Keresés

Részletes keresés

AnnKa Creative Commons License 2020.11.22 0 0 17537

 

 

Devecseri Gábor: Nem én


Nem én formálom holdam és napom;
mindig újra ajándékba kapom,
nem előre várom.
Ki száguldott éjen és napon,
táltos agyamat bízón kicsapom
legelődre, álom.

AnnKa Creative Commons License 2020.11.22 0 0 17536

 

 

Devecseri Gábor:

 

 

Az emberélet útjának felén túl

 

 

Ezentúl nem lesz aznapom,
mindig csak tegnapom,
és hogyha lopom a napot,
a tegnapot lopom,
és hogyha szorgalmas vagyok,
a multat toldozom,
és ha a jövőn dolgozom,
a semmit foltozom.

Előzmény: szuszmok (1622)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.21 0 0 17535

 

 

Devecseri Gábor: Kérés


Mikor eszembejutsz, világosabb
fejem belül;
kedvem, miként az ég, ha nyári nap
süt, felderül.

Nem mint amíg
teljes tüzével tombolt ez a nyár,
de mint ha víg
tanácsot lebbent s ád a dús sugár,

mely ablakon át arcot simogat,
olyan nekem
a téged felvillantó gondolat,
szerelmesem.

S te mondod azt,
hogy rosszkedvű vagy, ideges, letört?
Nem, nem igaz,
hogy van oly lámpa, mely termet betölt

a fényével, de ő maga sötét.
Ez nem lehet.
Őrizd meg – tőled kapott – kedvemért
a kedved!

AnnKa Creative Commons License 2020.11.21 0 0 17534

 

 

Devecseri Gábor: Az elmulással…


Az elmulással nem perelnék.
Nem volna mult? Nem volna emlék!
És ha nem múlnék az idő,
nem jöhetne el a jövő;

nem jelennék meg a jelen sem;
bizony az édes szerelem sem
kellene – hogyha nemzedékek
nem hullnának, mért nemzenének?

Gyerekkoromban azt akartam,
örökké éljünk; majd zavartan
lemondtam róla, nem szivemmel,
de az eszemmel. S hogy az ember

boldog legyen… hogy boldog légy, hát
ne úgy kérdd az idő folyását:
ha el nem múlnék, hogy mi lenne.
De: mit mond majd – mi voltál benne.

Előzmény: arozika (10559)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.21 0 0 17533

Szervusztok Lutra, Bajkálifóka, kellemes estét kívánok!:)
&


Devecseri Gábor: A múlandóság cáfolatául


1


Az értelem, ha már kinyílt,
mindétig itt sugárzik;
gazdája holtával se hal;
nem illan, szét nem ázik.

A szépség ha már kinyílt,
nem válik barna röggé;
virág, ha egy napig van itt,
egynap van itt örökké.


2


“Törékeny az öröm” – sikoltják
vagy mondják elnéző-szelíden
a költők századokon át.

Nincs állandóbb, úgy vettem észre.

Hogy megmarad! Nem az egészre
emlékszel, a múlt mély tavát
tétova búvárként bebolygva:
hol ronda rém barlangja tát
iszony-torkot, hullámok gyöngéd
homálya függönyzi valóban
múlttá, elmúlttá; aranyát
látod csak csillogni a mélyben,
csak ez süt a függönyön át,
bármily piciny volt. S egy sziromra
élesebben látsz, mint a romra.
És ha az öröm oly törékeny,
mért őrzöd álmodozva ébren
makacs-szelíden a saját
napjaid forró-hidegének
s oly sok szeretted
tavi-mélyben
messze-áramló idejének
csak mosolyát?

bajkálifóka Creative Commons License 2020.11.20 0 0 17532

Illyés Gyula

 

Kháron ladikja

 

Kháron ladikja nem akkor indul velünk,
   midőn lezárul és befagy a szem.
Bús átkelők soká s nyitott szemmel megyünk
      a végzetes vizen.

 

Esztendőkkel előbb irígy sorsunk behajt
   s ringat a csónakon, amely
- bár nem kedvünk szerint - épp oly gyönyörű part
      hosszában suhan el;

 

épp oly szép Canale-n s lagunákon, akár
      a nászutasoké!
Hisz minden ugyanaz: az ég, az út, a táj,
      épp csak - visszafelé!

 

Minden oly gyönyörű, sőt - titkosan - ahogy
      elleng, még gyönyörűbb!
Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott
      hagyja a hegedűt.

 

Ülünk barátaink, s fáink közt, nevetünk,
      - vidám vita folyik -
s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)
      kifelé a ladik.

Lutra Creative Commons License 2020.11.20 0 0 17531

Szabó Attila

Széljegyzet

Kharón kihajol ladikjából, s visszanéz.
Üresjárat, most csak magát viszi.
S ha néhány utast derűsen felidéz,
mind ugyanaz volt:
zavaros álmokból
mítoszként újraírt életek,
rosszul elmesélt történetek,
amikből a félreértések oly magabiztos
mintákban szerkesztenek másik múltat.
Ők mesélnek arról,
onnan a túlsó partról,
hogy képzeljek bármit a múltról,
az mind igaz.

Csak a bizonytalanság köt össze okozatot
okkal, magamat másokkal,
öreget az épp most születővel,
férfit a nővel,
mintha volna két neme a világnak,
mintha volna, amit látnak a társat
kereső vágyak.
Mintha nem volna hitünk a végtelenre,
s nem vágynánk mindig a rendre
éppúgy, ahogy a káoszt várjuk,
ahogy élők várják a haláluk,
egy életen át gyakorolt pusztulásuk.

Mintha volna halál.
Mintha volna előtte élet,
s nem a semmivé lett álmok
lefejlő hagymahéja lenne
ez az elsötétlő színpad,
ahonnan lógatjuk tuskó lábainkat.

Mintha volna emlékem apámról,
anyám kezéről lehetne,
mintha emlékeznék az elevenre,
s nem csak képzeletbe ivódott
veszteségek hívnák elém őket,
az agyamban újraszületőket.

Mintha lehetnék másik,
s nem magamat cipelném rothadásig,
nem magammal néznék folyton szembe,
szánalmas kényszerekbe
nem magamat hajszolnám gyáván,
önkézzel megrakott mártírmáglyán
leégésem nem én rendezném,
napra nap bízva, hogy van retúr kedvezmény
az újrakezdésre, megbocsátásra,
valami csendre, életben maradásra.

Halottak panaszkodását hallgatják
az önáltatásból fel nem ébredők.
Krizantémszirmokat szitál a Hold
az üres koporsófedelekre.

Kharón megáll egy pillanatra, visszanéz.
Megteheti: hiszen csak magát viszi.

AnnKa Creative Commons License 2020.11.20 0 0 17530

 

 

Komáromi János


századnyi titok
 
 
századnyi titkok rejtőznek a falakban
felszívódtak a téglákban és a vakolatban
bennük élnek még azok a régi idők
találkoznak a lakók és az építők
egymásba keveredve őrzik a múltat
a szépen csillogót és a megfakultat
őrzik a sok százezer valónkat
dicsőségeseket és szégyellni valókat
századnyi titkok örökre rejtve maradnak
de velünk élnek százezer alakban

AnnKa Creative Commons License 2020.11.20 0 0 17529

 

 

Komáromi János

 


sötét marad
 
 
sötét az ég
és sötét is marad
az Idő nem száll
tán nem is halad
 
nem volt és nem lesz
és nincs is semmi
tán nem is lehet már
semmit sem tenni

AnnKa Creative Commons License 2020.11.20 0 0 17528

Jó estét kívánok!

&

 

 

Komáromi János

  

 

Árva napok

 


Sok eltelt árva napom
Már távol jár a fekete vonaton
Füst száll az elmaradó tájra
Beborít a múlt idő homálya

A Nap csak távolról dereng
Fátyolon át épp csak pislákol
S az ablakomon beleng
Egy-egy fakó hang a világból

Füst, korom, pernye fojtogat, megöl
Tehetetlen visz a sín
Tovább, tovább egyre csak előre
Zakatolva fut a sín

Könnyet törlök szét arcomon
Pedig már rég nem sírok
Bőrömbe mar a korom
Nem beszélek csak írok



(2008-ban megtalált, 2001 táján íródott)

bajkálifóka Creative Commons License 2020.11.19 0 0 17527

 

 Fodor Ákos 
 Az Álmok Tengere sem parttalan...

Az Álmok Tengere sem parttalan...
(igaz, hogy csupán álom-partja van);
az Álmok Tengere félelmesebb,
mint a szokott veszélyű tengerek;
siklik a roncs? süllyed a jó hajó?
- az Álom-Tenger épp erre való!
Mit tesz veled és mit kezdesz vele?
sorsod rád bízza Álmod Tengere.
Mikor épp nem mély: magas, mint az ég!
Csodáld - s úszd meg az Álmok Tengerét!

AnnKa Creative Commons License 2020.11.19 0 0 17526

 

 

GÁL ÉVA EMESE


Határszonett

Határol: az emberi értelem.
Nagyon kicsi, mégis hatalmas ország,
mert minden szomszédja oly idegen,
mintha nem is világok határolnák.

Hiába eseng az ész vízumért
egy jól elképzelt világútlevéllel,
önmagán túlra ember még nem ért,
ahogy maga fölé a csönd sem ér fel,

s minden utazás tétje az a táj,
ami a határokon túlra vár,
hogy ismerős legyen az ismeretlen.

Ahol végtelentől szakad a vég,
a képzeletünk átsuhanna még,
de értelemmel már követhetetlen.

Előzmény: AnnKa (15915)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.19 0 0 17525

 

 

Gergely Ágnes

 


A méh románca  *

 


Egész világ nekem kínál
különb-különb mézeket
azonnyomban azzá válok
amit magamba veszek

titkos szelek elsodornak
vagyok szélben szalmaszál
porzanak a messzi rétek
üvegtestem arra száll

én vagyok a rét felett a
hajladozó hangaszál
egyik lábam Bornemisza
másik Salamon király.

 


1964


* A mű később beépült a Kobaltország c. kötetbe.

AnnKa Creative Commons License 2020.11.19 0 0 17524

Szervusztok!:) Jó egészséget kívánok!

&

 

 

Gergely Ágnes

                         Esés

 

 
                                  ide estem
                                Kosztolányi
 


A víz örvénybe kényszerül,
az ág szélhordozó.
A lépteket terelni kell,
ha megjön a hajó.

Akit leránt a macskakő
fönn a Várban, Budán,
tudja, hogy vérért kapta itt
kulcsait Szolimán.

Több évszázad csonthártya csak,
míg nyílik a verem.
És maga fog majd dönteni,
ki az övé s ki nem.

Ő maga dönt. A járdaszél
örvény, de lenn marad.
Kürtbúgást álmodik a víz.
S a választás szabad.

AnnKa Creative Commons License 2020.11.18 0 0 17523

 

 

Komáromi János


Csend
 

milyen csodálatos a csend
behunyom fáradt szemem
lassan fölolvadok az időben
s lebegek magam felett

köröttem semmi
mindenütt csak Én
nyugodtan lebegek
az idő tengelyén

nincs korlát
nincs kapaszkodó
védőhálót csak
agyamban szövök

hálóm magam fölém terítem
ne vigyen túl messze a gondolat
nem hagyhatom örökre
magukra a gondokat

AnnKa Creative Commons License 2020.11.18 0 0 17522

 

 

Komáromi János


Egyedül 


        Süketen hullnak a szavak
        a magányos csendben.
        Vakon bámulnak a szemek,
        hiába kutatnak a fényes sötétben.

        Bizonytalan kereső kezek
        érintésre várnak.
        A magány szomorú
        színt ad a szobának.

        Egyedül vagy
        és nincs reményed.
        Ha egyedül vagy
        nincs is mit remélned.
        Egyedül vagy
        és körül ölel a homály.
        Ha egyedül vagy
        egyetlen társad a magány.

        Egyedül vagy,
        de őrizd a lángot.
        Ha egyedül vagy
        a lelked gyújt csak lángot.
        Egyedül vagy,
        de vagy még a világon.

        Ha egyedül vagy
        Te vagy minden a világon.

AnnKa Creative Commons License 2020.11.18 0 1 17521

 

Illyés Gyula

Napokig nem beszéltünk…

 

Napokig nem beszéltünk. Csöndesen,
szótlan szunnyadtál bennem, kedvesem,
nem dúltad föl egyetlen percemet,
fájdalomtalan szerethettelek.

Fájdalomtalan, öntudattalan
lettél – mi is? Én lettél, én magam!
Ha meg-megkérdtem, hol vagy, mit csinálsz,
bentről, magamból jött megnyugtatás.

Ma reggel aztán, mire ébredek,
halk susogás csiklandja szívemet.
Te beszélsz. Oly rég vártam! Te beszélsz,
és semmi vita, semmi szenvedés!

Kibékültünk! Kedves, kezes, szerény
vagy újra, és a világ újra: fény,
s az vagyok én is. A lelkem csupa nap,
hogy újra így nekem adtad magad!

Előzmény: AnnKa (11604)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.18 0 0 17520

 

Arany-Tóth Katalin

 


SORSOMNAK KÜLDETÉSE

 


Túlélésem óráiban
csendben eltűnődve
megszűnik a világ
minden rezzenése.

Múltamnak hintajában
álmokkal repülve
kínoz a magány
rám roskadó terhe.

Ó, ha egyszer kiálthatnék!
- kinek eszét vette a
a világ tébolyító
lüktetése...

Ó, ha egyet kiálthatnék!
- talán elcsendesülne
bennem is a csodák
hazug ígérete...

De nem épp e szenvedés
sorsomnak küldetése?!
E földi lét parány
szigetén élve

méltóságos alázatban,
sírva ünnepelve
mondok most imát
minden szép emlékre.

*

aranykati.blogspot com

A lélek magányossága (2005)

AnnKa Creative Commons License 2020.11.18 0 1 17519

Szervusztok, ebben a csodás napsütésben, kellemes délutánt  kívánok!:)

&

 

 

Arany-Tóth Katalin

 


NÉLKÜLED

 


Minden nap
és minden éjen
várlak szüntelen.

Minden perc
és minden óra
kínoz Nélküled.

Nyugszik nap
és hajnal ébred,
kelő nappal felkelek,

álmom édes,
szép varázsa
fájón integet.

Nem láthatlak,
csak a szélben
libben szerelmed

- múló vágyak
hűs vizében
keresve új helyet.

Vérző szívem
fájdalmában
égőn szenvedek,

kínom, vágyam
üzenete
az éterben csak lebeg.

Hogyha egyszer
álmot látsz majd,
melyben arcom Rád nevet

Emlék lesz az bús
szívednek,
tőlem, ki örökre szeret.

 

*

aranykati.blogspot com

A lélek magányossága (2005)

bajkálifóka Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17518

Kun Magdolna

 

Mikor a kitaposott út
kétfelé szakad,
örök rejtély marad,
melyik a járhatóbb
és melyik járatlanabb.

bajkálifóka Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17517

 

Gyurkovics Tibor

Viszont


Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbezhetetlen ragyogásának titkát
amelyben nincs titok csak annyi hogy szeretni
csak azt lehet aki nagyon tud visszaszeretni.

AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17516

 

 

Áprily Lajos: Verőfény


Öleljetek meg, drága, sugaras napok,
Még néha most is megdidergek s borzadok
Míg tél szakad rám s hófúvással eltemet,
Dédelgessétek sajgó emberségemet.

 

Előzmény: AnnKa (17511)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17515

 

 

Kamarás Klára: Talán…


Talán egyszer hiányzom még…
Mikor tavaszt búg egy madár,
talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.

Talán lesz nyár és éjszaka,
mikor minden csillag ragyog,
egyedül ülsz egy kis padon,
s azt képzeled, hogy ott vagyok.

Talán a hulló levelek
alatt keress egy lábnyomot,
de visszahozni nem lehet,
amit az idő elmosott.

Mikor még nem volt “te” meg “én”
csak “mi” – ez volt a szerelem?
Nekünk nem volt fagy, hó, halál…
Ne tudj feledni sohasem!

 

Előzmény: Lutra (14638)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17514

 

 

Zelk Zoltán: Némaság


Mint víz színén a fölcsapó halak,
verdesve szállnának a hold alatt,
de ejti őket már a pillanat
s a megbontott víz dühvel összecsap –
s a légen csöppnyi karcolás marad:

így villannak föl olykor a szavak,
csak röptük látod s már lehullanak.
Nyomukban zúgva fodroz a harag,
majd elsimul. És állasz egymagad –
s ami titok volt, az titok marad.

Előzmény: Teresa7 (17057)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17513

 

 

Zelk Zoltán: Nem illet engem…


Nem illet engem e dicséret,
hidd el, barátom, csontig éget,
hogy bátorságomat dicséred…

Nem tigrisként, ember-mód élek,
csapzott szívem a rettegések
tanyája: Hidd el: félek! félek!

Ember vagyok, ember-mód élek,
hogy is lehetnék bátor?
csak jobban rettegek
attól, hogy hitvány lehetek,
jobban, mint a haláltól.

AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17512

 

 

Zelk Zoltán: Miért?


Ha tudtam is, hogy boldog nem leszek,
azt nem tudtam, hogy ily boldogtalan,
ezért, hogy tátogok csak, mint a hal
– ha szólni vágyom – s nem hallik szavam.

Így állok itt. Ez múltam és jövőm.
S ezért nem értem, miért épített
körém az isten országot, mezőt,
erdőt, hegyet, s fejem fölé eget?

Előzmény: AnnKa (14451)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17511

 

 

Áprily Lajos

 

Menj!

Megállok. Menj! Csak menjen, akiben
magasságokba húzó láz lakik.
Állok s nézem, hogy lépsz a nagy íven
egyik csillagtól másik csillagig.

 

 

fajltube com/irodalom/versek

AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17510

 

 

Szentmihályi Szabó Péter: Harcosok mondják

    

Mindaz, amiért küzdöttünk, hiábavaló lesz:
ha nem valósul meg, azért,
s ha megvalósul, azért.

Mert semmilyen megoldás
nem volt igazi megoldás,
és semmilyen feloldozás nem végső,
csak a feledés –

Előzmény: AnnKa (17509)
AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17509

 

 

Szentmihályi Szabó Péter: Újrakezdeni


Valahol újrakezdeni! De tiszta lappal,
ne mondja senki pofámba: szöktél!
Hogy boldogan ébresszen fel a hajnal,
s nem zártabb helyen a börtönöknél!
Valahol abbahagyni! Letenni minden terhet,
rokonságom, hazám, neveltetésem mocskát,
édesítenék nyelvem új, még ismeretlen nyelvek,
és az új csókok a szennyes régieket lemosnák.
De itt fogok rothadni, jól sejtem: gyáva
és hitetlen szívem gazt növel, és férget,
s míg dicsér erényemér a köz: “kitartott”, a világra
köpnék, ha volna nyálam: minden félelem volt s önérdek.

Mikor kellett volna hát már útrakelnem?
Melyik határt kellett volna általlépnem?
Mikor nem követtem, és vajon melyik szerelmem,
mikor kellett volna nem dolgoznom: élnem?
Melyik döntés lett volna végre bátor,
mikor s kit kellett volna még megölnöm,
melyik rongy bölcsesség taszított el magától,
melyik jóságos foglár, melyik jövőbe nyíló börtön?
Mondd meg, te véremmel hajtott Gépezet,
áruld el legalább most, mondd legalább utóbb,
melyik perc volt az  melyik út, melyik szerep,
melyik isten, melyik haza, és melyik csók?

AnnKa Creative Commons License 2020.11.17 0 0 17508

 

 

GYÓNI GÉZA

 

ÁLARCOSOK KÖZT


Tarkán hullámzik el mellettem
A sok bohó, festett alak.
Forognak színes tömkelegben,
Kik a divatért bomlanak.


S én arra gondolok, – ha egy nap
Nem vón álarc az arcokon:
Vajjon megismerné-e egymást
A jó barát, testvér, rokon?…

 

mek.oszk hu

VERSEK 1901-1904.

Előzmény: AnnKa (17394)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!