"...az Index – mondja Vásárhelyi Mária [a Népszabadságnak]– éppen úgy a jobboldali sajtóbirodalom tagja, mint a Magyar Nemzet, csak sokkal korszerűbben és profibban szolgálja ki egy politikai oldal érdekeit, mint a hagyományos orgánumok." Hm.
Az a baj a Máriával, hogy nem veszi észre, hogy lasaan mindeki tesz arra mit is mond. Néhány külföldi és magyar sajtóterméknek még szállít irányelveket, de a többség legfeljebb ilyenkor fogalkozik vele egy keveset. De már ez is az érdemeint felül van.
Persze, de itt sokkal inkább a "Kulturkampf"-ról van szó, mint a Népről. A hegemónia elvesztéséről. Ma már nem lehet azt mondani, hogy: "A Magyar Nemzet írta? Akkor nem kell törődni vele, mert a Magyar Nemzet hazudik."
Baby-vel együtt ott vagytok tévedésben, hogy a nyomtatott sajtót arányosítjátok, miközben az elektronikus mára sokkal jelentősebbé vált. Gondolom a Z'index nyugtalanul mocorogna, ha csak annyi kattintása lenne naponta, mint ami a legnagyobb példányszámú politikai napilap példányszáma!
S akkor nem beszéltem a jelenleg még piacvezető tévékről. De ez is csak egy rövid ideig lesz így, hiszen a net térnyerése megállíthatatlan!
Nekem főleg ez teccik: Vásárhelyi Mária, aki úgy látja: a térfoglalás nem ért véget. – Nem tudhatjuk, hogy a szabad szemmel is láthatókon túl, hány kereskedelmi médiumban vannak jelen közvetve, strómanokon keresztül jobboldali befektetők. A média így mind struktúrájában, mind tartalmában egyre inkább távolodik a demokratikus normáktól – teszi hozzá.
Nézd meg a remittendájukat és hasonlítsd össze a Blikkével:) Más szegmens - pár éve felmérés volt hogy a magyar néző mit tekint A híradónak. A Fókuszt:)
Persze, nyilván a közélet egyetlen szegmense sem mentes teljesen a politikai vonatkozásoktól, de azért a bulvárt és életmódmagazinokat kizárnám a számlálásból.
Nem hinném, hogy a "médiakiegyenlítés" sikerült volna és a jobboldali kétharmad is abszurd. A példányszámok a nyomtatott sajtóban inkább baloldali kétharmadot mutatnak, a 15 évvel ezelőtti baloldali 80-90 % helyett.
Vásárhelyi az utolsó előtti stádiumában van a szokásos bolsevik betegségnek. Először min denki fasiszta, aki kívül esik a szűk körén. Utána a szűk kör tagjai fedezik fel egymásban a fasisztát.Vásárhelyi arra jött rá, hogy tk egyedül van. Az utolsó szimptóma hogy másik énjében fedezi fel a fasisztát, amin már csak a vicces ház segíthet:) Az Index mint a jobboldal zászlóshajója, errefele tendál:)
Tény hogy Mo-n nem alakult angolszász típusú sajtó. Ott is van pártelkötelezettség, de nem pártagitkák, mint a magyar politikai sajtó és a kedvezményezett pártot is darabokra szedik, főleg ha kormányon van. A brit választásokon az egyik döntő hangulatalakító a munkáspárti Daily Mirror és a könzervatív The Sun bulvárlapok, de csak a kampányok idején aktivizálódnak politikailag és saját pártjuk prominenseiről sem hallgatják el a pénzügyi balhékat és a hálószobatitkokat, mivel a piacból és nem burkolt állami támogatásokból élnek.
Másrészt a Medfgyessy-Gyurcsány kontraproduktív volt abban is hogy tevékenységük folytán gazdaságilag padlót fogott a hozzájuk közeli sajtó (is) a jobboldal pedig rájütt hogy élethalál kéérdés a médiakiegyenlítés és áldozott rá, sokkal hatékonyabb fegyver mint egy szintén drága óriásplakát.
2006 őszén sokat tudósított az Index az utcai zavargásokról de emlékeim szerint nem közölt a rendőri brutalitásokat elítélő publicisztikát. Aztán 2008. márciusában, amikor a rendőrök bántalmazták az Index újságíróját, Uj Péter megszólalt (ritkán teszi az Indexen) és visszamenőleg, tehát másfél év távlatából írt egy kemény publicisztikát a brutális rendőri akciókról. Éreztem ebből egyfajta sértettséget: "én lojális voltam a baloldali kormányhoz, és ez a hála, nincs értelme tovább a lojalitásnak." Mintha ez törésvonal lett volna Uj Péternél, azóta, ha jól láttam, a Népszabadságban is csak politikasemleges témákban írt.
A mai Népszabadság cikket közöl a jobboldal állítólagos médiatúlsúlyáról, elsősorban a Vásárhelyi Máriától idéznek, aki súlyos kritikával illeti az Indexet és főszerkesztőjét:
"...az Index – mondja Vásárhelyi Mária – éppen úgy a jobboldali sajtóbirodalom tagja, mint a Magyar Nemzet, csak sokkal korszerűbben és profibban szolgálja ki egy politikai oldal érdekeit, mint a hagyományos orgánumok. "
"Tart tőle, hogy egyre több újságíró felejti otthon a belső meggyőződését, szakmai értékrendjét, amikor elindul a munkahelyére. Szemléletesen mutatja mindezt az Index főszerkesztőjének furcsa pozíciója: finoman szólva is posztmodern szituáció, hogy valaki egyszerre képes ellátni egy jobboldali portál főszerkesztőjének, és egy baloldali napilap publicistájának a szerepét."