Azért az leginkább azon múlik, hogy anyuka mennyire nevelte a gyereket... minálunk észrevehető volt mindig, hogy lazultabb a gyerek, ha velem van, de ha mások is jelen vannak, főleg idegen helyen, a gyerek viselkedett, mert nevelni is kell néha :)
Mosogatás közben rájöttem, hogy jól bevittél az erdőbe, hallod-e! :-))))
Milyen tartalmas szórakoztatásról beszélsz?
Olyan ürüggyel, hogy kinek van otthon az anyukája, csak a gyermekmegőrzésből zárható ki egy gyerek, ott meg nem követelmény a tartalmas szórakozás. Van sok játék, a gyerekek játszanak, szaladgálnak az udvaron, az óvónő meg figyeli, hogy ne essen bajuk. Gyerek megőrizve, melegen van, kap enni, épségben visszaadják délután, anya mehet a munkahelyre. És ez még mindig "tartalmasabb szórakozás", mint otthon lesni, ahogy anya pelenkázza és szoptatja a kistesót ;-)
Értelek én különben, tulajdonképpen ugyanazt csináljuk: a _gyerekünk_ érdekeit védjük.
Van aki azt akarja, hogy a gyereke gyerektársaságban legyen, van aki azt, hogy elmehessen dolgozni. És milyen jó lenne, ha közben még hatékonyabban fejlesztenék is a gyerekeket. Hát az a hatékonyabb fejlesztés bukik a kompromisszum oltárán. Én meg azt mondom, hogy az önkormányzatnak meg kellene oldani, hogy ne kelljen semmilyen kompromisszumot kötni, és mindenki élhessen a jogával, amit a Magyar Köztársaság törvényben biztosít számára.
"Az elobbi gyereknel nem csupan a szocializacio a tet,hanem hogy lesz-e kajaja...."
Vannak (nagy) családok (sok kis gyerekkel), ahol az óvoda jelenti a napi egyszeri meleg kaját annak a gyereknek :-(....ez persze egy sokkal összetettebb problémakör, és nem is róluk van most szó, de ez is benne van a pakliban.
Az óvodai férőhelyeket pedig biztosítani kell. Törvény kötelezi erre az államot. Ehelyett mit csinál? Oszd meg és uralkodj...Mi itt arról vitatkozunk, hogy hogy kellene, kinek van rá nagyobb szüksége, hogy lenne méltányos....? Közben meg ez _törvényellenes_. Végigbogarásztam a közoktatási törvényt, abban ugyan egy büdös mukk nincs arról, hogy ki milyen indokkal élvezhet előnyt az óvodai felvételnél, ki milyen indokkal zárható ki onnan, már csak azért sem, mert úgy kezdődik, hogy _mindenkinek _jár_.
És itt mondanám el megint, hogy itt Hatvanban ez nem probléma. Lehet, hogy kevesebb gyerek születik itt, mint máshol, de az önkormányzat is pont ugyanannyival szegényebb. Akár be is zárhatna egy ovit, és mondhatná, hogy bocsi, költségmegtakarítás, elférnek a gyerekek úgy is, különben is, a kismamák tartsák otthon a gyerekeiket, abból a pénzből majd leaszfaltozunk egy utat, vagy kiosztjuk segélynek... Egyszerűen csak itt az óvodák, iskolák előbbre valók, mint más beruházások. Ha itt meg lehet oldani, akkor szerintem máshol is.
:-DDDDDDDDDD Kösz, végre nevettem ma egy jót!:-))))
Viszont nincs igazad, szerintem. Ha rám bíznának még +2-3 gyereket, az átlag hétköznapokra, mindennel, ami ezzel jár, az jelentős többletmunka, mert az +2-3 szendvics megkenése, szörp készítése, fenék kitörlése, edény elmosása, stb. Ha tartalmasan szórakoztatnom kell a gyerekeket (és minden mást megcsinálnak körülöttem!), akkor tök mindegy, hogy 20 vagy 30 gyerek hallgatja azt az egy mesét, amit egyszer kell elmondanom, akárki hallgatja, tök mindegy, hány gyerek nézi a bábelőadást, amit előadok, mindegy, hogy hány gyerek áll a körtáncban, mindegy, hogy hány gyerek szaladgál az udvaron, a munka, amit be kell fektetnem, nem változik drasztikusan. (változni változik persze, de messze nem olyan arányban!) És az sem mindegy, hogy a kor hogyan oszlik meg. Anyósomon látom, akinek most van két 3 éves és egy 5 éves unokája, hogy most már bármikor egyszerre lepasszolhatjuk neki egyszerre mind a hármat, még örül is, mert együtt sokkal kezelhetőbbek, mint külön-külön....na két éve, két 1 éves pelenkást, akiknek még kaját is külön kellett csinálni + az energiabomba 3 évest...hát azt is bevállalta, de nagyot sóhajtott, amikor végre megérkeztünk értük :-)
Mondjuk Bp-en ez van. És igazad is van! Míg itt nálunk, kisebb megyeszékhelyen örültek az én fiamnak, és a többi GYESes/GYEDes anyuka nagyobb porontyának, így is éppen hogy elérték azt a létszámot, ami a minimum, hogy ne akarja az önkormányzat bezáratni az ovit. Ilyen is van.
Ott a bibi a teóriádban, hogy ha a GYEDesek és GYESesek nem adnák be a nagyobbikat oviba, hanem otthon tartanák, akkor is feltöltenék erre a 25-28 fős létszámra a csoportokat az oviban! Így okafogyott is a vita szerintem.
elkezdtelek titeket visszaolvasni es meg kellett allapitanom,hogy mindenkinek igaza van....A legtobb gyereknek bizonyos korban igenis szuksege van korabeliek tarsasagara,nalunk legalabbis Isten aldasa volt es sokaig hálás /szasa csak neked ékezet:)/ leszek erte..
de azt mondjatok,alkalmazkodni kell a jelen korhoz..Valoban..Nincs eleg ovodai ferohely..Ha akozott kell valasztani,hogy a dolgozo anyuka gyereket vegyek-e fel,vagy azet,aki otthon van a kicsivel,sajnos az elobbi fontosabb,mert letkerdes es nem komforterzet kerdese...Az elobbi gyereknel nem csupan a szocializacio a tet,hanem hogy lesz-e kajaja....
Ha lenne eleg hely,a legidealisabb a kornak megfelelo szocializacio eszkozekent a kisgyerekek ovodai felvetele lenne a cel,de sajnos nem ezt a vilagot eljuk,es masok a prioritasok...Amig ez a helyzet,en kenyszermegoldaskent,de sokkal nagyobb prioritast adnek a dolgozo anyak gyerekeinek...Sajnos ez van
Aminah, küzdesz mint disznó jégen, ezt értékelem, de ha úgy hozná a sors, hogy csak egy hónapra ovónőnek kéne lenned, akkor megértenéd miről beszélek! :-)
Ha neked nem mindegy, hogy otthon 1 vagy 2 vagy 3 gyerek rángatja a szoknyádat (és most nehogy azzal gyere, hogy te nadrágban jársz!!!), akkor azt is meg kéne érteni, hogy egy ovónőnek (és a gyerekeknek sem !!!!) mindegy, hogy 20 vagy 25 vagy 30 gyerek van a gondozásodra bízva! :-)
A szülinap azért nem jó példa, mert ha úgy oldanám meg, mint az óvónők, akkor az nem lenne szülinap :-). Képzeljük inkább azt, hogy mondjuk amikor bezár az ovi nyárra, akkor felosztjuk szülők egymás között, hogy melyik héten ki vesz ki szabit, és arra a hétre elvállal a sajátján kívül még X db gyereket is. Ez mondjuk max 5-10 gyerekkel életszerű, de most induljunk ki ebből. A lényeg, hogy nem ünnep, nem buli, hanem _hétköznap_. És akkor vegyük azt a fiktív példát, hogy az egész csoport nálam van egy hétre, és vegyük azt az ugyancsak ultrafiktív példát, hogy erre a hétre felveszek valakit arra, hogy takarítson körülöttünk, főzze meg és tegye elénk az ebédet+ egyéb étkezéseket, ja, és arra is legyen valaki, hogy ha valamelyik gyerek leönti magát, azon cseréljen ruhát, ha Wc-n volt, törölje ki a fenekét (ez ugyanis a dajka nénik dolga), nekem más dolgom se legyen, mint a gyerekeket tartalmasan szórakoztatni. Azt gondolom, hogy ez menne. Mesélni, rajzolni, mondókázni, társasozni, gyurmázni, bábozni, diát vetíteni, stb...ez nekem menne, azt gondolom. Még az is beleférne, hogy egy-egy bőgő gyereket megvigasztaljak. Szerintem ezt megszervezni nem nagyobb feladat, mint az, hogy a ház, a kert rendben legyen, a ruha ki legyen mosva, napi 5 étkezés az asztalon legyen, ha a kicsi pici, akkor még pemecselni is külön, mindenféle ügyintézés elintézve, kicsi pelenkázva, és mindemellett, a kicsi napirendjéhez igazodva, tartalmas (!) szórakozást biztosítani egy 3 évesenek.
Neeem Aminah, a szülinap jó példa, hasamennyiben úgy akarod megoldani, ahogyan az ovónők. Azoknak se a szórakoztatás a célja 4 órán keresztül, hanem a tartalmas szórakoztatásé. Tehát nem ám az "ereszd el a hajamat" a cél, hanem az, hogy a gyerekek vezető iránytásával játszanak, vetélkedjenek, igyanak habos kakaót kuglóffal, énekeljenek az ünnepeltnek. (Közben megtörölnek jó pár lógó orrot, megvigasztalnak pár bőgő gyereket, és kitörlik a fenekét párnak akinek éppen kakilnia kell csak úgy félkézzel). Ha lenne egy körbekerített rétem pár alacsonyabb fával, meg egy homokozóval, én is elbírnék 20 gyerekkel úgy, hogy csak azt figyeljem, hogy vér ne follyon.
Südve én nem látom sehogy. MInt már írtam mindössze az igazságosabb felvétel a mániám.
Ha kiscsoportos az ovodás és az anyja lebabázik, akkor szerintem az sem ördögtől való, ha azt mondjuk a nagytesónak, hogy anya most itthon lesz a picivel, és neked se kell ovodába járnod egy ideig, mert itthon maradsz velünk. A te eseted természetesen más. Mint írtam már erról is.
Középső csoportnál meg már veszett fejsze nyele, mert egy év mulva úgyis vissza kell venni. Nagycsoprtnál meg pláne.
Különben a zsúr nem jó példa, az ugyanis egy különleges alkalom, a szórakozást célozza és nevelni sem nevelhetem ott senkinek a gyerekét.
Az óvodában viszont vannak szabályok, nem akkor eszik a gyerek, amikor akar, hanem akkor, amikor elé teszik, akkor áll fel az asztaltól, amikor megengedik neki. És ezeket a szabályokat nem egyszerre kell megtanítani 40 gyereknek, hanem szépen, sorban, ahogy beszoktatják őket. Az óvónők az adott ovi szabályaira nevelt a gyerekekkel foglalkoznak, ha azt mondják, hogy mindenki menjen kezet mosni, akkor a gyerekek mennek kezet mosni, mert erre vannak trenírozva, és amiben a "csordaszellem" is nagy segítségre van, mint azt alább már írta valaki.
Hogy látod azoknak a gyerekeknek a helyzetét, akik mondjuk jártak bölcsibe, de mire ovis korúak lettek, megszületett a kistesó? Akkor ők se járjanak oviba? (Esetemben mondjuk még ez is teoretikus, a fiam 19 hósan lett bölcsis, és javában ovis volt, mire egyáltalán terhes lettem a kicsivel, csak érdekelne ez a szempont is, hogy a már korábban intézményesített gyerekkel mi legyen?)
Hát lehet, hogy nagyképű vagyok, de abban a formában, ahogy leírtad, szerintem ez nekem menne :-))) Csak a gyerekzsúrból kiindulva: igaz, nem 30 gyerek volt nálunk, csak 13 (2-5 éves), de azon kívül, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell, semmi baj nem volt velük, én komolyan gondolkozom rajta, hogy jövőre már úgy szervezem a zsúrt, hogy szülők nélkül, mert akkor nem kell a hely miatt behatárolnom, hogy hány gyereket hívjon el a fiam, és amit leírtál, azt szerintem meg tudnám oldani. Nem mondom, hogy a csuklómból kirázva, elég kemény menet lenne, de hát az óvónőnek ez a munkája, amiért a fizetését kapja.
+ ne felejtsük már el, hogy ezt tanulta X évig, ez a szakmája, nekem ezt mindenféle pedagógiai végzettség, x éves korcsoportos tapasztalat nélkül kellene csinálnom.
De ha a gyerek szakszerű gondozása a szerepe és nem a megőrzése, akkor aszerint kellene szelektálni, hogy arra a szakszerű gondozásra melyik gyereknek van nagyobb szüksége, nem pedig aszerint, hogy kinek van nagyobb szüksége a megőrzésre.
Na akkor próbáld ki: csinálj egy gyerekzsúrt, ahová meg van híva 20 gyerek, más fog teríteni, meg más fog utánuk takarítani, meg más fogja a tortát és egybeekt megsütni, neked és egy másik anyának, csak az lesz a dolga, hogy 20 gyereket lekössetek mondjuk 4 óra hosszat úgy, hogy közben legyen közös játék, rajzolás, mesemondás, verstanulás, éneklés és szabad foglalkozás is. És természetesen a torta felvágása után gondoskodjál arról is, hogy ne csináljanak evésnél disznóólat a lakásból.
Nem én mondtam. Én azt írtam, hogy "szakszerű gondozásban részesül" vagy valami hasonlót, soha nem írtam azt, hogy az ovoda gyerekmegőrző. És sehol nem írtam, hogy az ovodára nincsen szükség, sehol nem írtam, hogy az ovoda nem jó. Mindössze azt bátorkodom írni, hogy nem tragédia, ha ide később kezd járni a nagyobb gyerek - ha egyszer ezzel olyanok esnek el tőle, akik jobban rászorulnának az ovodai ellátásra. És hogy ettől a kimaradt gyerek a későbbiekben nem fog hátrányt szenvedni.
"akkor ez a csoport vagy normál 24-25 fős lenne, vagy pedig 20-21 fős, és mennyivel könnyebb dolga lenne az ovónőknek, és a már bekerült gyerekeknek, több figyelem jutna rájuk stb. "
Lassan tényleg eldönthetnéd, hogy gyerekmegőrzés vagy sem. Ha 40-en vannak egy csoportban, akkor is ugyanúgy melegen van a gyerek, kap enni, tud játszani, vigyáznak rá. Dolgozó anyuka problémája meg van oldva, hiszen más igénye nincs is, csak hogy vigyázzanak a pulyára, míg ő a munkahelyén van. Mi a probléma?
Ja, és még mielőtt az óvónőket szentté avatnánk hirtelen: nem, _nem_azt _csinálják_ 30 gyerekkel, amit én itthon kettővel. Ők nem mennek vásárolni a gyerekekkel, sem ügyet intézni, nem takarítanak, nem főznek, nem mosogatnak, nem kapálják a veteményest és nem főzik be a baracklekvárt "gyerekkel törődés" közben, sőt, még ha "baleset" történik evés közben, vagy a WC-n, azzal sem nekik kell foglalkozniuk, hanem a dajkának. Azt gondolom, hogy ha az ember körül valaki kitakarít, elé teszi az ebédet, és a gyereknek még a seggét se kell kitörölni, az az egyetlen dolga, hogy a gyerekekkel foglalkozzon, akkor akár 40 gyerekkel is el kell bírjon egyszerre, különösen, ha kifejezetten erre trenírozták az iskolában X éven keresztül.
Ha az a feladat, hogy fejlesszék is azt a gyereket, figyeljenek a képességeire, na onnantól kezdve lényeges, hogy hány fő jár oda. Ha pedig az a feladat, akkor nem lehet gyerek és gyerek között különbséget tenni.
Hm, nem te mondtad, hogy az óvoda arra való, hogy a dolgozó nők gyerekeit megőrizze? Nos, akkor nem hiszem, hogy jogos amiatt panaszkodni, hogy 28 gyerek van a csoportban, így is meg vannak őrizve, nem? Illetve panaszkodni lehet (én is megjegyzem, hogy szar a kaja, meg hogy a lányaim csoportjában 1-2 nagyon problémás családból jövő kisgyerek gyakran egy felnőtt teljes figyelmét leköti, így nem sok jut a többire), de tudomásul vettem, hogy hogy ez van, vagy lenyelem a békát, vagy viszem a gyereket magánoviba (ill. az utóbbi, tekintve az árakat, csak elméleti lehetőség). Szerintem - de ezt már mondtam - nem a szülő feladata azt mérlegelni, hogy most beírassam-e a gyerekemet, mert van elég hely, ill. ha nem íratom be, kit vesznek föl a helyére, ill. ha 1 év múlva vissza kell mennem dolgozni, akkor vajon fölveszik-e a gyereket. Egyszerűen nem tudok ebben én dönteni, sem információm, sem hatásköröm nincs hozzá, ez az óvodavezető feladata. Én azt tudom tenni, hogy eldöntöm, hogy a gyerekemnek mi lenne a jó, és ha úgy ítelem meg, akkor beíratom az óvodába, majd várom a döntést, hogy felveszik-e. (Az óvoda egyébként úgyis fel fogja venni a maximális létszámú gyereket, hiszen több gyerek, több pénz.)
Szerintem nehéz kívülállóként ítélkezni más anyukák döntése felett, hogy helyes-e, hogy beadja gyerekét bölcsibe/oviba. Ha a rendszer olyan, hogy be tudja adni oviba csak azért hogy otthon babázhasson, akkor nem várható el, hogy a döntésében szempont legyen, hogy ha mégsem adná be, akkor _talán_ 1 másik családnak jobb lesz, ahol _talán_ jobban rászorulnak arra a férőhelyre. De azt nem kifogásolnám, ha e tekintetben szigorúbb lenne a rendszer.
Igen, ezért írtam azt korábban, hogy ez az a téma, amiben mindenkinek igaza van. 28 gyerek tényleg sok és biztos jobb lett volna, ha a csoportban 20-25-en vannak. Bár ha azok a gyerekek nem mentek volna oviba, akkor sem biztos hogy kisebb lett volna a csoport, hanem ugyanúgy maximumra töltötték volna fel. Csak nem a GYES-es anyukák csemetéivel, hanem másokkal. Attól a te unokádnak nem biztos hogy jobb lett volna, csak egy-két dolgozó anyukának nem egy távolabbi oviba/bébiszitterre kellett volna hagyni a gyerkőcét. A másik: ha feltöltik a csoportot még kiscsoportban, akkor ezek a gyerkőcöknek nem biztos hogy 1-2 évvel később tudtak volna helyet biztosítani. Lehet hogy nekem volt szerencsém az ovival, de én úgy érzem, hogy sok pluszt kaptak ott a gyerekeim, amit én akkor sem tudtam volna nekik megadni, ha egész éjjel az internetet bújom ötletek után, nappal meg előadom a tündér háziasszonyt és szuperanyut. Szerintem azok az anyukák sem megszabadulni akartak a gyerektől, lehet hogy nagyon jó okuk volt arra, hogy igénybe vették az ovit. Szóval én nem dobnám rájuk azt a követ, mert ha én is abban a helyzetben lettem volna, lehet hogy én is úgy döntök.
"Semmi bajuk nem lett volna ezeknek a gyerekeknek, ha mondjuk egy évvel később vagy két évvel később kerülnek be a közösségbe, és a már bejáratott régiek közt rájuk több figyelem jutott volna."
Ez azért nem biztos, mert utána elég nehéz egy összeszokott közösségbe beilleszkedni. Én is így jártam, engem csak azért vittek oviba, mert már minden nap könyörögtem. (Én egyből nagycsoportba kerültem, amit ismételni kellett mert évvesztes voltam.) Aztán mégsem ment a beilleszkedés.
Én azóta gondolkozom ezen, amióta az unokám ovodás lett. Most gondolj bele: 3 éves lett, beiratta a lányom az ovodába. 28 (!!!) gyerek volt a csoportban. A foglalkoztató terem olyan kicsi volt, hogy egy galérát is beleépítettek, mindenféle hálókkal elkerítve, hogy ott is játszhassanak a gyerekek.
Szóval 28 gyerek. RENGETEG. Én ugye érte mentem mindig ebéd után, mert itthon voltam, ott nem tudott aludni, egy köpésre volt stb. Ott várakoztam, hogy befejezze az ebédet és kijöjjön az előtérben. És lám lám velem együtt legalább 6 másik anyuka is várakozott babahordozóval vagy totyogó kisebbel - sőt két kisebbel. És akkor úgy belegondoltam, hogy a francba, ha ezeknek nem lett volna annyira sürgős az egyik gyerektől legalább fél napra megszabadulni, akkor ez a csoport vagy normál 24-25 fős lenne, vagy pedig 20-21 fős, és mennyivel könnyebb dolga lenne az ovónőknek, és a már bekerült gyerekeknek, több figyelem jutna rájuk stb.
És ezek csak azok a gyeses anyák voltak, akik elvitték ebéd után a gyereküket, mert volt még legalább kettő, aki csak 4-5 körül jött érte, azokkal akkor találkoztam, amikor az elején mi is megpróbáltuk az egész napot (nem ment , mert az unokám nem tudott ott aludni, és másokat is zavart).
Semmi bajuk nem lett volna ezeknek a gyerekeknek, ha mondjuk egy évvel később vagy két évvel később kerülnek be a közösségbe, és a már bejáratott régiek közt rájuk több figyelem jutott volna.
Hát igen, az a gáz hogy nincs elég férőhely és azon kell vitatkoznunk, hogy ki a legrászorultabb, kinek van nagyobb szüksége a helyre. Én egyetértek azzal, hogy annak van elsőbbsége aki visszamegy dolgozni, tanul vagy a kicsivel fejlesztésre kell járni, de szerintem nem kellene megmagyarázni a többieknek, hogy nekik nem is kellene a nagyot oviba adni, nincs rá szükségük.
Pedig nem egy nagy meló kiszámolni hogy hány óvodai férőhelyre van szükség, ezt kb 3 évre előre meg lehet jósolni. Csak senkit nem érdekel. Össze kéne fogni, itt a környéken régebben volt arról szó (játszótér ügyben), hogy be kéne menni az önkormányzathoz annyi gyerekkel ahányat csak össze tudunk szedni, oszt' a csemetékkel közölni: itt és most randalírozhattok, szabad kiabálva rohangászni a folyosón, visongva motorozni, székeken ugrálni, labdát dobálni. Akkor talán észbe kaptak volna, hogy jéé, van gyerek is a kerületben.
Én is ezen a véleményen vagyok, bár én nem csak a gyerektársaságot említeném. Persze az is jó, mert nekem ebben a korban kezdtek szerepjátékozni a lányok, amikor kis történeteket játszottak el a pónikkal, plüssökkel. Ahol otthon van a 4-5 éves, ott anyuka nem biztos hogy egy csecsemő és a háztartás mellett tudna annyit foglalkozni a nagyobbal amennyi az igénye. Nálunk kicsi a korkülönbség, azonos neműek is, hamar egymás játszópajtásai lettek. Hétvégéken van olyan nap is, ha esős az idő és nem megyünk sehová, hogy csak enni és pisilni jönnek ki a gyerekszobából, olyan jól elvannak. Egyke gyerkőcök anyukájától többször hallottam, hogy a kislány nyafog, hogy unatkozik. Tőlem is kérdezte az egyik, hogy szoktak-e panaszkodni a lányok, hogy unatkoznak. Mondtam, hogy nem, ha mind a kettő otthon van akkor soha. Ha csak az egyik, akkor előfordult már néha-néha.
Aztán a rendszerességre szoktatás: van amikor az ember magyaráz, jó példát mutat, a csemete mégsem csinálja. Bekerül a közösségbe, aztán a csordaszellem hatására egy hét alatt megtörténik a csoda. Nálunk ilyenek pl. a wc használat utáni kézmosás, szalvétahasználat, játék utáni elpakolás. Ez utóbbit én úgy tudtam elérni, hogy egyszer szemeteszsákba borítottam mindent és egy metál koncert profi hangerősítőjével felszerelt énekesét is túlharsogtam. Az óvónő meg csak annyit mond, hogy gyerekek, pakoljatok el, és csinálják.
A foglalkozásokról: Lehet, hogy én vagyok a béna, de én nem tudok annyit nyújtani a gyerekeknek, amennyire ebben a korban szükségük van. Próbáltam origamizni, belebuktam. Énekelni nem tudok, mert nekem az átlagnál is rosszabb hangom van, dalokat nem ismerek. Amíg nagyon kicsik, addig lehetett őket puszilgatni, hancúrozni, hintáztatni, de 3 éves kor után már ez nem elég. Az oviban olyan jól foglalkoznak velük, hogy anyunak otthonra maradhat a hancúr, a játék, a mese. Én alkalmatlan vagyok arra, hogy wcpapír gurigákból krokodilt varázsoljak, tojástartóból meg virágot. Most, hogy a nagyobb elsős, tudok vele matekozni, gyakoroljuk az írást, ami kell a sulihoz abban tudok segíteni, a kicsi imád feladatlapozni az is megy vele. Imádom a 3-6 éves korosztályt, ilyenkor a legviccesebb a csacsogásuk, de kreatívan foglalkozni velük nem tudok. Egyszer-egyszer igen, de azt a változatosságot és minőséget nem tudnám nyújtani heti 5 alkalommal, amit az oviban megkapnak. Amikor nekem a kicsi született, akkor bennem sem merült fel, hogy a 1,5 évest bölcsibe adjam. De ha a kicsi születésekor a nagy 3-4 éves lett volna, akkor biztos hogy beadtam volna az oviba és nem azért, hogy lepasszoljam.
Nem gáz Südve, dehogyis gáz. Csak éppen nem erről van szó, hanem az ovodai férőhelyek súlyozásáról hasamennyiben túl sok a jelentkezés és kevés a hely.
Bölcsödébe is felveszik a veszélyeztetett terhesek gyerekeit. (Csak az a kár, hogy ezzel sokan visszaélnek, és iratnak egy igazolást a nőgyógyászukkal hogy ők veszélyeztetett terhesek, holott csak fél vagy egész nap nyugalmat akarnak maguknak, hogy ne kelljen a nagy hassal a kicsit is állandóan pesztrálni). Fejlesztésre szoruló kisebb testvér is éppen elég nyomós indok arra, hogy felvegyék ovodába a nagyobbikat, itt sincsen a súlyozással baj.
De önmagában az, hogy a nagyobbiknak gyerektársaságra van szüksége szerintem nem indok.
