifejezés eredetileg a széljobbhoz közelálló Oláh György nevű
publicistától származik, aki Három millió koldus címmel jelentetett meg egy szociográfiát a Magyar jövő című sorozatban 1928-ban. Aztán persze sokan használták ezt a kifejezést a Horthy-korszakban.
Nem! A kartellezés arról szól, hogy a potenciális vesenytársak leülnek egymással tárgyalni a megrendelő ellenében úgy, hogy részszakaszokat teljesítésének ajánlatát úgy nyújtják be mindnyájan, hogy a legjobb legyen megosztva egymás közt jó magas áron. (M7 autópálya tipikus esete) Ez akár úgy is működhet, hogy ha ismétlődők a közbeszerzések, és na most akkor te nyersz, de legközelebb meg én, aztán meg akár a harmadik fél.
Teljesen nyilvános eljárásban, rögtön borul a bili. Látszik a nyilvános folyamatokon mindenki előtt. Azaz a kartellezés, tiltott piacfelosztás nem is jöhet létre. Valójában a kartellezés hasonlatos a maffia tevékenységéhez. Eddig az utcáig én adom el a kábszert én szedem a védelmi pénzt ..... stb. azon túl meg te. Azaz körzetesítenek. Felosztják a piacot. És mindenki jól jár. (A polgárok nem annyira) Ha valaki megsérti az egyezményt jönnek az utcai lövöldözések. Na szóval a kartellezés nem más mint fehérgalléros gazdasági maffiózóság. Egy nyilvános eljárásban erre esély sincs. (Érted-e!?)
Nem! Ha minden fázisa teljesen nyilvános. Olyan mint a közbeszerzési értesítő. Eddig nyilvános, aztán stop, minden titkos. Nagy a sürgés-forgás, lobbysták lop pisták beindulnak.
Én úgy képzelem ezt, hogy van egy valami project, egy cél amire van egy kijelölt cég. Megkeresem a még nem közbeszerzésemmel, az adott céget. Nagyjából tudom, hogy erre mennyi forrásom pénzem van. Ezt akár el is mondhatom ennek a cégnek. Nem kell persze. (Kiemelet dolgokról van szó, tehát nem lukas 20 filléres 100 milliósak) A cég bead egy összegszerű próba ajánlatot (nyilván a műszaki részletek nem közölhetők). Azt az állam teljes nyilvánosságra hozza. Ez kvázi egy új formája a közbeszerzéseknek. Mert most indulhatna be a verseny. (nyílt amolyan licit tárgyalásos) Azaz az adatokból látszik a versenytársaknak, hogy Te figyu én ezt tudnám így, meg úgy olcsóbban és ugyanilyen, esetleg még jobb feltételekkel is. Persze az ő ajánlata is nyilvános. Innentől kezdve tök mindegy milyen cég valósítja meg.
Na persze lehet, hogy álmodik a nyomor és nem így lesz. Akkor majd lehet óbégatni. De akkor viszont nagyon-nagyon hangosan kell ám emberek!!!! :-((
Hát az egész kommunikáció kérdése. A háború előtt az volt a szegénység egyik megjelenése, hogy csak barna kenyér volt és nem jutott hús az asztalra. Ma ezt egészséges táplálkozásnak hívjuk....
"De ha teljesen nyilvános az eljárás minden részlete, és fázisa, akkor nem"
Ha teljesen nyilvános minden, akkor az üzleti érdekeket sért, így ez nem jó sok szempontból, de erről most nem akarok írni, mert sokan sokfelé leírták már.
De tételezzük fel, hogy minden teljesen nyilvános. Ez nálunk így zajlik:
Például egy önkormányzat kitalálja, hogy kicseréli az elavult számítógép parkot újra, meg mondjuk hálózatot is fejleszt. Felhívja azonnal az önkormányzat hivatalának számítástechnikusa a havert, hogy lesz egy ilyen lehetőség, kiírják közbeszerzésre. A haver megmondja, hogy mi kerüljön a kiírásba a technológiai részletek közé, amit úgy is az informatikai osztály által lesz összeállítva. (Pl.: Kell bele olyan kütyü, aminek a kizárólagos disztribútora a haver cége.) Ez a javaslat elmegy a közbeszerzési (meg egy halom másik) bizottság elé az önkormányzaton, ahol az ott ülő politikusok simán megszavazzák, mert tanárok, jogászok és villanyszerelők, tehát nem is tudják, hogy mi van pontosan odaírva a technológiai részletekbe, hanem boldogan tapsikolnak az olyan mondatok felett, hogy "előnyt élveznek a helyi vállalkozók". Ezután megszavazza a képviselőtestület is, ahol még annyira sem nézik meg, hiszen a "szakbizottság támogatta". A befutott pályázatok értékelésében szintén részt vesz a számítástechnikai osztály, mint szakértő, ahol még tudnak egy kicsit "javítani az esélyeken". A haver nyer és az osztály érintett dolgozói is megkapják a részüket a közös munka fejében, amit természetesen az önkormányzat fizet az adófizetők pénzéből. Na ezen nem segít a nyilvánosság, hiszen itt minden keletkező iratba be lehet nézni, mert nem ott van a kutya elásva. Mert ha a leírásba beleköt egy külsős cég, akkor is az önkormányzat számítástechnikusát kérdezik meg, hogy mi van, ő meg azt mondja, hogy ez egy spéci épület és kell a cucc, de ezt a külsős nem is tudja, vagy csak azért hisztizik, mert ez egy modern technika, az ő cége meg el van maradva, és nem tudja teljesíteni ezt a magas színvonalat.
Szóval amit mondtál: az embereken múlik. Csakhogy a jelenlegi magyar gondolkodásmód ilyen, mint amit fent leírtam.
Nem ismerek egyetlen szeplőttelen történelmi korszakot sem. (Ha tudnád mik töténtek meghalt Mátyás, oda az igazságos idején is) Az utóbbi 20 év (4 év mikor nem annyira (???)) a kor körülményeihez és értékrendjeihez képest, szerintem itt elképesztően "makulás" szeplős volt. ELÉG!!! :-(
Nyilván, de ugye akkor még nem volt munkajogi törvényi szabályzás, ami ugye megszabja a kereteket.
Régen a céhrendszerben a szakmát gyakoló mesteremberek felvettek a szegény családokból gyermekeket is. Ősi szakmunkásképző. Annyit kapott, amennyit. Szállást és ételt, na és inasként nem is rossz oktatást mindenképpen. Napi 24 órában is akár. Ha jól tanult, hazament és akár egy új kisműhelyt, kisvállalkozást is nyithatott. Azaz az ilyen szakmunkásképzők inasai is cselédek voltak. Mindenesetre a rendszer az akkori kor körülményeihez képest remekül működött. Nyilván ma már más a helyzet. Másként kell majd mindent csinálni. De lehet ám nagyon jól, és nagyon rosszul is.
