Keresés

Részletes keresés

bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.12 0 0 17626

Szervusztok!:)

——-

 

Imre Flóra

 

Lassan megöregszik

Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.12.12 0 0 17625

József Attila

 

ÉJJEL

 

Halkan hörög végsőt a lámpa
S a nagy halál apáca-lánya,
Sötét királylány jő szobámba.
Hideg szemét szemembe oltja,
Csöndet simít bús homlokomra,
Nem érzi, gödre mily goromba.
Nem kérdi, szürke-é a vágyam,
Nem nézi, mily kopott az ágyam,
Csak átölel a csöndbe lágyan.
Pompát csókol szűz gondolatra
És megcsókolja, bármi gyatra.
Rokkant gyereklelkem ringatja.
Sötét haja szobámra bomlik
S miken komorság, köd borong itt,
Most megszépülnek ócska holmik.
És én kibontanám a vérem,
Ha hívna atyjához fehéren:
Várlak, fiacskám, régen, régen.
Hiába várom, hangja nincsen,
Mely ama palotába intsen,
Hol rég csüggök titok-kilincsen.
Egy eszelős öreg motyog csak,
Az esső s mindenütt kopogtat:
Halottak vagytok, csúf halottak.

Teresa7 Creative Commons License 2020.12.12 0 0 17624

Jó reggelt, szervusztok, szép napot, kellemes hétvégét kívánok!:-)

 

Drága AnnKa, örömmel jövök!:))

 

*******

 

Lukátsi Vilma 

 

Ha szembe jön 

 

Ádvent idején szembe jön velünk
földi vándornak öltözötten
ünnep-várásunk országútján,
lélek-terhelő nagy ködökben…

 

Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú,
szív-didergető éjszakába,
hogy meg ne csalja virrasztásunk
neon-reklámok tarkasága.

 

Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú,
és kéz, amely magasra tartja,
és… egy másik aki segítsen,
ha annak elfárad a karja!

 

Gyertya kell! – Sok kis égő gyertya,
És lángokat hordozó kezek,
hogy amikor szembe jön velünk,
el ne kerüljük Őt, emberek!

 

bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.11 0 0 17623

Jókai  Anna   

A Halál Angyala szól:

Ember!
      nem váll a vállam, hogy kaszát tartson. 
      A fejem nem fej, 
      nincs rajta csuklya. 
      Legkevésbé csontból van a testem, 
      s nem kéz az, ami az ajtót nyitja-csukja 
      
Ember!
      az a kép, az a közzétett: hamis; 
      nem valódi, csak karneváli giccs, 
      a leleplezésben, kérlek, megsegíts! 
      
                Én az vagyok, aki elvágom a szálat 
                 hogy te az légy, aki szabadon szállhat

AnnKa Creative Commons License 2020.12.11 0 0 17622

 

Reményik Sándor

Mivé lesz?...
              

Mivé lesz ez a késő napmeleg,
Mely most így át meg áthat engemet,
S mely idén utolsó melegnek tetszik?
Rőzsetűzzé lesz lelkem ugarán,
Mely mellett csillagtalan éjszakán,
Nagy téli éjszakán
Álmok didergő tábora melegszik?

Mivé lesz ez a levélsuttogás,
Ez a haldoklók beszélgetése?
Támad belőle új melódia:
Ájtatos szívem nyárfareszketése?
Karácsonyesti prédikáció,
Ha már lehullt a hó?

Mivé lesznek e lobogó színek?
Marad egy tisztás szívem közepén:
Kietlen télben szép őszi sziget?

És napsütésből, nyárfareszketésből,
Színek pazarló játékaiból
Szövődik-e énbennem az a béke,
Mely mint egy láthatatlan sugárkéve
Testvéreim szívére ráhajol?

Kolozsvár, Hója-erdő, 1923 október 25

AnnKa Creative Commons License 2020.12.11 0 0 17621

 

Reményik Sándor

Az építész fia
              

    "Az építészet megfagyott zene."

Apámban a muzsika megfagyott.
Nem lírizált. Arányok érdekelték,
S nyugodt vonalak, egyszerűk, nagyok.

Az én fejembe, bárhogy erőltették,
Nem ment a számtan s geometria.
Álom-part felé hullámzott a vérem,
És költő lett az építész fia.

Sokáig azt hittem, a dal egészen
Anyám lelkén át sugárzott belém,
Tűzhely-oltáron feláldozott vére
Lappangó cseppje minden költemény.

A nem sejtett apai örökségre
Eszméltet most mások ajkán a szó:
"Bár lelke lágy, a verse vas-szilárd,
Nem áradozó, nem is olvadó
Ő az építők fajából való."

Én építész!... a versek építésze!...
Apám, nézd titkos törvényét a vérnek:
Oly távoleső mesterségeink
Valahol látod, mégis összeérnek.

Való igaz: én is csak építettem,
Egy-egy sor vas-traverzét róttam át
A vers-épületen, - és megvetettem
A fölösleges ornamentikát.

Való igaz: mindíg volt alapom,
A mélybe ástam szigorú falat.
Úgy hágtam emeletről-emeletre,
S szerettem a nagy, nemes vonalat.

Való igaz: mindíg volt teteje
Költeményemnek - s néha tornya is,
S nem játékból, de azért építettem,
Hogy lelkek lakhassanak abban is.

Való igaz: bennem sem olvadott
Egészen fel a megfagyott zene.
De vámon vesztve, réven nyertem én,
S versem gátja lett versem ereje.

Én építész... a versek építésze...
Örvénylő, mély törvénye van a vérnek:
Új formát ölt és más dimenziót...
Apám, köszönöm ezt az örökséget.

Kolozsvár, 1927 január

AnnKa Creative Commons License 2020.12.11 0 0 17620

 

 

Balla Zsófia

 


Baráti beszéd

 


I

     Egy vagy mindazzal, amit elvetélnél.
     Egy vagy mindazzal, amit majd kiállasz.
     Szöknék, el, mint aki anyját megölte.
     Mert hagytalak meghalni Téged is.

     Magánügy, mely csak rátok tartozik?
     Heves közönyben
     alázatosan szenvedek, mint egy muzsik.

     Egy vagyunk azzal, amit elvetélnénk.
     Egy vagyunk azzal, amit majd kiállunk.
     Bárhogy forgatnám, - nemtelen, üres
     jövő emészt: mocskos kórházi ágy,
     fáradt, fásult és részvétlen személyzet.
     Rettegés, hogy nincs tiszta lap,
     nincs újraróható, - nekünk
     nem hasad más, közös idő.
     Megtudtad: égvájó barátaink raja
     átenged a földnek, kiad a pusztulásnak.
     Harc nélkül híg, hamis a hűség.
     Serény hospice-csapat az angyalok kara.

     Tudom, más voltál, mint akit szerettünk.
     De csak az idegennek,
     és csak a nemlét röntgensugarában.
     Bent sötét, fehér istenrajzolat vagy.
     Ki hallgatott rád, ki hajlott szívére?

     Ahányszor fényképedre nézek:
     becézett részletekben
     odavetlek egy gázkazán világnak.
     Mindenki idegent szeret.
     Egy másikat. Nem azt, akit.
     Csak tapogat a vakszerelem fénye,
     világtalanul alakít.

     Eltartottál magadtól,
     akár a fellobbant gyufát.

 


II

     Merre hulltál bölcs-savanyú mosollyal,
     hol van értő és panaszosra vásott
     arcod? Itt a lágy beaujolais-i tájban
     kérdem a fénytől-

     úgy libeg, akár a hajad, mikor még
     épen éltél, vagy legalábbis éltél.
     Tépd ki sérelmek fene tüsketűit!
     Istened immár,

     Isten a tanúd. Ne remegj, nem írok
     nekrológot, gyász-sorokat s azért is
     légy nyugodt: a rák tovatűnik, és nincs
     versre ma szükség.

     Hogyha mégis kell, ne szorongj, terólad
     írok folyton, mást se teszek. Temetlek.
     Én a bánatom, kutyakoncom, óvom.
     Féltem a múltam.


III

     Megvontad magad, meg, mindenkitől.
     Ki véd engem e megvonás elől?
     Egy vagyok azzal, amit elvetélnék.
     Egy vagyok azzal, akit nem találok.
     Nem tudtam, hogy halálod
     életfogytiglani.

 

 

BALLA ZSÓFIA - A NYÁR BARLANGJA

reader.dia hu

 

Előzmény: AnnKa (17277)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.11 0 0 17619

Szervusztok Kedves Teresa, Lutra, Bajkálifóka, tartalmas szép napot kívánok Mindannyiunknak!:)
&

*

 

Aequabit nigros candida sola dies.     A sötét, nehéz napokat egy vidám nap is kárpótolja.
                                                                                                                             (Jelmondat)


Latin idézetek

 

Acuti morbi in quattuordecim         Súlyos betegségről 14 nap múlva lehet véleményt mondani.

diebus iudicantur. 

(Hippokratész)

bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17618

Szervusztok Kedves Topiktársaim, Szép estét kivánok:)!
———

 

M.Lermontov

 

Mint éjben hulló csillag fénye...

  

Mint éjben hulló csillag fénye,

  Felesleges a létem itt.
Bár szívem súlyos, mint a kő, de
  Alatta, lám, kígyó lakik.

A költő még megveti bennem
  A bárgyu, hiu dolgokat;
De nem lel mentséget a lelkem,
  Azt még a boldogság sem ad.

Pedig de vágytam! - s végre most hát
  Hogy a szívem az otthona,
Oly fárasztó lett e boldogság,
  Mint a cárnak a korona.

Minden álmomat messze hagyva.
  Itt állok ismét egyedül,
Mint üres várában a gazda,
  Körötte sötét, rideg űr.

 

1832

 

Ford. Simon István

AnnKa Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17617

 

 

Garai GáborArcraborulva

 

 

Arcraborulva fekszem éjszakánként,
mint a tarkónlőtt szökevény.
Vallatom a beszűrődő sivár fényt:
kinek, mikor és mit vétettem én?!

Mért hagytatok magamra elesetten;
mi szakította meg az áramot,
hogy lelketlen heverjen itt a testem,
és azt se tudjam már, miért vagyok?!

Ha hívnátok, fölkelhetnék talán még,
ha szólnátok, válaszolnék talán.
De ti szétmetszitek halálraszánt szép
szemem a közöny műtőasztalán.

És kihullanak belőle a képek:
kövek és fák és nők és madarak.
És vaksötét fal tornyosul az égnek,
s vérem sarában alvad meg a nap.

1974

AnnKa Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17616

 

József Attila

Nem tudunk élni

 


Bennem betöltetlen szomorúság tátong
S gizgazzal benőve minden istenoltár.
Hajh, vágyak anyja, de mostoha voltál.

Eltévedtem járván erdő-rengetegen.
A félelem sikong zirrenő haraszttal
S vén adós erdő nem űz, nem marasztal.

A fák sudarára szállt az Est, az álnok
És torkom szorongatja valami titok:
Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?

Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák)
Ilyen vagyok én és sose leszünk mások.
Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások.

1922 első fele

AnnKa Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17615

Szervusz drága Teresa, köszönöm és viszont kívánom, örülök, hogy jöttél!:)

&

 

 

Gyurkovics Tibor: Ne sírj!

 

 

Tudod,
hogy mind meghal az ember.
Ki kell bírni, ha szeretünk, ha nem.
Van, ami megtörténik egyszer,
van, ami sohasem.

 

*

 

Gyurkovics Tibor: Zokog a szó…

 

 

Zokog a szó nem hallható
elfullad lenn a kertben
nagyon magas a kaptató
azért akit szerettem

de megteszem de fölmegyek
a csúfos dombra állok
kezemben hervadoznak a
túlvilági virágok.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17614

Szervusztok, kellemes délutánt kívánok!:-)

 

*****

 

Kányádi Sándor

 

Előhang

 

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

 

 

 

AnnKa Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17613

Kedves Lutra köszöntelek, bizony igaz, nem lehet elégszer kívánni a jó egészséget mindannyiunknak!:)

&

 

Komáromi István

 

Hunyd be a szemeid...

 


Hunyd be a szemeid, ha úgy érzed, fáj,
de nincs, kihez szólj, ordíts, kiabálj,
a múltad csupa bűntudat, a jövőd meg félelem,
s a jelen egy csapda, hol nem vár, csak sérelem.

Hunyd be a szemeid, hisz elbújni nem tudsz,
ezt belül kell rendezni, nem segít, ha elfutsz,
tanulj a rosszból, és végre becsüld a jót,
ember vagy, ne játszd a mindenhatót!

Hunyd be a szemeid, hidd el, másnak sem könnyebb,
a fájdalom tanít, néha tőle vagy bölcsebb,
soha ne tépd ki magadból, de keresd a gyökerét,
s fond meg belőle a védelmed kötelét!

Hunyd be a szemeid, és bocsáss meg nekik,
kik bántanak, elhagynak, szavukat szegik,
de a legfontosabb, hogy bocsáss meg magadnak,
mert a harag az elszáll, de a bűneid maradnak.

Hunyd be a szemeid, ha úgy érzed, fáj,
de nincs, kihez szólj, ordíts, kiabálj,
hunyd be a szemeid, most csak magadat lásd,
hisz egy csoda vagy, élvezd az előadást!

Forrás: www.poet.hu

AnnKa Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17612

Szervusztok, kellemes napot kívánok, Bajkálifóka köszönöm!:)

&

 

Komáromi István

 

Emlékképek...

 


Megannyi fájdalmas gondolattal ébresztett a hajnal,
miközben gyertyát gyújtok, csak rátok emlékezem,
köszönöm az életet s a sok jót, mit kaphattam,
hiszen ha ti nem vagytok, úgy én sem létezem.

Nincs semmi, és nem is lesz már, mi pótolhatná
a szeretetet, mivel minket mindig körbevettetek,
felfoghatatlan számomra, hogy ily hamar
csak érinthetetlen emlékképek lettetek.

Forrás: www.poet.hu

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17611

Tamás Tímea

Ami a tied marad

elesznek előled falánk
mély bendőjű pillanatok
felszív a fény megront
az éjfél becsalnak háló­-
jukba a pókok magukba
zárnak a tükrök míg téged
aki okosan élsz, okosan
szeretsz, okosan játszol,
okosan illesztgeted a
porszemeket - társul
választ magának az órában
éneklő kakukk

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17610

Simonfy József


ami
 
régóta
figyelem
 
lehet így
figyelte már
az első ember
 
és még
semmi bizonyos
sincsen
 
ami felém
tart iszonyú
sebesen
 
ördög angyal
netalán az
isten

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17609

Kedves AnnKa!

 

Köszönöm szépen!

Az erőből már nem kérek sokat, az egészségből viszont manapság sosem elég .:-)

Előzmény: AnnKa (17606)
bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17608

Szervusztok, Szép jó reggelt kivánok Mindannyiunknak! :)

 


Thomas Hardy

 

 Azután

Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen,
  a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt,
víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor új a selyem:
  ,,Ő olyan ember volt, aki erre figyelt?''

Ha eljön az alkony s mint pilla, ha rezzen nesztelenül,
  röpül az árnyakon át a széltől görbe bokorra az ölyv,
fenn a hegyen -- gondolja-e majd, akinek szeme ebbe merül:
  ,,Őneki kedves volt ez a kép, ez a föld?''

Ha elmúlok egyszer, fekete és meleg éjben, s űzi a pille a fényt
  s látják a gyepen át sebesen gurulni a sünt,
mondják-e: ,,Azt akarta, ne bántsák az ilyen kicsi lényt,
  de nem tehetett sokat értük s most immár tovatűnt?''

Ha meghallják, hogy végül elcsöndesedtem, s állnak a kapuk előtt,
  bámulják, hogy a csillaggal teli mennybolt csöndesen ég,
akik arcomat nem látják soha már, majd szólnak-e ők:
  ,,Sok ilyen misztikus fény bűvölte szemét?''

S lesz-e, ki szól, ha kong a sötétben a búcsúharang,
  és miután zengése a szélben egy pillanatig szünetelt,
hallatik újra, mintha újonnan kondul a hang:
  ,,Most nem hallja már, de míg élt, ugye, erre figyelt''?

                           forditotta - Vas István

AnnKa Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17607

 

 

Tornay András

 


SZÜLETÉSNAPODRA SZERETETTEL


Imádkozom azért, hogy megszabadított önmagad légy, s
így tisztán ajándékozd perceid Jézusnak.

Szeretném, ha álmaid győznének az önmagaddal vívott futóversenyben
Szeretném, ha értékeid nagyobbra nőnének mint ingatag önismereted
Szeretném, ha tisztaságod meg tudnád őrizni

Szeretném, ha őszinte lennél magadhoz, s azokhoz
akiket neked szelídített meg az élet

Szeretném, ha alázatod legyőzné a hazug világ elvárásait

Szeretném, ha tudnál sírni,
s mások lelkébe örömöt imádkozni
Szeretném, ha megőriznéd tisztán a kezed

Szeretném, ha mélyre húzna kincskeresésed,
s a felszín alatt találnád forrásaid

Szeretném, ha hűséges tudnál lenni ahhoz,
aki a legnagyobb szeretetét
engedte átszögezni egyszer
s csak érted tette!
Szeretném, ha mellette állnál - bár lesz amikor fájni fog
s nevet az alkonyban megbúvó gonoszság
Szeretném, ha tudnál vesztes is lenni,
- csak a reménységre vigyázz nagyon!
Szeretném, ha tudnál megbocsájtani
Szeretném, ha mindig tudnád,
hogy sosem vagy egyedül, és a Teremtő a tenyerébe véste
még a legszomorúbb megaláztatásod is

Szeretném, ha tudnád, hogy értékes és fontos vagy

Szeretném, ha tudnád,
hogy amikor alszol, hiányzol a világnak
Szeretném, ha önmagad csak az igazán méltóval olvasztanád össze

Szeretném, ha tudnál várni
Szeretném, ha a názáreti lábnyomaiba illeszkedne életed

Szeretném, ha elfogadnád Isten áldásait.
Szeretném, ha nevetve élnél.

Béke legyen veled!

Testvéred

 

 

*

Tornay András

HÓFEHÉR MEGSZELÍDÍTÉS  - 15 -

(1993)

 

Jó éjt kívánok!

AnnKa Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17606

Szervusztok!:)           Kedves Lutra köszönöm!:) Isten éltessen sokáig, erőben, egészségben!:)

&

 

 

József Attila

 


AZ ÉN AJÁNDÉKOM
              

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyújtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

 

1921

 

*

 

LEONARD COHEN - Waiting For The Miracle

 

*

Előzmény: AnnKa (16820)
Lutra Creative Commons License 2020.12.08 0 1 17605

Garai Gábor

Az ács a fiához

Te ítélni fogsz majd ! - Én csak a munkám
végzem, a sorsom törvénye szerint:
hántom a fát, fejemre por kering,
nem glória; s ősz gondok hava hull rám.

Hogy ölben vihettelek ki a vészből, -
nekem volt jó, föl nem hánytorgatom.
Küzdök, s híreid békén hallgatom,
óvnálak bár a kínzó küldetéstől ...

Te és anyád - ti majd fénylőn megálltok
az időben; engem fakó halál fog
föloldani a nyers föld sóiban:

de addig üzenem - ha tán felednéd -,
hogy e földön is van apád neked még,
s hogy te vagy az én egyetlen fiam.

Lutra Creative Commons License 2020.12.08 0 1 17604

Kormos István

Nagymama háza

Hol van nagymama háza?
Mivel nem hitte Istent,
csak Józsefet és Máriát,
s az egyszem Fiút a szamáron.
„Mekkába mennek a szerecsenek,
ha eljössz velem, Pistika,
én Betlehembe megyek."
Utolsó kenetét a pap
ingyenbe is ráadta volna,
de nyolc eltemetett gyerek
ködlött messziről a szemébe,
lehúnyta hát: semmit ne lásson,
eleget látott a világon.

Nincs neked házad nagymama
küllőtlen forgó csillagon,
bolyogsz Seholban, talpad fürdeti
a magadvágta kapanyom,
fejeden nagy körtéskosár,
szolgalánykorod címere,
cammog utánad csillagporban
kutya, zsiráf, szamár, teve,
kontyodra szálldos kék ökörnyál,
csont-szád agyagba olvadó.
Száz éves lennél! zúzmarát
virágzik torkomon a szó.

AnnKa Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17603

 

Tornay András

Átölel az emléked
                    

átölel az emléked
múltidéző jelened
elhagylak de kereslek
ápollak és szeretlek

megszorítom kezedet
árva lesz a gyermeked
apró szárnya megreped
némaságban megreked

kiszárad és tönkremegy
ázott földünk megremeg
merre megyünk nélküled
üres marad a helyed

Budapest, 2020. május 15

bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17602


Csorba Győző

Aki 

Amikor már többnyire búcsúzók 
és búcsúzások 
vesznek körül 
és romlanak csak romlanak statisztikáim 
ó mekkora 
ünneplés illeti meg azt a pár 
emberi lényt aki 
jön 
bekopogtat 
köszön 
és marad 

bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17601


Egyed Emese

 

A folytatását kéred?

Te
sohasem kérhetsz olyat, amit meg-
tagadnék.

De ne kövesd,
jaj, mégse kövesd a tévedt
téged követő fecskét!
Nem a part fele visz,
nem akar jót,
rosszat sem, nem akart
semmit - csak egyszer
szárnyára felvett (szárnyadra
vetted) - hogy is hihetted, hogy
vezethet?

Magát veszítve követni kezdett
el-ellobbanó szemével, ösztönével,
suhanó, ki-kifulladó röptével,
pihenni, magára lelni
arcodra zuhanó madárnyi
létével.

AnnKa Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17600

 

Kalász Márton:

Mindenütt még ily falba ütközöm

 


Mindenütt még ily falba ütközöm –
hallgatom az időt, amit nem láthatok,
sötét van; majd emlékezetem közepén
kiültetnek egy apró földevőt
fénylő kertbe; s otthagyják egyedül –
ennyi tudásommal ülhetek végleg itt,
önszánttá mozgással, csak épp nem öntudatlan;
s mivé lett a jó ösztön s bizalom –
az apró földevő tenyérkéi oly könnyen
szálldosnak lényről lényre; tudatom
hódított-e így fogalom nyomán fogalmat –
ajak formáz, önfeledtség kiönti ott a szót;
ül, ki biztos választás szerint gyömködi magába
a lét legegyenetlenebb tartalmait.

 


PPEK / Innen és túl. Versek az Isten-kereső emberről  -31-   

AnnKa Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17599

Szervusztok, sikeres hetet, jó egészséget kívánok!:)

&

 

Gősi Vali

Csendeken nyíló


Ereimben hűvös a vágy,
árnyak lesnek a szív körül,
hangodat álmom szövi át,
az emlék lopva menekül.

Recsegő dal hoz néhanap,
máskor meg holdezüst ábránd,
vágyálmaimnak rabja vagy,
világok mélyén vársz rám.

Tűnő mosolyod szelídít,
csókjaid íze a számon,
a hajnal árnyékként menekít,
illatod magamba zárom.

Forrás: www.poet.hu

AnnKa Creative Commons License 2020.12.06 0 0 17598

 

Tornay András

Az élet eszméletlenül

 


az élet eszméletlenül személyes
végtelenek kényszerülnek számokba
öröm és fájdalom kergetőzik
s nincs ember ki ugyanúgy tudná azonosítani
a gyászt vagy akár a gyógyulást

szélesvásznú dolby-s levendulamező
rejt csodát
s bár azt hisszük
de mégsem ismerjük a stáblistát

minden titok
érthetetlen
gyönyörű
vígjáték és tragédia

Eszméletlenül

Budapest, 2014. június 14.

Forrás: www.poet.hu

AnnKa Creative Commons License 2020.12.06 0 0 17597

 

Tornay András

VELED

 


amikor minden ígéret megkopott már
amikor a hideg is éget
akkor is veled leszek
lehet, hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted

van gondolat, amit nem lehet jól időzíteni
van mélység és magasság, amely közt
még sincs távolság
lehet, hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted
de ott is veled leszek

van éjféli napfény
lehet, hogy nem érzed
van májusi hóvihar
biztos, hogy nem érted
elég, ha tudod: Veled vagyok

 

*

 

Veled - Tornay András versét elmondja Zámbori Soma színművész

 

*

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!